Békés harcos

Be kell vallanom, gyerekkoromban igazi, pápaszemes könyvmoly voltam. Olyan, aki mindenről olvasott már valahol egy könyvben, de nem tapasztalta, kóstolta, próbálta, élte meg. Az ugyebár rendkívül ijesztő és veszélyes. Komoly önismereti út az, aminek hatására egyszer csak lemerészkedtem a vártoronyból, sőt… összebarátkoztam a sárkánnyal, akiről kiderült: idebent van, s nem jön a herceg fehér lovon, hogy megmentsen tőle, mert csak és kizárólag én menthetem meg önmagamat.

Be kell vallanom, most is olvasok egy könyvet. És mint mindenről, persze erről is a jóga jut eszembe. Egyesek ezt nevezik szak… vagy inkább jógabarbárnak. Szerencsére a jógáról nem elég olvasni, csinálni kell! Lehetőleg nap, mint nap. De én személy szerint olvasni és beszélni is imádok róla, ha már itt tartunk! Hm… lehet, hogy ezért írok egy jógás blogot?! Őrület! Na, de a könyvről (ami film is… lustábbaknak). Dan Millman, olyan csodás önismereti könyvek írója, mint az Erre születtél, nem mellesleg világbajnok atléta is, ami engem meglehetősen meglepett… mindig egy szakállas zen mesternek képzeltem saruban. Nohát, ennyit az előítéletekről.

A békés harcos útja – aminek falom épp az oldalait – az ő önéletrajzi regénye. Az ifjú Dan sikeres sportoló a Berkleyn, aki lubickol a népszerűségben, a tornászcsapattal bejárja a fél világot, és természetesen nem veti meg a bulizást, az alkoholt, meg a nőket. Mondhatni partiarc. A sok trófea és összetört szív azonban – számára is érthetetlen módon – mégsem teszi boldoggá. Különös, nyomasztó álmok gyötrik, nem találja a helyét, önmagát. Ekkor lép be az életébe egy idegen, a közeli benzinkút névtelen ezermestere, az a bizonyos titokzatos békés harcos: Szókratész. Annyit mondhatok, ’Szok’ olyan tanításokra és tanulságokra világít rá, amelyeken mindannyiunknak érdemes elgondolkodni. Keleti filozófiákból merítve mutatja be, hogyan ébredjünk (ön)tudatunkra és fedezzük fel azt a csodát, amely a pillanatban, a jelenben rejlik. Merthogy mindannyian békés harcosok vagyunk ám legbelül (a sárkány helyén), akik azonban tudatosság nélkül csupán önnön önző vágyaik kielégítésére képesek és nem élnek igazán… csak átalusszák az életet.

Dan szerint a harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem, hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető. Ez teszi igazán bátorrá! És legfőképpen: a harcos cselekszik. Ugyanis nincs az a tudás, amely a végső boldogságot és békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség! A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, de ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. A tapasztalatban el van rejtve számodra a lecke, amire szükséged van. Csak rajtad múlik, hogy megtanulod-e. Hát, tapasztalataim szerint, ha nem akarod megtanulni, megkapod újra és újra és csak egyre jobban fog fájni, úgyhogy érdemes nyitott szemmel járni!

Mindenesetre megnyugtató, hogy (Dan szerint is) minden, amit valaha tudnod kell, az benned van! Az univerzum titkai bele vannak vésve tested sejtjeibe. Azt soha nem tanultad, hogyan láss bele önmagadba, hogyan olvass a testedből. Egyetlen, amit eddig tehettél, az volt, hogy könyveket olvastál, és meghallgattad a tudósokat, remélve, hogy igazuk van. Ha megtanulod a test bölcsességét, tanító lehetsz a tanárok között. Megemlíteném, mindenekelőtt a saját tanítód. Hogyan? Remélem, hogy ez egy jóginak költői kérdés! Úgy, hogy belépsz a saját kis laboratóriumodba, a jógaszőnyegedre és addig gyakorolsz, amíg csak kell, amíg csak ki bírod facsarni az izzadságot, a gondolatokat, az előítéleteket, a vágyakat magadból és elengedni mindent, amire már nincs szükséged. Meg azt is, amiről azt hiszed, szükséged van rá. Itt kezdődik.

