Gyógyító hangok

Gyógyító hangok workshop vasárnap délelőtt?! Hát, normális vagyok én?!?! Már a környék is kiborított, hetek óta be sem tettem a lábam a pesti dzsungelbe… nem véletlenül. Csakhogy nem voltam egyedül, konkrétan számtalan hangtálat és gyógyító gazdájukat szállítottam, így visszafordulásról szó sem lehetett. Hányingerem volt és hasogatott fejem. A jógaterem közepén sikerült kiborítanom egy nagy bögre teát, elárasztva vele egy jógaszőnyeget és egyéb tartozékokat. Amint elkezdtünk beszélgetni a témáról, gombóc nőtt a torkomban és csak azt hajtogatta az a kis hang a fejemben megállíthatatlanul, hogy mégis mit keresek én itt és még lehet, hogy le tudnék lépni esetleg. Egyszóval tudtam, hogy jó helyen vagyok, mert ezzel (is) dolgom van. Persze kinek nem?!

Igen, ez költői kérdés volt. Először is, hacsak nem remete vagy – véletlenül beszélni magyar –, aki egy tibeti barlangban olvassa a blogomat az iphone-án, akkor biztosan akusztikai szmogban élsz, akárcsak én. Zaj vesz körül mindig mindenhol, miközben a testünk nagy részben folyadékból áll és lényegében tökéletes hangrezonátor. A rezgések folyamatosan mozgatnak és bemozgatnak. Gondolj csak bele, hogyan érzed magad, ha a szomszédban visít egy riasztó, vagy amikor nem bírod elengedni a saját negatív gondolataid és mintha rád ülnének, szó szerint nehéznek érzed magad tőlük. Persze ezen változtathatsz és gyógyíthatod magad. Csodás példa erre a japán Emoto bácsi munkája, aki ún. MRE (Mágneses Rezonancia Elemzés) technológiával jutott arra a felismerésre, hogy a víz befogadja és megtartja a különböző információkat. Az eredmények azt mutatták, hogy a zene, a szavak, a gondolatok és az imák befolyással bírnak a vízkristályok szerkezetére, s ez okozza jelentős hatásuk fizikai valóságunkra. Kristályfényképezéssel sikerült bebizonyítania, hogy a vízkristályok harmonikus formájukban csodás műremekekre emlékeztetnek, míg szennyezetten vagy negatív közegben nem festenek túl jól… ahogyan mi sem! Ráadásul ott van a saját hangod, amivel általában megnyilvánulsz a világban. A hangunk a szívünkből szól: pontosan azt mutatja, ami belül van. Amikor rekedt vagyok, nem találom a hangom, nem tudom kifejezni magam, hamisan cseng, amikor benyelek valamit, ahelyett, hogy kimondanám, vagy épp kicsúszik a számon, aminek nem kellett volna, amikor kiabálok, vagy én visítok a riasztó helyett… ez mind-mind tükör, amiben megláthatom, hogyan vagyok magammal, hogy érzem magam, min kell változtatnom. És az a legszebb, hogy a saját hangommal meg is tehetem!

És ha már itt tartunk: az Univerzum a legtöbb vallás és hagyomány szerint hangból és rezgésből jött létre. Például az AUM – a legfontosabb gyökérmantra – az Univerzum teremtésekor elhangzott mag-szó, melynek rezgése mindent átjár. Ősrezgés, mely öröktől való és az abszolút igazságot, a Legfelső Isteni Teremtő erőt képviseli. Éppen ezért a legtöbb mantra „Ommal” kezdődik. Az „A” a teremtés, mindenben a kezdet, az „U” a kiáradás és fejlődő létezés, az „M” pedig a megvalósultság, befejezettség és visszatérés szimbóluma. Ennek zengetésével a világegyetemet átható folytonos rezgést, erőt jelenítjük meg és erősítjük. Indiában több ezer éve jól tudják, a világ kozmikus frekvenciák, rezgéshullámok erőtere, és ennek legkifejezőbb princípiuma az emberi hang. Orvosi műszerekkel történt vizsgálatok erősítették meg az AUM mantra emberi szervekre gyakorolt rendkívüli hatását. Az AUM zengetése összehangolja a szervek saját rezgéseit, így a szervezet úgyszólván egy ritmusban kezd működni. Ugyanakkor a magzatra is nyugtató hatással van: a kísérlet alatt röviddel a mantra zengetése után a magzat szívritmusa 160/percről 130/ percre nyugodott meg. A hosszabb időn át végzett zengetés hatására megemelkedik szervezetünkben az örömhormon, az endorfin szintje. Az endorfin többlet ráadásul az immunrendszert is fokozott aktivitásra serkenti. Jó tudni, amikor jönnek a fagyok…

