Mit eszik egy jógi?

A hétvégém kevesebb jógával és annál több főzőcskével, na meg evéssel telt, fedőnevén: indiai főzőtanfolyam. Még most is teljesen eltöltenek a csodás ízek, színek, illatok és élmények, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy felért egy őserdei kalandtúrával vegetáriánus főzőtanfolyamot találni Budapesten, ami tudomásom szerint európai nagyváros, multikulti katlan, a lehetőségek végtelen tárháza. Erről ennyit. A pohár félig tele: de volt! És jó volt! Mindenesetre adta magát, hogy ennek jegyében egy kicsit értekezzünk az étkezésről… persze a jóga tükrében. Azt talán már kitalálhattad, hogy magam a vega csapatban játszom (néha eltiltás miatt a kispadon). Így hát most feldobom a kérdést az univerzumnak: mégis mit eszik egy jógi, avagy hús vagy nem hús?!

A kérdés persze költői volt. (Válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Kérdezz bármennyi jógit az étrendjéről, valószínűleg olyan változatos válaszokat kapsz, akárcsak a jógastílusok, amiket gyakorolnak. Sok úgynevezett tradicionalista - számos ősi indiai szöveget idézve - úgy tekinti, a jóga szorosan összekapcsolódik a húsmentes élettel. Mások úgy gondolják: ha a húsevés jobbat tesz az egészségnek és energiát hoz, akkor bizonyára az a jó választás a jóga szempontjából is. A mai étkezési szokások ezen széles skálája újfajta jelenségnek tűnhet, de a történelmi feljegyzések szerint régre visszanyúló hagyománya van az állatok tiszteletének és az ehhez kapcsolódó etikai vitáknak. Tehát a jógik vegetarianizmusról alkotott különböző álláspontjai igazából egy több ezer éves vita legutóbbi fordulja csupán… Elöljáróban mindenesetre annyit: ezt a gordiuszi csomót nem én fogom kioldani! Először is - remélem ülsz - nem vagyok Nagy Sándor, másodszor az a jó hírem van, hogy mint minden, ez is a Te döntésed, a Te választásod.

Na, de miért is vegetáriánus olyan sok jógi? Nos, rövid történelmi kitekintés következik. A vegetarianizmus története Indiában a védikus korra vezethető vissza. A négy szent könyvből álló Védák a korai hindu spirituális gondolatok bölcsőjének tekinthetők. A természet bámulatos erőiről szóló tiszteletteljes szövegek, himnuszok és énekek között már megtalálható a későbbi vegetarianizmus kezdeti eszméje. Bhagavad Gita, a hindu hagyomány egyik legnagyobb hatással bíró szövege pedig már gyakorlati étkezési tanácsokkal is szolgál. Eszerint a szattvikus élelmiszerek, mint a tej, vaj, gyümölcs, zöldség és gabonafélék növelik a vitalitást, egészséget, örömöt, erőt és a hosszú életet adnak. Jó tudni, ha már itt tartunk! A keserű, sós és savanyú radzsasztikus ételek, mint a hús (a hal is hús, ugye) vagy az alkohol fájdalmat, betegségeket és rossz közérzetet okoznak. A létra legalsó fokán találhatók a tamasztikus ételek, amelyek állott, túlfőzött, tartósított vagy romlott, tisztátalan élelmiszerek és még betegebb lesz tőlük az ember… már ha ezt lehet fokozni. Mindenesetre ezek a meghatározások láthatóan kiállták az idő próbáját és sok jógi táplálkozik eszerint ma is. A fentiek jegyében az indiai bölcsek később is támogatták a vegetarianizmust. Például Swami Vivekananda, híres 19. századi jógi szerint az állatokkal közösséget alkotunk: „Az amőba és én egyformák vagyunk. A különbség csak egy fokozat; a legmagasabb élet szempontjából minden különbség eltűnik.” Swami Prabhupada, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetének alapítója pedig úgy nyilatkozott: „Ha állatokat akarsz enni, megkapod Istentől a tigris testét következő életedben, így majd szabadon ehetsz húst.” Mindenesetre rengeteg jógi él és étkezik ma is a B.K.S. Iyengar - és a legtöbb jógaguru - által is hirdetett felfogással, miszerint a vegetáriánus étrend szükséges a jógához.

Szerinted? (Erre is válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Szerintem nem az a fontos, hogy eszel húst vagy nem eszel húst, hanem az, hogy mennyire vagy jelen a testedben és mennyire figyelsz magadra. Figyelsz magadra egyáltalán? Tudod, mit szeretsz? Valóban tudod? Foglalkoztál már azzal, hogy tényleg mire van szüksége a testednek és mire nincs? Gondolkoztál már azon, hogy mi táplál téged?

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem jógázni, azt tapasztaltam - és úgy sejtem ezzel nem vagyok egyedül -, hogy az életem minden területén elkezdtem jelen lenni, s érzékelni a világomat. Így az étkezési szokásaim (is) egyszerre nem csak szokások lettek, hanem új kalandok és felfedező utak nap, mint nap. Akaratlanul is egyre jobban figyeltem arra mi az, ami valóban jól esik, feltölt energiával, tényleg táplál, és mi nehezít el, amit nehéz megemésztenem, amitől rosszul vagyok. Egy vasmacskával a pocakodban igen megterhelő jógázni. Ez tény. És ebben az odafigyelésben én személy szerint arra jutottam, hogy nem szeretem a húst. Azt hittem, hogy szeretem, mert apukám szereti, én pedig apukámat szeretem. És mert minden tiltakozásom ellenére rászoktattak gyerekkoromban. Mondhatni rám erőltették. Mert húst enni kell, különben beteg leszel. Hát, nem vagyok beteg. És igazából, de őszintén - nekem - nincs rá szükségem. Ez persze az én történetem. Annyi biztos, hogy a jóga által neked is lesz, vagy már van is saját történeted. Szerény véleményem szerint, ha jógázol, a tudatosság olyan, mint a déli gyors: biztos, hogy jön. Ők bizony, jóga és tudatosság kézen fogva járnak, mondhatni elválaszthatatlan jóbarátok. Hozzáteszem, szerintem a tudatosságba beletartozik a folyamatos figyelem és elfogadás. Avagy azt is elfogadni, ha esetleg szól a tested: most másra lenne szüksége. Mert bizony mindent el kell tudni engedni. A vegaságot is. A húsevést is. Kinek mit.

Mindamellett azt hiszem jógikötelességem megjegyezni: itt nem csak az a tét, hogy fejenállás közben lehúz-e a bárány a hasadban… Ez már globális kérdés. Tény, hogy az emberek a történelem során sosem ettek annyi húst, mint a jóléti fogyasztói társadalmakban. Konkrétan kétszer annyi húst eszünk, mint az ötvenes években. Ami régen különleges ínyenség volt, ma megszokott főfogás... akár naponta többször. Tény, hogy évente 10 milliárd állatot tenyésztünk a világon csak a húsukért embertelen (és állattalan) körülmények között. A hústenyésztés egyébként jobban szennyezi a levegőt, mint az összes közlekedési eszköz: értsd autók, vonatok, buszok, repülők és hajók együttvéve. Az is tény, hogy csak a marhatenyésztés százszor annyi vizet igényel, mint a legtöbb zöldség termesztése, miközben az ENSZ jelentése szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz. És így tovább. Fontos, hogy ezekről tudj, tudjunk mindannyian. Nézz utána, ha van kedved!  Figyelj a környezetedre, tartsd tiszteletben a Földet, ahol élsz, ami táplál Téged és még sok milliárd embert nap, mint nap. Pont erről szól a jógikus élet. És ezt megteheted ám húsevőként is. Lehetsz például hétköznapi vega, akinek csak hétvégén kerül az - ünnepi - asztalára olyan, aminek arca van. Vagy követheted a Meat Free Monday mozgalmat és törekedhetsz arra, hogy legalább hétfőnként ne egyél húst. Persze ha neked a kedd vagy a szerda szimpatikusabb, ne tartsd vissza magad! Egy nap is számít! Egy ember is számít!