„Nem az a fontos, hogy eljuss valahová, hanem hogy teljesen jelen legyél.”

Dan Millman

5 lépcsőfok…

„Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba;

S ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet:

Változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.”

Weöres Sándor

Öngyógyítás. Legutóbb pedzegettem már ezt a témát a napüdvözletetekkel…hogy érdemes önmagad mélyére menni, akár egy sötét kútba és valóban megtalálni a változatlan létezést, ahogy Weöres Sándor írta. Ezért gondoltam megosztom a másik csodálatos gyógyító ajándékot az életemben, amiről már oly rég szeretnék írni. Ez a ’5 stages’, amely egy NIA technika.





A ’80-as évek végén Debbie és Carlos Rosas, aerobikoktatók úgy érezték ’valami hiányzik’. Az EGÉSZséghez nem elég Jane Fonda. Érdeklődésük a keleti filozófiák, a harcművészetek, a táncművészetek és a gyógyító technikák felé fordult. E mozgásformákat, azok kulturális, történeti, energetikai és érzelmi hátterét tanulmányozva rájöttek milyen fontos látni és érezni a test, a lélek és a szellem közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Megbizonyosodtak arról, hogy minden mozgásvilághoz tartoznak bizonyos érzelmi és szellemi vonatkozások is, melyek a gyakorlás, a mozgás által úgymond életre kelnek. Így született a NIA, amelyre sok évvel később rátalált Hriczu Andi from Hungary és azóta is beragyogja vele, általa az életünket. Én mindezt neki köszönhetem. Namaste, Andinia!

Debbie Rosas mindemellett kidolgozta az ún. 5 stagest, amely lényegében egy fejlődéstani mozgássor, mely genetikailag kódolva van bennünk. Ez az öt mozgásfejlődési állomás az, amelyen mindannyian keresztülmentünk, legalábbis keresztül kéne mennünk gyerekkorunkban. Embrió, kúszás, mászás, állás, járás. Ezek alapozzák meg a csontjaink, izmaink, szalagjaink, szerveink, érzelmeink, érzékeink, gondolataink és intuíciónk fejlődését. Debbie egyébként diszlexiás volt, alig tudott írni-olvasni és képtelen volt bárki előtt beszélni. Fiatal korában festőművészként élt, csak így tudta kifejezni magát. A saját öngyógyítása során talált rá erre a módszerre. Rájött, hogy ha az ember akár felnőtt fejjel újra és újra átmegy ezeken a fázisokon – főleg nyilván azokon, amelyeket gyerekként kihagyott, illetve a gyakorlásuk különös nehézséget okoz –, akkor képes feloldani a legmélyebben megbújó blokkjait és gátjait is. Persze kell a szándék és a kitartás (meg esetleg egy térdvédő). Ahogy ifjúkorom kedvenc sci-fi írója, Frank Herbert mondotta volt: a félelem az elme gyilkosa. És ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, szembe kell néznünk velük. Akkor is, ha épp bele akarunk halni. Bizony, ami nem öl meg, erősebbé tesz! Mindenesetre Debbie ír-olvas és tömegek előtt is csodálatosan ki tudja fejezni magát nap, mint nap.

