Mi a közös egy vezetőben és egy jógiban?

Naná, hogy a jóga!

Az ókori nagy filozófusok úgy tanították: az emberi lét azt jelenti, hogy mi magunk rendelkezünk önmagunkkal. Te vajon rendelkezel önmagaddal? Hány perced, órád van egy nap valóban önmagadra? Hány percet és órát töltesz olyan tevékenységekkel, amik nem adnak örömet, nem visznek sehová, nem fejlesztenek, nem mélyítenek el önmagadban… Te mennyit fecsérelsz el a saját idődből? Igen, tudom. Ott a munka, a bevásárlás, a tévé. Meg  a stressz, a felgyorsult világ, a helytelen táplálkozás, az egymástól való elidegenedés, mert ugye nincs időd senkire és semmire. Régi ismerősök, amik jelen vannak mindannyiunk életében. De hol vagy Te? Mi tesz boldoggá? Mi visz előre?

Megesik, hogy az embernek van szerencséje fantasztikusan inspiráló kezdeményezésekkel találkozni. Van úgy, amikor még az is megadatik, hogy részt vegyen bennük. Ez történt velem is. A fantasztikusan inspiráló kezdeményezésről annyit, hogy van olyan bátor ember, aki ezt az ezospiri, multikulti, füstölős, aummmozós, ki tudja mi is ez, de nagyon narancssárga jógát el meri vinni egy nagyvállalat vezetői tréningjére, példát mutat, és azt meri mondani az embereinek, hogy én rátaláltam, gyakorlom, nem tudom hogyan, de hat, csináljuk együtt, változást hoz, tudatosságot teremt. És gyakorolják, sőt még lelkesek is! Csakhogy itt nem arról van szó, hogy valaki betéved egy jógastúdióba a sarkon és elkezd járni munka után, mert olcsó, mert közel van, mert szimpatikus a tanár, mert a barátnője/barátja is jár, mert állítólag ezzel fogyni is lehet és így tovább, aztán - jó esetben - szép lassan megtapasztalja a saját bőrén és a saját életén, hogy ez milyen jó is neki, meg a környezetének és még a fű is zöldebb azóta! Itt konzervben kellett átadni és tudatosítani egy főleg verbális közegben, abban a bizonyos versenyszférában, ahol uralkodnak azok a bizonyos farkastörvények, hogy hogyan is jön ez ide kérem, avagy például mitől és miképpen lesz valakiből jó vezető, s ebben  hogyan segíthet a jóga, mint eszköz.

Az a jó hírem van, hogy átment, mint kés a vajon. És tényleg segít. Méghozzá úgy, hogy a jóga pont arra tanít: Te magad rendelkezz önmagaddal és legyél jelen az életedben. És erre a tanításra éppúgy szüksége van minden vezetőnek, mint minden jóginak. Mindannyiunknak szüksége van az önmagunkban meglelt, mozgás általi örömre. Hogyan? Példának okáért így:

Légy pozitív! Nem, nem arra gondolok, hogy a nap 24 órájában vigyorogj, mint a vadalma és tégy úgy, mintha minden rendben lenne, miközben úgy érzed, semmi sincs rendben. Én a pozitív hozzáállásról beszélek. Arról, hogy mindenben keresd és találd meg azt, mit ad neked, miért teszed, miért van rá szükséged. Találd meg mindenben a benne rejlő lehetőséget és meríts belőle inspirációt, motivációt. Merülj el benne és légy jelen. Akár a jógaszőnyegedre lépsz, akár dolgozol vagy mosogatsz, vagy vacsorázol valakivel. Ne engedd, hogy a félelmeid és megszokásaid irányítsák az életed. Te irányítsd az életed! Az mindenekelőtt rajtad múlik, hogy érzed magad a saját bőrödben.

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, válaszd a flowt és nyisd meg a szíved! Azt hogyan kell? Sok napüdvözlet és...

• például növekvő hold (támadóállásban tedd le a hátsó térded a talajra, nyújtózz felfele a karokkal, kulcsold az ujjaid, nézz fel és nyisd a mellkasod),
• Parsvottanasana, avagy piramis (egy kisebb terpeszben állsz, kezed a hátad mögött fordított namastéban, csípő és medence előre néz, akárcsak a lábfejek és innen hajolsz előre),
• Virabhadrasana III, avagy 3-mas harcos/hős fordított namastéval (támaszkodj az egyik lábadra, és csinálj magadból egy T betűt, miközben a hátad mögött namastében vannak a kezeid vagy átfogod az ellentétes könyököd),
• Ustrasana, avagy a teve se maradjon ki (térdelsz a szőnyegeden, mintha kukoricán kéne a sarokban csak ez sokkal jobb és a kezeddel megtámasztod a medencéd vagy megfogod hátul a sarkad, miközben nyitod a mellkasod és felnézel az égre).

