Mit lehet szeretni ezen a jógán?!

Pár hete kaptam egy édes levelet. A rég nem látott kedves ismerős azt tudakolta, hogy én mégis mikor és főleg mitől szerettem bele ennyire a jógába? És vajon „nagy gáz-e”, ha pár alkalom után ő, mint kezdő jógi valahogy nem érzi át a lényegét? Sőt, mondhatni elég furcsának találja, hogy segítene bármin is, ha kicsavarja magát egy órán keresztül... merthogy jobban van tőle, oké, de nem érez nagy hatást. Vagy elég, ha abban az egy órában „tök jó” volt? Egyszóval miért is rajonganak ezért emberek milliói?! És van-e még remény?!

Remény mindig van, aki nem hiszi, járjon utána! Egyébiránt pedig az a jó hírem minden kezdő és/vagy már függő lelkes jóginak, hogy nincs vele az égadta világon semmi baj! Én hiszem és hirdetem, hogy a jóga egy csoda, lásd. jó. Azt azonban szerény tapasztalataim szerint látni kell, hogy jógázni azért nem azt jelenti: egy szivárványon vattacukrot eszünk, miközben szappanbuborékokat fújunk a kedvenc dalunkat dúdolva és minden rózsaszín a nagy boldogságban! Ez is munka, energia, befektetés, aminek a hatásai nyilván nem egy-két óra után jelentkeznek, illetve azt mondanám, ha szuperjól érzed magad az óra után és jól esett a gyakorlás: az szerintem – főleg kezdőként – pont elég és tökéletes hatás!

Én magamon számtalanszor tapasztaltam, hogy a testünk olyan, mint egy konténer: mindent befogad. Az életed minden lenyomata ott van a testedben, minden, ami történt veled, minden, amit érzel és gondolsz... a csalódottság az oviban, amikor elvették a játékodat, a fiú, aki összetörte a szíved a gimiben, a munkahely, ahol az a sok stressz ér, a tudatosan pozitívba átforgatott gondolataid, a szeretet, amit beragyogja a szíved, a zaj az utcán, az álmaid reggeli árnyéka. Ezekből lesznek, illetve lehetne a blokkjaink, bemerevedések, izomrövidülések, lehetséges betegségek, amelyek a legőszintébb tükörként mutatják, jelzik, kiabálják, mi folyik valójában odabent. A jóga tehát nem csak egy szimpla fizikai gyakorlás, mint az aerobik Jane Fondával, hanem egy ősi gyógyító technika, ami segít abban, hogy az energia szabadon áramoljon a testben, s ezáltal ez a csodálatos és intelligens emberi test lényegében meggyógyítsa önmagát, feloldja ezeket a blokkokat, akár anélkül, hogy az ok tudatosulna. Ez pedig oda-vissza hat, vagyis ha például egy ilyen blokkot feloldasz, akkor az életedben is el tudsz valamit engedni, kevésbé leszel dühös vagy meg tudsz bocsájtani valakinek, aki megbántott vagy egyszerűen többet mosolyogsz, kevesebbszer leszel beteg, jobban figyelsz arra, mi a jó neked. És persze fordítva: ha el tudsz valamit engedni, kevésbé leszel dühös vagy meg tudsz bocsájtani valakinek, aki megbántott vagy egyszerűen többet mosolyogsz, akkor kevésbé lesz merev a test is, jobban tudod nyitni a csípőd vagy a mellkasod, helyére kerülnek a belső szerveid, amiktől jobb lesz az emésztésed, nem fog fájni a derekad. De persze itt folyamatokról beszélek és sokszor ezeket az apró változásokat, javulásokat észre sem veszi az ember... Viszont az biztos, hogy a jógától, ha rendszeresen gyakorolsz: valóban minden jobb!