Az embrió maga a könnyedség. Mintha az anyaméhben lennénk: táplálva, gondozva és védve vagyunk. Minden folyékony és puha, a test begörbül és kigörbül. Itt fejlődik ki a csípő hajlékonysága, mozgékonysága és ereje, amelyre majd nagyon is szükségünk lesz. Aztán következik a kúszás, amely erősíti a testünk mélyebb szintjeit és minden ízületet mozgásba hoz, különösen a csípőt, a nyaki gerinc szakaszt és a törzset. Összehangolja a test mozgását, miközben felfedezzük a világot magunk körül. Elkülönül a bal és jobb oldal, amely a belső szervekre és az idegrendszerre egyaránt nagy hatással van, mert aktivizálja az agyféltekéket és a perifériás idegrendszert. Itt kezdődik el az izmok aktív munkája. Utána kezdünk el mászni, amely még mindig a felfedezés időszaka. Már körbe tudunk nézni a világban. A test elválasztódik a talajtól, a csakrák szabaddá válnak. A gerincgörbületek aktivizálódnak a mozgásban, amely újabb lépés a fejlődésünkben. Az állással minden megváltozik. A test függőlegesbe emelkedik. Nagyon intenzív energiákkal találkozhatunk ebben a pozícióban. Ebben a helyzetben van a legkevesebb esély a szabadságra, viszonylag kötött, de csodásan fejleszthető általa az erő és a stabilitás. A süllyedés és emelkedés beolajozottá teszi az ízületeket és lazítja a medencét, a csípőt és a térdeket. Az állásban benne van a múlt és a jövő. Egyre erősödik a belső késztetés és vágy a felemelkedésre, amely minden síkon új távlatokba vezet. Az állás minden szinten erősíti a kitartást, a nyugalmat és a türelmet, lásd. a jógában a tadászanát, avagy hegytartást. Végül a járással megtapasztalhatjuk a függőleges mozgékonyságot, mely az ízületeken keresztül jön létre. Amikor energetizáljuk a járásunkat, akkor erőt, figyelmet és mélységet viszünk a testünkbe. Minden ember járása megmutatja a személyiségét és azt hogyan érzi magát a bőrében, mennyire és hogyan képes előrehaladni az életben. A harmonikus járás egyensúlyt és áramlást hoz létre, amikor az energia valóban áramlik az egész testben és tudjuk, merre tartunk…

Érdekes, hogy például a Jivamukti iskola a napüdvözletet is ehhez a fejlődési folyamathoz hasonlítja, avagy ahogy az embrióból felemelkedünk, hiszen a jógában ugyanúgy ott vannak ezek az állomások, a babapóz, kobra, a cicahát és így tovább. És ez nem véletlen. Az ősi gyógyító technikák vagy az olyan módszerek, mint a 5 stages, amelyek visszanyúlnak a gyökerekhez ugyanoda lyukadnak ki. Szembenézés, mélység, elengedés . A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik.

Végül egy kis ízelítő: Nia 5 Stages Igen, lehet otthon a nappaliban csúszni, mászni!

Üdvözöld a Napot!

Talán Veled is megesett már, hogy nem találtad a kiutat egy helyzetből, fájdalomból, betegségből. Én hiszem, hogy mindezek gyökere ott van bennünk, valahol mélyen elrejtve és csak a saját erőfeszítésünkkel, fejlődésünkkel találhatjuk meg az utat, illetőleg gyógyíthatjuk meg önmagunkat. Persze hatalmas erő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kút mélyén a forrást. Nekem tudatosan nem mindig, sőt – őszintén szólva ritkán – sikerül szembenéznem magammal, venni egy nagy levegőt és alábukni a mélybe. Ezért (is) imádom a jógát, amivel úgy dolgozhatok a megbújó blokkjaimon és fájdalmaimon, hogy nem is kell feltétlenül azonosítanom azokat: egyszer csak kioldódnak, feljönnek, megdolgozódnak. Van, amikor észre sem veszem, csak változtatok valamin az életemben, másképp látok, csinálok dolgokat. Előfordult, hogy egy-egy ászanában (esetleg utána) dühös lettem vagy sírnom kellett, na, akkor tudtam, hogy most valami oldódik, gyógyul. Van, amikor hányingerrel, köhögéssel, erős izzadással szabadul meg a test attól, amire már nincs szüksége. Megesett, hogy jóga közben tisztán megérkezett a válasz vagy felismertem egy problémát. Nyilván, ha van fókuszom, konkrét belső munkám, akkor a jóga is hatásosabb eszköz. Nem árt tudni, hogy merre tartasz. Nem véletlen, hogy Iyengar mester a jógát, mint terápiás eszközt az adott betegségekre, testi és pszichés tünetekre gyakorlatilag a legmagasabb szintre fejlesztette és csodálatos eredményekkel gyógyít vele, általa. A testünk a legőszintébb tükrünk, minden tünete és fájdalma segélykiáltás arra, hogy „Hé, Te ott! Valami nincs rendben! Csináld másképp!”

