Egység…

"Ignore the story and see the soul. And remember to love - you will never regret it." Seane Corn

Mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. És ne felejts el szeretni - sosem fogod megbánni! Remélem, ülsz. Ezt a tanítást Seane Corn, jógaceleb 17 évesen kapta haldokló AIDS-es fekete barátjától egy transzvesztita bárban, ahol - saját bevallása szerint tudatmódosítókra, na meg rendkívül széleskörű tapasztalatokra szert téve - bárpultosként dolgozott. Billy, az ominózus bárban ülve Seane-al - aki persze akkor még azt sem tudta, hogy a jógát eszik vagy isszák - egyszer csak rámutatott „Dannyre, a csodapónira” (aki egy szál cowboy kalapban, meztelenül várt arra, hogy egy dollárért valaki meglovagolja a hátát) és azt találta mondani: itt van Isten. Aztán rámutatott egy hajléktalan nagyinak látszó figurára a bár másik végében: és itt van Isten. Merthogy Isten mindenkiben ott van. Ezért hát mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. Billy pár nappal később meghalt. Seane pedig pár évvel később rátalált a jógára, ami megváltoztatta az életét. Ma már a világ egyik legismertebb vinyasa flow jógaoktatója, aki mindemellett híresen elkötelezett aktivista,  s az egyik leginspirálóbb jógi napjainkban. Ezt a tanítást róla és közvetve tőle az egyesületi Inspiráló Vinyasa Flow oktatók workshopunkon kaptam ajándékba. Azt hiszem több szempontból is tanulságos történet.

Tanulság egy. A csodálatos emberek is „csak” emberek. A legnagyobb tanítóid, akiket kapsz az életed során mind húsvér emberek, saját történettel, gyengeségekkel, hibákkal, gyarlóságokkal. És ez így van jól. Mert ez által (is) tanulhatod és gyakorolhatod a feltétel nélküli szeretetet, valamint az elfogadást. Ahogy Seane fogalmaz: a nap végén mindannyian azért vagyunk itt, hogy a szeretetről tanuljunk. Bizony a jógatanár sem szent. Szerencsére. A Himaláján egy barlangban nyilván könnyű szentként élni és onnan osztani az észt, csakhogy mi nem a Himaláján élünk és nem is az az életfeladatunk - tisztelet a kivételnek -, hogy elvonuljunk remetének. Az meg pláne nem, hogy bárkinek is osszuk az észt. Az a feladatunk, hogy ebben az életben és ebben a világban fényesítsük a lelkünket és mutassunk példát: önmagunkkal. És az a feladatunk, hogy elfogadjunk. Csak az tud megérteni, elfogadni másokat, meg segíteni őket az útjukon, aki jelen van az életében és tapasztal… és attól válik erős és hiteles tanítóvá, vezetővé, inspirációvá, ahogy tetszik… ha mindezt felvállalja és megosztja másokkal. Nem azért mert büszke rá. Nem azért, mert feloldozást vár. Hanem azért, mert az üzenete neked és nekem is szól.

Tanulság kettő. A feladat itt és most van. Ahogy legutóbb Jeanne jógi emlékezetett engem is a jóga szútrák legeslegelső tanítására: Most van itt az ideje a jógának. Nem holnap, nem, amikor hajlékonyabb a tested, nem amikor kialudtad magad, nem amikor már jobban megemésztetted az ételt. Most. És ez az életed minden apró mozzanatára igaz. Most élj úgy, ahogy élni szeretnél! Nem holnap, meg holnapután. Ne várj arra, hogy majd boldog leszel, majd többet gyakorolsz, majd szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nincs majd. Nincs olyan, hogy ma még eszem egy kis halat, meg csokit, de majd holnaptól vega környezetvédő aktivista leszek. Nincs olyan, hogy ma még idegesít a háklis szomszéd, de majd holnaptól megértő és jó fej leszek. Nincs olyan, hogy majd holnap megölelem és megmondom neki: szeretem. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. De majd-ot biztosan nem. Pont most van itt az ideje, hogy kilépj a komfortzónádból és feszegesd a határaid. Pont most van itt az ideje, hogy elengedd, amire nincs szükséged és helyet adj az új lehetőségeknek. Pont most van itt az ideje a jógádnak. Billynek sok AIDS-el a vérében már nem volt ideje. Nagyon szerencsés vagy, hogy Te még bármit megtehetsz! Élj ezzel a lehetőséggel! Nem tudom elégszer mondani!

Tanulság három. Mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk. Ez a jóga talán legfontosabb, örökérvényű tanítása. Ezt sem tudom elégszer mondani! Minden más csak illúzió. Mi pedig szeretünk ragaszkodni ahhoz az illúzióhoz, hogy jaj, de nagyon mások vagyunk és különlegesek és egyediek. Ha pedig már el mertük engedni ezt a mankót, akkor is szeretjük megtartani még azt a kis illúziót, hogy najó, egyek vagyunk a jógatanárunkkal, a barátainkkal, a szerelmünkkel, Mahatma Gandhival és Mandelával. Csak, hogy az a hírem van számodra: egyek vagyunk transzi Dannyvel, a csodapónival is. És persze a fekete, AIDS-es Billyvel. Meg Agnessel, aki Ruanda első három női parlamenti képviselője lett, de aztán csatlakozott a Hutu szélsőségesekhez és hírhedt tömeggyilkossá vált – épp börtönbüntetését tölti. Meg a kígyókkal, akiket kiszögeznek a fákhoz, hogy élve megnyúzzák őket a kígyóbőr táskádhoz. És a cápákkal, akiknek levágják az uszonyát a roppantul sikkes cápauszony leveshez és aztán egyszerűen visszadobják a tengerbe, hogy ott vérezzen el. Erről persze mind nem szeretnél hallani és olvasni. Mert olyan csúnyaaa. Hát, üdv a valóságban, Neo. A fejlődésed ott kezdődik, amikor mindezzel szembenézel és felelősséget vállalsz. Felelősséget vállalsz önmagadért. Felelősséget vállalsz azért, hogy rajtad is múlik. Felelősséget vállalsz azért, hogy a változás benned van. És felelősséget vállalsz azért, hogy teszel a változásért, a teljes életért, egy jobb világért. Szelektív szemétgyűjtéssel, egy öleléssel, jógával vagy, ahogy épp Te tudsz tenni. Most. És most... kezheted is azzal, hogy nem a történetével foglalkozol, hanem meglátod a lelkét. Kinek? Mindenkinek! Merthogy Isten mindenkiben ott van.

Jógázni bárhol, bármikor…

A hétvégén csupa-csupa csodálatos jógaélményben volt részem, úgy éreztem magam mintha új ablakokat nyitogattam volna a világra. Közben eszembe jutott Iyengar bácsi, aki a Jóga Új Megvilágításban című könyvében – ami az egyik személyes kedvencem, igen, ez itt a reklám helye – azzal kezdi, hogy lehetőleg takarítsd ki a szobát, ahol gyakorolsz, figyelj a rovarokra és vegyél egy plédet. Nem szupertapadós menő jógaszőnyeget a rugalmas sportpadlón… érted! Iyengar gyermekkorában amúgy maláriában, tífuszban és tuberkolózisban szenvedett. A túlélését köszönheti a fáradhatatlan gyakorlásának, amely aztán a különböző ászánákban való új felfedezésekhez és azok tökéletesítéséhez vezette (meg minket is neki köszönhetően). Namaste, Iyengar bácsi! És aztán eszembe jutottak azok a kislányok és asszonyok is Afrikában, akik a Yogawoman című filmben a betonpadlón gyakoroltak lelkesen, rendületlenül és boldogan, mert gyakorolhattak! Szóval igen, jógázni bárhol és bármikor lehet. És minél többször kilépsz a komfortzónádból, annál többet megtapasztalhatsz önmagadról és annál több, mélyebb inspiráció érhet! Szerintem.

Na, de vissza a csodás hétvégi élményekhez. Szombaton Benkő Katalin festőművész Érintő című kiállításának apropóján magán a kiállításon tartottam jógaórát a hatalmas hullámzó festmények között, amelyek a kék különböző árnyalataiban áramoltak… Nem éppen átlagos jógaóra. Annyit mondhatok, hihetetlenül inspiráló volt! Pedig padlószőnyeg volt és a képek miatt nem éppen meleg, a jógaszőnyegek csúszkáltak és a lelkes jógik sem a rendszeres vinyasa flow gyakorlók B közepéből kerültek ki. Mégis – talán kijelenthetem, hogy mindannyiunknak – csodálatos élmény volt! A festmények szinte magukba szippantották az embert, mintha csak a tenger hullámain lebegnél és úgy vittek mindenkit a napüdvözletekbe, mintha valóban mindannyian hullámok volnánk… Hullámok, amelyek különbözőek, mégis egyazon óceán pillanatnyi részei. Talán ismered a történetet, amelyben az óceán két hulláma beszélget egymással. Az elülső hullám azt mondja az őt követőnek, hogy retteg, mert mindjárt partnak ütközik, és ettől megszűnik létezni. A második hullám azonban semmi jelét nem mutatja a félelemnek és így szól az elsőhöz: „Te nem értesz semmit. Hiszen Te nem hullám vagy, hanem a nagy óceán részecskéje!” Nos, így éreztem magam én is a kéklő vásznakkal körülölelve: a hatalmas óceán részecskéjeként, átáramolva az életen, amely befejeződik majd egyszer, de véget nem ér, csupán átalakul és addig is… ezekért a pillanatokért biztosan érdemes élni!

Aztán elérkezett a vasárnap és a Yoga Hike, amit a Vinyasa Flow Jóga Egyesület öko kommandójának tagjai keltettek életre, köztük jómagam. A lényege: minden hónap 3. vasárnapján, a családi ebéd előtt egy közös séta, szemétszedés és jóga a természetben! Mert szerintünk a környezet védelme a természet szeretetével kezdődik. Mert csodálatos élmény az erdőben jógázni. Mert ha útközben felszeded azt a szemetet, amit találsz, azzal máris élhetőbb hellyé tetted a világot. Mindezért. Aztán amikor ott álltunk, mint a cövek a különböző egyensúlyozó ászanákban, eszkimónak beöltözve, teljes harmóniában… nos, akkor értettem meg, amit egy erdőgyógyító mesélt nekem egyszer. Van ugyanis egy csoport elhivatott ember, aki azzal foglalatoskodik a szabadidejében, hogy beteg fákat, beteg erdőrészeket gyógyít közös szándékkal és energiával. Az a hihetetlen, hogy a törődéstől és szeretettől valóban meggyógyulnak a fák. Ami még ennél is csodálatosabb, és amit magam is megtapasztalhattam, hogy bármennyit is teszel Te az erdőért, annak a sokszorosát kapod vissza. Hogy valóban feltöltenek a fák. Ott a faleveleken egyensúlyozva nem volt senki, aki kiesett volna olyan pózokból, amelyeket a jógaórákon a legtöbben másodpercekig sem bírnak kitartani. Ott az erdőben olyan könnyen és természetesen kapcsolódtunk egymáshoz, ember az emberrel, ember a fával, fa a fával, hogy – újra – nem volt kérdés: mindannyian egyek vagyunk és ugyanaz a fény ragyog bennünk… Ott a fák alatt arra a pár órára valóban önmagam voltam. Álarcok és sallangok nélkül. Félelmek nélkül. És éreztem, szinte a két kezemmel foghattam a pillanat örömét, az élet örömét. Hát, ezért is érdemes volt élni!

Egy szó, mint száz: jógára fel! Kiállításon, erdőben, betonon… amikor, ahol, ahogy érzed. Csak azt tudom ajánlani, hogy ne tartson vissza semmi! Mert… hogy ismét Iyengart idézzem:

„A szavak nem tudják kifejezni a jóga teljes értékét. Meg kell tapasztalni.”

Vízöntő szútrák

„Evilági létezésed alatt az elme végtelensége a rendelkezésedre áll.

Ennek megjelenítéséhez vezetettségre

és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére van szükséged.”

Yogi Bhajan

Szerencsés vagyok. Egy olyan korban élhetek, amelyben az ősi tanítások, mint a jóga és a gyógyító, öngyógyító technikák már nem zárt kolostorok féltve őrzött titka, s aszkéták kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető tudás és belső út. Döntés, lehetőség és ajándék. Csak rajtam múlik, hogy kibontom-e, a mélyére nézek-e és megőrzöm-e a leckéket, melyeket kaptam… Nem könnyű. Az élet sem könnyű, csak szólok. De a választás akkor is az enyém. Szerencsés vagyok, mert ezt a belső utat csodálatos tanítók ragyogják be nap, mint nap és lámpást tartanak a sötét alagutakban, a lelkem bugyraiban, a testem fájdalmaiban és kerülőútjain. Belenézhetek a szemükbe, ezekbe a fényes tükrökbe, amik emlékeztetnek a feladataimra, hogy magamra találjak újra, meg újra. És szerencsés vagyok, mert az egyik ilyen fénylény (fedőnevén Varga Judit) jógás elvonulásán gyűjthettem a szebbnél szebb ajándékokat múlt hétvégén.

A hétvége egyik nagy ajándéka számomra a Vízöntő kor szútrái voltak. A Vízöntő kor, vagyis új kor, az a bizonyos „new age” úgy sejtem már a Te ajtódon is bekopogtatott. Ez a szabad információáramlás kora, aminek köszönhetően szinte mindent elérhetsz egy gombnyomással és közösségi életet élhetsz a nap 24 órájában, ha birtoklod azt az Internet nevű találmányt. Sok tanulnivalónk van ebben a korban – többek között – az összefogásról és az együttműködésről. Ez a demokrácia és az intuíció kora, amelyben már nem az a kérdés, hogy mit tesznek értem mások, hanem sokkal inkább az: hogyan szolgálhatom én a közösség érdekeit?! A személyes felelősségvállalás ideje ez, amelyben szembenézek a feladataimmal és felelősséget vállalok a döntéseimért, a saját sorsomért, s a környezetemért, miközben felismerem, hogy mi itt mindannyian egy nagy egész része vagyunk és ugyanaz a fény ragyog benned, bennem, meg Etusban, aki egy szintén jógatábor résztvevő, kedves tacskó-csivava keverék.

Az új kor szútráit, vagyis jógikus alapelveit, az ún. Vízöntő szútrákat egy bölcs tanító, Yogi Bhajan (Jógi Bhadzsán) hatha és kundalini jóga mester adta át a halandókank. 1968-ban érkezett Kanadába, és osztott meg mindent nyitott szívvel, amit Indiában tanult a spirituális tanítóitól az állandóan rohanó fehér emberrel. Fáradhatatlanul járta a világot és tanított egész életében. Mottója a „Tarts ki, és fenntartanak”, valamint az az örökösen ismételt célkitűzés volt, hogy nem tanítványokat jött gyűjteni, hanem tanárokat és vezetőket inspirálni. Hát engem inspirált! Namaste Yogi Bhajan! Íme, az ő csodálatos tanításai, amelyekhez bármikor fordulhatsz, ha nem találod a kiutat a sok információ hálójában, vagy esetleg netalántán elfejtenéd, hogy mi mind Egyek vagyunk.

