Bicebóca ajándéka…

Csütörtökön járdakátyúba léptem az ebédidős rohanásban. Káromkodtam egyet és meg sem álltam, sőt el is felejtettem, aztán az esti jógán a lábnyomorgatás – ööö, lábujjszéttárás – közben igaz, hogy csillagokat láttam, dehát az ugye nem újdonság, ha az ember lánya Iyengarra adja a (láb)fejét. Persze mire hazaértem, egy elefánt bébi titokban elcserélte a bokánkat és Bicebóca már alig jutott be a lakásba, krokodilkönnyek, jegelés mindhiába: bokarándulás, egy hét bokasín. Semmi bringa, semmi magassarkú, semmi jóga, semmi tanítás, és még fáj is: nem volt őszinte a mosolyom.Viszont kénytelen voltam megállni.

Természetesen mondanom sem kell, hogy rendkívül szimbolikus, avagy épp van egy kis dolgom a továbblépéssel egy új életszakaszomba és a valódi felnőtté válással. Persze egyből előkaptam Dahlke a betegség szimbólum című remekművét, amelyben azt találta mondani a bokatémára, hogy érkezzünk meg a „helyünkre", merüljünk el benne és csendesedjünk le, szakítsunk magunknak időt a gondolkodásra, hogy a dolgaink ne a külső, hanem a belső útjainkon haladhassanak előre. Hát, igen. Utána másik segítőmhöz, Louise L. Hayhez fordultam, aki az éld az életed című könyvében gyönyörű megerősítéseket, személyes mantrákat is ír a különböző bajokhoz társítva. Én és a bokám ezt kaptuk tőle ajándékba: "Könnyedén haladok előre az életben. Értem a feladatomat, kész vagyok együtt változni az időkkel. Így van rendjén." Köszönöm és hála.

Louise L. Hayről dióhéjban annyit, hogy olyan élete volt, amit az ember „az ellenségének sem kívánna.” A nevelőapja folyamatosan zaklatta és bántalmazta, öt évesen megerőszakolta a szomszéd is, tizenöt évesen elszökött otthonról és egy simogatásért odadobta magát mindenkinek, tizenhat évesen már túl volt egy terhességen és örökbeadáson, amikor elhagyta a férje, ismét összeomlott az élete és nem lepte meg, hogy – bár már elindult az önismeret és fejlődés útján – méhnyak-rákkal diagnosztizálták. Tudta, hogy meg kell szabadulnia a gyermekkori nehezteléstől, a szülei hibáztatásától, mert a keserű gyermekkor nem szolgálhatott mentségül arra, ahogy magával bánt – később. Az ő szavaival élve: a szó szoros értelmében elemésztette a rák, mert nem bocsátott meg. Így hát megbocsátott. Elfogadta és megszerette Önmagát, elhitte, elfogadta, hogy megérdemli a legfőbb jót, minden jót. Meggyógyult, és mint az egyik legismertebb tanító napjainkban, valóban tapasztalatból hirdeti: minden betegség gyógyítható, ha készek vagyunk változtatni.

Olykor, ami a legnagyobb tragédiának látszik, a sors legszebb ajándékának bizonyul. Olykor egy kis bokarándulás is csodás ajándék a sorstól: kaptam egy kis időt önmagamtól önmagamra. Nem rohanok sehová, hiszen nem is tudnék. Megértettem a feladataimat, feldogozhattam a változásokat, elengedtem az épp meghaladni valókat. Még többet szeretgethetem magam. Még többet főzőcskézhetek. Hazaérek sötétedés előtt. Egy délután alatt kiolvastam egy könyvet, amit már ezer éve… és tegnap a szőnyegen olyat jógáztam, mint már nagyon régen. Semmi erőlködés, semmi erőltetés, semmi „ránehezedés”: finoman, ülve, fekve, odafigyelve, lassan átmozgattam az ízületeimet, beolajoztam a testem, tereket teremtettem és engedtem, hogy egyszerűen jól essen. Mert megérdemlem. 

„Szeretem magamat; ezért teljesen a jelenben élek,

Minden perc szépségét felismerem, és a jövőmet

Fényesnek, boldognak, biztonságosnak tudom,

Mivel az Univerzum szeretett gyermeke vagyok,

És a Világegyetem szeretettel viseli gondomat

Most és mindörökké.

Világomban minden rendben van.”

Louise L. Hay

LÉLEKzet

Izomlázam van. Egészen furcsa, irinyó-pirinyó zugokban bújik meg ez a régi ismerős és emlékeztet olyan hihetetlen, s újszerű felfedezésekre, minthogy mégsem vagyok E.T és Drew Barrymore bolygónkon felejtett törvénytelen gyereke: nekem is vannak hátsó bordáim, mint minden homo sapiensnek. Esküszöm! Itt most zárójelben azért megjegyezném, hogy az izomláz, mint olyan: nem a barátunk. Azt jelzi, hogy túlhajtottad, túlerőltetted magad és a testedben a milliméter nagyságú picike izomrostok elszakadtak. Vagyis most rossz Neked. A jóga (és bármilyen testmozgás) nem arról kell, szóljon, hogy fáj. A fájdalom lehet eszköz a belső fejlődésedben – mind fizikai, mind a mélyebb rétegekben –, de sohasem cél. Amit nap, mint nap teszünk magunkkal: egy óra alatt széthajtani a testünk minél jobban, erőteljesebben, forróságban, befóliázva, szétizzadva, ájulásig, mert az idő pénz, mert látszania kell, hogy sportolok, hogy egészséges vagyok, mert az övtáska a bőr alatt már nem divat, mert akkor talán ki tudom lőni az űrbe az állandóan zakatoló agyamat… na, ez a ’body terror.’ Látszategészség egy kirakatvilágban. A fagyi pedig előbb-utóbb visszanyal. Pédául amikor „váratlanul” szívrohamot kapsz, amikor "hirtelen" lebetegszel, pedig Te annyira vigyázol magadra. Az EGÉSZség és a jóga valójában ott kezdődik, hogy figyelek magamra. Szeretem magamat. Használom, és nem elhasználom a testemet. Tudom, hogy a testem a lelkem temploma. Tisztelem és táplálom őt. Nem vagyok Colombus, de nekem személy szerint nagy út vezetett e mélyenszántó gondolatok felfedezéséig és megélésig. Sosem késő!

Na, de most! Nem, nem hajtottam magam szét, nem jógáztam, táncoltam ájulásig. Hanem – remélem, ülsz – lélegeztem. Sokat. Tudod, az a kellemes levegőáramlás, ami csiklandozza az orrszőreid. Állítólag éjjel-nappal csináljuk… legalábbis azt hisszük, de nem. Én LÉLEKzetet vettem, ahogy a régi bölcsek oly szépen mondották volt. Teljes jógalégzésnek hívják ezt a csodát, amely 3 lépcsőből áll. A hasi vagy rekeszlégzés (Belégzéskor a rekeszizom lefelé mozogva összenyomja a hasi szerveket, és a hasfal ilyenkor előredomborodik. Kilégzéskor a rekeszizom visszaemelkedik, a hasfal újra behúzódik.) a légzés alapja. Lehetővé teszi a tüdő kapacitásának teljes kihasználását, természetes módon lelassítja és elmélyíti a légzést, segíti az ellazulást. A mellkasi vagy bordaközi légzés (Belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas kitágul, kilégzéskor a bordák visszatérnek eredeti helyzetükbe.), amikor a belélegzett levegő a tüdő középső részébe áramlik elől és hátul egyaránt. A légzés már szaporább és felszínesebb, a tüdő kevésbé töltődik fel, mint hasi légzésnél. A stresszhelyzetek, az idegesség és a feszültség automatikusan kiváltja ezt a légzésfajtát. Végül pedig a kulcscsonti vagy tüdőcsúcsi légzés (Belégzéskor a mellkas felső része a kulcscsonttal együtt megemelkedik, kilégzéskor visszasüllyed.), amikor légzés rendkívül felszínes és szapora. Kiváltó oka lehet nagyon erős stressz hatás, félelem vagy légszomj. Egészséges és természetes légzés esetén egyetlen lélegzetben mindhárom légzésszakasz megtalálható – mindhárom fontos – úgy, hogy a részek „folytonos áramlássá” egyesülnek, amely belégzéskor lentről felfelé, kilégzéskor fentről lefelé, halad. Teljes jógalégzésnek ezt nevezzük, amikor erőlködés nélkül, a teljes tüdőkapacitást kihasználva lélegzünk. Ehelyett általában felületesen és csak a tüdőcsúcsba kapkodjuk azt a kevés levegőt, ami odajut. Ez rendkívül hasznos volt anno, amikor jött a mamut és a légzés azonnal üzenetet küldött az agynak, hogy vészhelyzet, futás! Csakhogy ma már minden mamut: a reggeli forgalom, a főnök, a lassú pincér, a horrorfilm, a szerelmi bánat, a csoki, amit letoltál, pedig megfogadtad, a hírek a rádióban, a szag a metróban, a bevásárlás, a kutyakaki a bejárat előtt. A tested és az elméd pedig megszokja ezt az állandó készültséget és nem is használja a tüdő körüli többi izmot, hiszen valójában sosem tágul a tüdőd. Ettől aztán, amikor valóban elkezded használni és rátalálsz ezekre a belső terekre, bizony megeshet, hogy izomlázad lesz, mint nekem. Aminek jelen esetben örülünk, mert ezek szerint valami megmozdult, változott. És a változás jó!