Én ilyenkor általában a napüdvözletekhez, vagyis a Surya Namaskarhoz fordulok. Lehetőleg száznyolcszor. Nem, nem olyan szörnyen sok az a 108! Csak a nagyokos a fejedben háborog éppen! Körülbelül egy óra intenzív gyakorlás. Mint mondjuk egy óra futás vagy ugrálás… az igazi kihívás az elmédben van, hogy elhidd: meg tudod csinálni és legyőzd magad a holtpontokban! Csak szólok: meg tudod csinálni és képes vagy legyőzni magad! Minél inkább feszegeted a határaid, annál inkább megtapasztalhatod, hogy bármire képes vagy. Ha pedig megtapasztalod, akkor az elméd is elhiszi!

Miért pont 108? A 18-nak, 108-nak és 1008-nak különös jelentőséget tulajdonítanak a keleti hagyományokban. Az 1-es szám jelenti Istent, a legfensőbb Igazságot, a 0 jelképezi a spirituális gyakorlat teljességét, míg a 8-as jelenti az örökkévalóságot, a végtelenséget. A korai indiai asztrológiában egy napot az alvás és a napi tevékenységek között ciklusokra osztottak fel és egy napban 1008 ilyen ciklus volt. A buddhisták szerint az univerzum, a külső világ pontos tükörképe megtalálható az ember belső világában. A 108-as szám pedig a hívő és a benne rejlő isteni lény közötti távolságot jeleníti meg. Az ayurvéda 108 pontot tart számon a testünkön, amelyek megfelelő érintésével lehet gyógyítani. A kínai orvoslás szerint 108 meridián hálózza be testünket. A Nap és a Föld közötti távolság pontosan 108-szor akkora, mint a Nap átmérője. A Hold és a Föld közötti távolság pedig pontosan 108-szor akkora, mint a Hold átmérője. A Nap átmérője 18-szor nagyobb a Földénél. Na, ezért 108… de ha nem csinálsz 108-at, csak mondjuk hármat, kilencet vagy huszonhetet, elárulom, hogy az is csodás!

 
És miért pont napüdvözlet? Felfrissíti az egész tested izomzatát és felgyorsítja a légzést, valamint a szívverést – ezáltal növelve az oxigénellátást – anélkül, hogy fáradságot vagy légszomjat idézne elő. Megkönnyíti az emésztést az emésztő szervek rendszeres nyújtásával, illetve összenyomásával. Energizálja és serkenti a belső szerveink működését, megszünteti az emésztési zavarokat, székrekedést. Megerősíti a has izomzatát, a belső szervek szintjén jelentkező vérpangást gyorsan megszünteti. Kiszellőzteti a tüdőt, normalizálja a vérnyomást és a végtagok vérellátását is fokozza. Felfrissíti az idegrendszert a gerincoszlop rendszeres nyújtása által. Mivel eltávolítja a belső feszültségeket, segít megnyugtatni is az idegrendszert. A nyaktájék nyújtása által a pajzsmirigy működését is normalizálja. Hozzájárul a bőr szépségéhez, ami az egészségünk tükre, ugyanis a bőr bő vérellátása fokozza az azon keresztül távozó toxikus anyagok távozását. A rendszeres gyakorlás által az egész test folyamatosan erősödik anélkül, hogy közben elvesztené a rugalmasságát. A méh és petefészek működésére is jótékonyan hat. Megszünteti a menstruációs ciklus rendszertelenségét, valamint a vele járó fájdalmakat. Csökkenti a hajhullást és lelassítja az őszülés folyamatát. Elégeti a has, csípő és nyaktájék felesleges zsírpárnáit. A betegségekkel szembeni ellenálló képességünket is növeli az immunrendszer és a fizikai test egyidejű erősítésével. Határozottságot, valamint finomságot kölcsönöz a mozgásunknak. A Surya Namaskar az egyik leghatékonyabb gyakorlat a belső harmónia eléréséhez, amely pozitív hozzáállásra tanít a nehéz helyzetekben is… Mondjam még?!

Na, akkor pattanj fel és gyakorolj! Ne feledd: pár napüdvözlet mindig jó ötlet. Ja, és senki más nem csinálhatja meg helyetted! Ahogy senki más nem élhet helyetted… senki más nem dönthet helyetted… senki más nem gyógyulhat meg helyetted. C’est la vie, avagy ilyen az élet. De milyen szép is ez az élet!