A valódi feladatod azonban szerintem az, hogy figyelj magadra, tiszteld magad és halld meg a tested jelzéseit! Ne egyél csak azért húst, mert kínos a nagy családi ebéden szólni, azt a zsíros cupákot mégsem kéred. És ne legyél csak azért vega, mert valaki más a környezetedben az vagy, mert eldöntötted és pont. Szerintem érdemes kipróbálnod egy napra, hétre, hónapra… Érdemes kipróbálnod azt is, mikor esik jobban a testmozgás, a jóga. Ha hoztál egy döntést, érdemes tartanod magad ehhez az elhatározáshoz, amíg szükségesnek érzed. Ezen a csodás önismereti úton jól jönnek a kapaszkodók. De emlékezz rá: a kapaszkodókat is el kell tudni engedni, ahogy minden mást. Ne járókerettel akard lefutni a maratont! Szeresd magad annyira, hogy azt teszed és eszed, ami valóban jó neked.

Start with being present!

Patanjali’s next advice for yogic practice is the following. There must be contemplation, or Samadhi. Well, thanks. What’s that? Good question. I tell you that he has been talking about that all along. I guess you already know that Patanjali gives the theory of yoga. Then he speaks of the final practice called Samadhi or contemplation, and its variations. Just briefly, he says that first you have to train the mind to focus on something concrete. In the next stage, there is no concrete object to see. You contemplate something abstract like white or red or love or beauty. If you are able to contemplate and understand the concrete objects well, your mind gets the capacity to understand the abstract things even without concrete objects. Then you rise above time and space also. Further on, you don’t use your intellect but you contemplate just the tranquil mind itself. Here is only joy and no reasoning or reflection. Finally there is just awareness of individuality. You contemplate the “I-ness”. You are just there and you are aware of nothing else. When all these four stages are passed you should get into asamprajnata Samadhi, which is undistinguished. Even the ego feeling is not there and the seeds of past impressions are rendered harmless. In that state, there is only consciousness and nothing else. Once that is achieved, you are completely liberated. The world is just a shadow from which you are absolutely free. That’s it, that all. Details are in the Sutras!

By the way, relating to all of these majestic views I would like to share a few thoughts of an earthborn if you don’t mind. One of my first deep experiences was about me when I realized that usually I am not in the present. It seems like I am here and I think I am here but honestly, not. Not at all. Not surprisingly I was grown up in a world where you always want something and want to be somebody. So my mind is working 24 hours a day and loves it. And yours? There are always new aims and purposes. You always have to plan on something. You are always dreaming on something or someone. And of course you have so many memories, nice ones or embarrassing ones that you can thumb all the time and thinking of the reasons or possibilities. What if… maybe these little word your friends, too. Anyway, there is no rest even when we are sleeping or making love or meditating.

So what to do then? Any ideas?

Yoga! Perfect choice! Maybe you also have this strange experience as I have all the time that after your umpteen sun salutations you have not got any expectations or thoughts or dreams… you just want to survive! And maybe you also realized that after yoga class your thoughts are only confined to have a nice dinner, long shower and sleep well. No worries about your work or relationships. No frustrations of your look like or what future holds. Just you and your inner silence you worked for. Just to be content. Just contemplate the world. Yes, here we are. I do believe that the best first step for Samadhi is practicing yoga and let it do the hard part for you. Actually you do the hard part with fun! The results surely come. And as more you are practicing as longer you are able to just be there and be aware of nothing else. How simply it is, isn’t it?

I think the other fine tool and of course, also can be a crutch for you during this wonderful self-knowledge adventure is witnessing. Just observe from outside this unstoppable dialogue in your mind and let your thoughts drift like clouds on the sky. Do not attach with them, do not stick in it. Just see the clouds on the sky and let them go away. It always can help every situation of your life. You can step out of the circumstances… the state of affairs and let it happen. Then you rise above time and space. Even the ego feeling won’t be there and the seeds of past impressions will be rendered harmless. Just keep consciousness and nothing else. Of course, it is usually not a constant state but you can remind yourself any time of witnessing. Jut let go everything and see from outside the situation as a movie. Maybe you will find out that you do not need these worries and thought and expectations. You may find out that you are completely fine only with contemplation. And I can only repeat myself. As more you are practicing as longer you are able to just be there and be aware of nothing else. How simply it is, isn’t it?

Finally I suggest not forgetting acceptation. It no matter that you practice yoga, look at a situation from outside or train your mind to focus on something concrete or rather abstract, just accept yourself. You are where you have to be, right now. You are on the road with so many other yogis but no one has the same experiences and same rocks on this road. It is only yours. And we are human. I am who can meditate for light; love and power restore the plan on Earth. And I am who can worry on a haircut. It happens. Let it happen. Just don’t forget your intentions! Stay grateful for your small awakenings and they are going to multiply! Do small, change big. You are the change. How simply it is, isn’t it?

Holtpont...

Mindannyiunkkal megesik. Még a jógatanárokkal is. Talán már észrevetted, hogy a jógatanárokkal mindaz megesik, ami a többi halandóval! Csak szólok… Szóval holtpont. Amikor nincs erőd, időd gyakorolni. Amikor fáj. Amikor nyűg. Amikor erőlteted. Amikor nem öröm. Veled esetleg netalántán történt már ilyesmi? Neeem? Nos, velem igen. Sokat dolgoztam. Sokat tanítottam. Az egyetlen szabad estémen hulla fáradtan másztam a jógaszőnyegemre azzal a felkiáltással, hogy ugye gyakorolni muszáj! Nem voltam jelen, túl akartam lenni rajta és nyomtam, erőltettem. Mondhatni holtpontom volt. Az aztán nem volt folyékony vagy áramló. Kötelesség volt. És akkor egyszer csak az orromra koppintott a sors. Éles fájdalom a hátsó combhajlítómban, fájdalmas felkiáltás és összeesés a teljes jógahíd közepén… pontosabban a negyedik teljes jógahíd közepén, mert az első olyan szép volt, a másodikban húzta a hajam a szőnyeg, a harmadikat elbénáztam, toljunk hát egy negyediket is… csakazért is! Szerencsére nem lett komoly baj, de arra nagyon hasznos volt, hogy elgondolkozzak: Mit is művelek magammal tulajdonképpen? Hogyan is bánok én saját magammal?

Mindenekelőtt zárójelben megjegyzem, hogy jógahidat – sem elsőt, sem negyediket – nem tolunk! Hanem ászanákat gyakorolunk. És ezen túl… bizony önvizsgálat. A jógaszőnyegen és azon kívül is. Mit akart nekem mondani ijesztő barátunk, sérülés? Mi volt ez az ellenállás? Miért volt jelen? Mi történt valójában? Tudatosság. Nekem ez a titkos receptem, amit elővehetek egy még titkosabb kis rekeszből odabent, amikor veszem a fáradtságot, hogy magamra figyeljek. Hogy mire jutottam?