Hát, ezért olyan fontos a teljes jógalégzés. Egyrészt megtanít arra, hogy az egész tüdődet használd! A test salakanyagainak 70%-a távozik a légzéssel, nem mindegy tehát, valóban kilélegzed, elengeded-e a mérgeket. Másrészt minden érzelmi és mentális állapot visszahozható, befolyásolható a légzéssel. A légzésed gyorsposta az agyadnak: ha lassan, mélyen, hasi légzéssel lélegzel, akkor az agyad megkapja sms-ben, hogy minden rendben, az élet szép. Ha felületesen lélegzel, akkor tudja, hogy stressz van, készenlét, állandó tűzoltás. Ez oda-vissza működik! Próbáld ki! Az a jó hírem van, hogy ráadásul mindig, mindenhol működik. A nagy jógik ezért is szentelnek különös figyelmet az ún. pránájáma (légzés) technikáknak, mint például a jógalégzés. Ahogy én tanultam, a pránájáma szó szerint élet evést jelent, ami számomra rendkívül szimbolikus. Úgy lehet definiálni, mint olyan technikák sorozatát, amely fokozza és növeli az életerőt, végső fokon pedig megvalósítja azt, hogy a testünk (a lelkünk és a szellemünk) tökéletes harmóniában, s áramlásban legyen. Amikor nem kell széthajtanod magad ahhoz:  kilődd az agyad az űrbe – legalább – éjszakára. Amikor nem csak egészségesnek látszol, hanem az vagy. Nem pusztán légző gyakorlat, nem az a célja, hogy többletoxigénnel lássa el a tüdőt. Ez csak az első lépés. Mentális és fizikai stabilitást hoz létre. Elérhetjük a prána, az életenergia irányítását, és az elme fölötti uralmat. Utóbbi az a kis majom a fejedben, aki csokit követel, és nem érti, hogyhogy nem vált minden közlekedési lámpa azonnal zöldre, amikor épp arra jársz. Nem árt szabadságolni néha. Mármint a majmot. És végül, de nem utolsó sorban… A tibetiek úgy tartják: a születésünkkor egy légzésszámot kapunk. Az, hogy milyen gyorsan használjuk el, csak rajtunk múlik. Úgyhogy, kész, rajt... Lélek-ezz!  

Transzban…

Kiss Andi az egyik legcsodálatosabb jógatanár Magyarországon. Szerintem. Olyan ember, aki nem „csak” tanítja, hanem éli a jógát. Minden szavából, mozdulatából árad az őszinteség és a hitelesség. Olyan ember, aki a saját tapasztalatait és megéléseit képes átadni egy mezei jógaórán úgy, hogy az a saját fejlődésedben előrevisz, segít, támogat téged. Olyan ember, aki hisz abban, hogy a változás bennünk van. Magam is ebben hiszek. Ahogy Andival együtt abban is, hogy a változás csak a magunk és mások szeretetével, rendszeres gyakorlással és tudatossággal lehetséges. Nem csoda hát, hogy amint megtudtam: Andi élőzenés Yoga Trance Dance workshopot tart, nem volt kérdés, ott a helyem! Hogy az mi? Lényegében szabad tánc egy kis jógával.

Shiva Rea jógacelebnek köszönhetjük ezt kellemes esti programot, ami dióhéjban transztánc nyugati jógiknak. Shiva ugyanis körülnézett a világban és két dologra jött rá. Először is a Föld minden szegletében szüksége van az embereknek arra, hogy zenével, tűzzel, síppal-dobbal eleresszék a hajukat és kirúgjanak a hámból. A rituális transz-utazások évezredek óta fontos részét képezik minden kultúrának. Ezekkel a belső utazásokkal tágíthatjuk a tér és az idő hétköznapi érzékelését, hogy lépésről lépésre feltáruljanak a személyiségünk mélyebb rétegei, az őseink üzenete, a kapcsolatunk az Univerzummal. A transztánc gyakorlatilag egyesíti a gyógyító hangok, a ritmusok és a légzés erejét, amelyek együtt segítenek a spirituális ébredésben. Egyszóval a mozgásmeditáció által találkozhatunk önmagunkkal és a belső isteni fényünkkel. Hogy Elizabeth Gilbertet idézzem: amikor imádkozunk, beszélünk Istenhez. Amikor meditálunk, Isten beszél hozzánk.

Csakhogy a nyugati ember – igen, Te ott a géped előtt állig felöltözve, tele gondolatokkal és finomított élelmiszerekkel – nem nagyon szereti elveszíteni a fejét, mondhatni igen nyakasak vagyunk. Meglehetősen ritka, hogy munka után egy tábortűz körül mezítláb ugrabugrálunk fűszoknyában a családtagjainkkal. Pláne mindezt önként és józanul, avagy mindenféle tudatmódosító szer nélkül. És ha mégis mutatunk rá hajlandóságot, esetleg netalántán transzba esünk, avagy elveszítjük az önkontrollt és hagyjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, akkor bizony fennáll a veszélye, hogy úgy maradunk, valahol odafönt egy rózsaszín felhőn és holnaptól torzonborz hippiként, megszabadulva a lakáshiteltől és a sok-sok bonyolult emberi kapcsolatunktól keresünk egy barlangot, ahol egy hangyabojt vizsgálgathatunk hátralevő életünkben. Ami persze nem feltétlenül baj. De tény, hogy a Föld ezen féltekén adnak róla papírt, és ha nem hagyod el időben az országot, akkor egyszer csak egy fehér köpenyes bácsi elveszi az útleveled, a személyid és a maradék eszedet. Másrészt nem véletlenül születünk oda, ahova. Itt és most van dolgod és fejlődnivalód. Ebben a világban, ezekkel a szülőkkel, barátokkal, szerelemmel, munkával, tomboló egóval, stresszel, álmokkal és vágyakkal. Szóval nem árt visszatérni a felhőről.

Ezért Shiva kidolgozott egy olyan programot, amely megfelelő keretek között segít felfedezni a transztáncot a zokniban alvóknak. Egyfajta jóga alapú mozgásmeditáció élőzenére. Ún. prána jógával kezdődik, ami egy könnyen követhető, folyamatos és egyre élénkülő ászanasor. Kvázi bemelegítés. Aztán jön a szabályok nélküli szabad tánc sok dobra, félhomályban, amit azért tudatos légzés irányít és vezet, hogy azt a bizonyos kreatív életerőt felszínre hozhassuk, s felszabadítsuk. Végül jól leföldelnek egy mély relaxációval és meditációval. A gép landol, a kapitány újra üdvözöl a Föld nevű bolygón. És ez így is történt. Volt sok gyertya, a Sattwa Sound Band és egy csapat lelkes jógi. Andi elmesélte, hogy amikor elment Shiva Rea-hez tanulni, azt sem tudta mi fán terem a transztánc, de érezte, hogy ez neki kell. Pont. És kellett. Teljesen – méghozzá pozitívan – megváltoztatta az egész életét. Ami persze nem azt jelenti, hogy ezen túl vízen jár és pillangók repdesnek körülötte, hanem azt, hogy őszinte magával és másokkal. Hogy szembe mer nézni magával és másokkal. Aki már próbálta, az tudja: na, az nem piskóta! Meditációval kezdtünk, ahol természetesen volt fókusz, mivel szeretnél dolgozni, feltehettél kérdést az Univerzumnak, amire választ szeretnél kapni, megfogalmazhattál szándékot. Aztán átmozgattuk minden porcikánkat, megszabadultunk a jógaszőnyegektől és kezdődött a buli. Igen, csak úgy. A cél az volt, hogy véletlenül se nézzen ki jól, amit csinálsz, ellenben lehetőleg veszítsd el a fejed. Semmi salsa, tangó vagy Michael Jackson. Csupán ráztam kezem, lábam, vállam, fejem, csípőm és ugribugriztam kifulladásig. Vitt magával a ritmus, bepárásodtak az ablakok, mindenkiről folyt a víz és áramlott, hömpölygött a tömeg… kapcsolódtunk anélkül, hogy bámultuk volna egymást vagy akartunk volna bármit egymástól. Hú, de jó volt! Aztán lekerültünk a földre, Andi hangja vezetett, úgy éreztem pont úgy és azt mondja, amire szükségem van. És ott a parkettán, izzadtan összekuporodva egyszer csak olyan mély, őszinte, valóban feltétel nélküli szeretetet, megbocsájtást, elfogadást, és elengedést éreztem, amit talán még soha. Olyan boldogságot, ami nem függ senkitől és semmitől. Szeretetet, amely nem kapaszkodik, ragaszkodik, akar, vár el. Ami egyszerűen csak van. Ott ragyog bennem és hatalmas és minden körülménytől, eseménytől, fájdalomtól függetlenül létezik. Megértő, láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Csodálatos volt. Aztán visszajöttem. És visszajöttek a körülmények és a fájdalom. Nem, nem lettem Buddha. De minden sejtem őrzi a tapasztalást: a szeretet mindennél erősebb és van boldogság. A többi nem számít.

5 lépcsőfok…

„Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba;

S ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet:

Változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.”

