So Ham. A hétvégén, Jeanne Heileman csodás workshopján ez a két kis szó zengett bennem igen sokszor… azóta is… Jeanne egyébiránt valóban egy csoda, ki ne hagyd a vele való találkozást, ha legközelebb Budapesten jár! Remélem még fog! Több mint huszonnégy éve gyakorolja a jógát és tizenhárom éve tanítja. YogaWorks oktató, világszerte tart képzéseket leendő és gyakorló jógaoktatóknak, finomtesttel való munkát és ayurvédát is tanít. Jógafilozófiája a fantasztikus mosolyán túl: a jóga gyakorlása meghozza azt a képességet, hogy megérezd a békéd és a belső örömöd, amely rávezet arra, kik vagyunk valójában. Szerinte ez az, amiért jógázunk! Szerintem is!
Jeannetól azt kaptam ajándékba, hogy tapasztalatai szerint, ahol merevségeink vannak a testünkben, oda egyszerűen nem engedjük be a lélegzetünk… vagyis a merevebb jógi valójában nem lélegzi át a testét. Hogy miért fontos ez? A lélegzet prána, vagyis életerő és energia. Irányítja valamennyi életfunkciónkat, főként a motorikusokat, mint a vérkeringés és a belső szervek működése, valamint kihat a testi és a szellemi érzékelésre is. Ha nem tudunk szabadon és egyenletesen lélegezni, akkor észre sem vesszük, hogy mi történik bennünk. Ha azt sem tudjuk, mi történik bennünk, hogyan láthatnánk át a világban zajló folyamatokat vagy hogyan tudnánk helyzeteket, illetőleg másokat a maguk teljességében nézni?! Ha a légzés bizonytalan, minden bizonytalan. A helyes légzés adja meg az erőt, amire az élet minden pillanatában szükséged van és tartja formában a szervezeted. A nagy jógik szerint a helyes belégzés megszilárdítja a szellemet és hosszú élettel ajándékoz meg, a helyes kilégzés pedig megtisztít és felszabadít. Felszabadít, vagyis oldja a blokkjaimat és merevségeimet.
A jógában - a teljesség igénye nélkül - kétféle gyakorlót könnyű megkülönböztetni. A nagyon hajlékony embereket, akiknek az a feladatuk, hogy megtanulják a saját határaikat és ne lépjék túl azokat, avagy ne feszítsék túl a könyöküket, térdüket, ne menjenek túl mélyre. És a merevebb embereket, akiknek feszegetni kell a saját határaikat és egyre mélyebbre menni, egyre jobban nyitni a mellkast, a csípőt, megtalálni a tereket a testükben és kitölteni azokat. Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, hiszen semmi sem fekete-fehér és mindenkinek megvannak a maga feladatai. Önelfogadás és befelé figyelés a kulcsa mindkettőnek. Meg persze az, hogy sose hasonlítsd magad másokhoz! Nincs tökéletes ászana, minden testtartás tökéletes, ahogy éppen Te végzed, hiszen most, ebben a pillanatban neked arra van szükséged. De tény, hogy a legtöbb jógaoktató a hajlékonyabb gyakorlók közül kerül ki, hiszen jellemzően már a kezdetekkor sok sikerélmény éri őket, sokszor könnyebben beletalálnak nehezebb pózokba és így tovább. Nohát, én nem ilyen jógaoktató vagyok. Én rengeteg verejtékkel küzdöttem át magam a merevségeimen, keresem, s találom meg a tereket és feszegetem a határaimat ma is. Ami persze csodálatos lehetőség. Egyrészt ahogy Iyengar bácsi mondja: „Az egészség nem árucikk, amire alkudozhatunk. Verejtékkel kell kiérdemelnünk.” Másrészt egészen más alázattal átadni a saját tapasztalataimat úgy, hogy magam is átmentem, illetve megyek egy hosszú fejlődésen, ami bizony megesik, hogy fájdalmas és nehéz. Annyit mondhatok, hogy Jeanne kezei között sem volt könnyű kilélegezni azokat a még mindig mélyen megbújó merevségeket, amiket együtt találtunk.
Jeanne másik nagy ajándéka nekem a So Ham mantra volt. Minden belégzéssel „So”, minden kilégzéskor „Ham”. Akár magadban, akár hangosan zengetve. Ezt lélegző mantrának is szokták hívni és a jógik egyik legfontosabb mantrája, amit légzéstudatosításra használhatunk. Vannak iskolák, amelyekben egy-egy ászana kitartását is sohamban határozzák meg, avagy hány sohamig tartjuk ki az adott mozdulatot. Ha folyamatosan áramoltatjuk a mantrát, Hamsah-ként rezeg, ami szanszkritul hattyút jelent. A hinduk szerint a hattyú az egyik legtisztább állat, mely mestere a megkülönböztetésnek, képes a vízzel elegyített tejet kiszűrni és csak a tejet meginni. A hattyú szépsége fiatalkorában rejtve marad, és csak felnőttként nyilvánul meg, lásd rút kiskacsa. Ilyen a jógagyakorló is. A kezdeti, netalántán előforduló esetlenség után a gyakorlás által mutatkozik meg a jógi valódi szépsége, s a tiszta isteni természet, amely mindannyiunkban jelen van. A So egyébként istenit, teremtő tudatot jelent, a Ham jelentése pedig az vagyok. Vagyis egyrészt minden lélegzetvételemmel tudatosíthatom, hogy nem „csak” egy test, hanem a teremtő tudat vagyok. Én magam teremtem a körülményeket és lehetőségem van azok megváltoztatására. Bármi, amit megélek, mind a saját teremtésem eredménye, amiért nem hibáztathatok senki mást. Másrészt azt is megtapasztalhatom a mantra által, hogy bizony nem én vagyok a világ közepe, elsőbb az elsőknél, az univerzum közepe, mert mindig Isten után következem. Ugyanakkor a teremtő tudat mindenben és mindenkiben jelen van, minden állatban vagy növényben, amit megtapasztalhatok a gyakorlásomban, amikor az egyik percben sas vagyok, a másikban egy csúszómászó, a következőben fa. Végül felfedezhetem, hogy a levegő is én vagyok. A légzés tudatossága által teremtek tereket. A levegő szétárad a testemben, amely könnyűvé és légiessé tesz. Ez a So Ham. Ez a lélegzet. Ez az élet.
„Az élet csak addig lakozik a testben,
amíg abban a lélegzet jelen van;
ha a lélegzet elszáll, tovatűnik az élet is.
Ezért hát gondosan ügyelj a légzésedre.”
Hatha-jóga Pradípiká
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése