„Csak úgy tanulhatunk meg másokkal együtt élni,
ha megtanulunk önmagunkkal együtt élni.”
Judith Lasater
Jó múltkoriban épp egy „csajos” jógaóra jött össze és még
gyakorlás előtt csak úgy záporoztak a kérdések a „jó” fogyókúráról és hogyan is
lehet megmenekülni a süti függőségtől, meg egyébként is azok a bűnös
szénhidrátok, meg ki hány kiló, miért nem elég jó úgy, ahogy van, milyen
szeretne lenni, egyébként meg fogyaszt-e a jóga és így tovább… Szeretnék
megnyugtatni minden kedves érdeklődőt, hogy a jóga egy olyan csodálatos
gyógyító technika, amely – többek között – jótékonyan hat az emésztésre, a
hormonrendszerre és nem utolsó sorban harmonikusan fejleszti a test minden
izmát. Egyszóval, ha szüksége van a testednek arra, hogy fogyjon, akkor
rendszeres gyakorlással biztosan fogsz is fogyni. Persze hozzátenném, hogy a
testednek nem arra van szüksége, hogy 13 éves agyonretusált anorexiás
modellekre hasonlítson a magazinok címlapjain. Csak szólok. És könyörgöm: mindenekelőtt
ne ezért gyakorolj! A jóga sohasem egy egyszerű fizikai gyakorlás, hanem egy
mély energetikai munka és öngyógyítás. Gyakorolj azért, hogy jelen legyél a
testedben és az életedben. Gyakorolj azért, hogy egészséges legyél, és jól
érezd magad a bőrödben. Gyakorolj azért, hogy megleld a belső békéd és minden
helyzetben meg tudd őrizni azt. Gyakorolj a személyes fejlődésedért. Gyakorolj
a megvilágosodásért. Egyszóval tartsd a fókuszod a belső önvalódon és hallgass
rá, amikor a jógaszőnyegedre lépsz.
Persze nekem
sincs glória a fejem felett és örökké tanulom az önszeretetet, az önelfogadást,
a türelmet önmagammal, nem véletlenül beszélek róla ennyit. A jógikus élet
legfontosabb, sokszor legnehezebb alapkövei ezek szerintem. Ami nekem segíteni
szokott ebben a témában (is) az Patanjali. Patanjali a jóga egyik alapművének,
a Jóga Szútráknak a szerzője. Vitatott, hogy egy ember volt-e, vagy egy csoport
jógi, mivel kb. 3000 évvel ezelőtt keletkezett a műve. Patanjali rövid
mondatokban írja le a boldogság, vagyis a szamádhi felé vezető utat nyolc
lépcsőben, melyek közül az ászanák (testtartások) csak az egyik lépcsőt
foglalják el a nyolcból. Tehát a fizikai gyakorlás mindenekelőtt csak része a
jógának, nem maga a jóga. Patanjali Szútrái azért is csodálatosak, mert egy-egy
szót, egy-egy mondatot kutatók, tudósok és bölcsek magyaráznak hosszú oldalakon
keresztül, de végülis csak Te döntheted el, hogy szerinted, Neked mit jelent…
Az első lépcső, a jamák, az ún. erkölcsi szabályok közül is a legeslegelső az
ahimszá, vagyis a „ne árts”. Mindent ennek kell alárendelni, mindent felülír. Senkinek
és semminek ne árts. Ne árts a Földnek, ne árts az állatoknak, embereknek,
növényeknek, és a többi. De számomra a legfontosabb jelentése az ahimszának mindenekelőtt
az, hogy ne ártsak önmagamnak. Ne ártsak magamnak a gondolataimmal, evéssel,
ivással, önbüntetéssel, éheztetéssel, zabálással, kevés alvással,
rosszindulattal, irigységgel, féltékenységgel, kétségekkel, frusztrációkkal, elégedetlenséggel,
lustasággal, halogatással, kémiai mérgekkel, félelmekkel.
Te mivel
ártasz magadnak? Mennyit ártasz magadnak, miközben arra vársz, arra vágysz,
hogy végre mások ne ártsanak Neked? És vajon mi az, ami valóban táplál?
Merthogy nem maga a tiltás, hanem a táplálás a valódi fókusz szerintem. Milyen
szép szó is az, hogy táplálék. Vajon az ételed, italod valóban táplál Téged?
Megkapja a táplálékodból a tested azt, amire valóban szüksége van: rostokat,
vitaminokat, ásványokat, jóllakottságot, tápértéket? Vajon, ahogy elkészíted,
megfőzöd, megrendeled vagy beszerzed: az táplál? Ahogy elfogyasztod, ahol,
akikkel: az táplál Téged? Mikor adtál utoljára hálát az ételedért és mikor
tekintetted ellenségnek, ami nagyon finom, de nem kéne… És ha nem kéne, akkor
miért csinálod? S ha már itt tartunk, a
környezeted, az emberek körülötted, valóban táplálnak Téged? A könyv, amit
olvasol, a film, amit megnézel, a program, amit szervezel, a barátaid, a
szeretteid, akikkel együtt vagy, a jógagyakorlásod… táplálnak Téged?
Inspirálnak? Motiválnak? Megnyugtatnak? Szeretnek? Elfogadnak? Ahogyan Te
önmagad… Ahogyan én önmagam… Nyugalom! Nem kell belőle felelni holnap. Nem lesz
röpdolgozat. Csak tartsd a szívedben ezt a fókuszt és vigyázz magadra. Hogy szokás
szerint Louise L. Hay-t idézzem: „Gondoljunk a rózsára. Attól fogva, hogy
bimbót hajt, egészen addig a pillanatig, amikor már az utolsó szirma is
lehullt, mindig gyönyörű, mindig hibátlan, mindig más. Mi is ilyenek vagyunk: mindig
teljesek, mindig szépek és folyton változunk. Adott pillanatban legjobb
tudásunk és belátásunk szerint cselekszünk. Amint többet tapasztalunk, többet
tudunk és értünk, mindent másként csinálunk.” Hogy szokás szerint hozzátegyem: a jógaszőnyegen és azon túl.