Weöres Sándor

Öngyógyítás. Legutóbb pedzegettem már ezt a témát a napüdvözletetekkel…hogy érdemes önmagad mélyére menni, akár egy sötét kútba és valóban megtalálni a változatlan létezést, ahogy Weöres Sándor írta. Ezért gondoltam megosztom a másik csodálatos gyógyító ajándékot az életemben, amiről már oly rég szeretnék írni. Ez a ’5 stages’, amely egy NIA technika.





A ’80-as évek végén Debbie és Carlos Rosas, aerobikoktatók úgy érezték ’valami hiányzik’. Az EGÉSZséghez nem elég Jane Fonda. Érdeklődésük a keleti filozófiák, a harcművészetek, a táncművészetek és a gyógyító technikák felé fordult. E mozgásformákat, azok kulturális, történeti, energetikai és érzelmi hátterét tanulmányozva rájöttek milyen fontos látni és érezni a test, a lélek és a szellem közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Megbizonyosodtak arról, hogy minden mozgásvilághoz tartoznak bizonyos érzelmi és szellemi vonatkozások is, melyek a gyakorlás, a mozgás által úgymond életre kelnek. Így született a NIA, amelyre sok évvel később rátalált Hriczu Andi from Hungary és azóta is beragyogja vele, általa az életünket. Én mindezt neki köszönhetem. Namaste, Andinia!

Debbie Rosas mindemellett kidolgozta az ún. 5 stagest, amely lényegében egy fejlődéstani mozgássor, mely genetikailag kódolva van bennünk. Ez az öt mozgásfejlődési állomás az, amelyen mindannyian keresztülmentünk, legalábbis keresztül kéne mennünk gyerekkorunkban. Embrió, kúszás, mászás, állás, járás. Ezek alapozzák meg a csontjaink, izmaink, szalagjaink, szerveink, érzelmeink, érzékeink, gondolataink és intuíciónk fejlődését. Debbie egyébként diszlexiás volt, alig tudott írni-olvasni és képtelen volt bárki előtt beszélni. Fiatal korában festőművészként élt, csak így tudta kifejezni magát. A saját öngyógyítása során talált rá erre a módszerre. Rájött, hogy ha az ember akár felnőtt fejjel újra és újra átmegy ezeken a fázisokon – főleg nyilván azokon, amelyeket gyerekként kihagyott, illetve a gyakorlásuk különös nehézséget okoz –, akkor képes feloldani a legmélyebben megbújó blokkjait és gátjait is. Persze kell a szándék és a kitartás (meg esetleg egy térdvédő). Ahogy ifjúkorom kedvenc sci-fi írója, Frank Herbert mondotta volt: a félelem az elme gyilkosa. És ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, szembe kell néznünk velük. Akkor is, ha épp bele akarunk halni. Bizony, ami nem öl meg, erősebbé tesz! Mindenesetre Debbie ír-olvas és tömegek előtt is csodálatosan ki tudja fejezni magát nap, mint nap.

Az embrió maga a könnyedség. Mintha az anyaméhben lennénk: táplálva, gondozva és védve vagyunk. Minden folyékony és puha, a test begörbül és kigörbül. Itt fejlődik ki a csípő hajlékonysága, mozgékonysága és ereje, amelyre majd nagyon is szükségünk lesz. Aztán következik a kúszás, amely erősíti a testünk mélyebb szintjeit és minden ízületet mozgásba hoz, különösen a csípőt, a nyaki gerinc szakaszt és a törzset. Összehangolja a test mozgását, miközben felfedezzük a világot magunk körül. Elkülönül a bal és jobb oldal, amely a belső szervekre és az idegrendszerre egyaránt nagy hatással van, mert aktivizálja az agyféltekéket és a perifériás idegrendszert. Itt kezdődik el az izmok aktív munkája. Utána kezdünk el mászni, amely még mindig a felfedezés időszaka. Már körbe tudunk nézni a világban. A test elválasztódik a talajtól, a csakrák szabaddá válnak. A gerincgörbületek aktivizálódnak a mozgásban, amely újabb lépés a fejlődésünkben. Az állással minden megváltozik. A test függőlegesbe emelkedik. Nagyon intenzív energiákkal találkozhatunk ebben a pozícióban. Ebben a helyzetben van a legkevesebb esély a szabadságra, viszonylag kötött, de csodásan fejleszthető általa az erő és a stabilitás. A süllyedés és emelkedés beolajozottá teszi az ízületeket és lazítja a medencét, a csípőt és a térdeket. Az állásban benne van a múlt és a jövő. Egyre erősödik a belső késztetés és vágy a felemelkedésre, amely minden síkon új távlatokba vezet. Az állás minden szinten erősíti a kitartást, a nyugalmat és a türelmet, lásd. a jógában a tadászanát, avagy hegytartást. Végül a járással megtapasztalhatjuk a függőleges mozgékonyságot, mely az ízületeken keresztül jön létre. Amikor energetizáljuk a járásunkat, akkor erőt, figyelmet és mélységet viszünk a testünkbe. Minden ember járása megmutatja a személyiségét és azt hogyan érzi magát a bőrében, mennyire és hogyan képes előrehaladni az életben. A harmonikus járás egyensúlyt és áramlást hoz létre, amikor az energia valóban áramlik az egész testben és tudjuk, merre tartunk…

Érdekes, hogy például a Jivamukti iskola a napüdvözletet is ehhez a fejlődési folyamathoz hasonlítja, avagy ahogy az embrióból felemelkedünk, hiszen a jógában ugyanúgy ott vannak ezek az állomások, a babapóz, kobra, a cicahát és így tovább. És ez nem véletlen. Az ősi gyógyító technikák vagy az olyan módszerek, mint a 5 stages, amelyek visszanyúlnak a gyökerekhez ugyanoda lyukadnak ki. Szembenézés, mélység, elengedés . A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik.

Végül egy kis ízelítő: Nia 5 Stages Igen, lehet otthon a nappaliban csúszni, mászni!

Üdvözöld a Napot!

Talán Veled is megesett már, hogy nem találtad a kiutat egy helyzetből, fájdalomból, betegségből. Én hiszem, hogy mindezek gyökere ott van bennünk, valahol mélyen elrejtve és csak a saját erőfeszítésünkkel, fejlődésünkkel találhatjuk meg az utat, illetőleg gyógyíthatjuk meg önmagunkat. Persze hatalmas erő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kút mélyén a forrást. Nekem tudatosan nem mindig, sőt – őszintén szólva ritkán – sikerül szembenéznem magammal, venni egy nagy levegőt és alábukni a mélybe. Ezért (is) imádom a jógát, amivel úgy dolgozhatok a megbújó blokkjaimon és fájdalmaimon, hogy nem is kell feltétlenül azonosítanom azokat: egyszer csak kioldódnak, feljönnek, megdolgozódnak. Van, amikor észre sem veszem, csak változtatok valamin az életemben, másképp látok, csinálok dolgokat. Előfordult, hogy egy-egy ászanában (esetleg utána) dühös lettem vagy sírnom kellett, na, akkor tudtam, hogy most valami oldódik, gyógyul. Van, amikor hányingerrel, köhögéssel, erős izzadással szabadul meg a test attól, amire már nincs szüksége. Megesett, hogy jóga közben tisztán megérkezett a válasz vagy felismertem egy problémát. Nyilván, ha van fókuszom, konkrét belső munkám, akkor a jóga is hatásosabb eszköz. Nem árt tudni, hogy merre tartasz. Nem véletlen, hogy Iyengar mester a jógát, mint terápiás eszközt az adott betegségekre, testi és pszichés tünetekre gyakorlatilag a legmagasabb szintre fejlesztette és csodálatos eredményekkel gyógyít vele, általa. A testünk a legőszintébb tükrünk, minden tünete és fájdalma segélykiáltás arra, hogy „Hé, Te ott! Valami nincs rendben! Csináld másképp!”

Én ilyenkor általában a napüdvözletekhez, vagyis a Surya Namaskarhoz fordulok. Lehetőleg száznyolcszor. Nem, nem olyan szörnyen sok az a 108! Csak a nagyokos a fejedben háborog éppen! Körülbelül egy óra intenzív gyakorlás. Mint mondjuk egy óra futás vagy ugrálás… az igazi kihívás az elmédben van, hogy elhidd: meg tudod csinálni és legyőzd magad a holtpontokban! Csak szólok: meg tudod csinálni és képes vagy legyőzni magad! Minél inkább feszegeted a határaid, annál inkább megtapasztalhatod, hogy bármire képes vagy. Ha pedig megtapasztalod, akkor az elméd is elhiszi!

Miért pont 108? A 18-nak, 108-nak és 1008-nak különös jelentőséget tulajdonítanak a keleti hagyományokban. Az 1-es szám jelenti Istent, a legfensőbb Igazságot, a 0 jelképezi a spirituális gyakorlat teljességét, míg a 8-as jelenti az örökkévalóságot, a végtelenséget. A korai indiai asztrológiában egy napot az alvás és a napi tevékenységek között ciklusokra osztottak fel és egy napban 1008 ilyen ciklus volt. A buddhisták szerint az univerzum, a külső világ pontos tükörképe megtalálható az ember belső világában. A 108-as szám pedig a hívő és a benne rejlő isteni lény közötti távolságot jeleníti meg. Az ayurvéda 108 pontot tart számon a testünkön, amelyek megfelelő érintésével lehet gyógyítani. A kínai orvoslás szerint 108 meridián hálózza be testünket. A Nap és a Föld közötti távolság pontosan 108-szor akkora, mint a Nap átmérője. A Hold és a Föld közötti távolság pedig pontosan 108-szor akkora, mint a Hold átmérője. A Nap átmérője 18-szor nagyobb a Földénél. Na, ezért 108… de ha nem csinálsz 108-at, csak mondjuk hármat, kilencet vagy huszonhetet, elárulom, hogy az is csodás!

