Állj a sarkadra!

Üzentek neked valaha a lábaid? Mást mondok: meghallod vajon, hogy mit üzennek? Piros körömlakk: jó, bizonytalan és figyelmetlen vagyok: nem jó, forró zuhany: jó, magas sarkú: nem jó, jóga: jó, simogatás: nagyon jó, túl sokat cipőben: nem jó, szeretett másik láb: minél közelebb jó, lábgörcs: nem jó, kecsesnek lenni: jó, sérülés: nem jó és így tovább. Kicsit odafigyeltem, mert muszáj volt, mert elvonultunk és ott ültem a körben, aztán mégse nézegethettem ki az ablakon túl feltűnően, úgyhogy gondoltam, akármilyen elvetemült ötlet is, mégiscsak megkérdezem őket: mi a harci helyzet? Hát, megkaptam a listát. A lábaim ugyanis emlékeznek, minden lenyomat ott van rajtuk és a legőszintébb tükör szembenézni velük… a gyökereimmel.

Hogyan haladok előre, honnan jövök és merre tartok, avagy a kitaposott úton járok-e vagy elszakadok a mintáimtól, megbecsülöm, érzem-e a gyökereimet, mi az, amit a földbe tiprok, amit nem akarok tudomásul venni, megállom-e a helyemet, kiállok-e magamért és másokért, földhöz ragadt vagyok-e és a tetteim – akárcsak a lábnyomom – vajon milyen lenyomatot hagynak az életem vonalán?! Egy biztos: van mit dolgoznom a kapcsolatunkon. 

Ott vannak a helyes kis bőrkeményedéseim, ahol túl sok a nyomás. Aztán majd kiszúrja a szemem a bal nagylábujjam, akivel állandóan történt valami baleset megboldogult jelöltéveimben és Dahlke szerint az önmagunkkal való elégedettséget, az önelfogadásunkat és az önkifejezést mutatja meg. Hm. És az a kedves, mellette lévő, aki egészen befordult a bánatos felé: hát persze, hogy a szerető együttérzést szimbolizálja! A középső, ez az egészen kicsike, aki szinte megbújik a többiek között… ja, hogy ő a kreativitás és a szabad akarat, avagy tudom, hogy mit akarok, s bátran szabadjára engedem a művészi énem, najó. A negyedik versenyző, aki a szeretet és szenvedély, adás, kapás, elfogadás, meg némi bőrkeményedés, no comment. És a legkisebb, aki mind megette, ő bizony az ősbizalom, alig találom… van dolga! Jobb nagylábujjam, a kedvencen mindközül, arról mesél, hogy mennyire engedem meg magamnak, hogy élvezzem az örömöt. Na, végre valami! Mellette a szívből jövő vágyak és remények, épp némi hólyaggal egy áttáncolt éjszaka után. Harmadik versenyzőnk nagyobbra nőtt baloldali testvérénél: döntéshozás és konfrontációs képesség, nem is rossz. Aztán jön egy újabb bőrkeményedés, meg a kérdés: hogyan kezelem a mások és a magam vonzalmát, no comment kettő. És újra a legeslegkisebb, aki a félelemről és a tiszteletről mesél, tudom, tudom, ideje veled is foglalkozni.

Hát, így vagyunk éppen mi, én és a lábaim. Néha bizonytalanul, egyre több odafigyeléssel, izgalmas kalandokkal. Dióhéjban. Szerencsére a lábunk egy életen át változik, és egyre őszintébben mutatja azt a bizonyos harci helyzetet odabent. Persze a lehetőségek tárháza sokszor éppolyan félelmetes, mint a kötöttségeinké. De. Dönthetek. A választás az enyém. A lehetőség mindig az enyém. És minden, minden betegség, bőrkeményedés, megbotlás és fájdalom lehetőség arra, hogy tegyek magamért, megismerjem magam és jól legyek. Szabadon, szeretetben, elfogadásban önmagammal. Ennek örömére én és a lábaim most elmegyünk jógázni. Mert az jó. Szerintük is!

