5 lépcsőfok…

„Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba;

S ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet:

Változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.”

Weöres Sándor

Öngyógyítás. Legutóbb pedzegettem már ezt a témát a napüdvözletetekkel…hogy érdemes önmagad mélyére menni, akár egy sötét kútba és valóban megtalálni a változatlan létezést, ahogy Weöres Sándor írta. Ezért gondoltam megosztom a másik csodálatos gyógyító ajándékot az életemben, amiről már oly rég szeretnék írni. Ez a ’5 stages’, amely egy NIA technika.





A ’80-as évek végén Debbie és Carlos Rosas, aerobikoktatók úgy érezték ’valami hiányzik’. Az EGÉSZséghez nem elég Jane Fonda. Érdeklődésük a keleti filozófiák, a harcművészetek, a táncművészetek és a gyógyító technikák felé fordult. E mozgásformákat, azok kulturális, történeti, energetikai és érzelmi hátterét tanulmányozva rájöttek milyen fontos látni és érezni a test, a lélek és a szellem közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Megbizonyosodtak arról, hogy minden mozgásvilághoz tartoznak bizonyos érzelmi és szellemi vonatkozások is, melyek a gyakorlás, a mozgás által úgymond életre kelnek. Így született a NIA, amelyre sok évvel később rátalált Hriczu Andi from Hungary és azóta is beragyogja vele, általa az életünket. Én mindezt neki köszönhetem. Namaste, Andinia!

Debbie Rosas mindemellett kidolgozta az ún. 5 stagest, amely lényegében egy fejlődéstani mozgássor, mely genetikailag kódolva van bennünk. Ez az öt mozgásfejlődési állomás az, amelyen mindannyian keresztülmentünk, legalábbis keresztül kéne mennünk gyerekkorunkban. Embrió, kúszás, mászás, állás, járás. Ezek alapozzák meg a csontjaink, izmaink, szalagjaink, szerveink, érzelmeink, érzékeink, gondolataink és intuíciónk fejlődését. Debbie egyébként diszlexiás volt, alig tudott írni-olvasni és képtelen volt bárki előtt beszélni. Fiatal korában festőművészként élt, csak így tudta kifejezni magát. A saját öngyógyítása során talált rá erre a módszerre. Rájött, hogy ha az ember akár felnőtt fejjel újra és újra átmegy ezeken a fázisokon – főleg nyilván azokon, amelyeket gyerekként kihagyott, illetve a gyakorlásuk különös nehézséget okoz –, akkor képes feloldani a legmélyebben megbújó blokkjait és gátjait is. Persze kell a szándék és a kitartás (meg esetleg egy térdvédő). Ahogy ifjúkorom kedvenc sci-fi írója, Frank Herbert mondotta volt: a félelem az elme gyilkosa. És ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, szembe kell néznünk velük. Akkor is, ha épp bele akarunk halni. Bizony, ami nem öl meg, erősebbé tesz! Mindenesetre Debbie ír-olvas és tömegek előtt is csodálatosan ki tudja fejezni magát nap, mint nap.

Az embrió maga a könnyedség. Mintha az anyaméhben lennénk: táplálva, gondozva és védve vagyunk. Minden folyékony és puha, a test begörbül és kigörbül. Itt fejlődik ki a csípő hajlékonysága, mozgékonysága és ereje, amelyre majd nagyon is szükségünk lesz. Aztán következik a kúszás, amely erősíti a testünk mélyebb szintjeit és minden ízületet mozgásba hoz, különösen a csípőt, a nyaki gerinc szakaszt és a törzset. Összehangolja a test mozgását, miközben felfedezzük a világot magunk körül. Elkülönül a bal és jobb oldal, amely a belső szervekre és az idegrendszerre egyaránt nagy hatással van, mert aktivizálja az agyféltekéket és a perifériás idegrendszert. Itt kezdődik el az izmok aktív munkája. Utána kezdünk el mászni, amely még mindig a felfedezés időszaka. Már körbe tudunk nézni a világban. A test elválasztódik a talajtól, a csakrák szabaddá válnak. A gerincgörbületek aktivizálódnak a mozgásban, amely újabb lépés a fejlődésünkben. Az állással minden megváltozik. A test függőlegesbe emelkedik. Nagyon intenzív energiákkal találkozhatunk ebben a pozícióban. Ebben a helyzetben van a legkevesebb esély a szabadságra, viszonylag kötött, de csodásan fejleszthető általa az erő és a stabilitás. A süllyedés és emelkedés beolajozottá teszi az ízületeket és lazítja a medencét, a csípőt és a térdeket. Az állásban benne van a múlt és a jövő. Egyre erősödik a belső késztetés és vágy a felemelkedésre, amely minden síkon új távlatokba vezet. Az állás minden szinten erősíti a kitartást, a nyugalmat és a türelmet, lásd. a jógában a tadászanát, avagy hegytartást. Végül a járással megtapasztalhatjuk a függőleges mozgékonyságot, mely az ízületeken keresztül jön létre. Amikor energetizáljuk a járásunkat, akkor erőt, figyelmet és mélységet viszünk a testünkbe. Minden ember járása megmutatja a személyiségét és azt hogyan érzi magát a bőrében, mennyire és hogyan képes előrehaladni az életben. A harmonikus járás egyensúlyt és áramlást hoz létre, amikor az energia valóban áramlik az egész testben és tudjuk, merre tartunk…