 
És miért pont napüdvözlet? Felfrissíti az egész tested izomzatát és felgyorsítja a légzést, valamint a szívverést – ezáltal növelve az oxigénellátást – anélkül, hogy fáradságot vagy légszomjat idézne elő. Megkönnyíti az emésztést az emésztő szervek rendszeres nyújtásával, illetve összenyomásával. Energizálja és serkenti a belső szerveink működését, megszünteti az emésztési zavarokat, székrekedést. Megerősíti a has izomzatát, a belső szervek szintjén jelentkező vérpangást gyorsan megszünteti. Kiszellőzteti a tüdőt, normalizálja a vérnyomást és a végtagok vérellátását is fokozza. Felfrissíti az idegrendszert a gerincoszlop rendszeres nyújtása által. Mivel eltávolítja a belső feszültségeket, segít megnyugtatni is az idegrendszert. A nyaktájék nyújtása által a pajzsmirigy működését is normalizálja. Hozzájárul a bőr szépségéhez, ami az egészségünk tükre, ugyanis a bőr bő vérellátása fokozza az azon keresztül távozó toxikus anyagok távozását. A rendszeres gyakorlás által az egész test folyamatosan erősödik anélkül, hogy közben elvesztené a rugalmasságát. A méh és petefészek működésére is jótékonyan hat. Megszünteti a menstruációs ciklus rendszertelenségét, valamint a vele járó fájdalmakat. Csökkenti a hajhullást és lelassítja az őszülés folyamatát. Elégeti a has, csípő és nyaktájék felesleges zsírpárnáit. A betegségekkel szembeni ellenálló képességünket is növeli az immunrendszer és a fizikai test egyidejű erősítésével. Határozottságot, valamint finomságot kölcsönöz a mozgásunknak. A Surya Namaskar az egyik leghatékonyabb gyakorlat a belső harmónia eléréséhez, amely pozitív hozzáállásra tanít a nehéz helyzetekben is… Mondjam még?!

Na, akkor pattanj fel és gyakorolj! Ne feledd: pár napüdvözlet mindig jó ötlet. Ja, és senki más nem csinálhatja meg helyetted! Ahogy senki más nem élhet helyetted… senki más nem dönthet helyetted… senki más nem gyógyulhat meg helyetted. C’est la vie, avagy ilyen az élet. De milyen szép is ez az élet!

„Ami előttünk és mögöttünk áll,

semmiség ahhoz képest, ami Bennünk rejlik.

Ha feltárjuk belső világunkat,

csodálatos dolgok történhetnek.”

Henry David Thoreau

Egység…

"Ignore the story and see the soul. And remember to love - you will never regret it." Seane Corn

Mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. És ne felejts el szeretni - sosem fogod megbánni! Remélem, ülsz. Ezt a tanítást Seane Corn, jógaceleb 17 évesen kapta haldokló AIDS-es fekete barátjától egy transzvesztita bárban, ahol - saját bevallása szerint tudatmódosítókra, na meg rendkívül széleskörű tapasztalatokra szert téve - bárpultosként dolgozott. Billy, az ominózus bárban ülve Seane-al - aki persze akkor még azt sem tudta, hogy a jógát eszik vagy isszák - egyszer csak rámutatott „Dannyre, a csodapónira” (aki egy szál cowboy kalapban, meztelenül várt arra, hogy egy dollárért valaki meglovagolja a hátát) és azt találta mondani: itt van Isten. Aztán rámutatott egy hajléktalan nagyinak látszó figurára a bár másik végében: és itt van Isten. Merthogy Isten mindenkiben ott van. Ezért hát mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. Billy pár nappal később meghalt. Seane pedig pár évvel később rátalált a jógára, ami megváltoztatta az életét. Ma már a világ egyik legismertebb vinyasa flow jógaoktatója, aki mindemellett híresen elkötelezett aktivista,  s az egyik leginspirálóbb jógi napjainkban. Ezt a tanítást róla és közvetve tőle az egyesületi Inspiráló Vinyasa Flow oktatók workshopunkon kaptam ajándékba. Azt hiszem több szempontból is tanulságos történet.

Tanulság egy. A csodálatos emberek is „csak” emberek. A legnagyobb tanítóid, akiket kapsz az életed során mind húsvér emberek, saját történettel, gyengeségekkel, hibákkal, gyarlóságokkal. És ez így van jól. Mert ez által (is) tanulhatod és gyakorolhatod a feltétel nélküli szeretetet, valamint az elfogadást. Ahogy Seane fogalmaz: a nap végén mindannyian azért vagyunk itt, hogy a szeretetről tanuljunk. Bizony a jógatanár sem szent. Szerencsére. A Himaláján egy barlangban nyilván könnyű szentként élni és onnan osztani az észt, csakhogy mi nem a Himaláján élünk és nem is az az életfeladatunk - tisztelet a kivételnek -, hogy elvonuljunk remetének. Az meg pláne nem, hogy bárkinek is osszuk az észt. Az a feladatunk, hogy ebben az életben és ebben a világban fényesítsük a lelkünket és mutassunk példát: önmagunkkal. És az a feladatunk, hogy elfogadjunk. Csak az tud megérteni, elfogadni másokat, meg segíteni őket az útjukon, aki jelen van az életében és tapasztal… és attól válik erős és hiteles tanítóvá, vezetővé, inspirációvá, ahogy tetszik… ha mindezt felvállalja és megosztja másokkal. Nem azért mert büszke rá. Nem azért, mert feloldozást vár. Hanem azért, mert az üzenete neked és nekem is szól.

Tanulság kettő. A feladat itt és most van. Ahogy legutóbb Jeanne jógi emlékezetett engem is a jóga szútrák legeslegelső tanítására: Most van itt az ideje a jógának. Nem holnap, nem, amikor hajlékonyabb a tested, nem amikor kialudtad magad, nem amikor már jobban megemésztetted az ételt. Most. És ez az életed minden apró mozzanatára igaz. Most élj úgy, ahogy élni szeretnél! Nem holnap, meg holnapután. Ne várj arra, hogy majd boldog leszel, majd többet gyakorolsz, majd szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nincs majd. Nincs olyan, hogy ma még eszem egy kis halat, meg csokit, de majd holnaptól vega környezetvédő aktivista leszek. Nincs olyan, hogy ma még idegesít a háklis szomszéd, de majd holnaptól megértő és jó fej leszek. Nincs olyan, hogy majd holnap megölelem és megmondom neki: szeretem. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. De majd-ot biztosan nem. Pont most van itt az ideje, hogy kilépj a komfortzónádból és feszegesd a határaid. Pont most van itt az ideje, hogy elengedd, amire nincs szükséged és helyet adj az új lehetőségeknek. Pont most van itt az ideje a jógádnak. Billynek sok AIDS-el a vérében már nem volt ideje. Nagyon szerencsés vagy, hogy Te még bármit megtehetsz! Élj ezzel a lehetőséggel! Nem tudom elégszer mondani!

Tanulság három. Mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk. Ez a jóga talán legfontosabb, örökérvényű tanítása. Ezt sem tudom elégszer mondani! Minden más csak illúzió. Mi pedig szeretünk ragaszkodni ahhoz az illúzióhoz, hogy jaj, de nagyon mások vagyunk és különlegesek és egyediek. Ha pedig már el mertük engedni ezt a mankót, akkor is szeretjük megtartani még azt a kis illúziót, hogy najó, egyek vagyunk a jógatanárunkkal, a barátainkkal, a szerelmünkkel, Mahatma Gandhival és Mandelával. Csak, hogy az a hírem van számodra: egyek vagyunk transzi Dannyvel, a csodapónival is. És persze a fekete, AIDS-es Billyvel. Meg Agnessel, aki Ruanda első három női parlamenti képviselője lett, de aztán csatlakozott a Hutu szélsőségesekhez és hírhedt tömeggyilkossá vált – épp börtönbüntetését tölti. Meg a kígyókkal, akiket kiszögeznek a fákhoz, hogy élve megnyúzzák őket a kígyóbőr táskádhoz. És a cápákkal, akiknek levágják az uszonyát a roppantul sikkes cápauszony leveshez és aztán egyszerűen visszadobják a tengerbe, hogy ott vérezzen el. Erről persze mind nem szeretnél hallani és olvasni. Mert olyan csúnyaaa. Hát, üdv a valóságban, Neo. A fejlődésed ott kezdődik, amikor mindezzel szembenézel és felelősséget vállalsz. Felelősséget vállalsz önmagadért. Felelősséget vállalsz azért, hogy rajtad is múlik. Felelősséget vállalsz azért, hogy a változás benned van. És felelősséget vállalsz azért, hogy teszel a változásért, a teljes életért, egy jobb világért. Szelektív szemétgyűjtéssel, egy öleléssel, jógával vagy, ahogy épp Te tudsz tenni. Most. És most... kezheted is azzal, hogy nem a történetével foglalkozol, hanem meglátod a lelkét. Kinek? Mindenkinek! Merthogy Isten mindenkiben ott van.