Jelenlét.

Odafigyelés.

Szembenézés.

Elfogadás.

Elengedés.

A jóga felelősség. Mert bizony felelősség gyakorlás közben figyelni arra, hogy mikor jelez a tested: pihenj, könnyíts, lazíts. Léphetsz, akkor is, ha körülötted minden jógi ugrik. Pihenhetsz akkor is, ha te vagy az egyetlen a teremben, aki babapózt választ lefelenéző kutya helyett. És persze az érem másik oldala: felelősség valóban gyakorolni, nem csak azt, ami jól megy, ami könnyű, amiben már magabiztos vagy. Felelősség jelen lenni és valóban feszegetni a saját határaid. A Te döntésed. Mindig. Ez igaz arra is, ha otthon jógázol és arra is, ha jógaórán gyakorolsz. Ne mástól várd, hogy megmondja neked, hogyan csináld. A jógatanárod csupán tartja a lámpást… ez a Te utad. Neked kell odafigyelni magadra és eldönteni meddig mész el. Neked kell figyelni, érezni, tapasztalni. Senki más nem teheti meg helyetted. Jelenlét.

A jóga olyan, mint a tenger. Úsztál már tengerben? A víz felszínén kellemesen langyos a víz, de ha mélyebbre mész, egyre hűvösebb lesz. Mélységei vannak. És nem mindig kellemes az az áramlat, amibe kerülsz. De azt is meg kell élni. Ha mindig a könnyebb utat választod, az kibillentséget hoz. Hazugságot teremt. Cukormáz lesz csupán. Igen, van úgy, hogy fáj. Van úgy, hogy nem esik jól. Az nem feltétlenül baj. Fogadd el. Fogadd el magad, akkor is, amikor nem megy. Az a baj, ha erőlteted. Mert annak feladás vagy sérülés lesz a vége. Próbáld meg megtalálni az egyensúlyt. Inkább 15 percet gyakorolni, de abban jelen lenni, mint egy órán keresztül nyomni erőből, kedvetlenül. Mindig gyakorolni olyan ászanákat, amiket szeretsz és olyanokat is, amik kihívást jelentenek. Törekedni arra, hogy egyre mélyebbre menj a gyakorlásodban, a megtapasztalásban. Ellubickolhatsz a felszínen is, de az nem jóga. És nem nagybetűs Élet. Odafigyelés.

A jóga öröm. De hazugság azt állítani, hogy csak öröm. Hogy mindig ugyanolyan tökéletes mosollyal az arcodon tudsz gyakorolni, miközben pompon lányok szurkolnak a jógaszőnyeged mellett teljes eufóriában, mert Te, a hős ma is tökéletesen végigcsináltad a napi rutint. A jóga kemény munka is. Igába hajtása a testednek és küzdelem önmagaddal. Mindig más tapasztalás. Nincs olyan, hogy tökéletes. Sosem lesz, lehet belőle rutin. És személy szerint én még egy pompon lánnyal sem találkoztam a jógaszőnyegem mellett. A jóga nem csak móka és kacagás. Ahogy az élet sem az. Az élet minden percében találhatsz örömöt, ha szeretnéd, ha megpróbálod. De ez nem azt jelenti, hogy csak az örömöt keresd, lásd. Nézz szembe az érem másik oldalával is, merthogy van neki. Engedd meg magadnak a másik oldalt is. Szembenézés.

A holtpont is jóga. Sri Aurobindo, egy huszadik századi indiai bölcs bácsi találta azt mondani, hogy jóga az egész élet. A jóga fonalként húzódik végig létezésünk szövetén és tulajdonképpen ő választ ki bennünket. Azért gyakoroljuk a jógát, mert nincs más választásunk. A megfelelő hozzáállással minden egyes hétköznapi tevékenységünk lehet egy ászana, minden lélegzetvételünk egy pránajáma, minden gondolat vagy akár a két egymást követő gondolat közötti tér egy meditáció csírája. Minden jóga. Bizony a holtpontod is. Azáltal is tapasztalsz. Kérdés, hogy észreveszed-e mit üzen neked. És tanulsz-e belőle. Ne a fájdalmat őrizd meg. Ne a sérülést vidd magaddal. Hanem a leckét jegyezd meg, amit adott neked. Nekem, az én holtpontom azt a leckét adta, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, hanem – egyszerűen csak – figyeljek magamra. Hallgassak magamra. Legyek jelen. És fogadjam el magam… akkor is, amikor rossz napom van, amikor nem megy valami. Elfogadás.

A jóga ajándék. Ma reggel elvárások nélkül léptem a jógaszőnyegemre. Csak azért gyakoroltam, mert jól esett. Elengedtem azt, hogy felkelhettem volna korábban és már nincs elég időm. Elengedtem azt, hogy kell. Elengedtem azt is, hogy mikor, mennyit, mennyire kell. Elengedtem azt, hogy hogyan kéne mennie. Jelen voltam. Figyeltem magamra és azt tettem, amire valóban szükségem volt. Egyszerűen csak jógáztam. Önmagam voltam. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna… sem mástól, se magamtól. Bizony… Elengedés.

Remélem Te is megajándékozod magad. Ahogy neked arra ma szükséged van. Csak rajtad múlik!

Keep the lesson…

Back to the world of Sutras again! As the ‘father of yoga’ Patanjali put this clearly, we should have a good memory of all the mistakes we have made and lessons we’ve learned so a not to fall back into the worldly root again. This advice is not just for yogic practice but a living principle that I hope won’t surprise you because our life is a yogic practice root and branch!

But first of all look memory in a face. I must warn you that here Patanjali did not talk about your attached memories which create impressions in the mind and at later time come to surface, either when you want them or sometimes even when you do not want them. Moreover memory in this sight is one of the mental modifications which are raising the mind into ripples. So these modifications of the mind stuff disturb your inner peace. If the restraint of mental modifications is achieved you have reached the goal of Yoga. Why? If you control your mind you’ve controlled everything. That’s why. Then there is nothing in this world to bind you. Like a Sanskrit saying enlightened as the mind, so the man; bondage or liberation are in your own mind. If you feel bound, you are bound. If you feel liberated, you are liberated. Things outside neither bind or liberate you; only your attitude toward them does that. So how can we restrain these mental modifications like memories? Well, Patanjali believes that yoga practice and non-attachment are the keys. Don’t be scared! It doesn’t mean that you must forget everybody and everything in your life as being a lonely monk in a cave. This is an intention and effort. In my personal opinion just practice and everything else will happen when it has to happen!

So you already know the secret receipt which is simply practicing yoga! If you would like to dig deeper, start with your mistakes. Maybe you’ve already became aware of avoiding mistakes is needed experiences but you only can have experiences if you make mistakes. So the truth is that all of us make mistakes. We are human as I mentioned it several times. We are not perfect! Actually there is no perfect. If you reached perfect, it would mean that you won’t change anymore because perfect is a constant thing.  But life is change and everything is changing. Changing and development is the pure existence. So don’t try to be fixed. Don’t try to be or seem to be perfect. It’s meaningless and it is surely going to hurt you or rather everyone around you. Preferably try to go with the flow and accept yourself. Of course, this is also an intention and effort.