Engedd el! Engedj el mindent, amire nincs szükséged. Legyenek azok tárgyak, megszokások, félelmek, előítéletek, emlékek. Ne kapaszkodj, ne ragaszkodj, ne halmozz fel! Valóban szükséged van arra a legújabb kütyüre? A sokadik leértékelt pulcsira? A harmadik gombóc fagyira? A következő mütyürre, ami porosodik a polcodon? Valóban szükséged van arra a barátságra vagy kapcsolatra? Kérdezd meg magadtól, hogy félsz-e az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, az önállóságtól, az új utaktól?! Ne ragadj bele helyzetekbe, csak mert félsz az újtól! Ne rágódj a múlton… azon, hogy mi lett volna, ha. Ne rágódj mások viselkedésén. Az róluk szól és nem rólad. Száz oka lehet, amiről nem tudsz, olyan belső motivációk, amikről nem is kell tudnod. Engedd el, lépj tovább és vedd észre a lehetőségeket. Ahogy a nagymamám mondta mindig: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha megengeded neki, hogy kinyíljon…

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, nyisd a csípőd, mert ha hiszed, ha nem a csípőnk környékén raktározzuk a sok érzelmet és emléket és ragaszkodást, na meg persze csavarj sokat, hogy kicsavarj magadból mindent, amire nincs szükséged! Azt hogyan kell?

• Virabhadrasa II, avagy 2-es harcos jó választás (egy nagy bátor lépés, hajlítsd az elülső térded, a hátsó sarkad és a külső talp éled nyomd bele a talajba, a felsőtested a jógaszőnyeged hosszabb oldala felé néz, tárd oldalra a karjaid és nézz az elülső kezed felé),
• Utthita és Parivritta Parsvakonasana, avagy teljes vagy csavart oldalsó szögtartás (mikor ugyanabban a terpeszben vagy, mint a 2-es harcosnál, csak letámasztod a tenyered a lábfejed elé vagy mögé, esetleg itt csavarsz egyet),
• és persze galambok, mint a duplagalamb (amikor leülsz a szőnyegedre, leteszed az egyik lábad úgy, hogy a sípcsontod párhuzamos legyen a szőnyeged elejével, térd behajlítva, aztán ráhelyezed a másik lábad – boka a térdre, térd a bokára és innen nyújtózol előre),
• vagy legyél pillangó, Baddha Konasana (ülj le, hajlítsd be a lábaid és tedd össze a talpad, engedd a térdeid két oldalra, miközben nyújtózol a fejtetőddel a plafon felé).

Légy önmagad! Hogy az milyen? Ott kezdődik, hogy gyökerek. Igen, mint a fáknak. Ki vagy Te? Honnan jössz? Hol tartasz? Hova tartasz? Mi az az érték, amit magaddal hozol, amit érdemes megőrizni, továbbadni? Ha tudod, hogy ki vagy, akkor olyan mély gyökereket tudsz növeszteni, hogy a legnagyobb vihar sem fog kicsavarni a földből. Ha tudod ki vagy, akkor nincs szükséged szemellenzőkre, mintákra, nem kell másokat vakon követned. Légy nyitott és befogadó. Figyelj, hallgass meg másokat, tágítsd a határaidat, de vállald önmagad és a véleményed. Nem, nem arra gondoltam, amikor a viccben bemondják a rádióban, hogy egy hülye szembe megy az autópályán a forgalommal… Mit egy? Száz!!! Nem az a cél, hogy másokat minősíts vagy értékelj. Az a cél, hogy tudd mire, kire van szükséged, mit érzel és ezt ki tudd fejezni én-üzenetben. Hogy az mi is? Amikor nem azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinált vagy mit nem csinált, hanem azzal, hogy veled mi a helyzet! Például úgy kezded a mondókádat: nekem az a véleményem, hogy… én úgy érzem, hogy… én azt szeretném, hogy… nekem arra van szükségem, hogy… és így tovább. Próbáld ki és meglátod micsoda változásokat teremthetsz vele az életedben!