„Ami előttünk és mögöttünk áll,

semmiség ahhoz képest, ami Bennünk rejlik.

Ha feltárjuk belső világunkat,

csodálatos dolgok történhetnek.”

Henry David Thoreau

Egység…

"Ignore the story and see the soul. And remember to love - you will never regret it." Seane Corn

Mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. És ne felejts el szeretni - sosem fogod megbánni! Remélem, ülsz. Ezt a tanítást Seane Corn, jógaceleb 17 évesen kapta haldokló AIDS-es fekete barátjától egy transzvesztita bárban, ahol - saját bevallása szerint tudatmódosítókra, na meg rendkívül széleskörű tapasztalatokra szert téve - bárpultosként dolgozott. Billy, az ominózus bárban ülve Seane-al - aki persze akkor még azt sem tudta, hogy a jógát eszik vagy isszák - egyszer csak rámutatott „Dannyre, a csodapónira” (aki egy szál cowboy kalapban, meztelenül várt arra, hogy egy dollárért valaki meglovagolja a hátát) és azt találta mondani: itt van Isten. Aztán rámutatott egy hajléktalan nagyinak látszó figurára a bár másik végében: és itt van Isten. Merthogy Isten mindenkiben ott van. Ezért hát mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. Billy pár nappal később meghalt. Seane pedig pár évvel később rátalált a jógára, ami megváltoztatta az életét. Ma már a világ egyik legismertebb vinyasa flow jógaoktatója, aki mindemellett híresen elkötelezett aktivista,  s az egyik leginspirálóbb jógi napjainkban. Ezt a tanítást róla és közvetve tőle az egyesületi Inspiráló Vinyasa Flow oktatók workshopunkon kaptam ajándékba. Azt hiszem több szempontból is tanulságos történet.

Tanulság egy. A csodálatos emberek is „csak” emberek. A legnagyobb tanítóid, akiket kapsz az életed során mind húsvér emberek, saját történettel, gyengeségekkel, hibákkal, gyarlóságokkal. És ez így van jól. Mert ez által (is) tanulhatod és gyakorolhatod a feltétel nélküli szeretetet, valamint az elfogadást. Ahogy Seane fogalmaz: a nap végén mindannyian azért vagyunk itt, hogy a szeretetről tanuljunk. Bizony a jógatanár sem szent. Szerencsére. A Himaláján egy barlangban nyilván könnyű szentként élni és onnan osztani az észt, csakhogy mi nem a Himaláján élünk és nem is az az életfeladatunk - tisztelet a kivételnek -, hogy elvonuljunk remetének. Az meg pláne nem, hogy bárkinek is osszuk az észt. Az a feladatunk, hogy ebben az életben és ebben a világban fényesítsük a lelkünket és mutassunk példát: önmagunkkal. És az a feladatunk, hogy elfogadjunk. Csak az tud megérteni, elfogadni másokat, meg segíteni őket az útjukon, aki jelen van az életében és tapasztal… és attól válik erős és hiteles tanítóvá, vezetővé, inspirációvá, ahogy tetszik… ha mindezt felvállalja és megosztja másokkal. Nem azért mert büszke rá. Nem azért, mert feloldozást vár. Hanem azért, mert az üzenete neked és nekem is szól.

Tanulság kettő. A feladat itt és most van. Ahogy legutóbb Jeanne jógi emlékezetett engem is a jóga szútrák legeslegelső tanítására: Most van itt az ideje a jógának. Nem holnap, nem, amikor hajlékonyabb a tested, nem amikor kialudtad magad, nem amikor már jobban megemésztetted az ételt. Most. És ez az életed minden apró mozzanatára igaz. Most élj úgy, ahogy élni szeretnél! Nem holnap, meg holnapután. Ne várj arra, hogy majd boldog leszel, majd többet gyakorolsz, majd szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nincs majd. Nincs olyan, hogy ma még eszem egy kis halat, meg csokit, de majd holnaptól vega környezetvédő aktivista leszek. Nincs olyan, hogy ma még idegesít a háklis szomszéd, de majd holnaptól megértő és jó fej leszek. Nincs olyan, hogy majd holnap megölelem és megmondom neki: szeretem. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. De majd-ot biztosan nem. Pont most van itt az ideje, hogy kilépj a komfortzónádból és feszegesd a határaid. Pont most van itt az ideje, hogy elengedd, amire nincs szükséged és helyet adj az új lehetőségeknek. Pont most van itt az ideje a jógádnak. Billynek sok AIDS-el a vérében már nem volt ideje. Nagyon szerencsés vagy, hogy Te még bármit megtehetsz! Élj ezzel a lehetőséggel! Nem tudom elégszer mondani!