1. „There is a way through every block”: Minden akadályon át lehet jutni! Itt az ideje szembenéznünk azzal, hogy akadályok márpedig vannak és lesznek. Egy életre való feladatot kaptunk egy világban, ahol mindig minden változik. Nem az a cél, hogy ki és elkerüljük az akadályokat, hanem az, hogy megtaláljuk az utunkat rajtuk keresztül, s valóban átrágjuk magunkat a feladatainkon! Ez a jógában gyönyörűen megmutatkozik, ugyanis a testünk egy olyan rendkívül intelligens csodája a világmindenségnek, amely ha akadályokba ütközik, például talál egy merev részt, egy blokkot vagy rossz emléket, fájdalmat, akkor keres egy másik utat és kikerüli a problémás területet. Azt hiszed, helyesen végzel egy ászanát és egyszer csak elkezd fájni a könyököd vagy a derekad… mert az nem csaturanga, amikor a könyökízületeiden lógsz. És a jógatanárod nem azért hajtogatja, hogy figyelj a könyöködre, miközben csaturangázol, mert más nem jut éppen eszébe, hanem azért, hogy valóban merülj el a gyakorlásodban és figyelj magadra. Persze, hogy egyszerűbbnek tűnik elmenekülni vagy homokba dugni a fejed! Egyszerűbbnek tűnik úgy tenni, mintha jógáznál. Csakhogy az nem jóga. Ahogy a menekülés nem teljes élet. Ezért emlékeztesd magad a legnehezebb helyzetekben és csaturanga közben is arra, hogy Yogi Bhajan megmondta: minden akadályon át lehet jutni! Tiéd a lehetőség!
2. „Recognize that the other person is you”: Ismerd fel magad a másik emberben! Ó, ez könnyű! Hiszen ebben hiszünk, nemde?! Csakhogy ez nemcsak egy szép eszme, amit közzétehetsz a Facebookon vagy a földelés jegyében ráhímezhetsz a falvédődre, mint nagyanyáink, azt, hogy „hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Igen, hímezni szabad! És törekedni arra, hogy felismerd magad a másikban: kötelező! Ezt minden nap, mindenkivel szemben kell gyakorolnunk. A mogorva kollégával; a barátaiddal, akiket oly természetséggel kritizálsz, hogy gyakran észre sem veszed; a szerelmeddel, akitől olyan sokat vársz, ahelyett, hogy örülnél annak: adhatsz; a tanítóddal, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint neked, mert ő is ember; a lökdösődő emberekkel a buszon, akik rálépnek a lábadra; a trollokkal az Interneten, akik mindent kritizálnak, a családoddal, akiket nem véletlenül választottál erre az életre. Mondom: mindenkivel! Mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindenki tükör, amelybe belenézhetsz és felismerheted magad! Elfogadással és szeretettel. Azt javaslom, kezdd azzal, hogy szereted és elfogadod önmagad! Szeretettel érintsd meg magad, amikor sietve szappanozol, szeretettel lépj a jógaszőnyegedre, szeretettel főzz vacsorát. Te magad vagy a változás. Minden itt kezdődik.
3. „Vibrate the Cosmos, the Cosmos shall clear the path”: Rezgesd az Univerzumot és az Univerzum utat nyit előtted! Mindenekelőtt nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy van ez a hatalmas végtelen valami, az Univerzum. Az információ korának hála már tudhatod azt, hogy Föld nem lapos, ráadásul ott van az sok bolygó, meg feketelyuk körülöttünk és minden tágul és minden átalakul. Hogy Einsteint idézzem: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Amikor pedig átalakul, energia lesz belőle. Az anyag és az energia pedig univerzálisan egy és ugyanazon dolog két különböző megtestesülési formája. Tehát Te is energia vagy. És ez még csak a kezdet. Remélem, ülsz: bizony, nem Te vagy a világ közepe. Nem körülötted forog a Föld és Isten sem azzal van elfoglalva a nap 24 órájában, hogy minden közlekedési lámpát zöldre váltson, amikor sietsz! Most, hogy ezt megbeszéltük mi is volt a falvédőn? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Tudtak ám valamit a nagymamák. Higgy magadban, higgy az Univerzumban, az utadban, a „dharmádban”, vagyis a sorsodban, amelyet ez a hatalmas valami rendelt számodra. Ha jó úton jársz, ha észreveszed és követed a jeleket, akkor az Univerzum támogatni fog Téged. Ne akarj más lenni, mint aki vagy és ne add fel az álmaid! Mindig kapsz segítséget, támogatást! Kérdés, hogy meglátod-e… kérdés, hogy megrezgeted-e az Univerzumot… Hogyan? Jógázz tiszta szívvel és szándékkal: biztosan érezni fogod a rezgését!
4. „Understand through compassion or you will misunderstand the times”: Az együttérzésen keresztül érts meg mindent, különben félreérted ezeket az időket! Nem, nem sajnálat! Nem leereszkedés! Nem észosztás! Nem nyünnyögés! Együttérzés! Együtt érzek Veled. Tudom, hogy én egy másik Te vagyok és ugyanaz a fény ragyog bennünk. Elfogadom, hogy bárhol is tartasz, neked most ott, azzal van dolgod és végig kell menned a saját utadon, ahogy nekem is a sajátomon, miközben lehet, hogy egyszer csak ugyanaz a cipő szorít minket vagy engem már szorított, ahogy most Téged vagy azt sem tudom, miről beszélsz, de ez csak azt jelenti, hogy én még nem tartok ott. Örülök annak, hogy bármennyire is Egyek vagyunk, nem vagyunk egyformák, így tanulhatok Tőled, általad. Érezhetem, amit érzel. Köszönöm, hogy együtt érezhetek veled. És amikor mindezt esetleg netalántán elfelejtem, akkor elmegyek jógázni és megosztom az erőfeszítésemet, az energiámat, az izzadságomat a többi ismeretlen vagy szeretett jógival a teremben. Érzem azt, hogy támogatjuk és visszük egymást előre. Érzem azt, hogy nekik sem könnyebb vagy nehezebb, mint nekem. Akár hajlékonyabbak nálam, akár merevebbek, akár szomorúak, akár vidámak, akár gömbölyűek, akár csenevészek. A levegőt, amit beszívok, épp kifújta valamelyikük. A levegőt, amit kifújok, épp beszívja valamelyikük. Együtt lélegzünk. Együtt jógázunk. Együtt érzünk.
5. „When the time is on you, start, and the pressure will be off”: Ha itt az ideje, cselekedj, és a nyomás megszűnik! Végül, de nem utolsó sorban: cselekedj! Beszélhetek neked én itt napestig a jógáról, ha nem mászol álmosan, fáradtan, nyűgösen (is) a jógaszőnyegedre és nem tapasztalod meg magad! Nézheted az életet filmeken és olvashatsz róla könyvekben, de csak Te élheted meg az őszi falevelek zsizsegését a talpad alatt, a szerelmed nyakának illatát, a barátod ölelését, a vigaszt a nevetésben, a melegséget egy jó teában, az izgalmat az utazásban, a mélységet a fejlődésben. Csak Te érezheted a fájdalmad, ami által átégsz és felszabadulsz. Senki más nem teheti meg helyetted. Hogy mikor van itt az ideje? Figyelj magadra és tudni fogod. A figyelmed a legnagyobb kincsed. Rágd át magad az akadályokon, ismerd fel magad a másikban, hallgass az Univerzumra és kövesd a sorsod, érezz együtt a tükreiddel… és cselekedj!. Ha szembemész a saját utaddal és sorsoddal, akkor bizony épp szembe próbálsz menni a világmindenséggel, hát nem csoda, hogy nyomást érzel. Ha akarunk valamit, azért mindig a lelkünkkel kell fizetnünk. Ha elengedjük az egónk és aktív részeként a világnak hagyjuk beteljesülni a sorsunk, akkor tudjuk, mikor mit kell cselekednünk. Érezzük minden porcikánkban. Hát, persze, hogy nehéz! Hát persze, hogy nem megy mindig! Nekem sem megy mindig! Az nem baj. Talán kijelenthetem, hogy egyikünk sem Buddha vagy Yogi Bhajan. De a lehetőség mindig itt van. A lehetőség bennünk van! Erre az ajándékra emlékezz!

Helyén van a szíved?

A hétvégén Jóga Dzsem volt, ha valaki esetleg még nem tudná ezen a földtekén!!! Hogy az mi a manó? Nem manó, hanem egy élő zenés, maratoni, improvizatív jógaóra, ahol Vinyasa Flow jógaoktatók – szerény személyemmel egyetemben – adták egymásnak a stafétát órákon keresztül a Sattwa Sound Band és DJ Jaya közreműködésével. Élő zenére jógáztunk, izzadtunk és áramoltunk sok lelkes jógival. Annyit mondhatok, hogy felejthetetlen élmény volt! Ezen a felejthetetlen élményen nekem a szívcsakráról kellett mesélnem, mint az utolsó óra fókusza… és ha már ott, akkor persze itt is!

Kezdjük a mindennapi működésünkkel… Te hogy ülsz éppen a géped előtt? Lehet, hogy a vállaid előreesnek, a hátad a lapockáknál esetleg ki is púposodik, a mellizmaid talán már le is rövidültek, a fejed pedig kilóméterekkel előrébb van minden másnál?! Elárulom a titkot: én bizony gyakran kapom magam azon, hogy pont így tartom magam. Ilyen tartásban a mellkasunk összenyomódik és a szívcsakra „bezárul” vagyis energiahiányos állapotba kerül. Sokan bizony így töltjük a mindennapjainkat. Hát, így nem is olyan egyszerű kapcsolódni bárkihez, nemde?! Valójában a szívünket nemes egyszerűséggel elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív bizony veszélyes jelenség, roppantul kiszámíthatatlan és a mi kis kiszámítható életünkben ez rendkívül ijesztő. Ellentétben ugye a fejeddel, ami nagyon is irányítható. Benned van és hatalmad van fölötte. A szíved nagyobb nálad, hatalmas és ahogy Osho bácsi fogalmaz: Te vagy a szívedben, nem fordítva. A szív működése rejtélyes, ami aggodalmakat kelt. Ki tudja mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem lehetsz felkészült, ha szívügyekről van szó… ezen a terepen váratlanul történnek a dolgok. Ezért az ember fia és lánya inkább úgy döntött, hogy elkerüli a veszélyzónát és a fején keresztül tartja a kapcsolatot a valósággal. Tisztelet a kivételnek: bizony, nincs könnyű dolga a szívcsakrádnak!

Amit jó, ha tudsz erről a csakráról: ide kapcsolódik az adás és elfogadás, az együttérzés, a megbocsátás, a megnyílás mások felé és persze a szeretet. Szép szavak, de ezek csak úgy működnek, ha nem a fejedből, hanem a szívedből jönnek! Eleme a levegő, amely mindennel összeköt bennünket, éppúgy, mint a nagybetűs szeretet és a tapintásnak, mint érzékszervi funkciónak van alárendelve. Ez a kapcsolatteremtést, a megérinthetőséget és a dolgok, meg az emberek megérintését jelenti. Szó szerint ám! Ezáltal jut kifejezésre az a képességünk, hogy átérezzük a lényünket (igen, nem árt saját magadat érezni!), együtt tudjunk érezni másokkal és egy hullámhosszra kerülhessünk egymással. Ugye, szép? Bizony, hogy szép! Ugyanis ezen a központon, a szívünkön keresztül fogjuk fel a természet szépségét, valamint a zene, a képzőművészet és a költészet sugallta harmóniát. A képek, a szavak és a hangok itt alakulnak át érzésekké. Ha nyitott a szíved, csak akkor tudod befogadni a jóga alaptanítását is, miszerint mindannyian EGY-ek vagyunk, mindent és mindenkit egy egyetemes energia jár át, mindannyiunkban ugyanaz a fény ragyog. Sok spirituális tanítás hangsúlyozza, hogy a szeretet a boldogság kulcsa. A szeretet érzése az, ami szabaddá tesz, megszabadít a félelemtől, a feszültségtől. Itt megemlíteném, hogy az önzetlen és feltétel nélküli szeretetről beszélünk. Ami ugyanis nem feltétel nélküli, az nem szeretet. Nem lehet szívből szeretni és közben feltételeket szabni, vagy a saját érdekeidet nézni, ezek kizárják egymást. És nem lehet úgy szeretni másokat, hogy magadat nem szereted. A megbocsátást, az elfogadást és a szeretetet saját magaddal szemben is gyakorolni kell, különben nem fogsz tudni másoknak megnyílni és másokat szeretni. Van feladat!