The other important lesson of mistakes that there are no mistakes! What? Yes, exactly. Actually you can forget the word because you don’t need it. Everything happens in your life, your every choice, all your steps are simply and solely possibilities to learn more. There are no good or bad situations. There are no mistakes, blames or troubles. There are only lessons and opportunities of development. And it only depends on you. Choices and undertaken of responsibility. Be brave to choose and always take the responsibility because this is the way of learning. You cannot get experiences in a desert island but you are burning on 200% for nothing if you don’t take the consequences of your choices. All happenings in your life carry some purpose even if you don’t find it. At least to show that you are not the center of the universe and when you are travelling to work in the morning, God maybe have not got time to turn all the traffic lights green for you so just deepen your breath, wait a few minutes and bring this lesson in your pocket.

But remind yourself, acceptation of learning your lessons that life brings does not mean repression! Pain, sadness, doubtfulness are also part of life. There isn’t only one side… Of course, always look on the bright side of life sang Brian on the cross but maybe we took it too seriously. We always try to be these shinny happy people with no problems and no fears. You can have a bad day. You can be sad if sad things happen to you. Do not avoid pain. But do not keep it and stick in it. Just learn your lesson and keep the lesson. It is true on your yoga mat as well. If you over-extended yourself and got an injury, don’t keep the memory of your pain but keep the lesson of the reasons of injury. This lesson is not about just an injury. This is how yoga becomes the part of your life.

100% nő. 100% jógi.

Nőnek lenni. Nőként jógázni. Egy nőnek jógiként, avagy jóginiként élni. Hogy is van ez? Nőiség, nőiesség. Hm. Lágyság, befogadás, elfogadás, finomság. Hm. Hogy is vagyok én ezekkel? Vajon meg tudom élni őket, magamat nőként a jógában, az életben? Hogyan? És valóban?

Kezdjük a nőiséggel. Olyan egyszerűnek tűnik. Hiszen mindannyiunkban ott van a női pólus, amit a kínaiak „Jin”-nek neveznek, az alkimisták a Holddal szimbolizálnak, a pszichológia a víz szimbólumán keresztül fejez ki. A női princípium maga a befogadóképesség. A Ji csing szerint: „A teremtő út a férfié, a befogadó a nőié. A befogadó a legodaadóbb a világon.” Az odaadás képessége a nőiség központi tulajdonsága és minden további női képesség alapja: így a megnyílás, a befogadás, a fogamzás, az önmagába zárás, elrejtés képességéé is. Az odaadás képessége ugyanakkor az aktív cselekvésről való lemondást is jelenti. A nőiség archetipikus szimbólumai, a Hold és a Víz lemondanak arról, hogy aktívan sugározzanak, kibocsássanak valamit, mint ellentétük, a Nap és a Tűz. Ezáltal válnak azonban képessé arra, hogy fényt és meleget vegyenek fel, bocsássanak be magukba, és visszatükrözzék őket. A víz lemond egyéni formai igényéről – felvesz bármely formát. Beilleszkedik, odaadja magát. A Nap és a Hold, a Tűz és a Víz. A férfi és a nő polaritása, ami mögött nem áll értékelés. Egyik sem jobb, mint a másik, csak más. Az a nő, aki teljesen elfogadja s megéli nőiségét, sosem fogja magát „alacsonyabb rendűnek” érezni. Ez mind nagyon szépen hangzik, de talán Te is feltetted magadnak a kérdést: na, de próbálta ezt már bárki a 21. században?! A Hold vezet autót nagyvárosban? Vagy helyt kell állnia a munkahelyén? Cipelt már haza két megrakott bevásárlószatyrot?

Akárhonnan is nézzük: ez az egész női odaadás igencsak nehéz feladatnak tűnik. Most komolyan le kell mondanom az éneztakaromról?! Az énpedigmegoldomról?! Az énaztántudomról?! És mégis mi történhet, ha nem megy? Havonta tapasztalhatod, hogy mi történik, ha nem megy. A legerősebb tükör, amit havonta mutat a szervezeted arról vajon tényleg meg tudsz-e békélni a saját nőiségeddel, az bizony a menstruációd. És az a rossz hírem van, hogy aki fájdalmasan éli meg a nőiségét, az fájdalmasan éli meg a menstruációt is. Ugye most már egészen másképp hangzik mindaz, amit eddig olvastál! Mert… hát, fáj. Sokunknak. A havi vérzés is lényegében az odaadást követeli meg. Az egónkból kell áldoznunk, egy részünket kell odaadnunk. És amilyen mértékben nem törődünk bele ebbe a havonta jelentkező zavaró tényezőbe, olyan mértékben lesznek panaszaink. Minden zavar arra utal, hogy – gyakran tudattalanul – nem akarjuk odaadni magunkat. És éppen ehhez a lázadó „én pedig ezt nem akarom”-hoz fordul céltudatosan az intim betétek, tamponok reklámdöpingje. A hirdetések, amik azt ígérik nekünk, hogy a mindenkori termék használata esetén függetlenek leszünk a menstruációnktól és bármit megtehetünk, amit csak akarunk. Akkor is, ha épp piros betűs nap van. A reklám ezzel ügyesen fordul pont ahhoz az érzékeny ponthoz, amely – talán mindannyiunknak – a tulajdonképpeni konfliktust jelenti: bár nő vagyok, nem feltétlenül értek egyet mindazzal, ami a nőiséggel jár. De hát hogyan lehetnél független a saját menstruációdtól? Hogy lehetnél független a saját nőiségedtől?

Na, jó. De legalább jógázom. Az olyan „női sport”. Női dolog. Mindenki tudja. Probléma megoldva. Hiszen ha ma, itt Budapesten belépsz egy jógastúdióba, bizonyára nem lepődsz meg azon, hogy szinte csak nőkkel találkozol. Tömegesen. Nőiség kipipálva. Hát, nem egészen… A jóga az ősi Indiában mindenekelőtt nem a tömegeknek szólt: minden jógi csupán néhány tanítványnak adta tovább tudását, az indiai emberek többsége sosem került közvetlen kapcsolatba a jóga tanításaival. És persze a jógik mind férfiak voltak. Ahogy a tanítványok is. A jóga pedig évezredeken keresztül az ashramok kolostorai és ezen kiválasztott férfiak titka maradt. Mivel a szerzetesek tapasztalatai szerint a jógagyakorlás nagyszerűen segítette az egészség megőrzését, a szervezet munkabírásának fokozását, és a testi teljesítőképesség fejlesztését, egy idő után nyilvános jógaiskolákban is tanítani kezdték a jógát az úgymond világi fiataloknak. Pontosabban csak a világi fiatal fiúknak. Ezek a jógaiskolák aztán felkeltették a modern műveltségű indiai orvosok, szakemberek érdeklődését. Bombayben és több más indiai nagyvárosban úgynevezett tudományos jógakutató intézetek nyíltak, hogy megvizsgálják a különböző jógagyakorlatok hatását az emberi szervezetre és tudatra. Ezáltal a századforduló elején megismerkedtek a jógával a Távol-Keletre, Indiába, Tibetbe utazó európai kutatók is és könyveket, tudósításokat írtak róla. Ezeknek és pár utazó jógamesternek köszönhetően a huszadik században indult világhódító útjára a jóga Észak-Amerikában és a nyugati országokban. Ekkor találkozhattunk vele végre mi, nők is.

