Esőnap...

Igen, még mindig jógázom.

Igen, még mindig tanítok.

Igen, ez még mindig az én blogom.

Igen, újra írok. Mert jólesik.

Vannak azok a bizonyos napok, amikor még az sem segít, hogy hétvége van. Amikor 2 napja zuhog az eső. Amikor - Muki kutya kivételével - egyetlen szerettem sem ér rá semmire. Amikor elborít a takonykór és a fél fülemre süket vagyok. Amikor pontosan tudom, hogy mit nem akarok meghallani, befogadni, a keblemre ölelni: semmi új a Nap alatt, csak a változás és új tapasztalások szele. Amikor mindennek örömére, annyi gondolat, kétség, aggodalom, félelem dübörög a fejemben, hogy nem is értem hogyan férnek ebbe a nem túl méretes koponyába és az evolúciós fejlődésem eredményeként, hogyhogy nem lettem még vízfejű vagy csúcsfejű vagy miért nincs plusz egy gondolattároló hardver a nyakamhoz erősítve, ahol mindezek, ezek a kavargó, száguldozó, negatív, dühöngő őrültek elférnének?!

Ezen a bizonyos napon úgy döntöttem, hogy fürdéssel kezdem a reggelt - micsoda lázadás -, sőt a kádban olvasok újságot, ha már az üdülését rendszeresen nálam töltő Fika úr nem hagy aludni. Aztán ki-Netiztem Fika urat és népes rokonságát a lefolyóba. Adieu, Monsieur! Aztán Mukival bőrig ázva bevettük az egyik kedvenc kávézónkat a napi ellátmányért, mert hát - ha eddig netalántán nem derült volna ki - a jógatanár is ember: mondhatni gyarló halandó. Aztán ismét bőrig ázva, ez a gyarló halandó a jógaszőnyegén landolt végre. És ilyenkor, ott a jógaszőnyegen bizony nagyon kell minden segítő, minden eszköz, módszer -  amit csak felfedeztem magamban, magamon az elmúlt tizenvalahány évben -, hogy átmosson, gyógyítson, a jelenbe hozzon.

Imádok énekelni. Szerintem egy bagzó macskának is jobb hangja van, de szerény véleményem szerint a kettő nem zárja ki egymást. Mármint az éneklés és a bagzó macska orgánum. Na, jó... nem vállalok fellépéseket az operában és általánosban csak úgy lehettem az énekkar tagja, hogy tátognom kellett, amikor felléptünk. Persze akkor még nem tudtam, hogy vannak széles e világon a mantrák! Ezek a csodák, ahol nem számít a hangod, nem számít, hogy hangos vagy halk, vagy rekedt vagy sírós vagy köhögős. Csak a rezgés számít, a jelenlét számít. Úgyhogy ma a Gayatri mantrát zengettem egymagamban ott a szőnyegen százszor, kétszázszor, háromszázszor, nem is számolva, csak ismételve sokat-sokat Deva Premal csodálatos hangjára (naná, hogy ne halljam az enyémet), s az én egyre boldogabb rezgésemre. Átmosott, mint valami energetikai zuhany, ami megszabadít a blokkoktól, a terhektől, az őrülten száguldozó gondolatoktól és feltölt. Mindig ilyen. Mondom, hogy csoda! Utána egyszerűen csak ott maradtam ülve, behunyt szemmel és hagytam, hogy minden lélegzettel megkönnyebbüljek. Mintha minden kilégzéssel kiraktam volna egy potyautast a lelkemből, akinek már rég le kellett volna szállni. Hiszen új szelek fújnak. Kell a hely, kérem alássan, az örömnek, a szeretetnek, a belülről áradó fénynek és az elfogadásnak. Úgyhogy amikor már mindenem elzsibbadt, mintha egy komplett hangyafarm-lázadás tört volna ki a lábaimban, akkor elkezdtem jógázni: örömmel, szeretettel és elfogadással. Nem azzal az elfogadással, amikor  a szőnyeg alá söpröm a problémákat, hiszen én annyira elfogadó vagyok. És nem azzal az elfogadással, amikor én vagyok a lábtörlő, hiszen én annyira elfogadó vagyok. Azzal az elfogadással, amikor jelen vagyok. Nyitott vagyok a valóságra. A valóságban keresem meg az örömöm. A valóságban szeretek. A valóságban látom meg, hogy a gondolataim nem én vagyok, és a gondolataim, bár valódiak, de nem igazak. A valóságban vagyok jelen. A valóságban van bennem csönd és béke. Még ha csak pár pillanatra is. De tudom, hogy van és, hogy ez a valóság. Elfogadom.

Itt van az ősz, itt van újra...

„Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

Petőfi Sándor

Szeretem az évszakok váltakozását. Szeretem, ahogy őszi színekbe öltöznek a fák, miközben a zöld még szikrázó árnyalatokban tarja magát. Szeretem, amikor bringázás közben a közelgő tél tiszta illata fújja át az orrcimpáimat. Szeretem Petőfit. Szeretem a színes kabátokat és a hosszú csizmákat. Szeretem, ahogy a tejfehér köd mesevilágot varázsol a tájból. Szeretem a sütőtök meleg színét és ízét. Szeretem az összebújós korai estéket. Szeretem az advent közeledtét. Szeretem a befelé figyelést, amit elhoz a zimankó. Szeretem, hogy megélhetem ezt örök körforgást. Szeretem a bizonyosságot, hogy a felhők fölött mindig süt a Nap.