Mindezzel persze egy kezdő gyakorló nem foglalkozik és nem is kell! Az emberek többsége azért kezd el jógázni, hogy mozogjon valamit, izmosodjon, fogyjon, lenyugodjon a napi stressz után. Ennyi. És ez jól is van így. Én sem úgy kezdtem, hogy na, megyek, meggyógyítom a belső fényemmel az energiaáramlásomat... Egyszerűen jobban voltam az órák után, jól éreztem magam a bőrömben és egyre inkább kapcsolatot találtam a saját testemmel. Aztán ahogy a belső figyelemmel nőtt a tudatosságom, úgy éreztem rá egyre inkább, hogy mi a jó nekem valójában, mire van szükségem, mi esik tényleg jól a testemnek, vigyázok-e magamra. És így érkezett meg az a bizonyosság, hogy a jóga jó. Akkor is, amikor mélyebbre megyek, amikor fáradt vagyok, amikor feszegetem a határaim. Egy kezdő jógi mitől kaphat rá az ízére? Szerintem az első időkben érdemes többféle irányzatot és minél több tanárt kipróbálni, mert főleg először inkább valakire találsz rá, egy „jófej” tanárra, akitől azt kapod, amire neked szükséged van, akivel tudsz kapcsolódni és szívesen gyakorolsz vele. Valakinek az kell, hogy egy órára teljesen kikapcsoljon és nyújtson egy jót, valakinek az kell, hogy izzadjon és érezze, megdolgoztatták és így tovább. Egyszóval érdemes próbálkozni. De mindezeken túl: kinek a pap, kinek a papné. Ha nem a jóga, akkor sincs semmi baj. A lényeg sokkal inkább az, hogy szeresd magad, szeresd, amit csinálsz, rendszeresen mozogj, hallgass a testedre, figyelj magadra és ne felejtsd el gyakran a füleid irányába mozgatni a szádat. Igen, mosolyogj!

Itt van az ősz, itt van újra...

„Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

Petőfi Sándor

Szeretem az évszakok váltakozását. Szeretem, ahogy őszi színekbe öltöznek a fák, miközben a zöld még szikrázó árnyalatokban tarja magát. Szeretem, amikor bringázás közben a közelgő tél tiszta illata fújja át az orrcimpáimat. Szeretem Petőfit. Szeretem a színes kabátokat és a hosszú csizmákat. Szeretem, ahogy a tejfehér köd mesevilágot varázsol a tájból. Szeretem a sütőtök meleg színét és ízét. Szeretem az összebújós korai estéket. Szeretem az advent közeledtét. Szeretem a befelé figyelést, amit elhoz a zimankó. Szeretem, hogy megélhetem ezt örök körforgást. Szeretem a bizonyosságot, hogy a felhők fölött mindig süt a Nap.

Minden évben egyre erősebben érzem, ahogy közeleg a tél, különösen fontos a figyelmemet a belső fényemre, a lelkem ragyogására hoznom és valóban figyelni önmagamra, az isteni önvalómra odabent. Hogy vagyok? Mire van valóban szükségem? Mennyire vigyázok magamra? Számomra ezt a figyelmet és jelenlétet első lépéséként mindig a légzés, s a testemmel való kapcsolódás hozza el. Igen, a jóga. A jóga, amit a napom minden pillanatában igyekszem gyakorolni, és amelynek fontos része a tisztulás. Tisztulnom kell, meg kell tisztítanom ezt a csodálatos testet, amiben élhetek. Nem véletlen, hogy a böjt olyan jelentős szerepet kapott minden vallásban. Egyszerűen kell. És persze nem csak a fizikai böjtre gondolok, hanem a lelki, tiszta szívből tett felajánlásokra. Akár csak olyan apróságokra, hogy még kevesebb nejlonzacsit használok, minden nap jógázom, ha törik, ha szakad, na, meg észreveszem, amikor elborítanak az elvárások, s mindannyiszor szeretetbe és hálába fordítom át a tomboló gondolatokat.

A szokásos reggeli rituáléim nélkülözhetetlenek ebben az év végi tisztulásban. Amíg alszom, az emésztésem dolgozik és testem tisztítja önmagát – rendkívül kedves tőle – úgyhogy, amint felébredek, jöhet a nyelvtisztítás! A nyelven számos barázda és repedés fut végig, ezek pedig kiváló táptalajt biztosítanak a baktériumoknak. Szóval fogom a nyelvkaparót és hajrá. Műanyaggal kezdtem, volt réz is, a mostani kedvencem rozsmentes acél, de kinek a pap, kinek a papné…