Vízöntő szútrák

„Evilági létezésed alatt az elme végtelensége a rendelkezésedre áll.

Ennek megjelenítéséhez vezetettségre

és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére van szükséged.”

Yogi Bhajan

Szerencsés vagyok. Egy olyan korban élhetek, amelyben az ősi tanítások, mint a jóga és a gyógyító, öngyógyító technikák már nem zárt kolostorok féltve őrzött titka, s aszkéták kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető tudás és belső út. Döntés, lehetőség és ajándék. Csak rajtam múlik, hogy kibontom-e, a mélyére nézek-e és megőrzöm-e a leckéket, melyeket kaptam… Nem könnyű. Az élet sem könnyű, csak szólok. De a választás akkor is az enyém. Szerencsés vagyok, mert ezt a belső utat csodálatos tanítók ragyogják be nap, mint nap és lámpást tartanak a sötét alagutakban, a lelkem bugyraiban, a testem fájdalmaiban és kerülőútjain. Belenézhetek a szemükbe, ezekbe a fényes tükrökbe, amik emlékeztetnek a feladataimra, hogy magamra találjak újra, meg újra. És szerencsés vagyok, mert az egyik ilyen fénylény (fedőnevén Varga Judit) jógás elvonulásán gyűjthettem a szebbnél szebb ajándékokat múlt hétvégén.

A hétvége egyik nagy ajándéka számomra a Vízöntő kor szútrái voltak. A Vízöntő kor, vagyis új kor, az a bizonyos „new age” úgy sejtem már a Te ajtódon is bekopogtatott. Ez a szabad információáramlás kora, aminek köszönhetően szinte mindent elérhetsz egy gombnyomással és közösségi életet élhetsz a nap 24 órájában, ha birtoklod azt az Internet nevű találmányt. Sok tanulnivalónk van ebben a korban – többek között – az összefogásról és az együttműködésről. Ez a demokrácia és az intuíció kora, amelyben már nem az a kérdés, hogy mit tesznek értem mások, hanem sokkal inkább az: hogyan szolgálhatom én a közösség érdekeit?! A személyes felelősségvállalás ideje ez, amelyben szembenézek a feladataimmal és felelősséget vállalok a döntéseimért, a saját sorsomért, s a környezetemért, miközben felismerem, hogy mi itt mindannyian egy nagy egész része vagyunk és ugyanaz a fény ragyog benned, bennem, meg Etusban, aki egy szintén jógatábor résztvevő, kedves tacskó-csivava keverék.

Az új kor szútráit, vagyis jógikus alapelveit, az ún. Vízöntő szútrákat egy bölcs tanító, Yogi Bhajan (Jógi Bhadzsán) hatha és kundalini jóga mester adta át a halandókank. 1968-ban érkezett Kanadába, és osztott meg mindent nyitott szívvel, amit Indiában tanult a spirituális tanítóitól az állandóan rohanó fehér emberrel. Fáradhatatlanul járta a világot és tanított egész életében. Mottója a „Tarts ki, és fenntartanak”, valamint az az örökösen ismételt célkitűzés volt, hogy nem tanítványokat jött gyűjteni, hanem tanárokat és vezetőket inspirálni. Hát engem inspirált! Namaste Yogi Bhajan! Íme, az ő csodálatos tanításai, amelyekhez bármikor fordulhatsz, ha nem találod a kiutat a sok információ hálójában, vagy esetleg netalántán elfejtenéd, hogy mi mind Egyek vagyunk.

1. „There is a way through every block”: Minden akadályon át lehet jutni! Itt az ideje szembenéznünk azzal, hogy akadályok márpedig vannak és lesznek. Egy életre való feladatot kaptunk egy világban, ahol mindig minden változik. Nem az a cél, hogy ki és elkerüljük az akadályokat, hanem az, hogy megtaláljuk az utunkat rajtuk keresztül, s valóban átrágjuk magunkat a feladatainkon! Ez a jógában gyönyörűen megmutatkozik, ugyanis a testünk egy olyan rendkívül intelligens csodája a világmindenségnek, amely ha akadályokba ütközik, például talál egy merev részt, egy blokkot vagy rossz emléket, fájdalmat, akkor keres egy másik utat és kikerüli a problémás területet. Azt hiszed, helyesen végzel egy ászanát és egyszer csak elkezd fájni a könyököd vagy a derekad… mert az nem csaturanga, amikor a könyökízületeiden lógsz. És a jógatanárod nem azért hajtogatja, hogy figyelj a könyöködre, miközben csaturangázol, mert más nem jut éppen eszébe, hanem azért, hogy valóban merülj el a gyakorlásodban és figyelj magadra. Persze, hogy egyszerűbbnek tűnik elmenekülni vagy homokba dugni a fejed! Egyszerűbbnek tűnik úgy tenni, mintha jógáznál. Csakhogy az nem jóga. Ahogy a menekülés nem teljes élet. Ezért emlékeztesd magad a legnehezebb helyzetekben és csaturanga közben is arra, hogy Yogi Bhajan megmondta: minden akadályon át lehet jutni! Tiéd a lehetőség!
2. „Recognize that the other person is you”: Ismerd fel magad a másik emberben! Ó, ez könnyű! Hiszen ebben hiszünk, nemde?! Csakhogy ez nemcsak egy szép eszme, amit közzétehetsz a Facebookon vagy a földelés jegyében ráhímezhetsz a falvédődre, mint nagyanyáink, azt, hogy „hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Igen, hímezni szabad! És törekedni arra, hogy felismerd magad a másikban: kötelező! Ezt minden nap, mindenkivel szemben kell gyakorolnunk. A mogorva kollégával; a barátaiddal, akiket oly természetséggel kritizálsz, hogy gyakran észre sem veszed; a szerelmeddel, akitől olyan sokat vársz, ahelyett, hogy örülnél annak: adhatsz; a tanítóddal, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint neked, mert ő is ember; a lökdösődő emberekkel a buszon, akik rálépnek a lábadra; a trollokkal az Interneten, akik mindent kritizálnak, a családoddal, akiket nem véletlenül választottál erre az életre. Mondom: mindenkivel! Mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindenki tükör, amelybe belenézhetsz és felismerheted magad! Elfogadással és szeretettel. Azt javaslom, kezdd azzal, hogy szereted és elfogadod önmagad! Szeretettel érintsd meg magad, amikor sietve szappanozol, szeretettel lépj a jógaszőnyegedre, szeretettel főzz vacsorát. Te magad vagy a változás. Minden itt kezdődik.
3. „Vibrate the Cosmos, the Cosmos shall clear the path”: Rezgesd az Univerzumot és az Univerzum utat nyit előtted! Mindenekelőtt nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy van ez a hatalmas végtelen valami, az Univerzum. Az információ korának hála már tudhatod azt, hogy Föld nem lapos, ráadásul ott van az sok bolygó, meg feketelyuk körülöttünk és minden tágul és minden átalakul. Hogy Einsteint idézzem: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Amikor pedig átalakul, energia lesz belőle. Az anyag és az energia pedig univerzálisan egy és ugyanazon dolog két különböző megtestesülési formája. Tehát Te is energia vagy. És ez még csak a kezdet. Remélem, ülsz: bizony, nem Te vagy a világ közepe. Nem körülötted forog a Föld és Isten sem azzal van elfoglalva a nap 24 órájában, hogy minden közlekedési lámpát zöldre váltson, amikor sietsz! Most, hogy ezt megbeszéltük mi is volt a falvédőn? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Tudtak ám valamit a nagymamák. Higgy magadban, higgy az Univerzumban, az utadban, a „dharmádban”, vagyis a sorsodban, amelyet ez a hatalmas valami rendelt számodra. Ha jó úton jársz, ha észreveszed és követed a jeleket, akkor az Univerzum támogatni fog Téged. Ne akarj más lenni, mint aki vagy és ne add fel az álmaid! Mindig kapsz segítséget, támogatást! Kérdés, hogy meglátod-e… kérdés, hogy megrezgeted-e az Univerzumot… Hogyan? Jógázz tiszta szívvel és szándékkal: biztosan érezni fogod a rezgését!
4. „Understand through compassion or you will misunderstand the times”: Az együttérzésen keresztül érts meg mindent, különben félreérted ezeket az időket! Nem, nem sajnálat! Nem leereszkedés! Nem észosztás! Nem nyünnyögés! Együttérzés! Együtt érzek Veled. Tudom, hogy én egy másik Te vagyok és ugyanaz a fény ragyog bennünk. Elfogadom, hogy bárhol is tartasz, neked most ott, azzal van dolgod és végig kell menned a saját utadon, ahogy nekem is a sajátomon, miközben lehet, hogy egyszer csak ugyanaz a cipő szorít minket vagy engem már szorított, ahogy most Téged vagy azt sem tudom, miről beszélsz, de ez csak azt jelenti, hogy én még nem tartok ott. Örülök annak, hogy bármennyire is Egyek vagyunk, nem vagyunk egyformák, így tanulhatok Tőled, általad. Érezhetem, amit érzel. Köszönöm, hogy együtt érezhetek veled. És amikor mindezt esetleg netalántán elfelejtem, akkor elmegyek jógázni és megosztom az erőfeszítésemet, az energiámat, az izzadságomat a többi ismeretlen vagy szeretett jógival a teremben. Érzem azt, hogy támogatjuk és visszük egymást előre. Érzem azt, hogy nekik sem könnyebb vagy nehezebb, mint nekem. Akár hajlékonyabbak nálam, akár merevebbek, akár szomorúak, akár vidámak, akár gömbölyűek, akár csenevészek. A levegőt, amit beszívok, épp kifújta valamelyikük. A levegőt, amit kifújok, épp beszívja valamelyikük. Együtt lélegzünk. Együtt jógázunk. Együtt érzünk.
5. „When the time is on you, start, and the pressure will be off”: Ha itt az ideje, cselekedj, és a nyomás megszűnik! Végül, de nem utolsó sorban: cselekedj! Beszélhetek neked én itt napestig a jógáról, ha nem mászol álmosan, fáradtan, nyűgösen (is) a jógaszőnyegedre és nem tapasztalod meg magad! Nézheted az életet filmeken és olvashatsz róla könyvekben, de csak Te élheted meg az őszi falevelek zsizsegését a talpad alatt, a szerelmed nyakának illatát, a barátod ölelését, a vigaszt a nevetésben, a melegséget egy jó teában, az izgalmat az utazásban, a mélységet a fejlődésben. Csak Te érezheted a fájdalmad, ami által átégsz és felszabadulsz. Senki más nem teheti meg helyetted. Hogy mikor van itt az ideje? Figyelj magadra és tudni fogod. A figyelmed a legnagyobb kincsed. Rágd át magad az akadályokon, ismerd fel magad a másikban, hallgass az Univerzumra és kövesd a sorsod, érezz együtt a tükreiddel… és cselekedj!. Ha szembemész a saját utaddal és sorsoddal, akkor bizony épp szembe próbálsz menni a világmindenséggel, hát nem csoda, hogy nyomást érzel. Ha akarunk valamit, azért mindig a lelkünkkel kell fizetnünk. Ha elengedjük az egónk és aktív részeként a világnak hagyjuk beteljesülni a sorsunk, akkor tudjuk, mikor mit kell cselekednünk. Érezzük minden porcikánkban. Hát, persze, hogy nehéz! Hát persze, hogy nem megy mindig! Nekem sem megy mindig! Az nem baj. Talán kijelenthetem, hogy egyikünk sem Buddha vagy Yogi Bhajan. De a lehetőség mindig itt van. A lehetőség bennünk van! Erre az ajándékra emlékezz!