A  workshopon ’A gyógyító hang’ című könyv írója, Shirlie Roden öngyógyító módszerével dolgoztunk. Shirlie – aki egy angol énekesnő és hangteraputa – (is) rájött, hogy a megfelelő hangok tisztítják a csakrákat és segítenek helyreállítani a test energiarendszerének harmóniáját. Ezért a saját öngyógyítása során szerzett tapasztalatai alapján a 7 főcsakrához rendelt hangokat és mozdulatokat. Többször gyakoroltam már ezt a módszert és a vasárnapi élményeim után bizonyossá vált, hogy napi rutinná teszem jóga előtt és/vagy után. Ebben a gyógyító technikában a gyökércsakrához, amely nevéhez méltóan a gyökereinkhez és az anyagi túlélésez, fennmaradáshoz kapcsolódik, az „A” hangot kell rezgetni. A szakrális csakrát, melyhez tartozik a szexualitás, az élet továbbadása és befogadása, valamint az, hogy a női és férfi minőségeket hogyan éljük meg, az „AI” gyógyítja. A napfonat csakránk a szabad akarat központja, ahol megemésztjük a dolgokat és az „O” hanggal tisztíthatjuk. A szívcsakra a tiszta szándék, a szerető együttérzés és az érzelmeink helye: OU hang. A torokcsakrához, amely ugye az igaz szó, tisztaság és átláthatóság mások és önmagam számára az „I” hang tartozik. A harmadik szemünk a befelé látó és mindenen túllátó bölcsesség és intuíció, a valódi tisztánlátás, amelyhez az „OUM” kapcsolódik. Végül a koronacsakránk az összeköttetés Istennel, az Univerzummal és a végtelennel egy szép magas „U” hang, hiszen valójában sosem vagyok egyedül, mindig része vagyok a nagy egésznek. Végül ragyogó fehér fényben az egész testet átrezgető AEM, avagy I AM, én vagyok. Hiszen minden lényege és alapja a mindig változó, mégis örök létezés.

Miközben zsibbadó lábbal, fájó háttal, karmozdulatokkal igen sokszor zengettem ezeket a hangokat, egyre mélyebben rezegtek bennem és valóban úgy éreztem, hogy tisztul testem-lelkem, felszabadulok, megszabadulok valamitől. Mintha hatalmas kövek gördülnének le rólam. Mintha átmostak volna belülről és összerezgettek volna egy teljes egésszé. Úgy éreztem, erős vagyok és gyönyörű, aki belülről ragyog. Azt éreztem, hogy a lelkem örök és fényes, független mindentől és mindenkitől… hogy a fájdalom, amin átégek, csak eszköz és köszönettel tartozom érte… hogy a testem valóban a lelkem temploma és örökkön élek. Jaja, megint nem találtam fel a spanyolviaszt, de…Hú! Ott volt! Éreztem, átéltem, megéltem! Namaste. És ahogy Andinia mondta: csodák nem történnek nélkülünk és anélkül, hogy jelen vagyunk a gyakorlásunkban. Szóval vedd észre az ajtókat, amelyeket a tanítások nyitnak neked… és menj be rajtuk!