Utána már nyúlok is a neti kancsómért! Az ayurveda szerint a jala neti, avagy sós vízzel való orröblítés a napi higiénia része, alapvető fontosságú a szabad légzés a biztosításában. A test tisztításának hat jógikus gyakorlata közül ez az egyik. Mind a hat tisztító technika – ún. satkarma – célja a fizikai és mentális egészség erősítése, a betegségek megelőzése, illetve kezelése. A jógik szerint a levegő áramlása a két orrnyíláson át periodikusán változik, vagyis a két orrnyíláson át egyszerre nem azonos mennyiségű levegő áramlik át. Hol az egyik, hol a másik orrnyílás szállítja a nagyobb mennyiségű levegőt. Ennek a két orrnyílás közti állandó áramlásváltozásnak alapvető hatása van a szervezet energia-körforgására is. Kihat a gondolkodásunkra, a fizikai aktivitásunkra, az egészségünkre. Ezért, ha az egyik vagy másik orrnyílás folyamatosan blokkolt, akkor ez a természetes levegőáramlási ciklus nem tud érvényesülni. A nátha, allergia és egyebek elkerülésén túl a jala neti ezért is fontos: megtisztítja mindkét orrnyílást, így a levegő szabadon áramolhat, és áramlása szabadon váltakozhat a kettő között. Én a netizéshez – ez itt a reklám helye – a DM nevezetű üzletekben szerzem be az előre csomagolt sót, amihez csak hozzá kell önteni a langyos vizet és kész is, de bárki magának is kikeverheti. Nagyon jó kerámia vagy réz neti kancsókat lehet kapni szinte minden jógastúdióban, az én személyes kedvencem szégyen-gyalázat egy sima műanyag darab – amit az említett csomagolt sóhoz adnak ajándékba –, mert könnyen utaztatható és szuperül illeszkedik az orrlyukhoz. Egyébként az egész folyamat nagyon gyors és egyszerű, olyan, mintha a tiszta víz egyszerűen csak átfolyna az orrlyukakon, egyszóval nincs benne semmi ’undi’. Utána teljesen felszabadul… nemcsak a légzés, de a lélek is!

Végül, de nem utolsósorban napüdvözletek! A reggeli gyakorlás nem könnyű, hiszen még merevebbek az izmok, de minden rosszban van valami jó: intenzívebben is fejlődik tőle az ember (lánya). Én személy szerint az első napüdvözleteim közben mindig úgy érzem magam, mint a bádogember, aki rátalált az olajozó kannájára. Még akkor lettem hívő, amikor az otthoni gyakorláshoz bontogattam a szárnyaimat és a napüdvözletek tűntek a legegyszerűbbnek, legbiztonságosabbnak, ami egyébként így is van. Jól kitalálták a bölcs jógik. Aztán kiderült, hogy ez valóságos csoda, minden más ászanában is fejleszt, energizál, beolajoz, mint mondottam volt és teljesen lecsendesíti az elmémet. Az az egyetlen baj vele, hogy nem lehet abbahagyni, folyton azon kapom magam, hogy újabb és újabb variációkat, sorozatokat, ászanákat végzek. Egyszóval a reggeli késésekért felelősséget nem vállalunk. Egyébként egy napüdvözlet nincs egy perc és már napi 7 surya namaskar a reggeli készülődésben nemes egyszerűséggel csodát tesz, egyszóval 7 perc az életedből – már ha Te abba tudod hagyni. Persze ne hidd el: próbáld ki magad! Aztán jöhet a zuhany, finom tea… nálam indulhat a nap!

Vízöntő szútrák

„Evilági létezésed alatt az elme végtelensége a rendelkezésedre áll.

Ennek megjelenítéséhez vezetettségre

és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére van szükséged.”

Yogi Bhajan

Szerencsés vagyok. Egy olyan korban élhetek, amelyben az ősi tanítások, mint a jóga és a gyógyító, öngyógyító technikák már nem zárt kolostorok féltve őrzött titka, s aszkéták kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető tudás és belső út. Döntés, lehetőség és ajándék. Csak rajtam múlik, hogy kibontom-e, a mélyére nézek-e és megőrzöm-e a leckéket, melyeket kaptam… Nem könnyű. Az élet sem könnyű, csak szólok. De a választás akkor is az enyém. Szerencsés vagyok, mert ezt a belső utat csodálatos tanítók ragyogják be nap, mint nap és lámpást tartanak a sötét alagutakban, a lelkem bugyraiban, a testem fájdalmaiban és kerülőútjain. Belenézhetek a szemükbe, ezekbe a fényes tükrökbe, amik emlékeztetnek a feladataimra, hogy magamra találjak újra, meg újra. És szerencsés vagyok, mert az egyik ilyen fénylény (fedőnevén Varga Judit) jógás elvonulásán gyűjthettem a szebbnél szebb ajándékokat múlt hétvégén.