"Vigyázz a testedre! Ez az egyetlen hely ahol élhetsz."  
                                                          Jim Rhon

Egység…

"Ignore the story and see the soul. And remember to love - you will never regret it." Seane Corn

Mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. És ne felejts el szeretni - sosem fogod megbánni! Remélem, ülsz. Ezt a tanítást Seane Corn, jógaceleb 17 évesen kapta haldokló AIDS-es fekete barátjától egy transzvesztita bárban, ahol - saját bevallása szerint tudatmódosítókra, na meg rendkívül széleskörű tapasztalatokra szert téve - bárpultosként dolgozott. Billy, az ominózus bárban ülve Seane-al - aki persze akkor még azt sem tudta, hogy a jógát eszik vagy isszák - egyszer csak rámutatott „Dannyre, a csodapónira” (aki egy szál cowboy kalapban, meztelenül várt arra, hogy egy dollárért valaki meglovagolja a hátát) és azt találta mondani: itt van Isten. Aztán rámutatott egy hajléktalan nagyinak látszó figurára a bár másik végében: és itt van Isten. Merthogy Isten mindenkiben ott van. Ezért hát mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. Billy pár nappal később meghalt. Seane pedig pár évvel később rátalált a jógára, ami megváltoztatta az életét. Ma már a világ egyik legismertebb vinyasa flow jógaoktatója, aki mindemellett híresen elkötelezett aktivista,  s az egyik leginspirálóbb jógi napjainkban. Ezt a tanítást róla és közvetve tőle az egyesületi Inspiráló Vinyasa Flow oktatók workshopunkon kaptam ajándékba. Azt hiszem több szempontból is tanulságos történet.

Tanulság egy. A csodálatos emberek is „csak” emberek. A legnagyobb tanítóid, akiket kapsz az életed során mind húsvér emberek, saját történettel, gyengeségekkel, hibákkal, gyarlóságokkal. És ez így van jól. Mert ez által (is) tanulhatod és gyakorolhatod a feltétel nélküli szeretetet, valamint az elfogadást. Ahogy Seane fogalmaz: a nap végén mindannyian azért vagyunk itt, hogy a szeretetről tanuljunk. Bizony a jógatanár sem szent. Szerencsére. A Himaláján egy barlangban nyilván könnyű szentként élni és onnan osztani az észt, csakhogy mi nem a Himaláján élünk és nem is az az életfeladatunk - tisztelet a kivételnek -, hogy elvonuljunk remetének. Az meg pláne nem, hogy bárkinek is osszuk az észt. Az a feladatunk, hogy ebben az életben és ebben a világban fényesítsük a lelkünket és mutassunk példát: önmagunkkal. És az a feladatunk, hogy elfogadjunk. Csak az tud megérteni, elfogadni másokat, meg segíteni őket az útjukon, aki jelen van az életében és tapasztal… és attól válik erős és hiteles tanítóvá, vezetővé, inspirációvá, ahogy tetszik… ha mindezt felvállalja és megosztja másokkal. Nem azért mert büszke rá. Nem azért, mert feloldozást vár. Hanem azért, mert az üzenete neked és nekem is szól.

Tanulság kettő. A feladat itt és most van. Ahogy legutóbb Jeanne jógi emlékezetett engem is a jóga szútrák legeslegelső tanítására: Most van itt az ideje a jógának. Nem holnap, nem, amikor hajlékonyabb a tested, nem amikor kialudtad magad, nem amikor már jobban megemésztetted az ételt. Most. És ez az életed minden apró mozzanatára igaz. Most élj úgy, ahogy élni szeretnél! Nem holnap, meg holnapután. Ne várj arra, hogy majd boldog leszel, majd többet gyakorolsz, majd szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nincs majd. Nincs olyan, hogy ma még eszem egy kis halat, meg csokit, de majd holnaptól vega környezetvédő aktivista leszek. Nincs olyan, hogy ma még idegesít a háklis szomszéd, de majd holnaptól megértő és jó fej leszek. Nincs olyan, hogy majd holnap megölelem és megmondom neki: szeretem. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. De majd-ot biztosan nem. Pont most van itt az ideje, hogy kilépj a komfortzónádból és feszegesd a határaid. Pont most van itt az ideje, hogy elengedd, amire nincs szükséged és helyet adj az új lehetőségeknek. Pont most van itt az ideje a jógádnak. Billynek sok AIDS-el a vérében már nem volt ideje. Nagyon szerencsés vagy, hogy Te még bármit megtehetsz! Élj ezzel a lehetőséggel! Nem tudom elégszer mondani!