Mi a közös egy vezetőben és egy jógiban?

Naná, hogy a jóga!

Az ókori nagy filozófusok úgy tanították: az emberi lét azt jelenti, hogy mi magunk rendelkezünk önmagunkkal. Te vajon rendelkezel önmagaddal? Hány perced, órád van egy nap valóban önmagadra? Hány percet és órát töltesz olyan tevékenységekkel, amik nem adnak örömet, nem visznek sehová, nem fejlesztenek, nem mélyítenek el önmagadban… Te mennyit fecsérelsz el a saját idődből? Igen, tudom. Ott a munka, a bevásárlás, a tévé. Meg  a stressz, a felgyorsult világ, a helytelen táplálkozás, az egymástól való elidegenedés, mert ugye nincs időd senkire és semmire. Régi ismerősök, amik jelen vannak mindannyiunk életében. De hol vagy Te? Mi tesz boldoggá? Mi visz előre?

Megesik, hogy az embernek van szerencséje fantasztikusan inspiráló kezdeményezésekkel találkozni. Van úgy, amikor még az is megadatik, hogy részt vegyen bennük. Ez történt velem is. A fantasztikusan inspiráló kezdeményezésről annyit, hogy van olyan bátor ember, aki ezt az ezospiri, multikulti, füstölős, aummmozós, ki tudja mi is ez, de nagyon narancssárga jógát el meri vinni egy nagyvállalat vezetői tréningjére, példát mutat, és azt meri mondani az embereinek, hogy én rátaláltam, gyakorlom, nem tudom hogyan, de hat, csináljuk együtt, változást hoz, tudatosságot teremt. És gyakorolják, sőt még lelkesek is! Csakhogy itt nem arról van szó, hogy valaki betéved egy jógastúdióba a sarkon és elkezd járni munka után, mert olcsó, mert közel van, mert szimpatikus a tanár, mert a barátnője/barátja is jár, mert állítólag ezzel fogyni is lehet és így tovább, aztán - jó esetben - szép lassan megtapasztalja a saját bőrén és a saját életén, hogy ez milyen jó is neki, meg a környezetének és még a fű is zöldebb azóta! Itt konzervben kellett átadni és tudatosítani egy főleg verbális közegben, abban a bizonyos versenyszférában, ahol uralkodnak azok a bizonyos farkastörvények, hogy hogyan is jön ez ide kérem, avagy például mitől és miképpen lesz valakiből jó vezető, s ebben  hogyan segíthet a jóga, mint eszköz.

Az a jó hírem van, hogy átment, mint kés a vajon. És tényleg segít. Méghozzá úgy, hogy a jóga pont arra tanít: Te magad rendelkezz önmagaddal és legyél jelen az életedben. És erre a tanításra éppúgy szüksége van minden vezetőnek, mint minden jóginak. Mindannyiunknak szüksége van az önmagunkban meglelt, mozgás általi örömre. Hogyan? Példának okáért így:

Légy pozitív! Nem, nem arra gondolok, hogy a nap 24 órájában vigyorogj, mint a vadalma és tégy úgy, mintha minden rendben lenne, miközben úgy érzed, semmi sincs rendben. Én a pozitív hozzáállásról beszélek. Arról, hogy mindenben keresd és találd meg azt, mit ad neked, miért teszed, miért van rá szükséged. Találd meg mindenben a benne rejlő lehetőséget és meríts belőle inspirációt, motivációt. Merülj el benne és légy jelen. Akár a jógaszőnyegedre lépsz, akár dolgozol vagy mosogatsz, vagy vacsorázol valakivel. Ne engedd, hogy a félelmeid és megszokásaid irányítsák az életed. Te irányítsd az életed! Az mindenekelőtt rajtad múlik, hogy érzed magad a saját bőrödben.

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, válaszd a flowt és nyisd meg a szíved! Azt hogyan kell? Sok napüdvözlet és...

• például növekvő hold (támadóállásban tedd le a hátsó térded a talajra, nyújtózz felfele a karokkal, kulcsold az ujjaid, nézz fel és nyisd a mellkasod),
• Parsvottanasana, avagy piramis (egy kisebb terpeszben állsz, kezed a hátad mögött fordított namastéban, csípő és medence előre néz, akárcsak a lábfejek és innen hajolsz előre),
• Virabhadrasana III, avagy 3-mas harcos/hős fordított namastéval (támaszkodj az egyik lábadra, és csinálj magadból egy T betűt, miközben a hátad mögött namastében vannak a kezeid vagy átfogod az ellentétes könyököd),
• Ustrasana, avagy a teve se maradjon ki (térdelsz a szőnyegeden, mintha kukoricán kéne a sarokban csak ez sokkal jobb és a kezeddel megtámasztod a medencéd vagy megfogod hátul a sarkad, miközben nyitod a mellkasod és felnézel az égre).

Engedd el! Engedj el mindent, amire nincs szükséged. Legyenek azok tárgyak, megszokások, félelmek, előítéletek, emlékek. Ne kapaszkodj, ne ragaszkodj, ne halmozz fel! Valóban szükséged van arra a legújabb kütyüre? A sokadik leértékelt pulcsira? A harmadik gombóc fagyira? A következő mütyürre, ami porosodik a polcodon? Valóban szükséged van arra a barátságra vagy kapcsolatra? Kérdezd meg magadtól, hogy félsz-e az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, az önállóságtól, az új utaktól?! Ne ragadj bele helyzetekbe, csak mert félsz az újtól! Ne rágódj a múlton… azon, hogy mi lett volna, ha. Ne rágódj mások viselkedésén. Az róluk szól és nem rólad. Száz oka lehet, amiről nem tudsz, olyan belső motivációk, amikről nem is kell tudnod. Engedd el, lépj tovább és vedd észre a lehetőségeket. Ahogy a nagymamám mondta mindig: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha megengeded neki, hogy kinyíljon…

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, nyisd a csípőd, mert ha hiszed, ha nem a csípőnk környékén raktározzuk a sok érzelmet és emléket és ragaszkodást, na meg persze csavarj sokat, hogy kicsavarj magadból mindent, amire nincs szükséged! Azt hogyan kell?

• Virabhadrasa II, avagy 2-es harcos jó választás (egy nagy bátor lépés, hajlítsd az elülső térded, a hátsó sarkad és a külső talp éled nyomd bele a talajba, a felsőtested a jógaszőnyeged hosszabb oldala felé néz, tárd oldalra a karjaid és nézz az elülső kezed felé),
• Utthita és Parivritta Parsvakonasana, avagy teljes vagy csavart oldalsó szögtartás (mikor ugyanabban a terpeszben vagy, mint a 2-es harcosnál, csak letámasztod a tenyered a lábfejed elé vagy mögé, esetleg itt csavarsz egyet),
• és persze galambok, mint a duplagalamb (amikor leülsz a szőnyegedre, leteszed az egyik lábad úgy, hogy a sípcsontod párhuzamos legyen a szőnyeged elejével, térd behajlítva, aztán ráhelyezed a másik lábad – boka a térdre, térd a bokára és innen nyújtózol előre),
• vagy legyél pillangó, Baddha Konasana (ülj le, hajlítsd be a lábaid és tedd össze a talpad, engedd a térdeid két oldalra, miközben nyújtózol a fejtetőddel a plafon felé).

