Mit eszik egy jógi?

A hétvégém kevesebb jógával és annál több főzőcskével, na meg evéssel telt, fedőnevén: indiai főzőtanfolyam. Még most is teljesen eltöltenek a csodás ízek, színek, illatok és élmények, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy felért egy őserdei kalandtúrával vegetáriánus főzőtanfolyamot találni Budapesten, ami tudomásom szerint európai nagyváros, multikulti katlan, a lehetőségek végtelen tárháza. Erről ennyit. A pohár félig tele: de volt! És jó volt! Mindenesetre adta magát, hogy ennek jegyében egy kicsit értekezzünk az étkezésről… persze a jóga tükrében. Azt talán már kitalálhattad, hogy magam a vega csapatban játszom (néha eltiltás miatt a kispadon). Így hát most feldobom a kérdést az univerzumnak: mégis mit eszik egy jógi, avagy hús vagy nem hús?!

A kérdés persze költői volt. (Válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Kérdezz bármennyi jógit az étrendjéről, valószínűleg olyan változatos válaszokat kapsz, akárcsak a jógastílusok, amiket gyakorolnak. Sok úgynevezett tradicionalista - számos ősi indiai szöveget idézve - úgy tekinti, a jóga szorosan összekapcsolódik a húsmentes élettel. Mások úgy gondolják: ha a húsevés jobbat tesz az egészségnek és energiát hoz, akkor bizonyára az a jó választás a jóga szempontjából is. A mai étkezési szokások ezen széles skálája újfajta jelenségnek tűnhet, de a történelmi feljegyzések szerint régre visszanyúló hagyománya van az állatok tiszteletének és az ehhez kapcsolódó etikai vitáknak. Tehát a jógik vegetarianizmusról alkotott különböző álláspontjai igazából egy több ezer éves vita legutóbbi fordulja csupán… Elöljáróban mindenesetre annyit: ezt a gordiuszi csomót nem én fogom kioldani! Először is - remélem ülsz - nem vagyok Nagy Sándor, másodszor az a jó hírem van, hogy mint minden, ez is a Te döntésed, a Te választásod.

Na, de miért is vegetáriánus olyan sok jógi? Nos, rövid történelmi kitekintés következik. A vegetarianizmus története Indiában a védikus korra vezethető vissza. A négy szent könyvből álló Védák a korai hindu spirituális gondolatok bölcsőjének tekinthetők. A természet bámulatos erőiről szóló tiszteletteljes szövegek, himnuszok és énekek között már megtalálható a későbbi vegetarianizmus kezdeti eszméje. Bhagavad Gita, a hindu hagyomány egyik legnagyobb hatással bíró szövege pedig már gyakorlati étkezési tanácsokkal is szolgál. Eszerint a szattvikus élelmiszerek, mint a tej, vaj, gyümölcs, zöldség és gabonafélék növelik a vitalitást, egészséget, örömöt, erőt és a hosszú életet adnak. Jó tudni, ha már itt tartunk! A keserű, sós és savanyú radzsasztikus ételek, mint a hús (a hal is hús, ugye) vagy az alkohol fájdalmat, betegségeket és rossz közérzetet okoznak. A létra legalsó fokán találhatók a tamasztikus ételek, amelyek állott, túlfőzött, tartósított vagy romlott, tisztátalan élelmiszerek és még betegebb lesz tőlük az ember… már ha ezt lehet fokozni. Mindenesetre ezek a meghatározások láthatóan kiállták az idő próbáját és sok jógi táplálkozik eszerint ma is. A fentiek jegyében az indiai bölcsek később is támogatták a vegetarianizmust. Például Swami Vivekananda, híres 19. századi jógi szerint az állatokkal közösséget alkotunk: „Az amőba és én egyformák vagyunk. A különbség csak egy fokozat; a legmagasabb élet szempontjából minden különbség eltűnik.” Swami Prabhupada, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetének alapítója pedig úgy nyilatkozott: „Ha állatokat akarsz enni, megkapod Istentől a tigris testét következő életedben, így majd szabadon ehetsz húst.” Mindenesetre rengeteg jógi él és étkezik ma is a B.K.S. Iyengar - és a legtöbb jógaguru - által is hirdetett felfogással, miszerint a vegetáriánus étrend szükséges a jógához.

Szerinted? (Erre is válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Szerintem nem az a fontos, hogy eszel húst vagy nem eszel húst, hanem az, hogy mennyire vagy jelen a testedben és mennyire figyelsz magadra. Figyelsz magadra egyáltalán? Tudod, mit szeretsz? Valóban tudod? Foglalkoztál már azzal, hogy tényleg mire van szüksége a testednek és mire nincs? Gondolkoztál már azon, hogy mi táplál téged?