Akkor most mi legyen? Ne jógázzak?! Dehogynem!!! Naná, hogy jógázz!!!

Csak mert hosszú időn keresztül a férfiak kiváltsága volt a jóga és férfias erőt, energiát teremtettek általa, nem jelenti azt, hogy nem formálhatjuk magunkra, a magunkévá, a saját nőiességünkhöz. És persze azt sem jelenti, hogy ezentúl minden férfi messzire kerülje el a jógaórát, sőt. Itt a bizonyíték, hogy ez bizony egy férfias valami. Valódi erőt kíván és teremt. Férfias erőt. Úgyhogy kedves férfitársaim: hajrá!

Na, de visszatérve a nőiséghez. Nekünk, nőknek az a feladatunk a jógában is… a jóga által is, hogy használjuk a finom érzékelésünket és valóban figyeljünk magunkra, a lágyságunkra, a finomságunkra. Nőként jógázzunk! Tudatosan jógázzunk! Ez az érzékelés, ez a tudatosság a valódi erőnk. Úgy használni a tudatosságod, hogy valódi befogadó erő származzon belőle. Hit és tapasztalás abban, hogy egyszerre lehetsz erős és lágy, határozott és nőies. Igen, lehetsz nő! Lehetsz 100%-ig nő és 100%-ig jógi! Ezt (is) adhatja neked a jóga. Azt javaslom, hogy használd ki ezt a lehetőséget. A tudatosság és a jóga által legyél egyre éberebb. Adj időt magadnak. Adj teret magadnak. Figyelj. Érzékelj. Tapasztald újra a tested. Tapasztald újra a gyakorlást. Tapasztald újra magát a tapasztalást. Lépj nőként a jógaszőnyegedre… mintha most jógáznál életedben először. Keresd meg magadban: neked mit jelent nőként jógázni. Szeresd a testrészeid, amiktől nő vagy… amik lehet, hogy zavarnak egy-egy tartásban. Jógázz úgy, ahogy jól esik: Neked. Szeresd a nőiséged. És máris nem zavar semmi. Légy egészen finom… egészen lágy és hajlékony. Akkor is, amikor harcos vagy. Amikor kartámaszban vagy. Amikor nehéz ászanákat gyakorolsz. Amikor izzadsz és dühös vagy. Törekedj arra, hogy nő maradj minden percben. A gyakorlásodban és azon kívül is. Ne hasonlítsd magad másokhoz. Egyedi és megismételhetetlen vagy minden ászanában. Mert minden ászanád a tükröd abban a pillanatban. Nem kell a havi tükrödre várnod, hogy meglásd: fáj-e már megint. Itt a jóga. Pont azt adja neked, amire akkor és ott szükséged van. Hát, engedd magad áramolni! Legyél folyékony… legyél határtalan… Legyél a benned és körülötted áramló víz! Az újszülöttek testének 75-80%-át víz képezi. A felnőttek testének 60-70%-a víz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz. A víz szállítja a tápanyagokat a sejtekhez. A víz távolítja el az anyagcsere során keletkezett felesleges termékeket. A víz tartja karban a sejtek elektromágneses teréhez szükséges elektron és protonszintet. A víz teszi rugalmassá az ízületeket a csontok összekapcsolásához. A legfontosabb szerveinket védő rugalmas burkot víz alkotja. És így tovább. Te magad vagy az áramlás. Te magad vagy a víz. Te magad vagy a befogadás. Te magad vagy a női princípium.

Befogadás. Tudatosság. Nekem ilyen nőnek lenni. Áramlás és folyékonyság. Nekem ilyen nőként jógázni. Én erre törekszem a gyakorlásomban. Ma is. Holnap is. Hogy neked milyen, azt csak Te tapasztalhatod meg. Próbáld ki és éld meg! Már kezdheted is... a jógaszőnyegeden és azon túl...

Be strong! Be free!

Last time I already mentioned Yoga Sutra 1.20.  In this sutra Patanjali gives us the keys of yogic practice. Faith. Strength. Memory. Contemplation. Discernment. Just briefly again, faith must be there – or at least courage. You must be strong. You should have a good memory of all the mistakes you have made and lessons you’ve learned so a not to fall back into the worldly root again. And, of course, there must be contemplation or Samadhi, as Patanjali has been talking about all long. Finally we need discernment or rather discrimination between the real (Self) and the unreal (Prakriti).

Strength seems to be so obvious. It is proven that yoga is extremely beneficial in strength and endurance building. You can find hundreds of scientific articles of that if you Google it! Sages and saints from centuries in India have performed this miraculous art to achieve a stress free temper and disease free body. Yoga through its different asanas helps in developing a better coordination between different body organs along with your mind and your soul leaving you feel extremely fit and fine. Apart from providing you with vigor and activeness, yoga is also helpful in healing the diseases persisting in your body thus leaving you with more strength and endurance. Many physical trainers suggest of yoga. It is a proven fact that yoga makes you feel strong and light. After a regular practice of yoga for few months starts yogi is already feeling twice as stronger than before.

Well, I admit you something. I hope that you are sitting right now. Yogis are human. Yoga teachers are human, too. And personally, I had to realize being strong is not so obvious for me. It is a huge brand new recognition in my life that there is a significant difference between real inner strength or tries to seem to be strong. What’s that weird sentence?! ‘Tries to seem to be strong’? Who does that? Welcome in the real world, Neo. You. Me. Us. Take this opportunity to bring consciousness into this moment and think about it a little bit. It is so easy to build walls around you and wear masks in every situation of your life, even while practicing yoga, to be sure: everyone think that you are right, you are strong, and you can do it, you are the best. This is the game of your ego. And all of us playing the game. The only aim is always seems to be cool, strong, beautiful, clever, successful, talented, different, the number one. Always say the last word in the quarrel; always prove that you were right. Tiny lies. Masquerade. It is rumored that French aristocrats died because instead of cleaning their face just use more and more face-powder so under their masks the face started to rot away. It’s disgusting, isn’t? But look in the mirror: we have the same masks just they are invisible in the 21^st century… invisible even for us. Can you tell how many times of your life were yourself, just as you are? Honest, defenseless, vulnerable?

But how do we wear masks even during practicing on the yoga mat? You may already know this principle: law of compensation. The law of compensation says that when mobility or strength is limited in one area, a movement will express itself in the next available area and the body tries to avoid the weak or tight parts, find another way. It seems like you are doing the pose properly but say it simply: you cheat a little bit. And you can spend years with these little cheats you even do not realize. That’s how we are repeating our same old habits even as we practice yoga or live our lives. What’s happening? Without change usually pain and injury in the years to come. The easy way is always going to be the hardest way.

What to do then? You need to find your deepest source of strength. Find out where your real inner strength comes from. For example, when through practice you find the ability to keep your attention firmly centered inside and still keep enough of your mind focused on your actions so that you function skillfully, you draw on this strength. This is what lets you remain steady no matter what distractions storm around you. This kind of strength doesn't have to be aggressive or hard; it has firmness that comes from observing your emotional reactions without identifying with them. It doesn't have to overexert itself, because it knows how to follow the path of least resistance. Flowing like water. Flowing like yoga. This strength always radiates from the inside out. It comes from the center, and it doesn't matter how you discover or access that center as long as you get there. As you become more familiar with this steady power, you'll find it in moments when your intention and motivation are clear. This strength is an infallible source of support. The support that never leaves you.