Légy önmagad! Hogy az milyen? Ott kezdődik, hogy gyökerek. Igen, mint a fáknak. Ki vagy Te? Honnan jössz? Hol tartasz? Hova tartasz? Mi az az érték, amit magaddal hozol, amit érdemes megőrizni, továbbadni? Ha tudod, hogy ki vagy, akkor olyan mély gyökereket tudsz növeszteni, hogy a legnagyobb vihar sem fog kicsavarni a földből. Ha tudod ki vagy, akkor nincs szükséged szemellenzőkre, mintákra, nem kell másokat vakon követned. Légy nyitott és befogadó. Figyelj, hallgass meg másokat, tágítsd a határaidat, de vállald önmagad és a véleményed. Nem, nem arra gondoltam, amikor a viccben bemondják a rádióban, hogy egy hülye szembe megy az autópályán a forgalommal… Mit egy? Száz!!! Nem az a cél, hogy másokat minősíts vagy értékelj. Az a cél, hogy tudd mire, kire van szükséged, mit érzel és ezt ki tudd fejezni én-üzenetben. Hogy az mi is? Amikor nem azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinált vagy mit nem csinált, hanem azzal, hogy veled mi a helyzet! Például úgy kezded a mondókádat: nekem az a véleményem, hogy… én úgy érzem, hogy… én azt szeretném, hogy… nekem arra van szükségem, hogy… és így tovább. Próbáld ki és meglátod micsoda változásokat teremthetsz vele az életedben!

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, játssz az egyensúlyoddal és a félelmeiddel! Azt hogyan kell?

• Például csinálj egy fát magadból, vrksasana (támaszkodj az egyik lábadra, a másik lábad hajlítsd be és a talpad nyomd bele a belső combodba a másik lábadon, nézz ki egy pontot és csak arra figyelj, miközben kitárod a karjaid),
• legyél félhold (kezdd terpeszben, támaszkodj az egyik lábadra, nézz le a földre, tedd a lábad elé a kezed és emeld a hátsó lábad és a másik kezed),
• játszd el Bruce Lee-t, konzervatívoknak gólya (támaszkodj az egyik lábadra, a másikat hajlítsd be és emeld fel, comb párhuzamos a talajjal, emeld a karjaid a plafon felé és feszítsd vissza a kézfejed, mint Bruce),
• próbálj ki fordított testhelyzeteket, mint a fejenállás vagy kézenállás, nézd meg kifordítva a világod, segítségül hívhatod a falat a szobában vagy egy másik jógit a közelben… a lényeg, hogy próbáld meg újra és újra!!!

Holtpont...

Mindannyiunkkal megesik. Még a jógatanárokkal is. Talán már észrevetted, hogy a jógatanárokkal mindaz megesik, ami a többi halandóval! Csak szólok… Szóval holtpont. Amikor nincs erőd, időd gyakorolni. Amikor fáj. Amikor nyűg. Amikor erőlteted. Amikor nem öröm. Veled esetleg netalántán történt már ilyesmi? Neeem? Nos, velem igen. Sokat dolgoztam. Sokat tanítottam. Az egyetlen szabad estémen hulla fáradtan másztam a jógaszőnyegemre azzal a felkiáltással, hogy ugye gyakorolni muszáj! Nem voltam jelen, túl akartam lenni rajta és nyomtam, erőltettem. Mondhatni holtpontom volt. Az aztán nem volt folyékony vagy áramló. Kötelesség volt. És akkor egyszer csak az orromra koppintott a sors. Éles fájdalom a hátsó combhajlítómban, fájdalmas felkiáltás és összeesés a teljes jógahíd közepén… pontosabban a negyedik teljes jógahíd közepén, mert az első olyan szép volt, a másodikban húzta a hajam a szőnyeg, a harmadikat elbénáztam, toljunk hát egy negyediket is… csakazért is! Szerencsére nem lett komoly baj, de arra nagyon hasznos volt, hogy elgondolkozzak: Mit is művelek magammal tulajdonképpen? Hogyan is bánok én saját magammal?

Mindenekelőtt zárójelben megjegyzem, hogy jógahidat – sem elsőt, sem negyediket – nem tolunk! Hanem ászanákat gyakorolunk. És ezen túl… bizony önvizsgálat. A jógaszőnyegen és azon kívül is. Mit akart nekem mondani ijesztő barátunk, sérülés? Mi volt ez az ellenállás? Miért volt jelen? Mi történt valójában? Tudatosság. Nekem ez a titkos receptem, amit elővehetek egy még titkosabb kis rekeszből odabent, amikor veszem a fáradtságot, hogy magamra figyeljek. Hogy mire jutottam?

Jelenlét.

Odafigyelés.

Szembenézés.

Elfogadás.

Elengedés.

A jóga felelősség. Mert bizony felelősség gyakorlás közben figyelni arra, hogy mikor jelez a tested: pihenj, könnyíts, lazíts. Léphetsz, akkor is, ha körülötted minden jógi ugrik. Pihenhetsz akkor is, ha te vagy az egyetlen a teremben, aki babapózt választ lefelenéző kutya helyett. És persze az érem másik oldala: felelősség valóban gyakorolni, nem csak azt, ami jól megy, ami könnyű, amiben már magabiztos vagy. Felelősség jelen lenni és valóban feszegetni a saját határaid. A Te döntésed. Mindig. Ez igaz arra is, ha otthon jógázol és arra is, ha jógaórán gyakorolsz. Ne mástól várd, hogy megmondja neked, hogyan csináld. A jógatanárod csupán tartja a lámpást… ez a Te utad. Neked kell odafigyelni magadra és eldönteni meddig mész el. Neked kell figyelni, érezni, tapasztalni. Senki más nem teheti meg helyetted. Jelenlét.

A jóga olyan, mint a tenger. Úsztál már tengerben? A víz felszínén kellemesen langyos a víz, de ha mélyebbre mész, egyre hűvösebb lesz. Mélységei vannak. És nem mindig kellemes az az áramlat, amibe kerülsz. De azt is meg kell élni. Ha mindig a könnyebb utat választod, az kibillentséget hoz. Hazugságot teremt. Cukormáz lesz csupán. Igen, van úgy, hogy fáj. Van úgy, hogy nem esik jól. Az nem feltétlenül baj. Fogadd el. Fogadd el magad, akkor is, amikor nem megy. Az a baj, ha erőlteted. Mert annak feladás vagy sérülés lesz a vége. Próbáld meg megtalálni az egyensúlyt. Inkább 15 percet gyakorolni, de abban jelen lenni, mint egy órán keresztül nyomni erőből, kedvetlenül. Mindig gyakorolni olyan ászanákat, amiket szeretsz és olyanokat is, amik kihívást jelentenek. Törekedni arra, hogy egyre mélyebbre menj a gyakorlásodban, a megtapasztalásban. Ellubickolhatsz a felszínen is, de az nem jóga. És nem nagybetűs Élet. Odafigyelés.

A jóga öröm. De hazugság azt állítani, hogy csak öröm. Hogy mindig ugyanolyan tökéletes mosollyal az arcodon tudsz gyakorolni, miközben pompon lányok szurkolnak a jógaszőnyeged mellett teljes eufóriában, mert Te, a hős ma is tökéletesen végigcsináltad a napi rutint. A jóga kemény munka is. Igába hajtása a testednek és küzdelem önmagaddal. Mindig más tapasztalás. Nincs olyan, hogy tökéletes. Sosem lesz, lehet belőle rutin. És személy szerint én még egy pompon lánnyal sem találkoztam a jógaszőnyegem mellett. A jóga nem csak móka és kacagás. Ahogy az élet sem az. Az élet minden percében találhatsz örömöt, ha szeretnéd, ha megpróbálod. De ez nem azt jelenti, hogy csak az örömöt keresd, lásd. Nézz szembe az érem másik oldalával is, merthogy van neki. Engedd meg magadnak a másik oldalt is. Szembenézés.

A holtpont is jóga. Sri Aurobindo, egy huszadik századi indiai bölcs bácsi találta azt mondani, hogy jóga az egész élet. A jóga fonalként húzódik végig létezésünk szövetén és tulajdonképpen ő választ ki bennünket. Azért gyakoroljuk a jógát, mert nincs más választásunk. A megfelelő hozzáállással minden egyes hétköznapi tevékenységünk lehet egy ászana, minden lélegzetvételünk egy pránajáma, minden gondolat vagy akár a két egymást követő gondolat közötti tér egy meditáció csírája. Minden jóga. Bizony a holtpontod is. Azáltal is tapasztalsz. Kérdés, hogy észreveszed-e mit üzen neked. És tanulsz-e belőle. Ne a fájdalmat őrizd meg. Ne a sérülést vidd magaddal. Hanem a leckét jegyezd meg, amit adott neked. Nekem, az én holtpontom azt a leckét adta, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, hanem – egyszerűen csak – figyeljek magamra. Hallgassak magamra. Legyek jelen. És fogadjam el magam… akkor is, amikor rossz napom van, amikor nem megy valami. Elfogadás.