„A tanítók kinyitják neked az ajtót, de bemenned Neked kell.”

kínai közmondás

Transzban…

Kiss Andi az egyik legcsodálatosabb jógatanár Magyarországon. Szerintem. Olyan ember, aki nem „csak” tanítja, hanem éli a jógát. Minden szavából, mozdulatából árad az őszinteség és a hitelesség. Olyan ember, aki a saját tapasztalatait és megéléseit képes átadni egy mezei jógaórán úgy, hogy az a saját fejlődésedben előrevisz, segít, támogat téged. Olyan ember, aki hisz abban, hogy a változás bennünk van. Magam is ebben hiszek. Ahogy Andival együtt abban is, hogy a változás csak a magunk és mások szeretetével, rendszeres gyakorlással és tudatossággal lehetséges. Nem csoda hát, hogy amint megtudtam: Andi élőzenés Yoga Trance Dance workshopot tart, nem volt kérdés, ott a helyem! Hogy az mi? Lényegében szabad tánc egy kis jógával.

Shiva Rea jógacelebnek köszönhetjük ezt kellemes esti programot, ami dióhéjban transztánc nyugati jógiknak. Shiva ugyanis körülnézett a világban és két dologra jött rá. Először is a Föld minden szegletében szüksége van az embereknek arra, hogy zenével, tűzzel, síppal-dobbal eleresszék a hajukat és kirúgjanak a hámból. A rituális transz-utazások évezredek óta fontos részét képezik minden kultúrának. Ezekkel a belső utazásokkal tágíthatjuk a tér és az idő hétköznapi érzékelését, hogy lépésről lépésre feltáruljanak a személyiségünk mélyebb rétegei, az őseink üzenete, a kapcsolatunk az Univerzummal. A transztánc gyakorlatilag egyesíti a gyógyító hangok, a ritmusok és a légzés erejét, amelyek együtt segítenek a spirituális ébredésben. Egyszóval a mozgásmeditáció által találkozhatunk önmagunkkal és a belső isteni fényünkkel. Hogy Elizabeth Gilbertet idézzem: amikor imádkozunk, beszélünk Istenhez. Amikor meditálunk, Isten beszél hozzánk.

Csakhogy a nyugati ember – igen, Te ott a géped előtt állig felöltözve, tele gondolatokkal és finomított élelmiszerekkel – nem nagyon szereti elveszíteni a fejét, mondhatni igen nyakasak vagyunk. Meglehetősen ritka, hogy munka után egy tábortűz körül mezítláb ugrabugrálunk fűszoknyában a családtagjainkkal. Pláne mindezt önként és józanul, avagy mindenféle tudatmódosító szer nélkül. És ha mégis mutatunk rá hajlandóságot, esetleg netalántán transzba esünk, avagy elveszítjük az önkontrollt és hagyjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, akkor bizony fennáll a veszélye, hogy úgy maradunk, valahol odafönt egy rózsaszín felhőn és holnaptól torzonborz hippiként, megszabadulva a lakáshiteltől és a sok-sok bonyolult emberi kapcsolatunktól keresünk egy barlangot, ahol egy hangyabojt vizsgálgathatunk hátralevő életünkben. Ami persze nem feltétlenül baj. De tény, hogy a Föld ezen féltekén adnak róla papírt, és ha nem hagyod el időben az országot, akkor egyszer csak egy fehér köpenyes bácsi elveszi az útleveled, a személyid és a maradék eszedet. Másrészt nem véletlenül születünk oda, ahova. Itt és most van dolgod és fejlődnivalód. Ebben a világban, ezekkel a szülőkkel, barátokkal, szerelemmel, munkával, tomboló egóval, stresszel, álmokkal és vágyakkal. Szóval nem árt visszatérni a felhőről.