So, I suggest meeting your yoga mat every day or as often as you can, observing yourself on practicing yoga and finding your little cheats. Find your masks and work with them. Throw them away. Strength is courage. Strength is your inner faith. It seems to be familiar, isn’t it? Faith and strength are coming after each other like pearls in a necklace. Wow! Patanjali really must know something! And you already have two pearls on your necklace... Wear it! Strength is vulnerability. Strength is to let ourselves be seen, deeply seen, vulnerably seen. Strength is to love with whole heart, even through there is no guarantee. Strength is to practice gratitude and joy. Strength is to believe that I am enough. If I can believe that I am enough, I stop screaming and start listening. I am kinder and gentler to the people around me. And I am kinder and gentler to myself. Yoga practice is being light, loved and free. However sometimes we forget that this freedom comes from regular practicing and deep inner work. Do not wait for external happiness! Do not wait for the right person, the right job, the right moment! Your home is right here. Home is where the root is. Home is your yoga mat! When we nurse the root inside us, everything else just happens easily. And the goal is freedom. Freedom from looking outside of ourselves; cycling through that wheel of disappointment; that fullness and emptiness after each other time to time. Freedom is to be exactly who you are. Be yourself! Be free! Be strong!

Szárnyalj!

Talán már Te is észrevetted, hogy a gondolkodással kapcsolatos metaforák milyen gyakran veszik képeiket a madarak világából. Az ember kotlik egy-egy elképzelésen, lecsap egy-egy részletre, a képzelet pedig szabad, mint a madár, a gondolkodás szárnyakat kap, míg hirtelen megszületik a nagy ötlet, egy fontos döntés. Az egész folyamat meglepően hasonlít a madarak életformájához…

Esetleg azt is észrevetted már, hogy a nagy jógik az élővilágról nevezték el a legtöbb ászanát, vagyis testhelyzeteket, amiket gyakorlunk jóga közben. Persze ez nem véletlen! Hiszen mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk.

Na, de kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért gyakorolunk ászanákat?! Bizony évszázadokig tartott, amíg jelenlegi formájukban kifejlődtek és lényegében a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. Erős és rugalmas fizikumot hoznak létre, csökkentik a fáradtságot és megnyugtatják az idegeket. Valódi jelentőségük azonban abban rejlik, ahogy a tudatot szoktatják és fegyelmezik. Az ászanák gyakorlásával hódítod meg a tested és teheted azt valóban a szellemed hordozójává. Nem egy test vagy, akinek lelke van. Hanem Lélek vagy, akinek teste van. A tested a lelked temploma. A jógával mindenekelőtt egészségre tehetsz szert, ami nem „csupán” testi egészséget jelent. Ez nem árucikk, ami pénzért megvásárolható. Olyan tőke, ami kizárólag kemény munkával szerezhető meg. A rendszeres gyakorlás által az ászanák stabilitást, egészséget és könnyedséget teremtenek Benned. A szilárd és kellemes testtartás pedig lelki egyensúlyt eredményez és megszünteti a tudat ingatagságát. Ez az egészség: a test, a tudat és a szellem tökéletes egyensúlyi állapota. A jóga által megszabadulhatsz a testi betegségektől és a lelki problémáktól. Hát, hogyne gyakorolnánk ászanákat?! Az ászanák nem egyszerűen tornagyakorlatok, hanem tartások! Valódi tartást adnak. Végrehajtásukhoz pedig csupán egy tiszta helyre, jógaszőnyegre és eltökéltségre van szükséged… semmi másra! Igazából csak és kizárólag eltökéltségre. Akár el is kezdheted… most!

Ahogy már említettem az egyes ászanák nevének is nagy jelentősége van, hiszen végigvezetnek az egész evolúción! Egyesek a növényvilágról kapták a nevüket, mint például a fa (vriksa) vagy a lótusz (padma). Mások rovarokról, mint a sáska (salabha) vagy a skorpió (vrishcsika). Vannak olyanok, amelyeket víziállatokról és kétéltűekről neveztek el, ilyen a hal (macja), a teknős (kúrma) vagy a béka (bhéka vagy mandúka). Vannak ászanák, amelyek különféle madarak nevét viselik, például a páva (majúra) és a hattyú (hamsza). Vannak olyanok, amiket négylábúakról kapták a nevüket, mint a kutya (svána), a teve (ustra) és az oroszlán (szimha). A sorból nem maradtak ki a csúszómászók sem, mint a kígyó (bhudzsanga). Az embrióállapot (harbhapindra) és a csecsemőpóz (balasana) sem kerülte el a jógik figyelmét. Vannak ászanák, amik legendás hősökről kapták a nevüket, például Virabhadráról, aki Shiva szerelmi bánatában kitépett és földre hajított hajtincséből született, hogy véres bosszút álljon az apóson… tiszta dráma, kérem! És a nagy bölcsek nevét is őrzik a róluk elnevezett ászanák, például a Vasziszthászana Vaszisztha híres bölcs és látnok emlékét őrzi, akinek nevéhez több védikus himnusz fűződik és egyike volt azon hét bölcsnek, akiket később a Nagy Medve, vagyis a Göncölszekér csillagkép csillagaival azonosítottak. Tehát gyakorlás közben a tested sokféle alakot ölt magára, amelyek a legkülönfélébb teremtményekhez hasonlítanak. Az ászanák ezáltal ahhoz is szoktatják az elmédet, hogy ne vess meg egyetlen teremtményt sem és megtapasztald az egységet. hiszen a teremtés egész skáláján, a „legalacsonyabb” rovartól a „legtökéletesebb” bölcsig ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Egyetemes Szellem lélegzik számtalan alakot öltve magára. Minden vagy, mégis csak egy vagy a sok közül. Ez a valódi egyetemesség.

Előfordulhat, hogy már felfigyeltél arra is, milyen sok madaras ászanát gyakorolunk jógázás közben… Ott vannak a csodás galambok, mint az egylábú galamb, duplagalamb, álló galamb, sikító galamb. Aztán a gyönyörű paradicsommadarak minden helyzetben… ivó, álló, ülő. Ne felejtsük ki a gólyát sem, aki megihlette Bruce Leet és persze az éles szemű sast, vagyis a garudászanát. Nos, ez sem véletlen!

Vajon mit tanulhatunk a madaraktól? Mit tapasztalhatunk általuk?

Én a szárnyalást tanulom tőlük. Azt, hogy el merjek rugaszkodni a földtől, nézzek rá a problémáimra madártávlatból és mindig új nézőpontokat keressek! Az egyensúlygyakorlatok minden alkalommal új tükröt tartanak elém arról, mennyire vagyok egyensúlyban, mennyire vagyok önmagam. Valóban merek-e szárnyalni… Te mersz szárnyalni? Próbáld ki!