Tanulság három. Mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk. Ez a jóga talán legfontosabb, örökérvényű tanítása. Ezt sem tudom elégszer mondani! Minden más csak illúzió. Mi pedig szeretünk ragaszkodni ahhoz az illúzióhoz, hogy jaj, de nagyon mások vagyunk és különlegesek és egyediek. Ha pedig már el mertük engedni ezt a mankót, akkor is szeretjük megtartani még azt a kis illúziót, hogy najó, egyek vagyunk a jógatanárunkkal, a barátainkkal, a szerelmünkkel, Mahatma Gandhival és Mandelával. Csak, hogy az a hírem van számodra: egyek vagyunk transzi Dannyvel, a csodapónival is. És persze a fekete, AIDS-es Billyvel. Meg Agnessel, aki Ruanda első három női parlamenti képviselője lett, de aztán csatlakozott a Hutu szélsőségesekhez és hírhedt tömeggyilkossá vált – épp börtönbüntetését tölti. Meg a kígyókkal, akiket kiszögeznek a fákhoz, hogy élve megnyúzzák őket a kígyóbőr táskádhoz. És a cápákkal, akiknek levágják az uszonyát a roppantul sikkes cápauszony leveshez és aztán egyszerűen visszadobják a tengerbe, hogy ott vérezzen el. Erről persze mind nem szeretnél hallani és olvasni. Mert olyan csúnyaaa. Hát, üdv a valóságban, Neo. A fejlődésed ott kezdődik, amikor mindezzel szembenézel és felelősséget vállalsz. Felelősséget vállalsz önmagadért. Felelősséget vállalsz azért, hogy rajtad is múlik. Felelősséget vállalsz azért, hogy a változás benned van. És felelősséget vállalsz azért, hogy teszel a változásért, a teljes életért, egy jobb világért. Szelektív szemétgyűjtéssel, egy öleléssel, jógával vagy, ahogy épp Te tudsz tenni. Most. És most... kezheted is azzal, hogy nem a történetével foglalkozol, hanem meglátod a lelkét. Kinek? Mindenkinek! Merthogy Isten mindenkiben ott van.

Vízöntő szútrák

„Evilági létezésed alatt az elme végtelensége a rendelkezésedre áll.

Ennek megjelenítéséhez vezetettségre

és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére van szükséged.”

Yogi Bhajan

Szerencsés vagyok. Egy olyan korban élhetek, amelyben az ősi tanítások, mint a jóga és a gyógyító, öngyógyító technikák már nem zárt kolostorok féltve őrzött titka, s aszkéták kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető tudás és belső út. Döntés, lehetőség és ajándék. Csak rajtam múlik, hogy kibontom-e, a mélyére nézek-e és megőrzöm-e a leckéket, melyeket kaptam… Nem könnyű. Az élet sem könnyű, csak szólok. De a választás akkor is az enyém. Szerencsés vagyok, mert ezt a belső utat csodálatos tanítók ragyogják be nap, mint nap és lámpást tartanak a sötét alagutakban, a lelkem bugyraiban, a testem fájdalmaiban és kerülőútjain. Belenézhetek a szemükbe, ezekbe a fényes tükrökbe, amik emlékeztetnek a feladataimra, hogy magamra találjak újra, meg újra. És szerencsés vagyok, mert az egyik ilyen fénylény (fedőnevén Varga Judit) jógás elvonulásán gyűjthettem a szebbnél szebb ajándékokat múlt hétvégén.

A hétvége egyik nagy ajándéka számomra a Vízöntő kor szútrái voltak. A Vízöntő kor, vagyis új kor, az a bizonyos „new age” úgy sejtem már a Te ajtódon is bekopogtatott. Ez a szabad információáramlás kora, aminek köszönhetően szinte mindent elérhetsz egy gombnyomással és közösségi életet élhetsz a nap 24 órájában, ha birtoklod azt az Internet nevű találmányt. Sok tanulnivalónk van ebben a korban – többek között – az összefogásról és az együttműködésről. Ez a demokrácia és az intuíció kora, amelyben már nem az a kérdés, hogy mit tesznek értem mások, hanem sokkal inkább az: hogyan szolgálhatom én a közösség érdekeit?! A személyes felelősségvállalás ideje ez, amelyben szembenézek a feladataimmal és felelősséget vállalok a döntéseimért, a saját sorsomért, s a környezetemért, miközben felismerem, hogy mi itt mindannyian egy nagy egész része vagyunk és ugyanaz a fény ragyog benned, bennem, meg Etusban, aki egy szintén jógatábor résztvevő, kedves tacskó-csivava keverék.