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, játssz az egyensúlyoddal és a félelmeiddel! Azt hogyan kell?

• Például csinálj egy fát magadból, vrksasana (támaszkodj az egyik lábadra, a másik lábad hajlítsd be és a talpad nyomd bele a belső combodba a másik lábadon, nézz ki egy pontot és csak arra figyelj, miközben kitárod a karjaid),
• legyél félhold (kezdd terpeszben, támaszkodj az egyik lábadra, nézz le a földre, tedd a lábad elé a kezed és emeld a hátsó lábad és a másik kezed),
• játszd el Bruce Lee-t, konzervatívoknak gólya (támaszkodj az egyik lábadra, a másikat hajlítsd be és emeld fel, comb párhuzamos a talajjal, emeld a karjaid a plafon felé és feszítsd vissza a kézfejed, mint Bruce),
• próbálj ki fordított testhelyzeteket, mint a fejenállás vagy kézenállás, nézd meg kifordítva a világod, segítségül hívhatod a falat a szobában vagy egy másik jógit a közelben… a lényeg, hogy próbáld meg újra és újra!!!

Just let yourself be breathed!

Really growing up is not just blowing off the candles of your 18^th birthday cake but some deeper experience of yourself for a long time. I guess you already know that. Of course, self development is a never ending story (I guess you already know that, too…) but it has really changed my life when I found out that happy or unhappy life is my own creation. Nobody else is responsible and I cannot find fault with anybody. I am my best friend and my worst enemy.

All experiences that come from outside through the world, through nature or material things, are ultimately painful. None can give everlasting happiness. They may give temporary pleasure but they always end in pain. Even the enjoyment of our present pleasures is usually painful because we fear its loss. I am not saying that because everything is painful we should run from it. That doesn’t work. Whenever we go, the world follows. If you do not understand the world and attempt to run away, you can never succeed. Whenever we are, we have to learn to handle things properly. We cannot always change environments, running here and there. But once we know how to handle our family, we can handle a larger group, a company, a community. Your family life is a training place for public life. And the world is a training place where we learn to use the world without getting attached. A person with such an understanding has the magic wand to convert everything to happiness. Pleasure and pain are but the outcome of your approach. The same world can be a heaven or a hell.

So what can we do then? I suggest you only one thing for now: breathe! Yes, this common, everyday thing that you are always practicing 24 hours a day, 7 days a week… Well, are you? Really? Give yourself a five minutes break and observe your breathing right here, right now! Is it deep and smooth and long? Are you present? The honest answer is usually no. Because we are always under stress and hurry and worried for everything. When we feel stress, our breaths are getting shorter and faster. Maybe you even do not realize but your breaths are all the time fast and short because life is a big stress bubble and you get used to it… Of course, it is true in another way. Your breathing can calm your mind, gladden your heart, and relax your body. Simply stop the stress! So, let’s focus on your belly, place your hands there if you want and very gently let your belly widen with your every inhalation and come back with every exhalation. Do not hurry! Do not force! No effort! Let your body find its natural beat. Just let yourself be breathed! Just intimate sensation as you follows the exhalations and inhalations of the life-force occurring by them. Let yourself come to rest in that presence.

Yes, here we are. This is the kiss of life. This is the beginning of everything… the beginning of your personal heaven that you, only you can create. And, you can practice that simple exercise any time! I suggest to focus and practicing your deep and long breaths as much as possible. During yoga class or waiting in the bus stop or rather at the meeting with your boss. Why? If you do this simple practice with full attention, it will help open up the breathing spaces of your body and get you sensing and breathing again. It will get your energy moving and help you feel more alive. It will help you become more present to yourself. Really sense, feel, and enjoy what’s happening in your entire body. This is the key to handle things properly; use the world without getting attached; and convert everything to happiness. Just let yourself be breathed!

And how does this come to yoga?! Well, everything is relating to yoga! Start with your breathing is a great idea!

“When each posture becomes a prayer, each breath a poem, when every moment of my practice becomes a celebration of the Lord, I am doing YOGA...”
Glenn Thorsen

Namaste!