Tanulság három. Mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk. Ez a jóga talán legfontosabb, örökérvényű tanítása. Ezt sem tudom elégszer mondani! Minden más csak illúzió. Mi pedig szeretünk ragaszkodni ahhoz az illúzióhoz, hogy jaj, de nagyon mások vagyunk és különlegesek és egyediek. Ha pedig már el mertük engedni ezt a mankót, akkor is szeretjük megtartani még azt a kis illúziót, hogy najó, egyek vagyunk a jógatanárunkkal, a barátainkkal, a szerelmünkkel, Mahatma Gandhival és Mandelával. Csak, hogy az a hírem van számodra: egyek vagyunk transzi Dannyvel, a csodapónival is. És persze a fekete, AIDS-es Billyvel. Meg Agnessel, aki Ruanda első három női parlamenti képviselője lett, de aztán csatlakozott a Hutu szélsőségesekhez és hírhedt tömeggyilkossá vált – épp börtönbüntetését tölti. Meg a kígyókkal, akiket kiszögeznek a fákhoz, hogy élve megnyúzzák őket a kígyóbőr táskádhoz. És a cápákkal, akiknek levágják az uszonyát a roppantul sikkes cápauszony leveshez és aztán egyszerűen visszadobják a tengerbe, hogy ott vérezzen el. Erről persze mind nem szeretnél hallani és olvasni. Mert olyan csúnyaaa. Hát, üdv a valóságban, Neo. A fejlődésed ott kezdődik, amikor mindezzel szembenézel és felelősséget vállalsz. Felelősséget vállalsz önmagadért. Felelősséget vállalsz azért, hogy rajtad is múlik. Felelősséget vállalsz azért, hogy a változás benned van. És felelősséget vállalsz azért, hogy teszel a változásért, a teljes életért, egy jobb világért. Szelektív szemétgyűjtéssel, egy öleléssel, jógával vagy, ahogy épp Te tudsz tenni. Most. És most... kezheted is azzal, hogy nem a történetével foglalkozol, hanem meglátod a lelkét. Kinek? Mindenkinek! Merthogy Isten mindenkiben ott van.

Jógázni bárhol, bármikor…

A hétvégén csupa-csupa csodálatos jógaélményben volt részem, úgy éreztem magam mintha új ablakokat nyitogattam volna a világra. Közben eszembe jutott Iyengar bácsi, aki a Jóga Új Megvilágításban című könyvében – ami az egyik személyes kedvencem, igen, ez itt a reklám helye – azzal kezdi, hogy lehetőleg takarítsd ki a szobát, ahol gyakorolsz, figyelj a rovarokra és vegyél egy plédet. Nem szupertapadós menő jógaszőnyeget a rugalmas sportpadlón… érted! Iyengar gyermekkorában amúgy maláriában, tífuszban és tuberkolózisban szenvedett. A túlélését köszönheti a fáradhatatlan gyakorlásának, amely aztán a különböző ászánákban való új felfedezésekhez és azok tökéletesítéséhez vezette (meg minket is neki köszönhetően). Namaste, Iyengar bácsi! És aztán eszembe jutottak azok a kislányok és asszonyok is Afrikában, akik a Yogawoman című filmben a betonpadlón gyakoroltak lelkesen, rendületlenül és boldogan, mert gyakorolhattak! Szóval igen, jógázni bárhol és bármikor lehet. És minél többször kilépsz a komfortzónádból, annál többet megtapasztalhatsz önmagadról és annál több, mélyebb inspiráció érhet! Szerintem.