Hadd meséljek egy Kate Hartman nevű művészről, akit az érdekel, hogy mi emberek hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz és a minket körülvevő világhoz. A legtöbb dolog, amit készít, vagy hordható, vagy valamilyen más kapcsolatban áll az emberi felépítéssel. A Botanicalls nevű projektje lehetővé próbálja tenni a növényeknek, hogy nyomot hagyjanak az emberi kommunikációban. Ha egy szobanövény szomjas, kezdeményezhet majd telefonhívást vagy üzenetet küldhet egy Twitter-szerű szolgáltatáson. Vagyis ki tudja fejezni a szükségleteit. Hogy biztosan meghalld! Elég mókás. Másik mániája a gleccserek, pontosabban az ember-gleccser kapcsolat. A gleccserek lassan elhagynak minket (globális felmelegedés, ugyebár). Egyre csak zsugorodnak és visszahúzódnak, néhányuk már teljesen eltűnt. Ezért ideje lenne kapcsolatba lépnünk velük, hátha meggondolják magukat... Kate szerint pedig a legkielégítőbb megoldás a kapcsolatteremtésre a (meg)hallgatás képessége, amire minden jó kapcsolatban szükség van... akkor is, ha egy gleccserrel szeretnél kapcsolatot teremteni!  És mert ugye napjainkban mindenre eszközöket használunk, hogy kitaláljuk, hogyan is kapcsolódunk a világhoz, elkészített egy eszközt, amit Gleccser Ölelő Öltözéknek nevezett el. Ez olyan hőszigetelő anyagból készült, amely arra szolgál, hogy áthidalja a hőmérséklet különbséget az emberi test és a fagyos jég között. Lényegében egy felkérés az emberek felé, hogy feküdjenek el a gleccseren és öleljék magukhoz. Imádom! A kedvencem mégis az ún. Felfújható Szív, ami mintegy külső szervként segíthet a viselőinek kifejezni önmagukat. Képes arra, hogy felfúvódjon vagy leeresszen a különböző érzelmek hatására. Minden kifejezhető általa a csodálattól és a vágyakozástól kezdve az aggodalmakig vagy a szorongásig... Igencsak elgondolkoztató. Mármint, hogy erre szükségünk van. Valamire, ami kifejezi helyettünk, mit is érzünk!

Ha Te nem szeretnél egy felfújható szívvel a mellkasodon járkálni, akkor bizony itt az ideje elkezdened foglalkozni a szívcsakráddal! Kezdd azzal, hogy figyelsz magadra és akár a jógaszőnyegeden, akár azon kívül próbálod nem előre görnyeszteni a felsőtested, hanem nyitni a mellkasod és minél többször rajzolni magadból egy C betűt, egy hatalmas szivárványt. Mindezt gyakorolhatod például a kobrában, a sáskatartásban vagy a növekvő holdban, amikor fél térdre támaszkodva hátrahajolsz és nyitod a szíved! Csodás hatást érhetsz el sok-sok fordított vagy ’rendes’ namaste-vel, a bölcsővel vagy a teve ászanával. Arra is figyelni kell ám, hogy – mint mindegyik középső csakrának – a szívcsakrának is van hátsó örvénye is, a lapockák magasságában. Az aztán a problémás terület, azzal a sok kis kitapintható csomóval, meg nagy adag feszültséggel. Ezért fontosak azok a pózok is, amik erőteljesen szétnyitják, kilazítják a lapockák tájékát, mint például a cicahát vagy a garudászana, vagyis sas póz. És ha szeretnél jót tenni a gerinceddel is, nem csak a szívcsakráddal, akkor feküdj hason minél többet. Meg fogsz lepődni, mennyi mindent lehet hason fekve csinálni! Mindezeken túl – a kommunikáció és a technológiai eszközök túlburjánzásának korában – azt tudom mondani, hogy kapcsolódj a világgal! És ne csak az éteren keresztül!!! Kapcsolódj azáltal, hogy – teljes fizikai valódban és minden figyelmeddel – jelen vagy! Találkozz a szeretteiddel, érintsd és öleld meg őket minél gyakrabban! Nem csak az emebereket! Öleld meg a kutyád, cicád, aranyhalad (csak óvatosan) vagy a kedvenc fád! Locsold meg a szobanövényed, mielőtt felhív... Egy tea vagy forró csoki fölött beszélgess személyesen azokkal, akik fontosak neked. Legyen minden étkezésed ünnep, amit megosztasz másokkal, mint a mediterrán országokban, ahol vedelik az olívaolajat, meg a bort, késő este tartanak hatalmas lakomákat, mégsem tudják mi az a szívinfarktus. Hogy miért? Mert azt tudják, hogy mi az öröm, az összetartozás és a közösség (nem, nem a faccera gondolok)! Engedd meg magadnak, hogy meghatódj, sírj, nevess, simogass, csókolj, és szeress! Szeress minden szívdobbanásoddal. Kívánom, hogy még nagyon sokáig dobogjon és dobogtassa meg mások szívét! Namaste.


Nagy köszönet Varga Juditnak,  jógaoktatómnak és mentoromnak az inspirációjért, valamint a fantasztikus csakrás hírleveleiért!



So Ham

So Ham. A hétvégén, Jeanne Heileman csodás workshopján ez a két kis szó zengett bennem igen sokszor… azóta is… Jeanne egyébiránt valóban egy csoda, ki ne hagyd a vele való találkozást, ha legközelebb Budapesten jár! Remélem még fog! Több mint huszonnégy éve gyakorolja a jógát és tizenhárom éve tanítja. YogaWorks oktató, világszerte tart képzéseket leendő és gyakorló jógaoktatóknak, finomtesttel való munkát és ayurvédát is tanít. Jógafilozófiája a fantasztikus mosolyán túl: a jóga gyakorlása meghozza azt a képességet, hogy megérezd a békéd és a belső örömöd, amely rávezet arra, kik vagyunk valójában.  Szerinte ez az, amiért jógázunk! Szerintem is!

Jeannetól azt kaptam ajándékba, hogy tapasztalatai szerint, ahol merevségeink vannak a testünkben, oda egyszerűen nem engedjük be a lélegzetünk… vagyis a merevebb jógi valójában nem lélegzi át a testét. Hogy miért fontos ez? A lélegzet prána, vagyis életerő és energia. Irányítja valamennyi életfunkciónkat, főként a motorikusokat, mint a vérkeringés és a belső szervek működése, valamint kihat a testi és a szellemi érzékelésre is. Ha nem tudunk szabadon és egyenletesen lélegezni, akkor észre sem vesszük, hogy mi történik bennünk. Ha azt sem tudjuk, mi történik bennünk, hogyan láthatnánk át a világban zajló folyamatokat vagy hogyan tudnánk helyzeteket, illetőleg másokat a maguk teljességében nézni?! Ha a légzés bizonytalan, minden bizonytalan. A helyes légzés adja meg az erőt, amire az élet minden pillanatában szükséged van és tartja formában a szervezeted. A nagy jógik szerint a helyes belégzés megszilárdítja a szellemet és hosszú élettel ajándékoz meg, a helyes kilégzés pedig megtisztít és felszabadít. Felszabadít, vagyis oldja a blokkjaimat és merevségeimet.

A jógában - a teljesség igénye nélkül - kétféle gyakorlót könnyű megkülönböztetni. A nagyon hajlékony embereket, akiknek az a feladatuk, hogy megtanulják a saját határaikat és ne lépjék túl azokat, avagy ne feszítsék túl a könyöküket, térdüket, ne menjenek túl mélyre. És a merevebb embereket, akiknek feszegetni kell a saját határaikat és egyre mélyebbre menni, egyre jobban nyitni a mellkast, a csípőt, megtalálni a tereket a testükben és kitölteni azokat. Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, hiszen semmi sem fekete-fehér és mindenkinek megvannak a maga feladatai. Önelfogadás és befelé figyelés a kulcsa mindkettőnek. Meg persze az, hogy sose hasonlítsd magad másokhoz! Nincs tökéletes ászana, minden testtartás tökéletes, ahogy éppen Te végzed, hiszen most, ebben a pillanatban neked arra van szükséged. De tény, hogy a legtöbb jógaoktató a hajlékonyabb gyakorlók közül kerül ki, hiszen jellemzően már a kezdetekkor sok sikerélmény éri őket, sokszor könnyebben beletalálnak nehezebb pózokba és így tovább. Nohát, én nem ilyen jógaoktató vagyok. Én rengeteg verejtékkel küzdöttem át magam a merevségeimen, keresem, s találom meg a tereket és feszegetem a határaimat ma is. Ami persze csodálatos lehetőség. Egyrészt ahogy Iyengar bácsi mondja: „Az egészség nem árucikk, amire alkudozhatunk. Verejtékkel kell kiérdemelnünk.” Másrészt egészen más alázattal átadni a saját tapasztalataimat úgy, hogy magam is átmentem, illetve megyek egy hosszú fejlődésen, ami bizony megesik, hogy fájdalmas és nehéz. Annyit mondhatok, hogy Jeanne kezei között sem volt könnyű kilélegezni azokat a még mindig mélyen megbújó merevségeket, amiket együtt találtunk.

