A hétvégén Jóga Dzsem volt, ha valaki esetleg még nem tudná ezen a földtekén!!! Hogy az mi a manó? Nem manó, hanem egy élő zenés, maratoni, improvizatív jógaóra, ahol Vinyasa Flow jógaoktatók – szerény személyemmel egyetemben – adták egymásnak a stafétát órákon keresztül a Sattwa Sound Band és DJ Jaya közreműködésével. Élő zenére jógáztunk, izzadtunk és áramoltunk sok lelkes jógival. Annyit mondhatok, hogy felejthetetlen élmény volt! Ezen a felejthetetlen élményen nekem a szívcsakráról kellett mesélnem, mint az utolsó óra fókusza… és ha már ott, akkor persze itt is!
Kezdjük a mindennapi működésünkkel… Te hogy ülsz éppen a géped előtt? Lehet, hogy a vállaid előreesnek, a hátad a lapockáknál esetleg ki is púposodik, a mellizmaid talán már le is rövidültek, a fejed pedig kilóméterekkel előrébb van minden másnál?! Elárulom a titkot: én bizony gyakran kapom magam azon, hogy pont így tartom magam. Ilyen tartásban a mellkasunk összenyomódik és a szívcsakra „bezárul” vagyis energiahiányos állapotba kerül. Sokan bizony így töltjük a mindennapjainkat. Hát, így nem is olyan egyszerű kapcsolódni bárkihez, nemde?! Valójában a szívünket nemes egyszerűséggel elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív bizony veszélyes jelenség, roppantul kiszámíthatatlan és a mi kis kiszámítható életünkben ez rendkívül ijesztő. Ellentétben ugye a fejeddel, ami nagyon is irányítható. Benned van és hatalmad van fölötte. A szíved nagyobb nálad, hatalmas és ahogy Osho bácsi fogalmaz: Te vagy a szívedben, nem fordítva. A szív működése rejtélyes, ami aggodalmakat kelt. Ki tudja mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem lehetsz felkészült, ha szívügyekről van szó… ezen a terepen váratlanul történnek a dolgok. Ezért az ember fia és lánya inkább úgy döntött, hogy elkerüli a veszélyzónát és a fején keresztül tartja a kapcsolatot a valósággal. Tisztelet a kivételnek: bizony, nincs könnyű dolga a szívcsakrádnak!
Amit jó, ha tudsz erről a csakráról: ide kapcsolódik az adás és elfogadás, az együttérzés, a megbocsátás, a megnyílás mások felé és persze a szeretet. Szép szavak, de ezek csak úgy működnek, ha nem a fejedből, hanem a szívedből jönnek! Eleme a levegő, amely mindennel összeköt bennünket, éppúgy, mint a nagybetűs szeretet és a tapintásnak, mint érzékszervi funkciónak van alárendelve. Ez a kapcsolatteremtést, a megérinthetőséget és a dolgok, meg az emberek megérintését jelenti. Szó szerint ám! Ezáltal jut kifejezésre az a képességünk, hogy átérezzük a lényünket (igen, nem árt saját magadat érezni!), együtt tudjunk érezni másokkal és egy hullámhosszra kerülhessünk egymással. Ugye, szép? Bizony, hogy szép! Ugyanis ezen a központon, a szívünkön keresztül fogjuk fel a természet szépségét, valamint a zene, a képzőművészet és a költészet sugallta harmóniát. A képek, a szavak és a hangok itt alakulnak át érzésekké. Ha nyitott a szíved, csak akkor tudod befogadni a jóga alaptanítását is, miszerint mindannyian EGY-ek vagyunk, mindent és mindenkit egy egyetemes energia jár át, mindannyiunkban ugyanaz a fény ragyog. Sok spirituális tanítás hangsúlyozza, hogy a szeretet a boldogság kulcsa. A szeretet érzése az, ami szabaddá tesz, megszabadít a félelemtől, a feszültségtől. Itt megemlíteném, hogy az önzetlen és feltétel nélküli szeretetről beszélünk. Ami ugyanis nem feltétel nélküli, az nem szeretet. Nem lehet szívből szeretni és közben feltételeket szabni, vagy a saját érdekeidet nézni, ezek kizárják egymást. És nem lehet úgy szeretni másokat, hogy magadat nem szereted. A megbocsátást, az elfogadást és a szeretetet saját magaddal szemben is gyakorolni kell, különben nem fogsz tudni másoknak megnyílni és másokat szeretni. Van feladat!