Ezért Shiva kidolgozott egy olyan programot, amely megfelelő keretek között segít felfedezni a transztáncot a zokniban alvóknak. Egyfajta jóga alapú mozgásmeditáció élőzenére. Ún. prána jógával kezdődik, ami egy könnyen követhető, folyamatos és egyre élénkülő ászanasor. Kvázi bemelegítés. Aztán jön a szabályok nélküli szabad tánc sok dobra, félhomályban, amit azért tudatos légzés irányít és vezet, hogy azt a bizonyos kreatív életerőt felszínre hozhassuk, s felszabadítsuk. Végül jól leföldelnek egy mély relaxációval és meditációval. A gép landol, a kapitány újra üdvözöl a Föld nevű bolygón. És ez így is történt. Volt sok gyertya, a Sattwa Sound Band és egy csapat lelkes jógi. Andi elmesélte, hogy amikor elment Shiva Rea-hez tanulni, azt sem tudta mi fán terem a transztánc, de érezte, hogy ez neki kell. Pont. És kellett. Teljesen – méghozzá pozitívan – megváltoztatta az egész életét. Ami persze nem azt jelenti, hogy ezen túl vízen jár és pillangók repdesnek körülötte, hanem azt, hogy őszinte magával és másokkal. Hogy szembe mer nézni magával és másokkal. Aki már próbálta, az tudja: na, az nem piskóta! Meditációval kezdtünk, ahol természetesen volt fókusz, mivel szeretnél dolgozni, feltehettél kérdést az Univerzumnak, amire választ szeretnél kapni, megfogalmazhattál szándékot. Aztán átmozgattuk minden porcikánkat, megszabadultunk a jógaszőnyegektől és kezdődött a buli. Igen, csak úgy. A cél az volt, hogy véletlenül se nézzen ki jól, amit csinálsz, ellenben lehetőleg veszítsd el a fejed. Semmi salsa, tangó vagy Michael Jackson. Csupán ráztam kezem, lábam, vállam, fejem, csípőm és ugribugriztam kifulladásig. Vitt magával a ritmus, bepárásodtak az ablakok, mindenkiről folyt a víz és áramlott, hömpölygött a tömeg… kapcsolódtunk anélkül, hogy bámultuk volna egymást vagy akartunk volna bármit egymástól. Hú, de jó volt! Aztán lekerültünk a földre, Andi hangja vezetett, úgy éreztem pont úgy és azt mondja, amire szükségem van. És ott a parkettán, izzadtan összekuporodva egyszer csak olyan mély, őszinte, valóban feltétel nélküli szeretetet, megbocsájtást, elfogadást, és elengedést éreztem, amit talán még soha. Olyan boldogságot, ami nem függ senkitől és semmitől. Szeretetet, amely nem kapaszkodik, ragaszkodik, akar, vár el. Ami egyszerűen csak van. Ott ragyog bennem és hatalmas és minden körülménytől, eseménytől, fájdalomtól függetlenül létezik. Megértő, láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Csodálatos volt. Aztán visszajöttem. És visszajöttek a körülmények és a fájdalom. Nem, nem lettem Buddha. De minden sejtem őrzi a tapasztalást: a szeretet mindennél erősebb és van boldogság. A többi nem számít.

Békés harcos

Be kell vallanom, gyerekkoromban igazi, pápaszemes könyvmoly voltam. Olyan, aki mindenről olvasott már valahol egy könyvben, de nem tapasztalta, kóstolta, próbálta, élte meg. Az ugyebár rendkívül ijesztő és veszélyes. Komoly önismereti út az, aminek hatására egyszer csak lemerészkedtem a vártoronyból, sőt… összebarátkoztam a sárkánnyal, akiről kiderült: idebent van, s nem jön a herceg fehér lovon, hogy megmentsen tőle, mert csak és kizárólag én menthetem meg önmagamat.

Be kell vallanom, most is olvasok egy könyvet. És mint mindenről, persze erről is a jóga jut eszembe. Egyesek ezt nevezik szak… vagy inkább jógabarbárnak. Szerencsére a jógáról nem elég olvasni, csinálni kell! Lehetőleg nap, mint nap. De én személy szerint olvasni és beszélni is imádok róla, ha már itt tartunk! Hm… lehet, hogy ezért írok egy jógás blogot?! Őrület! Na, de a könyvről (ami film is… lustábbaknak). Dan Millman, olyan csodás önismereti könyvek írója, mint az Erre születtél, nem mellesleg világbajnok atléta is, ami engem meglehetősen meglepett… mindig egy szakállas zen mesternek képzeltem saruban. Nohát, ennyit az előítéletekről.

