Holtpont...

Mindannyiunkkal megesik. Még a jógatanárokkal is. Talán már észrevetted, hogy a jógatanárokkal mindaz megesik, ami a többi halandóval! Csak szólok… Szóval holtpont. Amikor nincs erőd, időd gyakorolni. Amikor fáj. Amikor nyűg. Amikor erőlteted. Amikor nem öröm. Veled esetleg netalántán történt már ilyesmi? Neeem? Nos, velem igen. Sokat dolgoztam. Sokat tanítottam. Az egyetlen szabad estémen hulla fáradtan másztam a jógaszőnyegemre azzal a felkiáltással, hogy ugye gyakorolni muszáj! Nem voltam jelen, túl akartam lenni rajta és nyomtam, erőltettem. Mondhatni holtpontom volt. Az aztán nem volt folyékony vagy áramló. Kötelesség volt. És akkor egyszer csak az orromra koppintott a sors. Éles fájdalom a hátsó combhajlítómban, fájdalmas felkiáltás és összeesés a teljes jógahíd közepén… pontosabban a negyedik teljes jógahíd közepén, mert az első olyan szép volt, a másodikban húzta a hajam a szőnyeg, a harmadikat elbénáztam, toljunk hát egy negyediket is… csakazért is! Szerencsére nem lett komoly baj, de arra nagyon hasznos volt, hogy elgondolkozzak: Mit is művelek magammal tulajdonképpen? Hogyan is bánok én saját magammal?

Mindenekelőtt zárójelben megjegyzem, hogy jógahidat – sem elsőt, sem negyediket – nem tolunk! Hanem ászanákat gyakorolunk. És ezen túl… bizony önvizsgálat. A jógaszőnyegen és azon kívül is. Mit akart nekem mondani ijesztő barátunk, sérülés? Mi volt ez az ellenállás? Miért volt jelen? Mi történt valójában? Tudatosság. Nekem ez a titkos receptem, amit elővehetek egy még titkosabb kis rekeszből odabent, amikor veszem a fáradtságot, hogy magamra figyeljek. Hogy mire jutottam?

Jelenlét.

Odafigyelés.

Szembenézés.

Elfogadás.

Elengedés.

A jóga felelősség. Mert bizony felelősség gyakorlás közben figyelni arra, hogy mikor jelez a tested: pihenj, könnyíts, lazíts. Léphetsz, akkor is, ha körülötted minden jógi ugrik. Pihenhetsz akkor is, ha te vagy az egyetlen a teremben, aki babapózt választ lefelenéző kutya helyett. És persze az érem másik oldala: felelősség valóban gyakorolni, nem csak azt, ami jól megy, ami könnyű, amiben már magabiztos vagy. Felelősség jelen lenni és valóban feszegetni a saját határaid. A Te döntésed. Mindig. Ez igaz arra is, ha otthon jógázol és arra is, ha jógaórán gyakorolsz. Ne mástól várd, hogy megmondja neked, hogyan csináld. A jógatanárod csupán tartja a lámpást… ez a Te utad. Neked kell odafigyelni magadra és eldönteni meddig mész el. Neked kell figyelni, érezni, tapasztalni. Senki más nem teheti meg helyetted. Jelenlét.

A jóga olyan, mint a tenger. Úsztál már tengerben? A víz felszínén kellemesen langyos a víz, de ha mélyebbre mész, egyre hűvösebb lesz. Mélységei vannak. És nem mindig kellemes az az áramlat, amibe kerülsz. De azt is meg kell élni. Ha mindig a könnyebb utat választod, az kibillentséget hoz. Hazugságot teremt. Cukormáz lesz csupán. Igen, van úgy, hogy fáj. Van úgy, hogy nem esik jól. Az nem feltétlenül baj. Fogadd el. Fogadd el magad, akkor is, amikor nem megy. Az a baj, ha erőlteted. Mert annak feladás vagy sérülés lesz a vége. Próbáld meg megtalálni az egyensúlyt. Inkább 15 percet gyakorolni, de abban jelen lenni, mint egy órán keresztül nyomni erőből, kedvetlenül. Mindig gyakorolni olyan ászanákat, amiket szeretsz és olyanokat is, amik kihívást jelentenek. Törekedni arra, hogy egyre mélyebbre menj a gyakorlásodban, a megtapasztalásban. Ellubickolhatsz a felszínen is, de az nem jóga. És nem nagybetűs Élet. Odafigyelés.

A jóga öröm. De hazugság azt állítani, hogy csak öröm. Hogy mindig ugyanolyan tökéletes mosollyal az arcodon tudsz gyakorolni, miközben pompon lányok szurkolnak a jógaszőnyeged mellett teljes eufóriában, mert Te, a hős ma is tökéletesen végigcsináltad a napi rutint. A jóga kemény munka is. Igába hajtása a testednek és küzdelem önmagaddal. Mindig más tapasztalás. Nincs olyan, hogy tökéletes. Sosem lesz, lehet belőle rutin. És személy szerint én még egy pompon lánnyal sem találkoztam a jógaszőnyegem mellett. A jóga nem csak móka és kacagás. Ahogy az élet sem az. Az élet minden percében találhatsz örömöt, ha szeretnéd, ha megpróbálod. De ez nem azt jelenti, hogy csak az örömöt keresd, lásd. Nézz szembe az érem másik oldalával is, merthogy van neki. Engedd meg magadnak a másik oldalt is. Szembenézés.

A holtpont is jóga. Sri Aurobindo, egy huszadik századi indiai bölcs bácsi találta azt mondani, hogy jóga az egész élet. A jóga fonalként húzódik végig létezésünk szövetén és tulajdonképpen ő választ ki bennünket. Azért gyakoroljuk a jógát, mert nincs más választásunk. A megfelelő hozzáállással minden egyes hétköznapi tevékenységünk lehet egy ászana, minden lélegzetvételünk egy pránajáma, minden gondolat vagy akár a két egymást követő gondolat közötti tér egy meditáció csírája. Minden jóga. Bizony a holtpontod is. Azáltal is tapasztalsz. Kérdés, hogy észreveszed-e mit üzen neked. És tanulsz-e belőle. Ne a fájdalmat őrizd meg. Ne a sérülést vidd magaddal. Hanem a leckét jegyezd meg, amit adott neked. Nekem, az én holtpontom azt a leckét adta, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, hanem – egyszerűen csak – figyeljek magamra. Hallgassak magamra. Legyek jelen. És fogadjam el magam… akkor is, amikor rossz napom van, amikor nem megy valami. Elfogadás.

A jóga ajándék. Ma reggel elvárások nélkül léptem a jógaszőnyegemre. Csak azért gyakoroltam, mert jól esett. Elengedtem azt, hogy felkelhettem volna korábban és már nincs elég időm. Elengedtem azt, hogy kell. Elengedtem azt is, hogy mikor, mennyit, mennyire kell. Elengedtem azt, hogy hogyan kéne mennie. Jelen voltam. Figyeltem magamra és azt tettem, amire valóban szükségem volt. Egyszerűen csak jógáztam. Önmagam voltam. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna… sem mástól, se magamtól. Bizony… Elengedés.

Remélem Te is megajándékozod magad. Ahogy neked arra ma szükséged van. Csak rajtad múlik!