Az új kor szútráit, vagyis jógikus alapelveit, az ún. Vízöntő szútrákat egy bölcs tanító, Yogi Bhajan (Jógi Bhadzsán) hatha és kundalini jóga mester adta át a halandókank. 1968-ban érkezett Kanadába, és osztott meg mindent nyitott szívvel, amit Indiában tanult a spirituális tanítóitól az állandóan rohanó fehér emberrel. Fáradhatatlanul járta a világot és tanított egész életében. Mottója a „Tarts ki, és fenntartanak”, valamint az az örökösen ismételt célkitűzés volt, hogy nem tanítványokat jött gyűjteni, hanem tanárokat és vezetőket inspirálni. Hát engem inspirált! Namaste Yogi Bhajan! Íme, az ő csodálatos tanításai, amelyekhez bármikor fordulhatsz, ha nem találod a kiutat a sok információ hálójában, vagy esetleg netalántán elfejtenéd, hogy mi mind Egyek vagyunk.

1. „There is a way through every block”: Minden akadályon át lehet jutni! Itt az ideje szembenéznünk azzal, hogy akadályok márpedig vannak és lesznek. Egy életre való feladatot kaptunk egy világban, ahol mindig minden változik. Nem az a cél, hogy ki és elkerüljük az akadályokat, hanem az, hogy megtaláljuk az utunkat rajtuk keresztül, s valóban átrágjuk magunkat a feladatainkon! Ez a jógában gyönyörűen megmutatkozik, ugyanis a testünk egy olyan rendkívül intelligens csodája a világmindenségnek, amely ha akadályokba ütközik, például talál egy merev részt, egy blokkot vagy rossz emléket, fájdalmat, akkor keres egy másik utat és kikerüli a problémás területet. Azt hiszed, helyesen végzel egy ászanát és egyszer csak elkezd fájni a könyököd vagy a derekad… mert az nem csaturanga, amikor a könyökízületeiden lógsz. És a jógatanárod nem azért hajtogatja, hogy figyelj a könyöködre, miközben csaturangázol, mert más nem jut éppen eszébe, hanem azért, hogy valóban merülj el a gyakorlásodban és figyelj magadra. Persze, hogy egyszerűbbnek tűnik elmenekülni vagy homokba dugni a fejed! Egyszerűbbnek tűnik úgy tenni, mintha jógáznál. Csakhogy az nem jóga. Ahogy a menekülés nem teljes élet. Ezért emlékeztesd magad a legnehezebb helyzetekben és csaturanga közben is arra, hogy Yogi Bhajan megmondta: minden akadályon át lehet jutni! Tiéd a lehetőség!
2. „Recognize that the other person is you”: Ismerd fel magad a másik emberben! Ó, ez könnyű! Hiszen ebben hiszünk, nemde?! Csakhogy ez nemcsak egy szép eszme, amit közzétehetsz a Facebookon vagy a földelés jegyében ráhímezhetsz a falvédődre, mint nagyanyáink, azt, hogy „hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Igen, hímezni szabad! És törekedni arra, hogy felismerd magad a másikban: kötelező! Ezt minden nap, mindenkivel szemben kell gyakorolnunk. A mogorva kollégával; a barátaiddal, akiket oly természetséggel kritizálsz, hogy gyakran észre sem veszed; a szerelmeddel, akitől olyan sokat vársz, ahelyett, hogy örülnél annak: adhatsz; a tanítóddal, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint neked, mert ő is ember; a lökdösődő emberekkel a buszon, akik rálépnek a lábadra; a trollokkal az Interneten, akik mindent kritizálnak, a családoddal, akiket nem véletlenül választottál erre az életre. Mondom: mindenkivel! Mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindenki tükör, amelybe belenézhetsz és felismerheted magad! Elfogadással és szeretettel. Azt javaslom, kezdd azzal, hogy szereted és elfogadod önmagad! Szeretettel érintsd meg magad, amikor sietve szappanozol, szeretettel lépj a jógaszőnyegedre, szeretettel főzz vacsorát. Te magad vagy a változás. Minden itt kezdődik.