A békés harcos útja – aminek falom épp az oldalait – az ő önéletrajzi regénye. Az ifjú Dan sikeres sportoló a Berkleyn, aki lubickol a népszerűségben, a tornászcsapattal bejárja a fél világot, és természetesen nem veti meg a bulizást, az alkoholt, meg a nőket. Mondhatni partiarc. A sok trófea és összetört szív azonban – számára is érthetetlen módon – mégsem teszi boldoggá. Különös, nyomasztó álmok gyötrik, nem találja a helyét, önmagát. Ekkor lép be az életébe egy idegen, a közeli benzinkút névtelen ezermestere, az a bizonyos titokzatos békés harcos: Szókratész. Annyit mondhatok, ’Szok’ olyan tanításokra és tanulságokra világít rá, amelyeken mindannyiunknak érdemes elgondolkodni. Keleti filozófiákból merítve mutatja be, hogyan ébredjünk (ön)tudatunkra és fedezzük fel azt a csodát, amely a pillanatban, a jelenben rejlik. Merthogy mindannyian békés harcosok vagyunk ám legbelül (a sárkány helyén), akik azonban tudatosság nélkül csupán önnön önző vágyaik kielégítésére képesek és nem élnek igazán… csak átalusszák az életet.

Dan szerint a harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem, hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető. Ez teszi igazán bátorrá! És legfőképpen: a harcos cselekszik. Ugyanis nincs az a tudás, amely a végső boldogságot és békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség! A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, de ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. A tapasztalatban el van rejtve számodra a lecke, amire szükséged van. Csak rajtad múlik, hogy megtanulod-e. Hát, tapasztalataim szerint, ha nem akarod megtanulni, megkapod újra és újra és csak egyre jobban fog fájni, úgyhogy érdemes nyitott szemmel járni!

Mindenesetre megnyugtató, hogy (Dan szerint is) minden, amit valaha tudnod kell, az benned van! Az univerzum titkai bele vannak vésve tested sejtjeibe. Azt soha nem tanultad, hogyan láss bele önmagadba, hogyan olvass a testedből. Egyetlen, amit eddig tehettél, az volt, hogy könyveket olvastál, és meghallgattad a tudósokat, remélve, hogy igazuk van. Ha megtanulod a test bölcsességét, tanító lehetsz a tanárok között. Megemlíteném, mindenekelőtt a saját tanítód. Hogyan? Remélem, hogy ez egy jóginak költői kérdés! Úgy, hogy belépsz a saját kis laboratóriumodba, a jógaszőnyegedre és addig gyakorolsz, amíg csak kell, amíg csak ki bírod facsarni az izzadságot, a gondolatokat, az előítéleteket, a vágyakat magadból és elengedni mindent, amire már nincs szükséged. Meg azt is, amiről azt hiszed, szükséged van rá. Itt kezdődik.

„Nem az a fontos, hogy eljuss valahová, hanem hogy teljesen jelen legyél.”

Dan Millman

5 lépcsőfok…

„Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba;

S ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet:

Változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.”

Weöres Sándor

Öngyógyítás. Legutóbb pedzegettem már ezt a témát a napüdvözletetekkel…hogy érdemes önmagad mélyére menni, akár egy sötét kútba és valóban megtalálni a változatlan létezést, ahogy Weöres Sándor írta. Ezért gondoltam megosztom a másik csodálatos gyógyító ajándékot az életemben, amiről már oly rég szeretnék írni. Ez a ’5 stages’, amely egy NIA technika.