Hogyan kezdj neki? Persze, hogy jógázz! És meríts inspirációt a madaraktól. Érezd és tapasztald meg milyen, amikor 'kotlasz' egy-egy elképzelésen, mintha csak azt várnád, hogy az ötlet, a döntés kikeljen a tojásból... hogyan érlelődik benned, hogyan melengeted, mielőtt útjára ereszted. Légy éber és figyeld meg, vajon néha Te is lecsapsz-e úgy, mint a ragadozó madarak... egy mondatra, egy emberre, egy lehetőségre? Ha igen, milyen érzés? Mennyire kell gyorsan cselekedned? Mennyire kell bátornak lenned? Ereszd el a képzeleted, hogy szabad legyen, mint a madár... Képzeld el, milyen lehet a szelek szárnyán repülni, elindulni a végtelenbe... Milyen lehet mindenre madártávlatból tekinteni? Vajon segít-e, ha messzebről nézel rá egy problémára? Ha igen, hogyan tudnád gyakorolni ezt a mindennapi életben, hogyan tudnál eltávolodni és kívülről ránézni a helyzetre? Szerintem úgy, hogy törekszel rá. Engedd, hogy a gondolkodásod szárnyakat kapjon! Bontsd ki a szárnyaid és válj sassá, gólyává, galambbá... figyeld meg milyen érzés ezekben az ászanákban lenni. Mennyire kell kecsesnek és könnyűnek maradnod?! Mennyire szükséges nyitottá válnod?!

Elárulom, hogy tapasztalataim szerint ez a titka ezeknek az ászanáknak: könnyűség és nyitottság. Ezért azt javaslom, hogy mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sohasem jártál azelőtt. A jógában és az életedben is. Hiszen az élet maga a jóga. Ki tudja, még ha haszontalannak bizonyul is egy próbálkozás vagy kísérlet, mindenképpen új tapasztalatot ad. Vagyis semmi sem haszontalan! Csak nézz körül, bármit tettél eddig: az nem a vég! Te vagy a világod, ezért ha változtatsz a hozzáállásodon, akkor változtatsz a világon is, amelyben élsz. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be az életedbe új dolgokat, amik a segítségedre lesznek! Bármi és bárki adhat új inspirációt, motivációt számodra... csak nyitsd meg a szíved a lehetőségre. Légy bátor a jógaszőnyegeden és azon túl is! Nincs helyes vagy helytelen: minden a te nézőpontod függvénye. A helyes és a helytelen szüntelenül változik. Hiszen minden változik. Ha csupán akkor akarsz cselekedni, amikor már végső döntésre jutottál afelől mi a 'helyes', meg fogsz bénulni. Képtelen leszel cselekedni. Nincs végső döntés, ezért ne is várj rá. Csak figyelj, láss és tedd azt, amit helyesnek érzel!!! Felelj a pillanatra. Ez az igazi felelősség. Még ha hibázol vagy eltévedsz is: saját magad dönthetsz és annak akkor és ott úgy kellettt lennie. Minden tapasztalat hasznos. Nincsenek jó vagy rossz helyzetek, csak olyanok, amelyekből tanulni lehet. Vedd hát a saját kezedbe a döntést. Vedd a saját kezedbe a felelősséged. A felelősség révén fejlődünk. A bátorság által fejlődünk. A jóga útján fejlődünk! Szárnyaljunk együtt és csináljunk helyet az újnak! Mert szárnyalni jó!!!

Keep the faith!

First of all I think we should take a quick look on Patanjali… Who is Patanjali? Good question! :)

Patanjali is the compiler of the Yoga Sutras, the most important collection of aphorisms on Yoga practice.

Often called the "father of yoga" Patanjali codified his thoughts and knowledge of yoga. In this work, Patanjali compiled 195 sutras or concise aphorisms that are essentially an ethical blueprint for living a moral life and incorporating the science of yoga into your life. Although no one is sure of the exact time when Patanjali lived and wrote down his sutras, it is estimated this humble physician who became one of the world's greatest sages roamed India somewhere between 200 B.C. and 200 A.D. But it is still hard-fought that Patanjali was a person at all or a group of yogis or gurus who are lived in different times and used the same name as a heritage…

Anyway, in the Yoga tradition, Patanjali is a revered name and has been deified by many groups. It is claimed that Patanjali is an incarnation of Adi Sesha who is the first ego-expansion of Visnu. Thus may Patanjali be considered as the one incarnation of God defending the ego of yoga.

In one popular legend, Patanjali was born to Atri and his wife Anasuya. According to this tradition, Anasuya had to go through a stern test of her chastity when the Trimurti (Brahma, Visnu and Shiva) themselves came as Bhikshuks. She passed their test by accepting them as her children and fed them. She got the boon where all the three Murtis will be born to them. They were Patanjali, Dattatreya, and Durvasa.

Regarding to another tradition from around 10th century Patanjali learned Yoga along with seven other disciples from the great Yogic Guru Nandhi Deva.

Although my favorite explanation is the following: pat means fallen in Sanskrit and Anjali is the mudra of praying (divine offering) so these sutras are for the fallen who are praying for help! How nice it is and how true, isn’t it?! If you dig in the deep of yoga sutras, I am sure you agree… :) All of us fall sometimes and the sutras can be light in these dark moments.

In a world where we reduce nearly everything to quick tips and sound bites, Patanjali seems to fit right in with his brief 195 guidelines to enlightenment. But in the case of Patanjali, simplicity is deceptive. In fact, scholars still don't agree on what Patanjali meant in some of his sutras. But I do believe that they do not have to! Everybody have the freedom to find the meaning of each sutra. Exactly what you need in that moment! It is not so important what others say… just what the message is for you. Do not forget that if you maybe read further! :)

So, now having these important information in your pocket I guess I can share with you one of my favorite sutra (I know, all of them favorites! :)), 1.20.  In this sutra Patanjali gives you the keys of yogic practice, which are ladies and gentlemen the following:

Faith.

Strength.

Memory.

Contemplation.

Discernment.

Just briefly, faith must be there – or at least courage. You must be strong. You should have a good memory of all the mistakes you have made and lessons you’ve learned so a not to fall back into the worldly root again. And, of course, there must be contemplation or Samadhi, as Patanjali has been talking about all long. Finally we need discernment or rather discrimination between the real (Self) and the unreal (Prakriti).

Yes, of course we are going to talk about all of them. You even don’t have to ask. :)

But let’s talk about ‘just’ faith for now. How faith relates to your yoga practice? What does it mean? I should turn back the question… How could you practice yoga without faith? How could you practice life without faith?

So what is faith? Your inner belief. Your inner light. I have really good news for you: All of us have that. You are shining!!! I usually experience my inner belief like a beautiful and calm lake inside me. Waves like doubt, despair, fears can come… but my lake still there! What a fortune! :)

How can you practice inner belief in yoga? First of all believe in yourself! :) Each day, as you step into your mat, accept and be glad where you are right now. You are exactly where you have to be now! With this acceptation open your heart for your practice and be brave to try new things! As you can build walls as you can destroy them. Burn out yourself through practicing and find something new with the faith inside you. See scary things and problems as possibilities. See the possibilities as a new born baby look out the world. Just as the first time you were practicing yoga without the prejudices like this asana is hard… that’s too difficult for me… I don’t like that… I am always getting tired of these, etc. Be curious. Be brave. Keep the faith that every asana, every movement, every practice brings changes and services your development.

It is always your choice to take pleasure in small awakenings. But never forget that you need courage for take choices. Remind yourself that your lake is always there. Look your fears in a face. Look your choices in a face. Look yoga practice in a face. Look life in a face. That’s it, that all. :)

You can start it right now with your favorite inversion! Yes, you know what I mean… :)  Keep the faith (as George Michael sang in my teenager years) and legs up to the sky! New aspects. Headstand, handstand, forearm stand, shoulder stand, etc… Because you believe in yourself and opened for what comes. Because that is a possibility. Because never know when it happens. Because now really means now! :)

My new favorite is Pincha Mayurasana. What’s yours???

mi fán terem a jóga?!