A hétvége egyik nagy ajándéka számomra a Vízöntő kor szútrái voltak. A Vízöntő kor, vagyis új kor, az a bizonyos „new age” úgy sejtem már a Te ajtódon is bekopogtatott. Ez a szabad információáramlás kora, aminek köszönhetően szinte mindent elérhetsz egy gombnyomással és közösségi életet élhetsz a nap 24 órájában, ha birtoklod azt az Internet nevű találmányt. Sok tanulnivalónk van ebben a korban – többek között – az összefogásról és az együttműködésről. Ez a demokrácia és az intuíció kora, amelyben már nem az a kérdés, hogy mit tesznek értem mások, hanem sokkal inkább az: hogyan szolgálhatom én a közösség érdekeit?! A személyes felelősségvállalás ideje ez, amelyben szembenézek a feladataimmal és felelősséget vállalok a döntéseimért, a saját sorsomért, s a környezetemért, miközben felismerem, hogy mi itt mindannyian egy nagy egész része vagyunk és ugyanaz a fény ragyog benned, bennem, meg Etusban, aki egy szintén jógatábor résztvevő, kedves tacskó-csivava keverék.

Az új kor szútráit, vagyis jógikus alapelveit, az ún. Vízöntő szútrákat egy bölcs tanító, Yogi Bhajan (Jógi Bhadzsán) hatha és kundalini jóga mester adta át a halandókank. 1968-ban érkezett Kanadába, és osztott meg mindent nyitott szívvel, amit Indiában tanult a spirituális tanítóitól az állandóan rohanó fehér emberrel. Fáradhatatlanul járta a világot és tanított egész életében. Mottója a „Tarts ki, és fenntartanak”, valamint az az örökösen ismételt célkitűzés volt, hogy nem tanítványokat jött gyűjteni, hanem tanárokat és vezetőket inspirálni. Hát engem inspirált! Namaste Yogi Bhajan! Íme, az ő csodálatos tanításai, amelyekhez bármikor fordulhatsz, ha nem találod a kiutat a sok információ hálójában, vagy esetleg netalántán elfejtenéd, hogy mi mind Egyek vagyunk.