A ’80-as évek végén Debbie és Carlos Rosas, aerobikoktatók úgy érezték ’valami hiányzik’. Az EGÉSZséghez nem elég Jane Fonda. Érdeklődésük a keleti filozófiák, a harcművészetek, a táncművészetek és a gyógyító technikák felé fordult. E mozgásformákat, azok kulturális, történeti, energetikai és érzelmi hátterét tanulmányozva rájöttek milyen fontos látni és érezni a test, a lélek és a szellem közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Megbizonyosodtak arról, hogy minden mozgásvilághoz tartoznak bizonyos érzelmi és szellemi vonatkozások is, melyek a gyakorlás, a mozgás által úgymond életre kelnek. Így született a NIA, amelyre sok évvel később rátalált Hriczu Andi from Hungary és azóta is beragyogja vele, általa az életünket. Én mindezt neki köszönhetem. Namaste, Andinia!

Debbie Rosas mindemellett kidolgozta az ún. 5 stagest, amely lényegében egy fejlődéstani mozgássor, mely genetikailag kódolva van bennünk. Ez az öt mozgásfejlődési állomás az, amelyen mindannyian keresztülmentünk, legalábbis keresztül kéne mennünk gyerekkorunkban. Embrió, kúszás, mászás, állás, járás. Ezek alapozzák meg a csontjaink, izmaink, szalagjaink, szerveink, érzelmeink, érzékeink, gondolataink és intuíciónk fejlődését. Debbie egyébként diszlexiás volt, alig tudott írni-olvasni és képtelen volt bárki előtt beszélni. Fiatal korában festőművészként élt, csak így tudta kifejezni magát. A saját öngyógyítása során talált rá erre a módszerre. Rájött, hogy ha az ember akár felnőtt fejjel újra és újra átmegy ezeken a fázisokon – főleg nyilván azokon, amelyeket gyerekként kihagyott, illetve a gyakorlásuk különös nehézséget okoz –, akkor képes feloldani a legmélyebben megbújó blokkjait és gátjait is. Persze kell a szándék és a kitartás (meg esetleg egy térdvédő). Ahogy ifjúkorom kedvenc sci-fi írója, Frank Herbert mondotta volt: a félelem az elme gyilkosa. És ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, szembe kell néznünk velük. Akkor is, ha épp bele akarunk halni. Bizony, ami nem öl meg, erősebbé tesz! Mindenesetre Debbie ír-olvas és tömegek előtt is csodálatosan ki tudja fejezni magát nap, mint nap.

Az embrió maga a könnyedség. Mintha az anyaméhben lennénk: táplálva, gondozva és védve vagyunk. Minden folyékony és puha, a test begörbül és kigörbül. Itt fejlődik ki a csípő hajlékonysága, mozgékonysága és ereje, amelyre majd nagyon is szükségünk lesz. Aztán következik a kúszás, amely erősíti a testünk mélyebb szintjeit és minden ízületet mozgásba hoz, különösen a csípőt, a nyaki gerinc szakaszt és a törzset. Összehangolja a test mozgását, miközben felfedezzük a világot magunk körül. Elkülönül a bal és jobb oldal, amely a belső szervekre és az idegrendszerre egyaránt nagy hatással van, mert aktivizálja az agyféltekéket és a perifériás idegrendszert. Itt kezdődik el az izmok aktív munkája. Utána kezdünk el mászni, amely még mindig a felfedezés időszaka. Már körbe tudunk nézni a világban. A test elválasztódik a talajtól, a csakrák szabaddá válnak. A gerincgörbületek aktivizálódnak a mozgásban, amely újabb lépés a fejlődésünkben. Az állással minden megváltozik. A test függőlegesbe emelkedik. Nagyon intenzív energiákkal találkozhatunk ebben a pozícióban. Ebben a helyzetben van a legkevesebb esély a szabadságra, viszonylag kötött, de csodásan fejleszthető általa az erő és a stabilitás. A süllyedés és emelkedés beolajozottá teszi az ízületeket és lazítja a medencét, a csípőt és a térdeket. Az állásban benne van a múlt és a jövő. Egyre erősödik a belső késztetés és vágy a felemelkedésre, amely minden síkon új távlatokba vezet. Az állás minden szinten erősíti a kitartást, a nyugalmat és a türelmet, lásd. a jógában a tadászanát, avagy hegytartást. Végül a járással megtapasztalhatjuk a függőleges mozgékonyságot, mely az ízületeken keresztül jön létre. Amikor energetizáljuk a járásunkat, akkor erőt, figyelmet és mélységet viszünk a testünkbe. Minden ember járása megmutatja a személyiségét és azt hogyan érzi magát a bőrében, mennyire és hogyan képes előrehaladni az életben. A harmonikus járás egyensúlyt és áramlást hoz létre, amikor az energia valóban áramlik az egész testben és tudjuk, merre tartunk…