Jeanne másik nagy ajándéka nekem a So Ham mantra volt. Minden belégzéssel „So”, minden kilégzéskor „Ham”. Akár magadban, akár hangosan zengetve. Ezt lélegző mantrának is szokták hívni és a jógik egyik legfontosabb mantrája, amit légzéstudatosításra használhatunk. Vannak iskolák, amelyekben egy-egy ászana kitartását is sohamban határozzák meg, avagy hány sohamig tartjuk ki az adott mozdulatot. Ha folyamatosan áramoltatjuk a mantrát, Hamsah-ként rezeg, ami szanszkritul hattyút jelent. A hinduk szerint a hattyú az egyik legtisztább állat, mely mestere a megkülönböztetésnek, képes a vízzel elegyített tejet kiszűrni és csak a tejet meginni. A hattyú szépsége fiatalkorában rejtve marad, és csak felnőttként nyilvánul meg, lásd rút kiskacsa. Ilyen a jógagyakorló is. A kezdeti, netalántán előforduló esetlenség után a gyakorlás által mutatkozik meg a jógi valódi szépsége, s a tiszta isteni természet, amely mindannyiunkban jelen van. A So egyébként istenit, teremtő tudatot jelent, a Ham jelentése pedig az vagyok. Vagyis egyrészt minden lélegzetvételemmel tudatosíthatom, hogy nem „csak” egy test, hanem a teremtő tudat vagyok. Én magam teremtem a körülményeket és lehetőségem van azok megváltoztatására. Bármi, amit megélek, mind a saját teremtésem eredménye, amiért nem hibáztathatok senki mást. Másrészt azt is megtapasztalhatom a mantra által, hogy bizony nem én vagyok a világ közepe, elsőbb az elsőknél, az univerzum közepe, mert mindig Isten után következem. Ugyanakkor a teremtő tudat mindenben és mindenkiben jelen van, minden állatban vagy növényben, amit megtapasztalhatok a gyakorlásomban, amikor az egyik percben sas vagyok, a másikban egy csúszómászó, a következőben fa. Végül felfedezhetem, hogy a levegő is én vagyok. A légzés tudatossága által teremtek tereket. A levegő szétárad a testemben, amely könnyűvé és légiessé tesz. Ez a So Ham. Ez a lélegzet. Ez az élet.

„Az élet csak addig lakozik a testben,

amíg abban a lélegzet jelen van;

ha a lélegzet elszáll, tovatűnik az élet is.

Ezért hát gondosan ügyelj a légzésedre.”

Hatha-jóga Pradípiká

What’s up, angry?

On an ordinary day during the usual yoga class just practicing asanas as always and suddenly you see in your mind’s eye how to kill your yoga teacher and everyone in the room if you must stay in this silly, meaningless pose for another second! You set your jaw, maybe want to cry or run away and feeling so angry! Did it happen with you…maybe? Have you ever felt this…maybe?

Congratulations! I have to tell you that you are absolutely normal; just doing Yoga!

Some on a spiritual path feel that it's unacceptable to feel anger, and end up dangerously bottling it up inside where it can fester, grow, and eventually explode. But anger is a natural emotion, and must be experienced. Like all emotions, it is a complex, ever-shifting state involving thoughts, feelings, and bodily changes. It comes in several forms, including outrage, frustration, jealousy, resentment, fury, and hatred. It also masquerades as judgment, criticism, and even boredom. Good news that spiritual traditions such as yoga can teach us how to react skillfully to anger without repressing it.

But first of all, why can it happen with you during your yoga practice? Good question! Well, have you ever seen an ostrich, this funny big butt bird with tiny little head? Relating to popular belief, ostriches bury their heads in sand when they are frightened because they think when you do not see you are not seen, too. Contrary to popular belief, ostriches do not bury their heads in sand. Sorry for disappointing. When threatened, ostriches run away or cause serious injury and death with kicks from their powerful legs.

As opposed to ostriches humans love to bury their heads ‘in sand’ when they are frightened and forget everything that cannot see. We use our body as a huge container. During our lives we are pack every memory, frustration, fear, pain and further emotions in it. Of course, life goes on and we usually forget these crabby things but our body never forgets! That’s the simple reason of our blocks in our bodies usually find in our hips and back and neck and so on. I guess these unsympathetic areas are familiar for everyone. When we are practicing yoga, finally we are indirectly working with these blocks in the deep. It means that sometimes you have surprising emotions during the practice like anger which is the best what can happen with you. Why? Because it means that you are working on yourself! You even do not have to know the history of your blockages, just let them go and let yourself feel!

Ok, but what if anger stays with you? Practice more! That’s it, that’s all. The ancient yogis didn't have access to the sophisticated knowledge of anger's biochemistry. But their mind-body-energy concepts are a fairly good analogue for the model that researchers apply to anger now that partly explains why yoga is such an effective approach to dealing with it. In yogic theory, asanas, pranayama, and meditation comprise a comprehensive toolkit for freeing up blockages at the mental, physical, or energetic level. In fact, with a growing body of research backing yoga's effectiveness as anger ‘de-fuser’ physiologists regularly recommend yoga to their patients. And asanas may be the best yogic antidote for anger because they allow you to move the energy! So riding the waves and go with the flow! First of all breathe as I tell you all the time! Switch your focus from your physical body to your breathing and the energy inside you. This switch can lead to emotional release as the prana carried in the breath penetrates blocked areas of the body and their associated blockages in the psyche. Simultaneously, relax your muscles as much as possible to help remove physical blocks to feeling the wave of energy. The wave's spontaneity and intensity can be frightening, spurring you to defend yourself by tensing up. Cueing yourself to relax enables the wave to continue doing its psychically liberating work Then, feel! Focus on the wave's sensations and investigating their qualities. What's their mood, color, texture, shape? Where do you feel them most intensely in your body? After answering these questions simply stay present with the wave of sensation when it moves through you and you can make discerning choices about how to respond to it rather than reacting to it. Then finally allow happening. Trust the intelligence and positive outcome of the wave and not resisting it. Yes, you can go through this during the yoga class. Let yourself crying! Let your emotions come up! Do not worry that anybody watches you. All yogis around you! Dig in these moments as wonderful possibilities! Yoga is not an obligation but a beautiful present in your life.

Mi a közös egy vezetőben és egy jógiban?

Naná, hogy a jóga!

Az ókori nagy filozófusok úgy tanították: az emberi lét azt jelenti, hogy mi magunk rendelkezünk önmagunkkal. Te vajon rendelkezel önmagaddal? Hány perced, órád van egy nap valóban önmagadra? Hány percet és órát töltesz olyan tevékenységekkel, amik nem adnak örömet, nem visznek sehová, nem fejlesztenek, nem mélyítenek el önmagadban… Te mennyit fecsérelsz el a saját idődből? Igen, tudom. Ott a munka, a bevásárlás, a tévé. Meg  a stressz, a felgyorsult világ, a helytelen táplálkozás, az egymástól való elidegenedés, mert ugye nincs időd senkire és semmire. Régi ismerősök, amik jelen vannak mindannyiunk életében. De hol vagy Te? Mi tesz boldoggá? Mi visz előre?

Megesik, hogy az embernek van szerencséje fantasztikusan inspiráló kezdeményezésekkel találkozni. Van úgy, amikor még az is megadatik, hogy részt vegyen bennük. Ez történt velem is. A fantasztikusan inspiráló kezdeményezésről annyit, hogy van olyan bátor ember, aki ezt az ezospiri, multikulti, füstölős, aummmozós, ki tudja mi is ez, de nagyon narancssárga jógát el meri vinni egy nagyvállalat vezetői tréningjére, példát mutat, és azt meri mondani az embereinek, hogy én rátaláltam, gyakorlom, nem tudom hogyan, de hat, csináljuk együtt, változást hoz, tudatosságot teremt. És gyakorolják, sőt még lelkesek is! Csakhogy itt nem arról van szó, hogy valaki betéved egy jógastúdióba a sarkon és elkezd járni munka után, mert olcsó, mert közel van, mert szimpatikus a tanár, mert a barátnője/barátja is jár, mert állítólag ezzel fogyni is lehet és így tovább, aztán - jó esetben - szép lassan megtapasztalja a saját bőrén és a saját életén, hogy ez milyen jó is neki, meg a környezetének és még a fű is zöldebb azóta! Itt konzervben kellett átadni és tudatosítani egy főleg verbális közegben, abban a bizonyos versenyszférában, ahol uralkodnak azok a bizonyos farkastörvények, hogy hogyan is jön ez ide kérem, avagy például mitől és miképpen lesz valakiből jó vezető, s ebben  hogyan segíthet a jóga, mint eszköz.