1. „There is a way through every block”: Minden akadályon át lehet jutni! Itt az ideje szembenéznünk azzal, hogy akadályok márpedig vannak és lesznek. Egy életre való feladatot kaptunk egy világban, ahol mindig minden változik. Nem az a cél, hogy ki és elkerüljük az akadályokat, hanem az, hogy megtaláljuk az utunkat rajtuk keresztül, s valóban átrágjuk magunkat a feladatainkon! Ez a jógában gyönyörűen megmutatkozik, ugyanis a testünk egy olyan rendkívül intelligens csodája a világmindenségnek, amely ha akadályokba ütközik, például talál egy merev részt, egy blokkot vagy rossz emléket, fájdalmat, akkor keres egy másik utat és kikerüli a problémás területet. Azt hiszed, helyesen végzel egy ászanát és egyszer csak elkezd fájni a könyököd vagy a derekad… mert az nem csaturanga, amikor a könyökízületeiden lógsz. És a jógatanárod nem azért hajtogatja, hogy figyelj a könyöködre, miközben csaturangázol, mert más nem jut éppen eszébe, hanem azért, hogy valóban merülj el a gyakorlásodban és figyelj magadra. Persze, hogy egyszerűbbnek tűnik elmenekülni vagy homokba dugni a fejed! Egyszerűbbnek tűnik úgy tenni, mintha jógáznál. Csakhogy az nem jóga. Ahogy a menekülés nem teljes élet. Ezért emlékeztesd magad a legnehezebb helyzetekben és csaturanga közben is arra, hogy Yogi Bhajan megmondta: minden akadályon át lehet jutni! Tiéd a lehetőség!
2. „Recognize that the other person is you”: Ismerd fel magad a másik emberben! Ó, ez könnyű! Hiszen ebben hiszünk, nemde?! Csakhogy ez nemcsak egy szép eszme, amit közzétehetsz a Facebookon vagy a földelés jegyében ráhímezhetsz a falvédődre, mint nagyanyáink, azt, hogy „hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Igen, hímezni szabad! És törekedni arra, hogy felismerd magad a másikban: kötelező! Ezt minden nap, mindenkivel szemben kell gyakorolnunk. A mogorva kollégával; a barátaiddal, akiket oly természetséggel kritizálsz, hogy gyakran észre sem veszed; a szerelmeddel, akitől olyan sokat vársz, ahelyett, hogy örülnél annak: adhatsz; a tanítóddal, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint neked, mert ő is ember; a lökdösődő emberekkel a buszon, akik rálépnek a lábadra; a trollokkal az Interneten, akik mindent kritizálnak, a családoddal, akiket nem véletlenül választottál erre az életre. Mondom: mindenkivel! Mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindenki tükör, amelybe belenézhetsz és felismerheted magad! Elfogadással és szeretettel. Azt javaslom, kezdd azzal, hogy szereted és elfogadod önmagad! Szeretettel érintsd meg magad, amikor sietve szappanozol, szeretettel lépj a jógaszőnyegedre, szeretettel főzz vacsorát. Te magad vagy a változás. Minden itt kezdődik.
3. „Vibrate the Cosmos, the Cosmos shall clear the path”: Rezgesd az Univerzumot és az Univerzum utat nyit előtted! Mindenekelőtt nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy van ez a hatalmas végtelen valami, az Univerzum. Az információ korának hála már tudhatod azt, hogy Föld nem lapos, ráadásul ott van az sok bolygó, meg feketelyuk körülöttünk és minden tágul és minden átalakul. Hogy Einsteint idézzem: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Amikor pedig átalakul, energia lesz belőle. Az anyag és az energia pedig univerzálisan egy és ugyanazon dolog két különböző megtestesülési formája. Tehát Te is energia vagy. És ez még csak a kezdet. Remélem, ülsz: bizony, nem Te vagy a világ közepe. Nem körülötted forog a Föld és Isten sem azzal van elfoglalva a nap 24 órájában, hogy minden közlekedési lámpát zöldre váltson, amikor sietsz! Most, hogy ezt megbeszéltük mi is volt a falvédőn? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Tudtak ám valamit a nagymamák. Higgy magadban, higgy az Univerzumban, az utadban, a „dharmádban”, vagyis a sorsodban, amelyet ez a hatalmas valami rendelt számodra. Ha jó úton jársz, ha észreveszed és követed a jeleket, akkor az Univerzum támogatni fog Téged. Ne akarj más lenni, mint aki vagy és ne add fel az álmaid! Mindig kapsz segítséget, támogatást! Kérdés, hogy meglátod-e… kérdés, hogy megrezgeted-e az Univerzumot… Hogyan? Jógázz tiszta szívvel és szándékkal: biztosan érezni fogod a rezgését!
4. „Understand through compassion or you will misunderstand the times”: Az együttérzésen keresztül érts meg mindent, különben félreérted ezeket az időket! Nem, nem sajnálat! Nem leereszkedés! Nem észosztás! Nem nyünnyögés! Együttérzés! Együtt érzek Veled. Tudom, hogy én egy másik Te vagyok és ugyanaz a fény ragyog bennünk. Elfogadom, hogy bárhol is tartasz, neked most ott, azzal van dolgod és végig kell menned a saját utadon, ahogy nekem is a sajátomon, miközben lehet, hogy egyszer csak ugyanaz a cipő szorít minket vagy engem már szorított, ahogy most Téged vagy azt sem tudom, miről beszélsz, de ez csak azt jelenti, hogy én még nem tartok ott. Örülök annak, hogy bármennyire is Egyek vagyunk, nem vagyunk egyformák, így tanulhatok Tőled, általad. Érezhetem, amit érzel. Köszönöm, hogy együtt érezhetek veled. És amikor mindezt esetleg netalántán elfelejtem, akkor elmegyek jógázni és megosztom az erőfeszítésemet, az energiámat, az izzadságomat a többi ismeretlen vagy szeretett jógival a teremben. Érzem azt, hogy támogatjuk és visszük egymást előre. Érzem azt, hogy nekik sem könnyebb vagy nehezebb, mint nekem. Akár hajlékonyabbak nálam, akár merevebbek, akár szomorúak, akár vidámak, akár gömbölyűek, akár csenevészek. A levegőt, amit beszívok, épp kifújta valamelyikük. A levegőt, amit kifújok, épp beszívja valamelyikük. Együtt lélegzünk. Együtt jógázunk. Együtt érzünk.
5. „When the time is on you, start, and the pressure will be off”: Ha itt az ideje, cselekedj, és a nyomás megszűnik! Végül, de nem utolsó sorban: cselekedj! Beszélhetek neked én itt napestig a jógáról, ha nem mászol álmosan, fáradtan, nyűgösen (is) a jógaszőnyegedre és nem tapasztalod meg magad! Nézheted az életet filmeken és olvashatsz róla könyvekben, de csak Te élheted meg az őszi falevelek zsizsegését a talpad alatt, a szerelmed nyakának illatát, a barátod ölelését, a vigaszt a nevetésben, a melegséget egy jó teában, az izgalmat az utazásban, a mélységet a fejlődésben. Csak Te érezheted a fájdalmad, ami által átégsz és felszabadulsz. Senki más nem teheti meg helyetted. Hogy mikor van itt az ideje? Figyelj magadra és tudni fogod. A figyelmed a legnagyobb kincsed. Rágd át magad az akadályokon, ismerd fel magad a másikban, hallgass az Univerzumra és kövesd a sorsod, érezz együtt a tükreiddel… és cselekedj!. Ha szembemész a saját utaddal és sorsoddal, akkor bizony épp szembe próbálsz menni a világmindenséggel, hát nem csoda, hogy nyomást érzel. Ha akarunk valamit, azért mindig a lelkünkkel kell fizetnünk. Ha elengedjük az egónk és aktív részeként a világnak hagyjuk beteljesülni a sorsunk, akkor tudjuk, mikor mit kell cselekednünk. Érezzük minden porcikánkban. Hát, persze, hogy nehéz! Hát persze, hogy nem megy mindig! Nekem sem megy mindig! Az nem baj. Talán kijelenthetem, hogy egyikünk sem Buddha vagy Yogi Bhajan. De a lehetőség mindig itt van. A lehetőség bennünk van! Erre az ajándékra emlékezz!