3. „Vibrate the Cosmos, the Cosmos shall clear the path”: Rezgesd az Univerzumot és az Univerzum utat nyit előtted! Mindenekelőtt nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy van ez a hatalmas végtelen valami, az Univerzum. Az információ korának hála már tudhatod azt, hogy Föld nem lapos, ráadásul ott van az sok bolygó, meg feketelyuk körülöttünk és minden tágul és minden átalakul. Hogy Einsteint idézzem: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Amikor pedig átalakul, energia lesz belőle. Az anyag és az energia pedig univerzálisan egy és ugyanazon dolog két különböző megtestesülési formája. Tehát Te is energia vagy. És ez még csak a kezdet. Remélem, ülsz: bizony, nem Te vagy a világ közepe. Nem körülötted forog a Föld és Isten sem azzal van elfoglalva a nap 24 órájában, hogy minden közlekedési lámpát zöldre váltson, amikor sietsz! Most, hogy ezt megbeszéltük mi is volt a falvédőn? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Tudtak ám valamit a nagymamák. Higgy magadban, higgy az Univerzumban, az utadban, a „dharmádban”, vagyis a sorsodban, amelyet ez a hatalmas valami rendelt számodra. Ha jó úton jársz, ha észreveszed és követed a jeleket, akkor az Univerzum támogatni fog Téged. Ne akarj más lenni, mint aki vagy és ne add fel az álmaid! Mindig kapsz segítséget, támogatást! Kérdés, hogy meglátod-e… kérdés, hogy megrezgeted-e az Univerzumot… Hogyan? Jógázz tiszta szívvel és szándékkal: biztosan érezni fogod a rezgését!
4. „Understand through compassion or you will misunderstand the times”: Az együttérzésen keresztül érts meg mindent, különben félreérted ezeket az időket! Nem, nem sajnálat! Nem leereszkedés! Nem észosztás! Nem nyünnyögés! Együttérzés! Együtt érzek Veled. Tudom, hogy én egy másik Te vagyok és ugyanaz a fény ragyog bennünk. Elfogadom, hogy bárhol is tartasz, neked most ott, azzal van dolgod és végig kell menned a saját utadon, ahogy nekem is a sajátomon, miközben lehet, hogy egyszer csak ugyanaz a cipő szorít minket vagy engem már szorított, ahogy most Téged vagy azt sem tudom, miről beszélsz, de ez csak azt jelenti, hogy én még nem tartok ott. Örülök annak, hogy bármennyire is Egyek vagyunk, nem vagyunk egyformák, így tanulhatok Tőled, általad. Érezhetem, amit érzel. Köszönöm, hogy együtt érezhetek veled. És amikor mindezt esetleg netalántán elfelejtem, akkor elmegyek jógázni és megosztom az erőfeszítésemet, az energiámat, az izzadságomat a többi ismeretlen vagy szeretett jógival a teremben. Érzem azt, hogy támogatjuk és visszük egymást előre. Érzem azt, hogy nekik sem könnyebb vagy nehezebb, mint nekem. Akár hajlékonyabbak nálam, akár merevebbek, akár szomorúak, akár vidámak, akár gömbölyűek, akár csenevészek. A levegőt, amit beszívok, épp kifújta valamelyikük. A levegőt, amit kifújok, épp beszívja valamelyikük. Együtt lélegzünk. Együtt jógázunk. Együtt érzünk.
5. „When the time is on you, start, and the pressure will be off”: Ha itt az ideje, cselekedj, és a nyomás megszűnik! Végül, de nem utolsó sorban: cselekedj! Beszélhetek neked én itt napestig a jógáról, ha nem mászol álmosan, fáradtan, nyűgösen (is) a jógaszőnyegedre és nem tapasztalod meg magad! Nézheted az életet filmeken és olvashatsz róla könyvekben, de csak Te élheted meg az őszi falevelek zsizsegését a talpad alatt, a szerelmed nyakának illatát, a barátod ölelését, a vigaszt a nevetésben, a melegséget egy jó teában, az izgalmat az utazásban, a mélységet a fejlődésben. Csak Te érezheted a fájdalmad, ami által átégsz és felszabadulsz. Senki más nem teheti meg helyetted. Hogy mikor van itt az ideje? Figyelj magadra és tudni fogod. A figyelmed a legnagyobb kincsed. Rágd át magad az akadályokon, ismerd fel magad a másikban, hallgass az Univerzumra és kövesd a sorsod, érezz együtt a tükreiddel… és cselekedj!. Ha szembemész a saját utaddal és sorsoddal, akkor bizony épp szembe próbálsz menni a világmindenséggel, hát nem csoda, hogy nyomást érzel. Ha akarunk valamit, azért mindig a lelkünkkel kell fizetnünk. Ha elengedjük az egónk és aktív részeként a világnak hagyjuk beteljesülni a sorsunk, akkor tudjuk, mikor mit kell cselekednünk. Érezzük minden porcikánkban. Hát, persze, hogy nehéz! Hát persze, hogy nem megy mindig! Nekem sem megy mindig! Az nem baj. Talán kijelenthetem, hogy egyikünk sem Buddha vagy Yogi Bhajan. De a lehetőség mindig itt van. A lehetőség bennünk van! Erre az ajándékra emlékezz!