Érdekes, hogy például a Jivamukti iskola a napüdvözletet is ehhez a fejlődési folyamathoz hasonlítja, avagy ahogy az embrióból felemelkedünk, hiszen a jógában ugyanúgy ott vannak ezek az állomások, a babapóz, kobra, a cicahát és így tovább. És ez nem véletlen. Az ősi gyógyító technikák vagy az olyan módszerek, mint a 5 stages, amelyek visszanyúlnak a gyökerekhez ugyanoda lyukadnak ki. Szembenézés, mélység, elengedés . A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik.

Végül egy kis ízelítő: Nia 5 Stages Igen, lehet otthon a nappaliban csúszni, mászni!

100% nő. 100% jógi.

Nőnek lenni. Nőként jógázni. Egy nőnek jógiként, avagy jóginiként élni. Hogy is van ez? Nőiség, nőiesség. Hm. Lágyság, befogadás, elfogadás, finomság. Hm. Hogy is vagyok én ezekkel? Vajon meg tudom élni őket, magamat nőként a jógában, az életben? Hogyan? És valóban?

Kezdjük a nőiséggel. Olyan egyszerűnek tűnik. Hiszen mindannyiunkban ott van a női pólus, amit a kínaiak „Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a pszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki. A női princípium maga a befogadóképesség. A Ji csing szerint: „A teremtő út a férfié, a befogadó a nőié. A befogadó a legodaadóbb a világon.” Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága és minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is. Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésről való lemondást is jelenti. A nőiség archetipikus szimbólumai, a Hold és a Víz lemondanak arról, hogy aktívan sugározzanak, kibocsássanak valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék őket. A víz lemond egyéni formai igényéről – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát. A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz. A férfi és a nő polaritása, ami mögött nem áll értékelés. Egyik sem jobb, mint a másik, csak más. Az a nő, aki teljesen elfogadja s megéli nőiségét, sosem fogja magát „alacsonyabb rendűnek” érezni. Ez mind nagyon szépen hangzik, de talán Te is feltetted magadnak a kérdést: na, de próbálta ezt már bárki a 21. században?! A Hold vezet autót nagyvárosban? Vagy helyt kell állnia a munkahelyén? Cipelt már haza két megrakott bevásárlószatyrot?

Akárhonnan is nézzük: ez az egész női odaadás igencsak nehéz feladatnak tűnik. Most komolyan le kell mondanom az éneztakaromról?! Az énpedigmegoldomról?! Az énaztántudomról?! És mégis mi történhet, ha nem megy? Havonta tapasztalhatod, hogy mi történik, ha nem megy. A legerősebb tükör, amit havonta mutat a szervezeted arról vajon tényleg meg tudsz-e békélni a saját nőiségeddel, az bizony a menstruációd. És az a rossz hírem van, hogy aki fájdalmasan éli meg a nőiségét, az fájdalmasan éli meg a menstruációt is. Ugye most már egészen másképp hangzik mindaz, amit eddig olvastál! Mert… hát, fáj. Sokunknak. A havi vérzés is lényegében az odaadást követeli meg. Az egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk. És amilyen mértékben nem törődünk bele ebbe a havonta jelentkező zavaró tényezőbe, olyan mértékben lesznek panaszaink. Minden zavar arra utal, hogy – gyakran tudattalanul – nem akarjuk odaadni magunkat. És éppen ehhez a lázadó „én pedig ezt nem akarom”-hoz fordul céltudatosan az intim betétek, tamponok reklámdöpingje. A hirdetések, amik azt ígérik nekünk, hogy a mindenkori termék használata esetén függetlenek leszünk a menstruációnktól és bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Akkor is, ha épp piros betűs nap van. A reklám ezzel ügyesen fordul pont ahhoz az érzékeny ponthoz, amely – talán mindannyiunknak – a tulajdonképpeni konfliktust jelenti: bár nő vagyok, nem feltétlenül értek egyet mindazzal, ami a nőiséggel jár. De hát hogyan lehetnél független a saját menstruációdtól? Hogy lehetnél független a saját nőiségedtől?