Hadd meséljek egy Kate Hartman nevű művészről, akit az érdekel, hogy mi emberek hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz és a minket körülvevő világhoz. A legtöbb dolog, amit készít, vagy hordható, vagy valamilyen más kapcsolatban áll az emberi felépítéssel. A Botanicalls nevű projektje lehetővé próbálja tenni a növényeknek, hogy nyomot hagyjanak az emberi kommunikációban. Ha egy szobanövény szomjas, kezdeményezhet majd telefonhívást vagy üzenetet küldhet egy Twitter-szerű szolgáltatáson. Vagyis ki tudja fejezni a szükségleteit. Hogy biztosan meghalld! Elég mókás. Másik mániája a gleccserek, pontosabban az ember-gleccser kapcsolat. A gleccserek lassan elhagynak minket (globális felmelegedés, ugyebár). Egyre csak zsugorodnak és visszahúzódnak, néhányuk már teljesen eltűnt. Ezért ideje lenne kapcsolatba lépnünk velük, hátha meggondolják magukat... Kate szerint pedig a legkielégítőbb megoldás a kapcsolatteremtésre a (meg)hallgatás képessége, amire minden jó kapcsolatban szükség van... akkor is, ha egy gleccserrel szeretnél kapcsolatot teremteni! És mert ugye napjainkban mindenre eszközöket használunk, hogy kitaláljuk, hogyan is kapcsolódunk a világhoz, elkészített egy eszközt, amit Gleccser Ölelő Öltözéknek nevezett el. Ez olyan hőszigetelő anyagból készült, amely arra szolgál, hogy áthidalja a hőmérséklet különbséget az emberi test és a fagyos jég között. Lényegében egy felkérés az emberek felé, hogy feküdjenek el a gleccseren és öleljék magukhoz. Imádom! A kedvencem mégis az ún. Felfújható Szív, ami mintegy külső szervként segíthet a viselőinek kifejezni önmagukat. Képes arra, hogy felfúvódjon vagy leeresszen a különböző érzelmek hatására. Minden kifejezhető általa a csodálattól és a vágyakozástól kezdve az aggodalmakig vagy a szorongásig... Igencsak elgondolkoztató. Mármint, hogy erre szükségünk van. Valamire, ami kifejezi helyettünk, mit is érzünk!
Ha Te nem szeretnél egy felfújható szívvel a mellkasodon járkálni, akkor bizony itt az ideje elkezdened foglalkozni a szívcsakráddal! Kezdd azzal, hogy figyelsz magadra és akár a jógaszőnyegeden, akár azon kívül próbálod nem előre görnyeszteni a felsőtested, hanem nyitni a mellkasod és minél többször rajzolni magadból egy C betűt, egy hatalmas szivárványt. Mindezt gyakorolhatod például a kobrában, a sáskatartásban vagy a növekvő holdban, amikor fél térdre támaszkodva hátrahajolsz és nyitod a szíved! Csodás hatást érhetsz el sok-sok fordított vagy ’rendes’ namaste-vel, a bölcsővel vagy a teve ászanával. Arra is figyelni kell ám, hogy – mint mindegyik középső csakrának – a szívcsakrának is van hátsó örvénye is, a lapockák magasságában. Az aztán a problémás terület, azzal a sok kis kitapintható csomóval, meg nagy adag feszültséggel. Ezért fontosak azok a pózok is, amik erőteljesen szétnyitják, kilazítják a lapockák tájékát, mint például a cicahát vagy a garudászana, vagyis sas póz. És ha szeretnél jót tenni a gerinceddel is, nem csak a szívcsakráddal, akkor feküdj hason minél többet. Meg fogsz lepődni, mennyi mindent lehet hason fekve csinálni! Mindezeken túl – a kommunikáció és a technológiai eszközök túlburjánzásának korában – azt tudom mondani, hogy kapcsolódj a világgal! És ne csak az éteren keresztül!!! Kapcsolódj azáltal, hogy – teljes fizikai valódban és minden figyelmeddel – jelen vagy! Találkozz a szeretteiddel, érintsd és öleld meg őket minél gyakrabban! Nem csak az emebereket! Öleld meg a kutyád, cicád, aranyhalad (csak óvatosan) vagy a kedvenc fád! Locsold meg a szobanövényed, mielőtt felhív... Egy tea vagy forró csoki fölött beszélgess személyesen azokkal, akik fontosak neked. Legyen minden étkezésed ünnep, amit megosztasz másokkal, mint a mediterrán országokban, ahol vedelik az olívaolajat, meg a bort, késő este tartanak hatalmas lakomákat, mégsem tudják mi az a szívinfarktus. Hogy miért? Mert azt tudják, hogy mi az öröm, az összetartozás és a közösség (nem, nem a faccera gondolok)! Engedd meg magadnak, hogy meghatódj, sírj, nevess, simogass, csókolj, és szeress! Szeress minden szívdobbanásoddal. Kívánom, hogy még nagyon sokáig dobogjon és dobogtassa meg mások szívét! Namaste.
Nagy köszönet Varga Juditnak, jógaoktatómnak és mentoromnak az inspirációjért, valamint a fantasztikus csakrás hírleveleiért!