A jóga ajándék. Ma reggel elvárások nélkül léptem a jógaszőnyegemre. Csak azért gyakoroltam, mert jól esett. Elengedtem azt, hogy felkelhettem volna korábban és már nincs elég időm. Elengedtem azt, hogy kell. Elengedtem azt is, hogy mikor, mennyit, mennyire kell. Elengedtem azt, hogy hogyan kéne mennie. Jelen voltam. Figyeltem magamra és azt tettem, amire valóban szükségem volt. Egyszerűen csak jógáztam. Önmagam voltam. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna… sem mástól, se magamtól. Bizony… Elengedés.

Remélem Te is megajándékozod magad. Ahogy neked arra ma szükséged van. Csak rajtad múlik!

Szárnyalj!

Talán már Te is észrevetted, hogy a gondolkodással kapcsolatos metaforák milyen gyakran veszik képeiket a madarak világából. Az ember kotlik egy-egy elképzelésen, lecsap egy-egy részletre, a képzelet pedig szabad, mint a madár, a gondolkodás szárnyakat kap, míg hirtelen megszületik a nagy ötlet, egy fontos döntés. Az egész folyamat meglepően hasonlít a madarak életformájához…

Esetleg azt is észrevetted már, hogy a nagy jógik az élővilágról nevezték el a legtöbb ászanát, vagyis testhelyzeteket, amiket gyakorlunk jóga közben. Persze ez nem véletlen! Hiszen mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk.

Na, de kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért gyakorolunk ászanákat?! Bizony évszázadokig tartott, amíg jelenlegi formájukban kifejlődtek és lényegében a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. Erős és rugalmas fizikumot hoznak létre, csökkentik a fáradtságot és megnyugtatják az idegeket. Valódi jelentőségük azonban abban rejlik, ahogy a tudatot szoktatják és fegyelmezik. Az ászanák gyakorlásával hódítod meg a tested és teheted azt valóban a szellemed hordozójává. Nem egy test vagy, akinek lelke van. Hanem Lélek vagy, akinek teste van. A tested a lelked temploma. A jógával mindenekelőtt egészségre tehetsz szert, ami nem „csupán” testi egészséget jelent. Ez nem árucikk, ami pénzért megvásárolható. Olyan tőke, ami kizárólag kemény munkával szerezhető meg. A rendszeres gyakorlás által az ászanák stabilitást, egészséget és könnyedséget teremtenek Benned. A szilárd és kellemes testtartás pedig lelki egyensúlyt eredményez és megszünteti a tudat ingatagságát. Ez az egészség: a test, a tudat és a szellem tökéletes egyensúlyi állapota. A jóga által megszabadulhatsz a testi betegségektől és a lelki problémáktól. Hát, hogyne gyakorolnánk ászanákat?! Az ászanák nem egyszerűen tornagyakorlatok, hanem tartások! Valódi tartást adnak. Végrehajtásukhoz pedig csupán egy tiszta helyre, jógaszőnyegre és eltökéltségre van szükséged… semmi másra! Igazából csak és kizárólag eltökéltségre. Akár el is kezdheted… most!

Ahogy már említettem az egyes ászanák nevének is nagy jelentősége van, hiszen végigvezetnek az egész evolúción! Egyesek a növényvilágról kapták a nevüket, mint például a fa (vriksa) vagy a lótusz (padma). Mások rovarokról, mint a sáska (salabha) vagy a skorpió (vrishcsika). Vannak olyanok, amelyeket víziállatokról és kétéltűekről neveztek el, ilyen a hal (macja), a teknős (kúrma) vagy a béka (bhéka vagy mandúka). Vannak ászanák, amelyek különféle madarak nevét viselik, például a páva (majúra) és a hattyú (hamsza). Vannak olyanok, amiket négylábúakról kapták a nevüket, mint a kutya (svána), a teve (ustra) és az oroszlán (szimha). A sorból nem maradtak ki a csúszómászók sem, mint a kígyó (bhudzsanga). Az embrióállapot (harbhapindra) és a csecsemőpóz (balasana) sem kerülte el a jógik figyelmét. Vannak ászanák, amik legendás hősökről kapták a nevüket, például Virabhadráról, aki Shiva szerelmi bánatában kitépett és földre hajított hajtincséből született, hogy véres bosszút álljon az apóson… tiszta dráma, kérem! És a nagy bölcsek nevét is őrzik a róluk elnevezett ászanák, például a Vasziszthászana Vaszisztha híres bölcs és látnok emlékét őrzi, akinek nevéhez több védikus himnusz fűződik és egyike volt azon hét bölcsnek, akiket később a Nagy Medve, vagyis a Göncölszekér csillagkép csillagaival azonosítottak. Tehát gyakorlás közben a tested sokféle alakot ölt magára, amelyek a legkülönfélébb teremtményekhez hasonlítanak. Az ászanák ezáltal ahhoz is szoktatják az elmédet, hogy ne vess meg egyetlen teremtményt sem és megtapasztald az egységet. hiszen a teremtés egész skáláján, a „legalacsonyabb” rovartól a „legtökéletesebb” bölcsig ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Egyetemes Szellem lélegzik számtalan alakot öltve magára. Minden vagy, mégis csak egy vagy a sok közül. Ez a valódi egyetemesség.

Előfordulhat, hogy már felfigyeltél arra is, milyen sok madaras ászanát gyakorolunk jógázás közben… Ott vannak a csodás galambok, mint az egylábú galamb, duplagalamb, álló galamb, sikító galamb. Aztán a gyönyörű paradicsommadarak minden helyzetben… ivó, álló, ülő. Ne felejtsük ki a gólyát sem, aki megihlette Bruce Leet és persze az éles szemű sast, vagyis a garudászanát. Nos, ez sem véletlen!

Vajon mit tanulhatunk a madaraktól? Mit tapasztalhatunk általuk?

Én a szárnyalást tanulom tőlük. Azt, hogy el merjek rugaszkodni a földtől, nézzek rá a problémáimra madártávlatból és mindig új nézőpontokat keressek! Az egyensúlygyakorlatok minden alkalommal új tükröt tartanak elém arról, mennyire vagyok egyensúlyban, mennyire vagyok önmagam. Valóban merek-e szárnyalni… Te mersz szárnyalni? Próbáld ki!

Hogyan kezdj neki? Persze, hogy jógázz! És meríts inspirációt a madaraktól. Érezd és tapasztald meg milyen, amikor 'kotlasz' egy-egy elképzelésen, mintha csak azt várnád, hogy az ötlet, a döntés kikeljen a tojásból... hogyan érlelődik benned, hogyan melengeted, mielőtt útjára ereszted. Légy éber és figyeld meg, vajon néha Te is lecsapsz-e úgy, mint a ragadozó madarak... egy mondatra, egy emberre, egy lehetőségre? Ha igen, milyen érzés? Mennyire kell gyorsan cselekedned? Mennyire kell bátornak lenned? Ereszd el a képzeleted, hogy szabad legyen, mint a madár... Képzeld el, milyen lehet a szelek szárnyán repülni, elindulni a végtelenbe... Milyen lehet mindenre madártávlatból tekinteni? Vajon segít-e, ha messzebről nézel rá egy problémára? Ha igen, hogyan tudnád gyakorolni ezt a mindennapi életben, hogyan tudnál eltávolodni és kívülről ránézni a helyzetre? Szerintem úgy, hogy törekszel rá. Engedd, hogy a gondolkodásod szárnyakat kapjon! Bontsd ki a szárnyaid és válj sassá, gólyává, galambbá... figyeld meg milyen érzés ezekben az ászanákban lenni. Mennyire kell kecsesnek és könnyűnek maradnod?! Mennyire szükséges nyitottá válnod?!

Elárulom, hogy tapasztalataim szerint ez a titka ezeknek az ászanáknak: könnyűség és nyitottság. Ezért azt javaslom, hogy mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sohasem jártál azelőtt. A jógában és az életedben is. Hiszen az élet maga a jóga. Ki tudja, még ha haszontalannak bizonyul is egy próbálkozás vagy kísérlet, mindenképpen új tapasztalatot ad. Vagyis semmi sem haszontalan! Csak nézz körül, bármit tettél eddig: az nem a vég! Te vagy a világod, ezért ha változtatsz a hozzáállásodon, akkor változtatsz a világon is, amelyben élsz. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be az életedbe új dolgokat, amik a segítségedre lesznek! Bármi és bárki adhat új inspirációt, motivációt számodra... csak nyitsd meg a szíved a lehetőségre. Légy bátor a jógaszőnyegeden és azon túl is! Nincs helyes vagy helytelen: minden a te nézőpontod függvénye. A helyes és a helytelen szüntelenül változik. Hiszen minden változik. Ha csupán akkor akarsz cselekedni, amikor már végső döntésre jutottál afelől mi a 'helyes', meg fogsz bénulni. Képtelen leszel cselekedni. Nincs végső döntés, ezért ne is várj rá. Csak figyelj, láss és tedd azt, amit helyesnek érzel!!! Felelj a pillanatra. Ez az igazi felelősség. Még ha hibázol vagy eltévedsz is: saját magad dönthetsz és annak akkor és ott úgy kellettt lennie. Minden tapasztalat hasznos. Nincsenek jó vagy rossz helyzetek, csak olyanok, amelyekből tanulni lehet. Vedd hát a saját kezedbe a döntést. Vedd a saját kezedbe a felelősséged. A felelősség révén fejlődünk. A bátorság által fejlődünk. A jóga útján fejlődünk! Szárnyaljunk együtt és csináljunk helyet az újnak! Mert szárnyalni jó!!!