Minden évben egyre erősebben érzem, ahogy közeleg a tél, különösen fontos a figyelmemet a belső fényemre, a lelkem ragyogására hoznom és valóban figyelni önmagamra, az isteni önvalómra odabent. Hogy vagyok? Mire van valóban szükségem? Mennyire vigyázok magamra? Számomra ezt a figyelmet és jelenlétet első lépéséként mindig a légzés, s a testemmel való kapcsolódás hozza el. Igen, a jóga. A jóga, amit a napom minden pillanatában igyekszem gyakorolni, és amelynek fontos része a tisztulás. Tisztulnom kell, meg kell tisztítanom ezt a csodálatos testet, amiben élhetek. Nem véletlen, hogy a böjt olyan jelentős szerepet kapott minden vallásban. Egyszerűen kell. És persze nem csak a fizikai böjtre gondolok, hanem a lelki, tiszta szívből tett felajánlásokra. Akár csak olyan apróságokra, hogy még kevesebb nejlonzacsit használok, minden nap jógázom, ha törik, ha szakad, na, meg észreveszem, amikor elborítanak az elvárások, s mindannyiszor szeretetbe és hálába fordítom át a tomboló gondolatokat.

A szokásos reggeli rituáléim nélkülözhetetlenek ebben az év végi tisztulásban. Amíg alszom, az emésztésem dolgozik és testem tisztítja önmagát – rendkívül kedves tőle – úgyhogy, amint felébredek, jöhet a nyelvtisztítás! A nyelven számos barázda és repedés fut végig, ezek pedig kiváló táptalajt biztosítanak a baktériumoknak. Szóval fogom a nyelvkaparót és hajrá. Műanyaggal kezdtem, volt réz is, a mostani kedvencem rozsmentes acél, de kinek a pap, kinek a papné…

Utána már nyúlok is a neti kancsómért! Az ayurveda szerint a jala neti, avagy sós vízzel való orröblítés a napi higiénia része, alapvető fontosságú a szabad légzés a biztosításában. A test tisztításának hat jógikus gyakorlata közül ez az egyik. Mind a hat tisztító technika – ún. satkarma – célja a fizikai és mentális egészség erősítése, a betegségek megelőzése, illetve kezelése. A jógik szerint a levegő áramlása a két orrnyíláson át periodikusán változik, vagyis a két orrnyíláson át egyszerre nem azonos mennyiségű levegő áramlik át. Hol az egyik, hol a másik orrnyílás szállítja a nagyobb mennyiségű levegőt. Ennek a két orrnyílás közti állandó áramlásváltozásnak alapvető hatása van a szervezet energia-körforgására is. Kihat a gondolkodásunkra, a fizikai aktivitásunkra, az egészségünkre. Ezért, ha az egyik vagy másik orrnyílás folyamatosan blokkolt, akkor ez a természetes levegőáramlási ciklus nem tud érvényesülni. A nátha, allergia és egyebek elkerülésén túl a jala neti ezért is fontos: megtisztítja mindkét orrnyílást, így a levegő szabadon áramolhat, és áramlása szabadon váltakozhat a kettő között. Én a netizéshez – ez itt a reklám helye – a DM nevezetű üzletekben szerzem be az előre csomagolt sót, amihez csak hozzá kell önteni a langyos vizet és kész is, de bárki magának is kikeverheti. Nagyon jó kerámia vagy réz neti kancsókat lehet kapni szinte minden jógastúdióban, az én személyes kedvencem szégyen-gyalázat egy sima műanyag darab – amit az említett csomagolt sóhoz adnak ajándékba –, mert könnyen utaztatható és szuperül illeszkedik az orrlyukhoz. Egyébként az egész folyamat nagyon gyors és egyszerű, olyan, mintha a tiszta víz egyszerűen csak átfolyna az orrlyukakon, egyszóval nincs benne semmi ’undi’. Utána teljesen felszabadul… nemcsak a légzés, de a lélek is!

Végül, de nem utolsósorban napüdvözletek! A reggeli gyakorlás nem könnyű, hiszen még merevebbek az izmok, de minden rosszban van valami jó: intenzívebben is fejlődik tőle az ember (lánya). Én személy szerint az első napüdvözleteim közben mindig úgy érzem magam, mint a bádogember, aki rátalált az olajozó kannájára. Még akkor lettem hívő, amikor az otthoni gyakorláshoz bontogattam a szárnyaimat és a napüdvözletek tűntek a legegyszerűbbnek, legbiztonságosabbnak, ami egyébként így is van. Jól kitalálták a bölcs jógik. Aztán kiderült, hogy ez valóságos csoda, minden más ászanában is fejleszt, energizál, beolajoz, mint mondottam volt és teljesen lecsendesíti az elmémet. Az az egyetlen baj vele, hogy nem lehet abbahagyni, folyton azon kapom magam, hogy újabb és újabb variációkat, sorozatokat, ászanákat végzek. Egyszóval a reggeli késésekért felelősséget nem vállalunk. Egyébként egy napüdvözlet nincs egy perc és már napi 7 surya namaskar a reggeli készülődésben nemes egyszerűséggel csodát tesz, egyszóval 7 perc az életedből – már ha Te abba tudod hagyni. Persze ne hidd el: próbáld ki magad! Aztán jöhet a zuhany, finom tea… nálam indulhat a nap!