So Ham

So Ham. A hétvégén, Jeanne Heileman csodás workshopján ez a két kis szó zengett bennem igen sokszor… azóta is… Jeanne egyébiránt valóban egy csoda, ki ne hagyd a vele való találkozást, ha legközelebb Budapesten jár! Remélem még fog! Több mint huszonnégy éve gyakorolja a jógát és tizenhárom éve tanítja. YogaWorks oktató, világszerte tart képzéseket leendő és gyakorló jógaoktatóknak, finomtesttel való munkát és ayurvédát is tanít. Jógafilozófiája a fantasztikus mosolyán túl: a jóga gyakorlása meghozza azt a képességet, hogy megérezd a békéd és a belső örömöd, amely rávezet arra, kik vagyunk valójában.  Szerinte ez az, amiért jógázunk! Szerintem is!

Jeannetól azt kaptam ajándékba, hogy tapasztalatai szerint, ahol merevségeink vannak a testünkben, oda egyszerűen nem engedjük be a lélegzetünk… vagyis a merevebb jógi valójában nem lélegzi át a testét. Hogy miért fontos ez? A lélegzet prána, vagyis életerő és energia. Irányítja valamennyi életfunkciónkat, főként a motorikusokat, mint a vérkeringés és a belső szervek működése, valamint kihat a testi és a szellemi érzékelésre is. Ha nem tudunk szabadon és egyenletesen lélegezni, akkor észre sem vesszük, hogy mi történik bennünk. Ha azt sem tudjuk, mi történik bennünk, hogyan láthatnánk át a világban zajló folyamatokat vagy hogyan tudnánk helyzeteket, illetőleg másokat a maguk teljességében nézni?! Ha a légzés bizonytalan, minden bizonytalan. A helyes légzés adja meg az erőt, amire az élet minden pillanatában szükséged van és tartja formában a szervezeted. A nagy jógik szerint a helyes belégzés megszilárdítja a szellemet és hosszú élettel ajándékoz meg, a helyes kilégzés pedig megtisztít és felszabadít. Felszabadít, vagyis oldja a blokkjaimat és merevségeimet.

