Namaste!

A blogkislexikon jelenti: a „nama” bólintás, köszönés, az „as” az egyes szám első személy, azaz én, míg a „te” a második személy, nem más, mint Te. Szó szerint tehát a Namaste annyit tesz: köszöntelek, fejet hajtok előtted. A köszöntés a szívcsakránkban jelenlévő Isteni szikrába vetett hitünket szimbolizálja. A lélek fejet hajt a másik lélek létezése előtt. Indiában a különlegesen mély tisztelet kifejezésének módja. Amikor a tenyerünket összeérintjük a szívcsakra előtt, az Isteni szeretet energiáját áramoltatjuk. Így lényegében egy csodálatos, rövid meditációt valósítunk meg. A Namaste lehetővé teszi két különálló egyén energetikai összekapcsolódását, az idő és az ego által támasztott korlátoktól mentesen. Ha mindezt az elme csendje és a szívcsakra békéje kíséri, úgy néhány pillanatra megtapasztalhatjuk a lelkek egységét. A szertartásos mozzanat ezt az egységet szimbolizálja, amely akkor tud megvalósulni, ha szívből, szeretetteljesen élünk és fordulunk mások felé.

Namaste. A jóga lényege ez az egység. Én egy másik Te vagyok. Az igazsághoz hozzátartozik: szerény személyem úgy tapasztalta, hogy nagyon is könnyű elveszíteni önmagam, miközben az egóm mindenféle címkét aggaszt rám nagy erőszeretettel, azonosít ezekkel nap, mint nap és észrevétlenül hatalmas falakkal zár körbe, hiszen akkora egyéniség és olyan nagyon különleges vagyok, meg persze különb és más és mindent jobban tudok igazából… Ismerős? Szép kis ördögi kör. Aztán kínkeservesen elkezdtem levenni az álarcokat, lefejteni a hagymahéjakat és ott bent, nagyon mélyen találtam valakit, akire nincs definícióm, aki Én vagyok valójában és épp ismerkedünk. Ez a lecsupaszított, ragyogó, egyszerű Én pedig nem más, nem különb, mint Te… vagy az ismeretlen csövi a sarkon… vagy egy kutya az Illatos útról, aki pont ugyanúgy nyújtózik, mint Te a lefelenéző kutyádban. Mindannyian egyek vagyunk a szó legnemesebb értelmében és én meghajolok a Benned lévő fény előtt… és a Bennem lévő fény előtt, hogy megköszönjem: van nekem ilyenem. Vagyok. Ilyen egyszerűen. És, hogy megköszönjem: Te is vagy. Bizony. És ragyog a belső fényed.

Namaste. Ma egész nap ez a kicsi, bűvös szó járt a fejemben. Hogy miért? Mert tegnap este egy pesti teázó fülledt, félhomályos zugában összejött pár jógatanár, a cipőikkel odakint hagyták az egójukat (igen, nekik is van…) és sütik, ehetetlen szendvicsek, meg illatos teák fölött elindultak, elindultunk egy közös úton. Egy úton, ami összefogás, elfogadás, egység, mégis sokszínűség. Valami, amiben én az utolsó leheletemig hiszek, hogy mi magunk vagyunk a változás! Lehet keseregni azon, hogy milyen szörnyű a világ és Mátyás királlyal meghalt az igazság. Ki lehet borulni a frusztrált pénztároson, aki nem mehetett mosdóba fél napja, a kollégán, aki személyes sértésnek érzi a szakmai kritikát, mert fél, a büdös villamoson, ahol épp az ismeretlen csövi melegszik a sarokról, meg a kormányon, meg azon, aki épp nem hív fel, meg azon, aki felhív és felidegesít, meg azon, ami történt és persze azon, ami még vagy már nem történt és így tovább. Vagy. Vagy lehet tenni azért, hogy másképp legyen. Lehet tenni azért, hogy a döntés nálunk legyen. Jóga, tai chi, terápia, prána nadi, zöldkör vagy bármi más… az út egy. Dolgozz magadon és lépj, tegyél, változtass! Van nekem egy kedvenc történetem a pillangóról. Egy természetbarát talált ugyanis egy lárvát. Hazavitte magával, hogy lássa, hogyan bújik ki belőle a pillangó. Egy nap észrevette, hogy picit kinyílt a tok. A pillangó több órán át harcolt, mégis úgy tűnt, hogy egy bizonyos ponton túl nem tudja kituszkolni a testét. Ekkor a természetbarát azt hitte, valami gond van, ezért fogott egy ollót, hogy a tok többi részét felvágja. A pillangó ekkor könnyedén kibújt: teste nagy volt és duzzadt, kicsi, száraz szárnyakkal. Barátunk azt gondolta, hogy a szárnyak néhány órán belül elérik természetes szépségüket, de nem így történt. A szűk tok, és a harc szükséges ahhoz, hogy a szűk nyíláson át kipréselje magát: ez a természet módszere, hogy folyadékot erőltessen a testből a szárnyakba. Néha éppen a harc az, amire szükségünk van! És annak, aki dolgozik magán, egyetlen pillangószárnycsapása is megváltoztathatja a világot… valóban. A változás bennünk van. Bárhogy kezdheted. Egy mosollyal a pénztárosnak, egy százassal a csövinek (akkor is, ha kannás borra költi), egy kutyával, akit befogadsz, egy jó szóval a kollégádnak, jógával vagy bármi mással, amiben hiszel. Én jógával teszem. És köszönöm, hogy nem vagyok egyedül!

Namaste.