Holtpont...

Mindannyiunkkal megesik. Még a jógatanárokkal is. Talán már észrevetted, hogy a jógatanárokkal mindaz megesik, ami a többi halandóval! Csak szólok… Szóval holtpont. Amikor nincs erőd, időd gyakorolni. Amikor fáj. Amikor nyűg. Amikor erőlteted. Amikor nem öröm. Veled esetleg netalántán történt már ilyesmi? Neeem? Nos, velem igen. Sokat dolgoztam. Sokat tanítottam. Az egyetlen szabad estémen hulla fáradtan másztam a jógaszőnyegemre azzal a felkiáltással, hogy ugye gyakorolni muszáj! Nem voltam jelen, túl akartam lenni rajta és nyomtam, erőltettem. Mondhatni holtpontom volt. Az aztán nem volt folyékony vagy áramló. Kötelesség volt. És akkor egyszer csak az orromra koppintott a sors. Éles fájdalom a hátsó combhajlítómban, fájdalmas felkiáltás és összeesés a teljes jógahíd közepén… pontosabban a negyedik teljes jógahíd közepén, mert az első olyan szép volt, a másodikban húzta a hajam a szőnyeg, a harmadikat elbénáztam, toljunk hát egy negyediket is… csakazért is! Szerencsére nem lett komoly baj, de arra nagyon hasznos volt, hogy elgondolkozzak: Mit is művelek magammal tulajdonképpen? Hogyan is bánok én saját magammal?

Mindenekelőtt zárójelben megjegyzem, hogy jógahidat – sem elsőt, sem negyediket – nem tolunk! Hanem ászanákat gyakorolunk. És ezen túl… bizony önvizsgálat. A jógaszőnyegen és azon kívül is. Mit akart nekem mondani ijesztő barátunk, sérülés? Mi volt ez az ellenállás? Miért volt jelen? Mi történt valójában? Tudatosság. Nekem ez a titkos receptem, amit elővehetek egy még titkosabb kis rekeszből odabent, amikor veszem a fáradtságot, hogy magamra figyeljek. Hogy mire jutottam?

Jelenlét.

Odafigyelés.

Szembenézés.

Elfogadás.

Elengedés.

A jóga felelősség. Mert bizony felelősség gyakorlás közben figyelni arra, hogy mikor jelez a tested: pihenj, könnyíts, lazíts. Léphetsz, akkor is, ha körülötted minden jógi ugrik. Pihenhetsz akkor is, ha te vagy az egyetlen a teremben, aki babapózt választ lefelenéző kutya helyett. És persze az érem másik oldala: felelősség valóban gyakorolni, nem csak azt, ami jól megy, ami könnyű, amiben már magabiztos vagy. Felelősség jelen lenni és valóban feszegetni a saját határaid. A Te döntésed. Mindig. Ez igaz arra is, ha otthon jógázol és arra is, ha jógaórán gyakorolsz. Ne mástól várd, hogy megmondja neked, hogyan csináld. A jógatanárod csupán tartja a lámpást… ez a Te utad. Neked kell odafigyelni magadra és eldönteni meddig mész el. Neked kell figyelni, érezni, tapasztalni. Senki más nem teheti meg helyetted. Jelenlét.