A blogkislexikon jelenti: a „nama” bólintás, köszönés, az „as” az egyes szám első személy, azaz én, míg a „te” a második személy, nem más, mint Te. Szó szerint tehát a Namaste annyit tesz: köszöntelek, fejet hajtok előtted. A köszöntés a szívcsakránkban jelenlévő Isteni szikrába vetett hitünket szimbolizálja. A lélek fejet hajt a másik lélek létezése előtt. Indiában a különlegesen mély tisztelet kifejezésének módja. Amikor a tenyerünket összeérintjük a szívcsakra előtt, az Isteni szeretet energiáját áramoltatjuk. Így lényegében egy csodálatos, rövid meditációt valósítunk meg. A Namaste lehetővé teszi két különálló egyén energetikai összekapcsolódását, az idő és az ego által támasztott korlátoktól mentesen. Ha mindezt az elme csendje és a szívcsakra békéje kíséri, úgy néhány pillanatra megtapasztalhatjuk a lelkek egységét. A szertartásos mozzanat ezt az egységet szimbolizálja, amely akkor tud megvalósulni, ha szívből, szeretetteljesen élünk és fordulunk mások felé.

Namaste. A jóga lényege ez az egység. Én egy másik Te vagyok. Az igazsághoz hozzátartozik: szerény személyem úgy tapasztalta, hogy nagyon is könnyű elveszíteni önmagam, miközben az egóm mindenféle címkét aggaszt rám nagy erőszeretettel, azonosít ezekkel nap, mint nap és észrevétlenül hatalmas falakkal zár körbe, hiszen akkora egyéniség és olyan nagyon különleges vagyok, meg persze különb és más és mindent jobban tudok igazából… Ismerős? Szép kis ördögi kör. Aztán kínkeservesen elkezdtem levenni az álarcokat, lefejteni a hagymahéjakat és ott bent, nagyon mélyen találtam valakit, akire nincs definícióm, aki Én vagyok valójában és épp ismerkedünk. Ez a lecsupaszított, ragyogó, egyszerű Én pedig nem más, nem különb, mint Te… vagy az ismeretlen csövi a sarkon… vagy egy kutya az Illatos útról, aki pont ugyanúgy nyújtózik, mint Te a lefelenéző kutyádban. Mindannyian egyek vagyunk a szó legnemesebb értelmében és én meghajolok a Benned lévő fény előtt… és a Bennem lévő fény előtt, hogy megköszönjem: van nekem ilyenem. Vagyok. Ilyen egyszerűen. És, hogy megköszönjem: Te is vagy. Bizony. És ragyog a belső fényed.

Namaste. Ma egész nap ez a kicsi, bűvös szó járt a fejemben. Hogy miért? Mert tegnap este egy pesti teázó fülledt, félhomályos zugában összejött pár jógatanár, a cipőikkel odakint hagyták az egójukat (igen, nekik is van…) és sütik, ehetetlen szendvicsek, meg illatos teák fölött elindultak, elindultunk egy közös úton. Egy úton, ami összefogás, elfogadás, egység, mégis sokszínűség. Valami, amiben én az utolsó leheletemig hiszek, hogy mi magunk vagyunk a változás! Lehet keseregni azon, hogy milyen szörnyű a világ és Mátyás királlyal meghalt az igazság. Ki lehet borulni a frusztrált pénztároson, aki nem mehetett mosdóba fél napja, a kollégán, aki személyes sértésnek érzi a szakmai kritikát, mert fél, a büdös villamoson, ahol épp az ismeretlen csövi melegszik a sarokról, meg a kormányon, meg azon, aki épp nem hív fel, meg azon, aki felhív és felidegesít, meg azon, ami történt és persze azon, ami még vagy már nem történt és így tovább. Vagy. Vagy lehet tenni azért, hogy másképp legyen. Lehet tenni azért, hogy a döntés nálunk legyen. Jóga, tai chi, terápia, prána nadi, zöldkör vagy bármi más… az út egy. Dolgozz magadon és lépj, tegyél, változtass! Van nekem egy kedvenc történetem a pillangóról. Egy természetbarát talált ugyanis egy lárvát. Hazavitte magával, hogy lássa, hogyan bújik ki belőle a pillangó. Egy nap észrevette, hogy picit kinyílt a tok. A pillangó több órán át harcolt, mégis úgy tűnt, hogy egy bizonyos ponton túl nem tudja kituszkolni a testét. Ekkor a természetbarát azt hitte, valami gond van, ezért fogott egy ollót, hogy a tok többi részét felvágja. A pillangó ekkor könnyedén kibújt: teste nagy volt és duzzadt, kicsi, száraz szárnyakkal. Barátunk azt gondolta, hogy a szárnyak néhány órán belül elérik természetes szépségüket, de nem így történt. A szűk tok, és a harc szükséges ahhoz, hogy a szűk nyíláson át kipréselje magát: ez a természet módszere, hogy folyadékot erőltessen a testből a szárnyakba. Néha éppen a harc az, amire szükségünk van! És annak, aki dolgozik magán, egyetlen pillangószárnycsapása is megváltoztathatja a világot… valóban. A változás bennünk van. Bárhogy kezdheted. Egy mosollyal a pénztárosnak, egy százassal a csövinek (akkor is, ha kannás borra költi), egy kutyával, akit befogadsz, egy jó szóval a kollégádnak, jógával vagy bármi mással, amiben hiszel. Én jógával teszem. És köszönöm, hogy nem vagyok egyedül!