Az a jó hírem van, hogy átment, mint kés a vajon. És tényleg segít. Méghozzá úgy, hogy a jóga pont arra tanít: Te magad rendelkezz önmagaddal és legyél jelen az életedben. És erre a tanításra éppúgy szüksége van minden vezetőnek, mint minden jóginak. Mindannyiunknak szüksége van az önmagunkban meglelt, mozgás általi örömre. Hogyan? Példának okáért így:

Légy pozitív! Nem, nem arra gondolok, hogy a nap 24 órájában vigyorogj, mint a vadalma és tégy úgy, mintha minden rendben lenne, miközben úgy érzed, semmi sincs rendben. Én a pozitív hozzáállásról beszélek. Arról, hogy mindenben keresd és találd meg azt, mit ad neked, miért teszed, miért van rá szükséged. Találd meg mindenben a benne rejlő lehetőséget és meríts belőle inspirációt, motivációt. Merülj el benne és légy jelen. Akár a jógaszőnyegedre lépsz, akár dolgozol vagy mosogatsz, vagy vacsorázol valakivel. Ne engedd, hogy a félelmeid és megszokásaid irányítsák az életed. Te irányítsd az életed! Az mindenekelőtt rajtad múlik, hogy érzed magad a saját bőrödben.

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, válaszd a flowt és nyisd meg a szíved! Azt hogyan kell? Sok napüdvözlet és...

• például növekvő hold (támadóállásban tedd le a hátsó térded a talajra, nyújtózz felfele a karokkal, kulcsold az ujjaid, nézz fel és nyisd a mellkasod),
• Parsvottanasana, avagy piramis (egy kisebb terpeszben állsz, kezed a hátad mögött fordított namastéban, csípő és medence előre néz, akárcsak a lábfejek és innen hajolsz előre),
• Virabhadrasana III, avagy 3-mas harcos/hős fordított namastéval (támaszkodj az egyik lábadra, és csinálj magadból egy T betűt, miközben a hátad mögött namastében vannak a kezeid vagy átfogod az ellentétes könyököd),
• Ustrasana, avagy a teve se maradjon ki (térdelsz a szőnyegeden, mintha kukoricán kéne a sarokban csak ez sokkal jobb és a kezeddel megtámasztod a medencéd vagy megfogod hátul a sarkad, miközben nyitod a mellkasod és felnézel az égre).

Engedd el! Engedj el mindent, amire nincs szükséged. Legyenek azok tárgyak, megszokások, félelmek, előítéletek, emlékek. Ne kapaszkodj, ne ragaszkodj, ne halmozz fel! Valóban szükséged van arra a legújabb kütyüre? A sokadik leértékelt pulcsira? A harmadik gombóc fagyira? A következő mütyürre, ami porosodik a polcodon? Valóban szükséged van arra a barátságra vagy kapcsolatra? Kérdezd meg magadtól, hogy félsz-e az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, az önállóságtól, az új utaktól?! Ne ragadj bele helyzetekbe, csak mert félsz az újtól! Ne rágódj a múlton… azon, hogy mi lett volna, ha. Ne rágódj mások viselkedésén. Az róluk szól és nem rólad. Száz oka lehet, amiről nem tudsz, olyan belső motivációk, amikről nem is kell tudnod. Engedd el, lépj tovább és vedd észre a lehetőségeket. Ahogy a nagymamám mondta mindig: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha megengeded neki, hogy kinyíljon…

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, nyisd a csípőd, mert ha hiszed, ha nem a csípőnk környékén raktározzuk a sok érzelmet és emléket és ragaszkodást, na meg persze csavarj sokat, hogy kicsavarj magadból mindent, amire nincs szükséged! Azt hogyan kell?

• Virabhadrasa II, avagy 2-es harcos jó választás (egy nagy bátor lépés, hajlítsd az elülső térded, a hátsó sarkad és a külső talp éled nyomd bele a talajba, a felsőtested a jógaszőnyeged hosszabb oldala felé néz, tárd oldalra a karjaid és nézz az elülső kezed felé),
• Utthita és Parivritta Parsvakonasana, avagy teljes vagy csavart oldalsó szögtartás (mikor ugyanabban a terpeszben vagy, mint a 2-es harcosnál, csak letámasztod a tenyered a lábfejed elé vagy mögé, esetleg itt csavarsz egyet),
• és persze galambok, mint a duplagalamb (amikor leülsz a szőnyegedre, leteszed az egyik lábad úgy, hogy a sípcsontod párhuzamos legyen a szőnyeged elejével, térd behajlítva, aztán ráhelyezed a másik lábad – boka a térdre, térd a bokára és innen nyújtózol előre),
• vagy legyél pillangó, Baddha Konasana (ülj le, hajlítsd be a lábaid és tedd össze a talpad, engedd a térdeid két oldalra, miközben nyújtózol a fejtetőddel a plafon felé).

Légy önmagad! Hogy az milyen? Ott kezdődik, hogy gyökerek. Igen, mint a fáknak. Ki vagy Te? Honnan jössz? Hol tartasz? Hova tartasz? Mi az az érték, amit magaddal hozol, amit érdemes megőrizni, továbbadni? Ha tudod, hogy ki vagy, akkor olyan mély gyökereket tudsz növeszteni, hogy a legnagyobb vihar sem fog kicsavarni a földből. Ha tudod ki vagy, akkor nincs szükséged szemellenzőkre, mintákra, nem kell másokat vakon követned. Légy nyitott és befogadó. Figyelj, hallgass meg másokat, tágítsd a határaidat, de vállald önmagad és a véleményed. Nem, nem arra gondoltam, amikor a viccben bemondják a rádióban, hogy egy hülye szembe megy az autópályán a forgalommal… Mit egy? Száz!!! Nem az a cél, hogy másokat minősíts vagy értékelj. Az a cél, hogy tudd mire, kire van szükséged, mit érzel és ezt ki tudd fejezni én-üzenetben. Hogy az mi is? Amikor nem azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinált vagy mit nem csinált, hanem azzal, hogy veled mi a helyzet! Például úgy kezded a mondókádat: nekem az a véleményem, hogy… én úgy érzem, hogy… én azt szeretném, hogy… nekem arra van szükségem, hogy… és így tovább. Próbáld ki és meglátod micsoda változásokat teremthetsz vele az életedben!

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, játssz az egyensúlyoddal és a félelmeiddel! Azt hogyan kell?

• Például csinálj egy fát magadból, vrksasana (támaszkodj az egyik lábadra, a másik lábad hajlítsd be és a talpad nyomd bele a belső combodba a másik lábadon, nézz ki egy pontot és csak arra figyelj, miközben kitárod a karjaid),
• legyél félhold (kezdd terpeszben, támaszkodj az egyik lábadra, nézz le a földre, tedd a lábad elé a kezed és emeld a hátsó lábad és a másik kezed),
• játszd el Bruce Lee-t, konzervatívoknak gólya (támaszkodj az egyik lábadra, a másikat hajlítsd be és emeld fel, comb párhuzamos a talajjal, emeld a karjaid a plafon felé és feszítsd vissza a kézfejed, mint Bruce),
• próbálj ki fordított testhelyzeteket, mint a fejenállás vagy kézenállás, nézd meg kifordítva a világod, segítségül hívhatod a falat a szobában vagy egy másik jógit a közelben… a lényeg, hogy próbáld meg újra és újra!!!

Just let yourself be breathed!

Really growing up is not just blowing off the candles of your 18^th birthday cake but some deeper experience of yourself for a long time. I guess you already know that. Of course, self development is a never ending story (I guess you already know that, too…) but it has really changed my life when I found out that happy or unhappy life is my own creation. Nobody else is responsible and I cannot find fault with anybody. I am my best friend and my worst enemy.

All experiences that come from outside through the world, through nature or material things, are ultimately painful. None can give everlasting happiness. They may give temporary pleasure but they always end in pain. Even the enjoyment of our present pleasures is usually painful because we fear its loss. I am not saying that because everything is painful we should run from it. That doesn’t work. Whenever we go, the world follows. If you do not understand the world and attempt to run away, you can never succeed. Whenever we are, we have to learn to handle things properly. We cannot always change environments, running here and there. But once we know how to handle our family, we can handle a larger group, a company, a community. Your family life is a training place for public life. And the world is a training place where we learn to use the world without getting attached. A person with such an understanding has the magic wand to convert everything to happiness. Pleasure and pain are but the outcome of your approach. The same world can be a heaven or a hell.

So what can we do then? I suggest you only one thing for now: breathe! Yes, this common, everyday thing that you are always practicing 24 hours a day, 7 days a week… Well, are you? Really? Give yourself a five minutes break and observe your breathing right here, right now! Is it deep and smooth and long? Are you present? The honest answer is usually no. Because we are always under stress and hurry and worried for everything. When we feel stress, our breaths are getting shorter and faster. Maybe you even do not realize but your breaths are all the time fast and short because life is a big stress bubble and you get used to it… Of course, it is true in another way. Your breathing can calm your mind, gladden your heart, and relax your body. Simply stop the stress! So, let’s focus on your belly, place your hands there if you want and very gently let your belly widen with your every inhalation and come back with every exhalation. Do not hurry! Do not force! No effort! Let your body find its natural beat. Just let yourself be breathed! Just intimate sensation as you follows the exhalations and inhalations of the life-force occurring by them. Let yourself come to rest in that presence.

Yes, here we are. This is the kiss of life. This is the beginning of everything… the beginning of your personal heaven that you, only you can create. And, you can practice that simple exercise any time! I suggest to focus and practicing your deep and long breaths as much as possible. During yoga class or waiting in the bus stop or rather at the meeting with your boss. Why? If you do this simple practice with full attention, it will help open up the breathing spaces of your body and get you sensing and breathing again. It will get your energy moving and help you feel more alive. It will help you become more present to yourself. Really sense, feel, and enjoy what’s happening in your entire body. This is the key to handle things properly; use the world without getting attached; and convert everything to happiness. Just let yourself be breathed!