A jóga olyan, mint a tenger. Úsztál már tengerben? A víz felszínén kellemesen langyos a víz, de ha mélyebbre mész, egyre hűvösebb lesz. Mélységei vannak. És nem mindig kellemes az az áramlat, amibe kerülsz. De azt is meg kell élni. Ha mindig a könnyebb utat választod, az kibillentséget hoz. Hazugságot teremt. Cukormáz lesz csupán. Igen, van úgy, hogy fáj. Van úgy, hogy nem esik jól. Az nem feltétlenül baj. Fogadd el. Fogadd el magad, akkor is, amikor nem megy. Az a baj, ha erőlteted. Mert annak feladás vagy sérülés lesz a vége. Próbáld meg megtalálni az egyensúlyt. Inkább 15 percet gyakorolni, de abban jelen lenni, mint egy órán keresztül nyomni erőből, kedvetlenül. Mindig gyakorolni olyan ászanákat, amiket szeretsz és olyanokat is, amik kihívást jelentenek. Törekedni arra, hogy egyre mélyebbre menj a gyakorlásodban, a megtapasztalásban. Ellubickolhatsz a felszínen is, de az nem jóga. És nem nagybetűs Élet. Odafigyelés.

A jóga öröm. De hazugság azt állítani, hogy csak öröm. Hogy mindig ugyanolyan tökéletes mosollyal az arcodon tudsz gyakorolni, miközben pompon lányok szurkolnak a jógaszőnyeged mellett teljes eufóriában, mert Te, a hős ma is tökéletesen végigcsináltad a napi rutint. A jóga kemény munka is. Igába hajtása a testednek és küzdelem önmagaddal. Mindig más tapasztalás. Nincs olyan, hogy tökéletes. Sosem lesz, lehet belőle rutin. És személy szerint én még egy pompon lánnyal sem találkoztam a jógaszőnyegem mellett. A jóga nem csak móka és kacagás. Ahogy az élet sem az. Az élet minden percében találhatsz örömöt, ha szeretnéd, ha megpróbálod. De ez nem azt jelenti, hogy csak az örömöt keresd, lásd. Nézz szembe az érem másik oldalával is, merthogy van neki. Engedd meg magadnak a másik oldalt is. Szembenézés.

A holtpont is jóga. Sri Aurobindo, egy huszadik századi indiai bölcs bácsi találta azt mondani, hogy jóga az egész élet. A jóga fonalként húzódik végig létezésünk szövetén és tulajdonképpen ő választ ki bennünket. Azért gyakoroljuk a jógát, mert nincs más választásunk. A megfelelő hozzáállással minden egyes hétköznapi tevékenységünk lehet egy ászana, minden lélegzetvételünk egy pránajáma, minden gondolat vagy akár a két egymást követő gondolat közötti tér egy meditáció csírája. Minden jóga. Bizony a holtpontod is. Azáltal is tapasztalsz. Kérdés, hogy észreveszed-e mit üzen neked. És tanulsz-e belőle. Ne a fájdalmat őrizd meg. Ne a sérülést vidd magaddal. Hanem a leckét jegyezd meg, amit adott neked. Nekem, az én holtpontom azt a leckét adta, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, hanem – egyszerűen csak – figyeljek magamra. Hallgassak magamra. Legyek jelen. És fogadjam el magam… akkor is, amikor rossz napom van, amikor nem megy valami. Elfogadás.

A jóga ajándék. Ma reggel elvárások nélkül léptem a jógaszőnyegemre. Csak azért gyakoroltam, mert jól esett. Elengedtem azt, hogy felkelhettem volna korábban és már nincs elég időm. Elengedtem azt, hogy kell. Elengedtem azt is, hogy mikor, mennyit, mennyire kell. Elengedtem azt, hogy hogyan kéne mennie. Jelen voltam. Figyeltem magamra és azt tettem, amire valóban szükségem volt. Egyszerűen csak jógáztam. Önmagam voltam. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna… sem mástól, se magamtól. Bizony… Elengedés.

Remélem Te is megajándékozod magad. Ahogy neked arra ma szükséged van. Csak rajtad múlik!