Na, de vissza a csodás hétvégi élményekhez. Szombaton Benkő Katalin festőművész Érintő című kiállításának apropóján magán a kiállításon tartottam jógaórát a hatalmas hullámzó festmények között, amelyek a kék különböző árnyalataiban áramoltak… Nem éppen átlagos jógaóra. Annyit mondhatok, hihetetlenül inspiráló volt! Pedig padlószőnyeg volt és a képek miatt nem éppen meleg, a jógaszőnyegek csúszkáltak és a lelkes jógik sem a rendszeres vinyasa flow gyakorlók B közepéből kerültek ki. Mégis – talán kijelenthetem, hogy mindannyiunknak – csodálatos élmény volt! A festmények szinte magukba szippantották az embert, mintha csak a tenger hullámain lebegnél és úgy vittek mindenkit a napüdvözletekbe, mintha valóban mindannyian hullámok volnánk… Hullámok, amelyek különbözőek, mégis egyazon óceán pillanatnyi részei. Talán ismered a történetet, amelyben az óceán két hulláma beszélget egymással. Az elülső hullám azt mondja az őt követőnek, hogy retteg, mert mindjárt partnak ütközik, és ettől megszűnik létezni. A második hullám azonban semmi jelét nem mutatja a félelemnek és így szól az elsőhöz: „Te nem értesz semmit. Hiszen Te nem hullám vagy, hanem a nagy óceán részecskéje!” Nos, így éreztem magam én is a kéklő vásznakkal körülölelve: a hatalmas óceán részecskéjeként, átáramolva az életen, amely befejeződik majd egyszer, de véget nem ér, csupán átalakul és addig is… ezekért a pillanatokért biztosan érdemes élni!

Aztán elérkezett a vasárnap és a Yoga Hike, amit a Vinyasa Flow Jóga Egyesület öko kommandójának tagjai keltettek életre, köztük jómagam. A lényege: minden hónap 3. vasárnapján, a családi ebéd előtt egy közös séta, szemétszedés és jóga a természetben! Mert szerintünk a környezet védelme a természet szeretetével kezdődik. Mert csodálatos élmény az erdőben jógázni. Mert ha útközben felszeded azt a szemetet, amit találsz, azzal máris élhetőbb hellyé tetted a világot. Mindezért. Aztán amikor ott álltunk, mint a cövek a különböző egyensúlyozó ászanákban, eszkimónak beöltözve, teljes harmóniában… nos, akkor értettem meg, amit egy erdőgyógyító mesélt nekem egyszer. Van ugyanis egy csoport elhivatott ember, aki azzal foglalatoskodik a szabadidejében, hogy beteg fákat, beteg erdőrészeket gyógyít közös szándékkal és energiával. Az a hihetetlen, hogy a törődéstől és szeretettől valóban meggyógyulnak a fák. Ami még ennél is csodálatosabb, és amit magam is megtapasztalhattam, hogy bármennyit is teszel Te az erdőért, annak a sokszorosát kapod vissza. Hogy valóban feltöltenek a fák. Ott a faleveleken egyensúlyozva nem volt senki, aki kiesett volna olyan pózokból, amelyeket a jógaórákon a legtöbben másodpercekig sem bírnak kitartani. Ott az erdőben olyan könnyen és természetesen kapcsolódtunk egymáshoz, ember az emberrel, ember a fával, fa a fával, hogy – újra – nem volt kérdés: mindannyian egyek vagyunk és ugyanaz a fény ragyog bennünk… Ott a fák alatt arra a pár órára valóban önmagam voltam. Álarcok és sallangok nélkül. Félelmek nélkül. És éreztem, szinte a két kezemmel foghattam a pillanat örömét, az élet örömét. Hát, ezért is érdemes volt élni!

Egy szó, mint száz: jógára fel! Kiállításon, erdőben, betonon… amikor, ahol, ahogy érzed. Csak azt tudom ajánlani, hogy ne tartson vissza semmi! Mert… hogy ismét Iyengart idézzem:

„A szavak nem tudják kifejezni a jóga teljes értékét. Meg kell tapasztalni.”

Vízöntő szútrák

„Evilági létezésed alatt az elme végtelensége a rendelkezésedre áll.

Ennek megjelenítéséhez vezetettségre

és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére van szükséged.”