"Breath is central to yoga

Because it is central to life

... and Yoga is about life"

T Krisnamacharya

A jóga szó a szanszkrit „judzs” szótőből származik, aminek - mint minden szanszkrit kifejezésnek - több jelentése van:
„megfeszítés”
„iga”
„leigázás”
„eggyé válás”

Talán ez nem segített sokat, így maradjunk annyiban... A jóga maga az élet. Nekem. Hogy neked mi, az csak rajtad múlik! A jóga Te vagy. Szerintem. :)

Ami biztos: Akárcsak a lélegzeted, végigvezet az életen. Ha észreveszed, ha nem. De micsoda lehetőség észrevenni, nemde?! Ha ideges vagy, kapkodod a levegőt... Ez tény. Ha nyugodt vagy, nyugodtan is lélegzel... Ez tény. Aztán amikor ideges vagy, megtörténhet, hogy tudatosan elkezded mélyíteni és nyújtani a lélegzetedet... és hoppá, már nem is vagy ideges! De az is előfordulhat, hogy már észre sem veszed, amikor ideges vagy és a nap 24 órájában úgy fújtatsz, mint egy gőzmozdony. Mert rohanás az élet... Tudjuk. Mit tehetsz? Én azt javasolnám, hogy keress egy jógamatracot és kezdj el gyakorolni! Most! :)

Tudatosság, lélegzet, gyakorlás. Ez a jóga. Nekem.

Az élet maga a változás. Egyszer lent, egyszer fent... ha akarod, ha nem, a változások megtörténnek, az emberek, a tárgyak, az események az életedben jönnek-mennek és szemlélheted őket, mint száguldó vonatokat, amikre néha föl tudsz kapaszkodni, néha nem... foghatod a fejed... sajnálhatod magad egy tábla csoki felett (najó, az nem is olyan rossz néha :)... Vagy: Te magad lehetsz a változás. Micsoda lehetőség ezt az utat kipróbálni, gyakorolni, megélni, ugye?!

Én abban hiszek, hogy a jóga egy tudatos, egyéni megtapasztaláson alapuló önmegismerési út, amelyen bárki elindulhat. Te is! :) A megismerő és a megismerendő pedig egy és ugyanaz a személy, vagyis Te! Hm... Ez az igazi eggyé válás! Nem könnyű ez az eggyé válás biznisz, előre szólok... de a gyorsvonaton sem könnyű kapaszkodni... egyszóval semmit sem veszíthetsz! :) Szerintem ez már jól kezdődik... :)

Úgy is mondhatnám, hogy a jóga nem más, mint az önmagadon tiszta, éber tudattal végrehajtott megfigyelés, egyfajta „kísérlet”… Ahogy legkedvencebb tanárom, Juci fogalmazta meg: a jógamatracod a laboratóriumod. Amit ott megélsz, megtapasztalsz, azt fogod az életben is megélni és megtapasztalni. Hozzátenném: Vica-versa. :)

Persze naphosszat beszélhetnék arról milyen finom az almáspite, ha az életben nem láttál még, szagoltál és haraptál almás pitét... Csak azt mondhatom tehát: Próbáld ki! Harapj bele! :)

Addig is...

2010 őszén tartott workshop-ot Budapesten a világ két Advanced Senior oklevéllel rendelkező Iyengar-jóga oktatójának egyike, Manouso Manos. Számomra talán ő fogalmazta meg legszebben, mi fán terem a jóga. Íme:

„Ah, a módszer az módszer, a nézőpont az nézőpont, a vélemény az vélemény, nem érdekes. De az tény, hogy nem állhatsz hozzá ehhez a témához úgy, ahogy bármi máshoz ezen a világon. Minden óra előtt énekelünk egy invokációt Patanjalihoz. Ki volt ő, mit mondott a jógáról, és hogyan változtatta meg a jógát? A jóga atyjának hívjuk őt, de valójában a jóga már korábban is létezett. Nézzük meg az első négy szútráját. Úgy kezdi, hogy “hatha yoga anusasana,” vagyis, „most elmondom nektek, mi a jóga”. Aztán azt mondja: „a jóga a tudat hullámzásainak lecsendesítése”. A jóga az, amikor eltűnnek a kettőségek az elméből. A harmadik és negyedik szútrákat mindig nagyon érdekesnek találtam: „Ha rátalálsz a jógára, a hazavezető útra találsz rá. Ha nem találod meg az utad, csak a tudat hullámzásaihoz fogsz kapcsolódni.”

És most nézzük meg, hogyan is sétálunk mi be az első jógaóránkra? „Ó, oké, hát majd megtanulom ezt is, mint minden mást, mint ahogy a munkámat végzem, ahogy a tévét nézem, ahogyan autót vezetek, majd ugyanígy megtanulom ezt is.” gondoljuk magunkban.

 

 De a jóga azt mondja, hogy addig, amíg mindent csak ebben a kettőségben látsz, nem tudsz megérkezni. Szóval, hogyan is sétálunk be jógázni? Úgy, hogy hasonlítgatom magam mindenkihez. „Ó, annak a nőnek bezzeg egyenes a lába, az enyém meg nem. Ó, ez a személy olyan szépen áll fejen, miért imbolyogok én belülről?” És máris ott vagy a kettősségben. És így csakis egy olyan elméből fogod szemlélni a világot, amely ugrál, mint egy majom, amely folyamatosan a múltba és a jövőbe rángat, és oda-vissza lökdös.

De aztán amikor végre akár csak egy pici futó pillanatra is megtapasztalom a jógát, ha akár csak egy pillanatra is, de a jelenben vagyok, elme és test egyesül. És ez mindent megér. Csak az ilyen pillanatokban valósul meg a jóga.

Amikor tanítunk, mindannyian, bármelyik rendszerben is, mindegy, hogy Iyengarnak vagy ennek, vagy annak nevezed, mind ezt az átalakulást kell keressük, amikor az elme abbahagyja a hullámzást.

Neked pedig, mint tanárnak, meg kell tenned mindent, hogy a tanítványoknál létrejöjjön ez a szemléletváltás. Ki kell őket a kacagni, ki kell őket ijeszteni az ellenállásukból. Nem a tanárral szembeni ellenállásról beszélek, hanem arról, ami ellenáll annak, hogy végre tiszta elmével szemléld a dolgokat, ne pedig abból a perspektívából, ahonnan minden egyebet csinálsz. Ezért nem fogadok el kifogásokat, és panaszokat, hogy „jaj, túl keményen kell dolgoznunk.”

 

Idővel a test ellenállása megszűnik. És a test ellenállása után megszűnik az elme ellenállása is, és akkor van esély arra, hogy a jóga megtörténjen.

Akkor – ahogy az előbb már mondtam – egy futó pillanatra megtapasztalod, milyen is lehet a szamádhi, mi is lehet ott, amit valóban érdemes látni, ahelyett, hogy állandóan a múltból a jövőbe vetítenéd magad.”

Nos, csak annyit tennék hozzá... Aki nem hiszi, járjon utána! :) Neked mi a jóga?????

Forrás: AUM Jóga Magazin - Manouso Manos interjú