Érdekes, hogy például a Jivamukti iskola a napüdvözletet is ehhez a fejlődési folyamathoz hasonlítja, avagy ahogy az embrióból felemelkedünk, hiszen a jógában ugyanúgy ott vannak ezek az állomások, a babapóz, kobra, a cicahát és így tovább. És ez nem véletlen. Az ősi gyógyító technikák vagy az olyan módszerek, mint a 5 stages, amelyek visszanyúlnak a gyökerekhez ugyanoda lyukadnak ki. Szembenézés, mélység, elengedés . A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik.

Végül egy kis ízelítő: Nia 5 Stages Igen, lehet otthon a nappaliban csúszni, mászni!

Üdvözöld a Napot!

Talán Veled is megesett már, hogy nem találtad a kiutat egy helyzetből, fájdalomból, betegségből. Én hiszem, hogy mindezek gyökere ott van bennünk, valahol mélyen elrejtve és csak a saját erőfeszítésünkkel, fejlődésünkkel találhatjuk meg az utat, illetőleg gyógyíthatjuk meg önmagunkat. Persze hatalmas erő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kút mélyén a forrást. Nekem tudatosan nem mindig, sőt – őszintén szólva ritkán – sikerül szembenéznem magammal, venni egy nagy levegőt és alábukni a mélybe. Ezért (is) imádom a jógát, amivel úgy dolgozhatok a megbújó blokkjaimon és fájdalmaimon, hogy nem is kell feltétlenül azonosítanom azokat: egyszer csak kioldódnak, feljönnek, megdolgozódnak. Van, amikor észre sem veszem, csak változtatok valamin az életemben, másképp látok, csinálok dolgokat. Előfordult, hogy egy-egy ászanában (esetleg utána) dühös lettem vagy sírnom kellett, na, akkor tudtam, hogy most valami oldódik, gyógyul. Van, amikor hányingerrel, köhögéssel, erős izzadással szabadul meg a test attól, amire már nincs szüksége. Megesett, hogy jóga közben tisztán megérkezett a válasz vagy felismertem egy problémát. Nyilván, ha van fókuszom, konkrét belső munkám, akkor a jóga is hatásosabb eszköz. Nem árt tudni, hogy merre tartasz. Nem véletlen, hogy Iyengar mester a jógát, mint terápiás eszközt az adott betegségekre, testi és pszichés tünetekre gyakorlatilag a legmagasabb szintre fejlesztette és csodálatos eredményekkel gyógyít vele, általa. A testünk a legőszintébb tükrünk, minden tünete és fájdalma segélykiáltás arra, hogy „Hé, Te ott! Valami nincs rendben! Csináld másképp!”

Én ilyenkor általában a napüdvözletekhez, vagyis a Surya Namaskarhoz fordulok. Lehetőleg száznyolcszor. Nem, nem olyan szörnyen sok az a 108! Csak a nagyokos a fejedben háborog éppen! Körülbelül egy óra intenzív gyakorlás. Mint mondjuk egy óra futás vagy ugrálás… az igazi kihívás az elmédben van, hogy elhidd: meg tudod csinálni és legyőzd magad a holtpontokban! Csak szólok: meg tudod csinálni és képes vagy legyőzni magad! Minél inkább feszegeted a határaid, annál inkább megtapasztalhatod, hogy bármire képes vagy. Ha pedig megtapasztalod, akkor az elméd is elhiszi!