Na, jó. De legalább jógázom. Az olyan „női sport”. Női dolog. Mindenki tudja. Probléma megoldva. Hiszen ha ma, itt Budapesten belépsz egy jógastúdióba, bizonyára nem lepődsz meg azon, hogy szinte csak nőkkel találkozol. Tömegesen. Nőiség kipipálva. Hát, nem egészen… A jóga az ősi Indiában mindenekelőtt nem a tömegeknek szólt: minden jógi csupán néhány tanítványnak adta tovább tudását, az indiai emberek többsége sosem került közvetlen kapcsolatba a jóga tanításaival. És persze a jógik mind férfiak voltak. Ahogy a tanítványok is. A jóga pedig évezredeken keresztül az ashramok kolostorai és ezen kiválasztott férfiak titka maradt. Mivel a szerzetesek tapasztalatai szerint a jógagyakorlás nagyszerűen segítette az egészség megőrzését, a szervezet munkabírásának fokozását, és a testi teljesítőképesség fejlesztését, egy idő után nyilvános jógaiskolákban is tanítani kezdték a jógát az úgymond világi fiataloknak. Pontosabban csak a világi fiatal fiúknak. Ezek a jógaiskolák aztán felkeltették a modern műveltségű indiai orvosok, szakemberek érdeklődését. Bombayben és több más indiai nagyvárosban úgynevezett tudományos jógakutató intézetek nyíltak, hogy megvizsgálják a különböző jógagyakorlatok hatását az emberi szervezetre és tudatra. Ezáltal a századforduló elején megismerkedtek a jógával a Távol-Keletre, Indiába, Tibetbe utazó európai kutatók is és könyveket, tudósításokat írtak róla. Ezeknek és pár utazó jógamesternek köszönhetően a huszadik században indult világhódító útjára a jóga Észak-Amerikában és a nyugati országokban. Ekkor találkozhattunk vele végre mi, nők is.

Akkor most mi legyen? Ne jógázzak?! Dehogynem!!! Naná, hogy jógázz!!!

Csak mert hosszú időn keresztül a férfiak kiváltsága volt a jóga és férfias erőt, energiát teremtettek általa, nem jelenti azt, hogy nem formálhatjuk magunkra, a magunkévá, a saját nőiességünkhöz. És persze azt sem jelenti, hogy ezentúl minden férfi messzire kerülje el a jógaórát, sőt. Itt a bizonyíték, hogy ez bizony egy férfias valami. Valódi erőt kíván és teremt. Férfias erőt. Úgyhogy kedves férfitársaim: hajrá!

Na, de visszatérve a nőiséghez. Nekünk, nőknek az a feladatunk a jógában is… a jóga által is, hogy használjuk a finom érzékelésünket és valóban figyeljünk magunkra, a lágyságunkra, a finomságunkra. Nőként jógázzunk! Tudatosan jógázzunk! Ez az érzékelés, ez a tudatosság a valódi erőnk. Úgy használni a tudatosságod, hogy valódi befogadó erő származzon belőle. Hit és tapasztalás abban, hogy egyszerre lehetsz erős és lágy, határozott és nőies. Igen, lehetsz nő! Lehetsz 100%-ig nő és 100%-ig jógi! Ezt (is) adhatja neked a jóga. Azt javaslom, hogy használd ki ezt a lehetőséget. A tudatosság és a jóga által legyél egyre éberebb. Adj időt magadnak. Adj teret magadnak. Figyelj. Érzékelj. Tapasztald újra a tested. Tapasztald újra a gyakorlást. Tapasztald újra magát a tapasztalást. Lépj nőként a jógaszőnyegedre… mintha most jógáznál életedben először. Keresd meg magadban: neked mit jelent nőként jógázni. Szeresd a testrészeid, amiktől nő vagy… amik lehet, hogy zavarnak egy-egy tartásban. Jógázz úgy, ahogy jól esik: Neked. Szeresd a nőiséged. És máris nem zavar semmi. Légy egészen finom… egészen lágy és hajlékony. Akkor is, amikor harcos vagy. Amikor kartámaszban vagy. Amikor nehéz ászanákat gyakorolsz. Amikor izzadsz és dühös vagy. Törekedj arra, hogy nő maradj minden percben. A gyakorlásodban és azon kívül is. Ne hasonlítsd magad másokhoz. Egyedi és megismételhetetlen vagy minden ászanában. Mert minden ászanád a tükröd abban a pillanatban. Nem kell a havi tükrödre várnod, hogy meglásd: fáj-e már megint. Itt a jóga. Pont azt adja neked, amire akkor és ott szükséged van. Hát, engedd magad áramolni! Legyél folyékony… legyél határtalan… Legyél a benned és körülötted áramló víz! Az újszülöttek testének 75-80%-át víz képezi. A felnőttek testének 60-70%-a víz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. A víz szállítja a tápanyagokat a sejtekhez. A víz távolítja el az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket. A víz tartja karban a sejtek elektromágneses teréhez szükséges elektron és protonszintet. A víz teszi rugalmassá az ízületeket a csontok összekapcsolásához. A legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot víz alkotja. És így tovább. Te magad vagy az áramlás. Te magad vagy a víz. Te magad vagy a befogadás. Te magad vagy a női princípium.

Befogadás. Tudatosság. Nekem ilyen nőnek lenni. Áramlás és folyékonyság. Nekem ilyen nőként jógázni. Én erre törekszem a gyakorlásomban. Ma is. Holnap is. Hogy neked milyen, azt csak Te tapasztalhatod meg. Próbáld ki és éld meg! Már kezdheted is... a jógaszőnyegeden és azon túl...