A jógában - a teljesség igénye nélkül - kétféle gyakorlót könnyű megkülönböztetni. A nagyon hajlékony embereket, akiknek az a feladatuk, hogy megtanulják a saját határaikat és ne lépjék túl azokat, avagy ne feszítsék túl a könyöküket, térdüket, ne menjenek túl mélyre. És a merevebb embereket, akiknek feszegetni kell a saját határaikat és egyre mélyebbre menni, egyre jobban nyitni a mellkast, a csípőt, megtalálni a tereket a testükben és kitölteni azokat. Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, hiszen semmi sem fekete-fehér és mindenkinek megvannak a maga feladatai. Önelfogadás és befelé figyelés a kulcsa mindkettőnek. Meg persze az, hogy sose hasonlítsd magad másokhoz! Nincs tökéletes ászana, minden testtartás tökéletes, ahogy éppen Te végzed, hiszen most, ebben a pillanatban neked arra van szükséged. De tény, hogy a legtöbb jógaoktató a hajlékonyabb gyakorlók közül kerül ki, hiszen jellemzően már a kezdetekkor sok sikerélmény éri őket, sokszor könnyebben beletalálnak nehezebb pózokba és így tovább. Nohát, én nem ilyen jógaoktató vagyok. Én rengeteg verejtékkel küzdöttem át magam a merevségeimen, keresem, s találom meg a tereket és feszegetem a határaimat ma is. Ami persze csodálatos lehetőség. Egyrészt ahogy Iyengar bácsi mondja: „Az egészség nem árucikk, amire alkudozhatunk. Verejtékkel kell kiérdemelnünk.” Másrészt egészen más alázattal átadni a saját tapasztalataimat úgy, hogy magam is átmentem, illetve megyek egy hosszú fejlődésen, ami bizony megesik, hogy fájdalmas és nehéz. Annyit mondhatok, hogy Jeanne kezei között sem volt könnyű kilélegezni azokat a még mindig mélyen megbújó merevségeket, amiket együtt találtunk.

Jeanne másik nagy ajándéka nekem a So Ham mantra volt. Minden belégzéssel „So”, minden kilégzéskor „Ham”. Akár magadban, akár hangosan zengetve. Ezt lélegző mantrának is szokták hívni és a jógik egyik legfontosabb mantrája, amit légzéstudatosításra használhatunk. Vannak iskolák, amelyekben egy-egy ászana kitartását is sohamban határozzák meg, avagy hány sohamig tartjuk ki az adott mozdulatot. Ha folyamatosan áramoltatjuk a mantrát, Hamsah-ként rezeg, ami szanszkritul hattyút jelent. A hinduk szerint a hattyú az egyik legtisztább állat, mely mestere a megkülönböztetésnek, képes a vízzel elegyített tejet kiszűrni és csak a tejet meginni. A hattyú szépsége fiatalkorában rejtve marad, és csak felnőttként nyilvánul meg, lásd rút kiskacsa. Ilyen a jógagyakorló is. A kezdeti, netalántán előforduló esetlenség után a gyakorlás által mutatkozik meg a jógi valódi szépsége, s a tiszta isteni természet, amely mindannyiunkban jelen van. A So egyébként istenit, teremtő tudatot jelent, a Ham jelentése pedig az vagyok. Vagyis egyrészt minden lélegzetvételemmel tudatosíthatom, hogy nem „csak” egy test, hanem a teremtő tudat vagyok. Én magam teremtem a körülményeket és lehetőségem van azok megváltoztatására. Bármi, amit megélek, mind a saját teremtésem eredménye, amiért nem hibáztathatok senki mást. Másrészt azt is megtapasztalhatom a mantra által, hogy bizony nem én vagyok a világ közepe, elsőbb az elsőknél, az univerzum közepe, mert mindig Isten után következem. Ugyanakkor a teremtő tudat mindenben és mindenkiben jelen van, minden állatban vagy növényben, amit megtapasztalhatok a gyakorlásomban, amikor az egyik percben sas vagyok, a másikban egy csúszómászó, a következőben fa. Végül felfedezhetem, hogy a levegő is én vagyok. A légzés tudatossága által teremtek tereket. A levegő szétárad a testemben, amely könnyűvé és légiessé tesz. Ez a So Ham. Ez a lélegzet. Ez az élet.

„Az élet csak addig lakozik a testben,

amíg abban a lélegzet jelen van;

ha a lélegzet elszáll, tovatűnik az élet is.

Ezért hát gondosan ügyelj a légzésedre.”

Hatha-jóga Pradípiká