And how does this come to yoga?! Well, everything is relating to yoga! Start with your breathing is a great idea!

“When each posture becomes a prayer, each breath a poem, when every moment of my practice becomes a celebration of the Lord, I am doing YOGA...”
Glenn Thorsen

Namaste!

A blogkislexikon jelenti: a „nama” bólintás, köszönés, az „as” az egyes szám első személy, azaz én, míg a „te” a második személy, nem más, mint Te. Szó szerint tehát a Namaste annyit tesz: köszöntelek, fejet hajtok előtted. A köszöntés a szívcsakránkban jelenlévő Isteni szikrába vetett hitünket szimbolizálja. A lélek fejet hajt a másik lélek létezése előtt. Indiában a különlegesen mély tisztelet kifejezésének módja. Amikor a tenyerünket összeérintjük a szívcsakra előtt, az Isteni szeretet energiáját áramoltatjuk. Így lényegében egy csodálatos, rövid meditációt valósítunk meg. A Namaste lehetővé teszi két különálló egyén energetikai összekapcsolódását, az idő és az ego által támasztott korlátoktól mentesen. Ha mindezt az elme csendje és a szívcsakra békéje kíséri, úgy néhány pillanatra megtapasztalhatjuk a lelkek egységét. A szertartásos mozzanat ezt az egységet szimbolizálja, amely akkor tud megvalósulni, ha szívből, szeretetteljesen élünk és fordulunk mások felé.

Namaste. A jóga lényege ez az egység. Én egy másik Te vagyok. Az igazsághoz hozzátartozik: szerény személyem úgy tapasztalta, hogy nagyon is könnyű elveszíteni önmagam, miközben az egóm mindenféle címkét aggaszt rám nagy erőszeretettel, azonosít ezekkel nap, mint nap és észrevétlenül hatalmas falakkal zár körbe, hiszen akkora egyéniség és olyan nagyon különleges vagyok, meg persze különb és más és mindent jobban tudok igazából… Ismerős? Szép kis ördögi kör. Aztán kínkeservesen elkezdtem levenni az álarcokat, lefejteni a hagymahéjakat és ott bent, nagyon mélyen találtam valakit, akire nincs definícióm, aki Én vagyok valójában és épp ismerkedünk. Ez a lecsupaszított, ragyogó, egyszerű Én pedig nem más, nem különb, mint Te… vagy az ismeretlen csövi a sarkon… vagy egy kutya az Illatos útról, aki pont ugyanúgy nyújtózik, mint Te a lefelenéző kutyádban. Mindannyian egyek vagyunk a szó legnemesebb értelmében és én meghajolok a Benned lévő fény előtt… és a Bennem lévő fény előtt, hogy megköszönjem: van nekem ilyenem. Vagyok. Ilyen egyszerűen. És, hogy megköszönjem: Te is vagy. Bizony. És ragyog a belső fényed.

Namaste. Ma egész nap ez a kicsi, bűvös szó járt a fejemben. Hogy miért? Mert tegnap este egy pesti teázó fülledt, félhomályos zugában összejött pár jógatanár, a cipőikkel odakint hagyták az egójukat (igen, nekik is van…) és sütik, ehetetlen szendvicsek, meg illatos teák fölött elindultak, elindultunk egy közös úton. Egy úton, ami összefogás, elfogadás, egység, mégis sokszínűség. Valami, amiben én az utolsó leheletemig hiszek, hogy mi magunk vagyunk a változás! Lehet keseregni azon, hogy milyen szörnyű a világ és Mátyás királlyal meghalt az igazság. Ki lehet borulni a frusztrált pénztároson, aki nem mehetett mosdóba fél napja, a kollégán, aki személyes sértésnek érzi a szakmai kritikát, mert fél, a büdös villamoson, ahol épp az ismeretlen csövi melegszik a sarokról, meg a kormányon, meg azon, aki épp nem hív fel, meg azon, aki felhív és felidegesít, meg azon, ami történt és persze azon, ami még vagy már nem történt és így tovább. Vagy. Vagy lehet tenni azért, hogy másképp legyen. Lehet tenni azért, hogy a döntés nálunk legyen. Jóga, tai chi, terápia, prána nadi, zöldkör vagy bármi más… az út egy. Dolgozz magadon és lépj, tegyél, változtass! Van nekem egy kedvenc történetem a pillangóról. Egy természetbarát talált ugyanis egy lárvát. Hazavitte magával, hogy lássa, hogyan bújik ki belőle a pillangó. Egy nap észrevette, hogy picit kinyílt a tok. A pillangó több órán át harcolt, mégis úgy tűnt, hogy egy bizonyos ponton túl nem tudja kituszkolni a testét. Ekkor a természetbarát azt hitte, valami gond van, ezért fogott egy ollót, hogy a tok többi részét felvágja. A pillangó ekkor könnyedén kibújt: teste nagy volt és duzzadt, kicsi, száraz szárnyakkal. Barátunk azt gondolta, hogy a szárnyak néhány órán belül elérik természetes szépségüket, de nem így történt. A szűk tok, és a harc szükséges ahhoz, hogy a szűk nyíláson át kipréselje magát: ez a természet módszere, hogy folyadékot erőltessen a testből a szárnyakba. Néha éppen a harc az, amire szükségünk van! És annak, aki dolgozik magán, egyetlen pillangószárnycsapása is megváltoztathatja a világot… valóban. A változás bennünk van. Bárhogy kezdheted. Egy mosollyal a pénztárosnak, egy százassal a csövinek (akkor is, ha kannás borra költi), egy kutyával, akit befogadsz, egy jó szóval a kollégádnak, jógával vagy bármi mással, amiben hiszel. Én jógával teszem. És köszönöm, hogy nem vagyok egyedül!

Namaste.

Who are you? Let’s see the real!

Yes, here we are! Patanjali’s final advice for yogic practice according to Sutra 1.20 is that you must see the difference between the real (Self) and the unreal (Prakriti). First of all let’s talk about the Self. Patanjali makes clear that you are the Self, the true Seer. You are means that neither your body nor your mind. You always see your mind and body acting in front of you. The mind creates thoughts… it distinguishes and desires. The Seer knows that but it is not involved in it.

So, you are the Seer who wants to see itself. How? Even in the case of your physical face: if I ask you if you ever seen it, you have to say no, it is the face that sees. The face itself is the seer. What it sees in the mirror is its image, the seen. If the mirror is corrugated, curved, concave or convex, will you able to see your true face? No. It will appear to be awful: too big or too high or full of waves. Will you be worried seeing this? No. You will know that something is wrong with the mirror, of course…

In the same way, the Self or true You reflects in the mind which is your mirror. If the mind is dirty you say ‘I am dirty’. If it’s all polished and shining: ‘I am beautiful’. If the mind has a lot of waves like the surface of a lake, you will be seeing a distorted reflection. If the water of the mental lake is muddy or colored you see your Self as muddy or colored. To see the true reflection, your inner lake has to be clean and calm and without ripples. It is simply, isn’t it? To understand that eternal peaceful You, the mind must be quiet. How?

Well, I hope I can tell you someday! Until the nirvana… my personal experience is that as more as you work on it, as more real quiet moments you can find and you will able to see the real and clean of every part of your life. But You must take choices. Everything in our lives, globalization, Internet, Facebook, dancing, music, food, etc can be useful, peaceful, fun or a big pack of negative energies and unreal. So many things are in the world fakes, humbug, too loud, too fast, and too unhealthy. But mostly it is your choice. It is your life. And you do not have to be a monk or Robinson Crusoe in a desert island to find quiet. It doesn’t depend on the world. It depends on you.

What you have to do is always be honest with yourself. Look yourself in a face. And take your own choices. All of us have so many labels. I am the father’s daughter, my love’s girlfriend, my best friend’s best friend, my students’ teacher, my colleagues’ colleague, the reader of several book writers and so on. Sometimes I forget that I am not these labels and I am trying to fit my self to these… but of course it is impossible. So who am I? Who am I without these labels? The answer is the Self. I am only the true me. Everything else is mirror which is very useful but not You. Everytime I remind myself to this simple fact, I am happier and tolerant.

Relating to your choices, I also would suggest that always ask yourself (your Self) is it really good for me? Do I need this hamburger? Do I need partying every Saturday night? Do I need the music that loud in my car? Do I need shopping today? Do I need television?  Do I need a relationship? Do I need this relationship? Find your own choices. Not your parents’ ones, not your teachers’ advices and not your friends’ suggestions… It is only your road. No one else can tell you the right way. Neither Ji Ching nor the Pope can live your life. Be opened and listen but never follow blindly. It is quiet difficult to orienteering if you are blind. And I am not talking about your eyes… What I am talking about is your heart! As Saint-Exupéry said, it is only with one's heart that one can see clearly. What is essential is invisible to the eye.