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem jógázni, azt tapasztaltam - és úgy sejtem ezzel nem vagyok egyedül -, hogy az életem minden területén elkezdtem jelen lenni, s érzékelni a világomat. Így az étkezési szokásaim (is) egyszerre nem csak szokások lettek, hanem új kalandok és felfedező utak nap, mint nap. Akaratlanul is egyre jobban figyeltem arra mi az, ami valóban jól esik, feltölt energiával, tényleg táplál, és mi nehezít el, amit nehéz megemésztenem, amitől rosszul vagyok. Egy vasmacskával a pocakodban igen megterhelő jógázni. Ez tény. És ebben az odafigyelésben én személy szerint arra jutottam, hogy nem szeretem a húst. Azt hittem, hogy szeretem, mert apukám szereti, én pedig apukámat szeretem. És mert minden tiltakozásom ellenére rászoktattak gyerekkoromban. Mondhatni rám erőltették. Mert húst enni kell, különben beteg leszel. Hát, nem vagyok beteg. És igazából, de őszintén - nekem - nincs rá szükségem. Ez persze az én történetem. Annyi biztos, hogy a jóga által neked is lesz, vagy már van is saját történeted. Szerény véleményem szerint, ha jógázol, a tudatosság olyan, mint a déli gyors: biztos, hogy jön. Ők bizony, jóga és tudatosság kézen fogva járnak, mondhatni elválaszthatatlan jóbarátok. Hozzáteszem, szerintem a tudatosságba beletartozik a folyamatos figyelem és elfogadás. Avagy azt is elfogadni, ha esetleg szól a tested: most másra lenne szüksége. Mert bizony mindent el kell tudni engedni. A vegaságot is. A húsevést is. Kinek mit.

Mindamellett azt hiszem jógikötelességem megjegyezni: itt nem csak az a tét, hogy fejenállás közben lehúz-e a bárány a hasadban… Ez már globális kérdés. Tény, hogy az emberek a történelem során sosem ettek annyi húst, mint a jóléti fogyasztói társadalmakban. Konkrétan kétszer annyi húst eszünk, mint az ötvenes években. Ami régen különleges ínyenség volt, ma megszokott főfogás... akár naponta többször. Tény, hogy évente 10 milliárd állatot tenyésztünk a világon csak a húsukért embertelen (és állattalan) körülmények között. A hústenyésztés egyébként jobban szennyezi a levegőt, mint az összes közlekedési eszköz: értsd autók, vonatok, buszok, repülők és hajók együttvéve. Az is tény, hogy csak a marhatenyésztés százszor annyi vizet igényel, mint a legtöbb zöldség termesztése, miközben az ENSZ jelentése szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz. És így tovább. Fontos, hogy ezekről tudj, tudjunk mindannyian. Nézz utána, ha van kedved!  Figyelj a környezetedre, tartsd tiszteletben a Földet, ahol élsz, ami táplál Téged és még sok milliárd embert nap, mint nap. Pont erről szól a jógikus élet. És ezt megteheted ám húsevőként is. Lehetsz például hétköznapi vega, akinek csak hétvégén kerül az - ünnepi - asztalára olyan, aminek arca van. Vagy követheted a Meat Free Monday mozgalmat és törekedhetsz arra, hogy legalább hétfőnként ne egyél húst. Persze ha neked a kedd vagy a szerda szimpatikusabb, ne tartsd vissza magad! Egy nap is számít! Egy ember is számít!

A valódi feladatod azonban szerintem az, hogy figyelj magadra, tiszteld magad és halld meg a tested jelzéseit! Ne egyél csak azért húst, mert kínos a nagy családi ebéden szólni, azt a zsíros cupákot mégsem kéred. És ne legyél csak azért vega, mert valaki más a környezetedben az vagy, mert eldöntötted és pont. Szerintem érdemes kipróbálnod egy napra, hétre, hónapra… Érdemes kipróbálnod azt is, mikor esik jobban a testmozgás, a jóga. Ha hoztál egy döntést, érdemes tartanod magad ehhez az elhatározáshoz, amíg szükségesnek érzed. Ezen a csodás önismereti úton jól jönnek a kapaszkodók. De emlékezz rá: a kapaszkodókat is el kell tudni engedni, ahogy minden mást. Ne járókerettel akard lefutni a maratont! Szeresd magad annyira, hogy azt teszed és eszed, ami valóban jó neked.