Namaste.

Who are you? Let’s see the real!

Yes, here we are! Patanjali’s final advice for yogic practice according to Sutra 1.20 is that you must see the difference between the real (Self) and the unreal (Prakriti). First of all let’s talk about the Self. Patanjali makes clear that you are the Self, the true Seer. You are means that neither your body nor your mind. You always see your mind and body acting in front of you. The mind creates thoughts… it distinguishes and desires. The Seer knows that but it is not involved in it.

So, you are the Seer who wants to see itself. How? Even in the case of your physical face: if I ask you if you ever seen it, you have to say no, it is the face that sees. The face itself is the seer. What it sees in the mirror is its image, the seen. If the mirror is corrugated, curved, concave or convex, will you able to see your true face? No. It will appear to be awful: too big or too high or full of waves. Will you be worried seeing this? No. You will know that something is wrong with the mirror, of course…

In the same way, the Self or true You reflects in the mind which is your mirror. If the mind is dirty you say ‘I am dirty’. If it’s all polished and shining: ‘I am beautiful’. If the mind has a lot of waves like the surface of a lake, you will be seeing a distorted reflection. If the water of the mental lake is muddy or colored you see your Self as muddy or colored. To see the true reflection, your inner lake has to be clean and calm and without ripples. It is simply, isn’t it? To understand that eternal peaceful You, the mind must be quiet. How?

Well, I hope I can tell you someday! Until the nirvana… my personal experience is that as more as you work on it, as more real quiet moments you can find and you will able to see the real and clean of every part of your life. But You must take choices. Everything in our lives, globalization, Internet, Facebook, dancing, music, food, etc can be useful, peaceful, fun or a big pack of negative energies and unreal. So many things are in the world fakes, humbug, too loud, too fast, and too unhealthy. But mostly it is your choice. It is your life. And you do not have to be a monk or Robinson Crusoe in a desert island to find quiet. It doesn’t depend on the world. It depends on you.

What you have to do is always be honest with yourself. Look yourself in a face. And take your own choices. All of us have so many labels. I am the father’s daughter, my love’s girlfriend, my best friend’s best friend, my students’ teacher, my colleagues’ colleague, the reader of several book writers and so on. Sometimes I forget that I am not these labels and I am trying to fit my self to these… but of course it is impossible. So who am I? Who am I without these labels? The answer is the Self. I am only the true me. Everything else is mirror which is very useful but not You. Everytime I remind myself to this simple fact, I am happier and tolerant.

Relating to your choices, I also would suggest that always ask yourself (your Self) is it really good for me? Do I need this hamburger? Do I need partying every Saturday night? Do I need the music that loud in my car? Do I need shopping today? Do I need television?  Do I need a relationship? Do I need this relationship? Find your own choices. Not your parents’ ones, not your teachers’ advices and not your friends’ suggestions… It is only your road. No one else can tell you the right way. Neither Ji Ching nor the Pope can live your life. Be opened and listen but never follow blindly. It is quiet difficult to orienteering if you are blind. And I am not talking about your eyes… What I am talking about is your heart! As Saint-Exupéry said, it is only with one's heart that one can see clearly. What is essential is invisible to the eye.

And finally what else should I advise you than yoga? Any time you need a quiet place or moment, remind yourself that you have a yoga mat! I hope you have. Don’t worry if you don’t have: you can practice yoga without a mat, too! Good news. Sometimes it is not easy to start it but the biggest present you can give yourself (your Self) is dive in yoga to clean and clam your inner lake. Don’t wait! As I suggested last time: being present! Yes, everything is relating to everything! How beautiful it is, isn’t it?