Miért pont 108? A 18-nak, 108-nak és 1008-nak különös jelentőséget tulajdonítanak a keleti hagyományokban. Az 1-es szám jelenti Istent, a legfensőbb Igazságot, a 0 jelképezi a spirituális gyakorlat teljességét, míg a 8-as jelenti az örökkévalóságot, a végtelenséget. A korai indiai asztrológiában egy napot az alvás és a napi tevékenységek között ciklusokra osztottak fel és egy napban 1008 ilyen ciklus volt. A buddhisták szerint az univerzum, a külső világ pontos tükörképe megtalálható az ember belső világában. A 108-as szám pedig a hívő és a benne rejlő isteni lény közötti távolságot jeleníti meg. Az ayurvéda 108 pontot tart számon a testünkön, amelyek megfelelő érintésével lehet gyógyítani. A kínai orvoslás szerint 108 meridián hálózza be testünket. A Nap és a Föld közötti távolság pontosan 108-szor akkora, mint a Nap átmérője. A Hold és a Föld közötti távolság pedig pontosan 108-szor akkora, mint a Hold átmérője. A Nap átmérője 18-szor nagyobb a Földénél. Na, ezért 108… de ha nem csinálsz 108-at, csak mondjuk hármat, kilencet vagy huszonhetet, elárulom, hogy az is csodás!

 
És miért pont napüdvözlet? Felfrissíti az egész tested izomzatát és felgyorsítja a légzést, valamint a szívverést – ezáltal növelve az oxigénellátást – anélkül, hogy fáradságot vagy légszomjat idézne elő. Megkönnyíti az emésztést az emésztő szervek rendszeres nyújtásával, illetve összenyomásával. Energizálja és serkenti a belső szerveink működését, megszünteti az emésztési zavarokat, székrekedést. Megerősíti a has izomzatát, a belső szervek szintjén jelentkező vérpangást gyorsan megszünteti. Kiszellőzteti a tüdőt, normalizálja a vérnyomást és a végtagok vérellátását is fokozza. Felfrissíti az idegrendszert a gerincoszlop rendszeres nyújtása által. Mivel eltávolítja a belső feszültségeket, segít megnyugtatni is az idegrendszert. A nyaktájék nyújtása által a pajzsmirigy működését is normalizálja. Hozzájárul a bőr szépségéhez, ami az egészségünk tükre, ugyanis a bőr bő vérellátása fokozza az azon keresztül távozó toxikus anyagok távozását. A rendszeres gyakorlás által az egész test folyamatosan erősödik anélkül, hogy közben elvesztené a rugalmasságát. A méh és petefészek működésére is jótékonyan hat. Megszünteti a menstruációs ciklus rendszertelenségét, valamint a vele járó fájdalmakat. Csökkenti a hajhullást és lelassítja az őszülés folyamatát. Elégeti a has, csípő és nyaktájék felesleges zsírpárnáit. A betegségekkel szembeni ellenálló képességünket is növeli az immunrendszer és a fizikai test egyidejű erősítésével. Határozottságot, valamint finomságot kölcsönöz a mozgásunknak. A Surya Namaskar az egyik leghatékonyabb gyakorlat a belső harmónia eléréséhez, amely pozitív hozzáállásra tanít a nehéz helyzetekben is… Mondjam még?!

Na, akkor pattanj fel és gyakorolj! Ne feledd: pár napüdvözlet mindig jó ötlet. Ja, és senki más nem csinálhatja meg helyetted! Ahogy senki más nem élhet helyetted… senki más nem dönthet helyetted… senki más nem gyógyulhat meg helyetted. C’est la vie, avagy ilyen az élet. De milyen szép is ez az élet!

„Ami előttünk és mögöttünk áll,

semmiség ahhoz képest, ami Bennünk rejlik.

Ha feltárjuk belső világunkat,

csodálatos dolgok történhetnek.”

Henry David Thoreau