And finally what else should I advise you than yoga? Any time you need a quiet place or moment, remind yourself that you have a yoga mat! I hope you have. Don’t worry if you don’t have: you can practice yoga without a mat, too! Good news. Sometimes it is not easy to start it but the biggest present you can give yourself (your Self) is dive in yoga to clean and clam your inner lake. Don’t wait! As I suggested last time: being present! Yes, everything is relating to everything! How beautiful it is, isn’t it?

Mit eszik egy jógi?

A hétvégém kevesebb jógával és annál több főzőcskével, na meg evéssel telt, fedőnevén: indiai főzőtanfolyam. Még most is teljesen eltöltenek a csodás ízek, színek, illatok és élmények, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy felért egy őserdei kalandtúrával vegetáriánus főzőtanfolyamot találni Budapesten, ami tudomásom szerint európai nagyváros, multikulti katlan, a lehetőségek végtelen tárháza. Erről ennyit. A pohár félig tele: de volt! És jó volt! Mindenesetre adta magát, hogy ennek jegyében egy kicsit értekezzünk az étkezésről… persze a jóga tükrében. Azt talán már kitalálhattad, hogy magam a vega csapatban játszom (néha eltiltás miatt a kispadon). Így hát most feldobom a kérdést az univerzumnak: mégis mit eszik egy jógi, avagy hús vagy nem hús?!

A kérdés persze költői volt. (Válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Kérdezz bármennyi jógit az étrendjéről, valószínűleg olyan változatos válaszokat kapsz, akárcsak a jógastílusok, amiket gyakorolnak. Sok úgynevezett tradicionalista - számos ősi indiai szöveget idézve - úgy tekinti, a jóga szorosan összekapcsolódik a húsmentes élettel. Mások úgy gondolják: ha a húsevés jobbat tesz az egészségnek és energiát hoz, akkor bizonyára az a jó választás a jóga szempontjából is. A mai étkezési szokások ezen széles skálája újfajta jelenségnek tűnhet, de a történelmi feljegyzések szerint régre visszanyúló hagyománya van az állatok tiszteletének és az ehhez kapcsolódó etikai vitáknak. Tehát a jógik vegetarianizmusról alkotott különböző álláspontjai igazából egy több ezer éves vita legutóbbi fordulja csupán… Elöljáróban mindenesetre annyit: ezt a gordiuszi csomót nem én fogom kioldani! Először is - remélem ülsz - nem vagyok Nagy Sándor, másodszor az a jó hírem van, hogy mint minden, ez is a Te döntésed, a Te választásod.

Na, de miért is vegetáriánus olyan sok jógi? Nos, rövid történelmi kitekintés következik. A vegetarianizmus története Indiában a védikus korra vezethető vissza. A négy szent könyvből álló Védák a korai hindu spirituális gondolatok bölcsőjének tekinthetők. A természet bámulatos erőiről szóló tiszteletteljes szövegek, himnuszok és énekek között már megtalálható a későbbi vegetarianizmus kezdeti eszméje. Bhagavad Gita, a hindu hagyomány egyik legnagyobb hatással bíró szövege pedig már gyakorlati étkezési tanácsokkal is szolgál. Eszerint a szattvikus élelmiszerek, mint a tej, vaj, gyümölcs, zöldség és gabonafélék növelik a vitalitást, egészséget, örömöt, erőt és a hosszú életet adnak. Jó tudni, ha már itt tartunk! A keserű, sós és savanyú radzsasztikus ételek, mint a hús (a hal is hús, ugye) vagy az alkohol fájdalmat, betegségeket és rossz közérzetet okoznak. A létra legalsó fokán találhatók a tamasztikus ételek, amelyek állott, túlfőzött, tartósított vagy romlott, tisztátalan élelmiszerek és még betegebb lesz tőlük az ember… már ha ezt lehet fokozni. Mindenesetre ezek a meghatározások láthatóan kiállták az idő próbáját és sok jógi táplálkozik eszerint ma is. A fentiek jegyében az indiai bölcsek később is támogatták a vegetarianizmust. Például Swami Vivekananda, híres 19. századi jógi szerint az állatokkal közösséget alkotunk: „Az amőba és én egyformák vagyunk. A különbség csak egy fokozat; a legmagasabb élet szempontjából minden különbség eltűnik.” Swami Prabhupada, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetének alapítója pedig úgy nyilatkozott: „Ha állatokat akarsz enni, megkapod Istentől a tigris testét következő életedben, így majd szabadon ehetsz húst.” Mindenesetre rengeteg jógi él és étkezik ma is a B.K.S. Iyengar - és a legtöbb jógaguru - által is hirdetett felfogással, miszerint a vegetáriánus étrend szükséges a jógához.

Szerinted? (Erre is válaszolhatsz, ha szeretnél… csak szólok!) Szerintem nem az a fontos, hogy eszel húst vagy nem eszel húst, hanem az, hogy mennyire vagy jelen a testedben és mennyire figyelsz magadra. Figyelsz magadra egyáltalán? Tudod, mit szeretsz? Valóban tudod? Foglalkoztál már azzal, hogy tényleg mire van szüksége a testednek és mire nincs? Gondolkoztál már azon, hogy mi táplál téged?

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem jógázni, azt tapasztaltam - és úgy sejtem ezzel nem vagyok egyedül -, hogy az életem minden területén elkezdtem jelen lenni, s érzékelni a világomat. Így az étkezési szokásaim (is) egyszerre nem csak szokások lettek, hanem új kalandok és felfedező utak nap, mint nap. Akaratlanul is egyre jobban figyeltem arra mi az, ami valóban jól esik, feltölt energiával, tényleg táplál, és mi nehezít el, amit nehéz megemésztenem, amitől rosszul vagyok. Egy vasmacskával a pocakodban igen megterhelő jógázni. Ez tény. És ebben az odafigyelésben én személy szerint arra jutottam, hogy nem szeretem a húst. Azt hittem, hogy szeretem, mert apukám szereti, én pedig apukámat szeretem. És mert minden tiltakozásom ellenére rászoktattak gyerekkoromban. Mondhatni rám erőltették. Mert húst enni kell, különben beteg leszel. Hát, nem vagyok beteg. És igazából, de őszintén - nekem - nincs rá szükségem. Ez persze az én történetem. Annyi biztos, hogy a jóga által neked is lesz, vagy már van is saját történeted. Szerény véleményem szerint, ha jógázol, a tudatosság olyan, mint a déli gyors: biztos, hogy jön. Ők bizony, jóga és tudatosság kézen fogva járnak, mondhatni elválaszthatatlan jóbarátok. Hozzáteszem, szerintem a tudatosságba beletartozik a folyamatos figyelem és elfogadás. Avagy azt is elfogadni, ha esetleg szól a tested: most másra lenne szüksége. Mert bizony mindent el kell tudni engedni. A vegaságot is. A húsevést is. Kinek mit.

Mindamellett azt hiszem jógikötelességem megjegyezni: itt nem csak az a tét, hogy fejenállás közben lehúz-e a bárány a hasadban… Ez már globális kérdés. Tény, hogy az emberek a történelem során sosem ettek annyi húst, mint a jóléti fogyasztói társadalmakban. Konkrétan kétszer annyi húst eszünk, mint az ötvenes években. Ami régen különleges ínyenség volt, ma megszokott főfogás... akár naponta többször. Tény, hogy évente 10 milliárd állatot tenyésztünk a világon csak a húsukért embertelen (és állattalan) körülmények között. A hústenyésztés egyébként jobban szennyezi a levegőt, mint az összes közlekedési eszköz: értsd autók, vonatok, buszok, repülők és hajók együttvéve. Az is tény, hogy csak a marhatenyésztés százszor annyi vizet igényel, mint a legtöbb zöldség termesztése, miközben az ENSZ jelentése szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz. És így tovább. Fontos, hogy ezekről tudj, tudjunk mindannyian. Nézz utána, ha van kedved!  Figyelj a környezetedre, tartsd tiszteletben a Földet, ahol élsz, ami táplál Téged és még sok milliárd embert nap, mint nap. Pont erről szól a jógikus élet. És ezt megteheted ám húsevőként is. Lehetsz például hétköznapi vega, akinek csak hétvégén kerül az - ünnepi - asztalára olyan, aminek arca van. Vagy követheted a Meat Free Monday mozgalmat és törekedhetsz arra, hogy legalább hétfőnként ne egyél húst. Persze ha neked a kedd vagy a szerda szimpatikusabb, ne tartsd vissza magad! Egy nap is számít! Egy ember is számít!

A valódi feladatod azonban szerintem az, hogy figyelj magadra, tiszteld magad és halld meg a tested jelzéseit! Ne egyél csak azért húst, mert kínos a nagy családi ebéden szólni, azt a zsíros cupákot mégsem kéred. És ne legyél csak azért vega, mert valaki más a környezetedben az vagy, mert eldöntötted és pont. Szerintem érdemes kipróbálnod egy napra, hétre, hónapra… Érdemes kipróbálnod azt is, mikor esik jobban a testmozgás, a jóga. Ha hoztál egy döntést, érdemes tartanod magad ehhez az elhatározáshoz, amíg szükségesnek érzed. Ezen a csodás önismereti úton jól jönnek a kapaszkodók. De emlékezz rá: a kapaszkodókat is el kell tudni engedni, ahogy minden mást. Ne járókerettel akard lefutni a maratont! Szeresd magad annyira, hogy azt teszed és eszed, ami valóban jó neked.