Yogi Bhajan

Szerencsés vagyok. Egy olyan korban élhetek, amelyben az ősi tanítások, mint a jóga és a gyógyító, öngyógyító technikák már nem zárt kolostorok féltve őrzött titka, s aszkéták kiváltsága, hanem mindannyiunk számára elérhető tudás és belső út. Döntés, lehetőség és ajándék. Csak rajtam múlik, hogy kibontom-e, a mélyére nézek-e és megőrzöm-e a leckéket, melyeket kaptam… Nem könnyű. Az élet sem könnyű, csak szólok. De a választás akkor is az enyém. Szerencsés vagyok, mert ezt a belső utat csodálatos tanítók ragyogják be nap, mint nap és lámpást tartanak a sötét alagutakban, a lelkem bugyraiban, a testem fájdalmaiban és kerülőútjain. Belenézhetek a szemükbe, ezekbe a fényes tükrökbe, amik emlékeztetnek a feladataimra, hogy magamra találjak újra, meg újra. És szerencsés vagyok, mert az egyik ilyen fénylény (fedőnevén Varga Judit) jógás elvonulásán gyűjthettem a szebbnél szebb ajándékokat múlt hétvégén.

A hétvége egyik nagy ajándéka számomra a Vízöntő kor szútrái voltak. A Vízöntő kor, vagyis új kor, az a bizonyos „new age” úgy sejtem már a Te ajtódon is bekopogtatott. Ez a szabad információáramlás kora, aminek köszönhetően szinte mindent elérhetsz egy gombnyomással és közösségi életet élhetsz a nap 24 órájában, ha birtoklod azt az Internet nevű találmányt. Sok tanulnivalónk van ebben a korban – többek között – az összefogásról és az együttműködésről. Ez a demokrácia és az intuíció kora, amelyben már nem az a kérdés, hogy mit tesznek értem mások, hanem sokkal inkább az: hogyan szolgálhatom én a közösség érdekeit?! A személyes felelősségvállalás ideje ez, amelyben szembenézek a feladataimmal és felelősséget vállalok a döntéseimért, a saját sorsomért, s a környezetemért, miközben felismerem, hogy mi itt mindannyian egy nagy egész része vagyunk és ugyanaz a fény ragyog benned, bennem, meg Etusban, aki egy szintén jógatábor résztvevő, kedves tacskó-csivava keverék.

Az új kor szútráit, vagyis jógikus alapelveit, az ún. Vízöntő szútrákat egy bölcs tanító, Yogi Bhajan (Jógi Bhadzsán) hatha és kundalini jóga mester adta át a halandókank. 1968-ban érkezett Kanadába, és osztott meg mindent nyitott szívvel, amit Indiában tanult a spirituális tanítóitól az állandóan rohanó fehér emberrel. Fáradhatatlanul járta a világot és tanított egész életében. Mottója a „Tarts ki, és fenntartanak”, valamint az az örökösen ismételt célkitűzés volt, hogy nem tanítványokat jött gyűjteni, hanem tanárokat és vezetőket inspirálni. Hát engem inspirált! Namaste Yogi Bhajan! Íme, az ő csodálatos tanításai, amelyekhez bármikor fordulhatsz, ha nem találod a kiutat a sok információ hálójában, vagy esetleg netalántán elfejtenéd, hogy mi mind Egyek vagyunk.

1. „There is a way through every block”: Minden akadályon át lehet jutni! Itt az ideje szembenéznünk azzal, hogy akadályok márpedig vannak és lesznek. Egy életre való feladatot kaptunk egy világban, ahol mindig minden változik. Nem az a cél, hogy ki és elkerüljük az akadályokat, hanem az, hogy megtaláljuk az utunkat rajtuk keresztül, s valóban átrágjuk magunkat a feladatainkon! Ez a jógában gyönyörűen megmutatkozik, ugyanis a testünk egy olyan rendkívül intelligens csodája a világmindenségnek, amely ha akadályokba ütközik, például talál egy merev részt, egy blokkot vagy rossz emléket, fájdalmat, akkor keres egy másik utat és kikerüli a problémás területet. Azt hiszed, helyesen végzel egy ászanát és egyszer csak elkezd fájni a könyököd vagy a derekad… mert az nem csaturanga, amikor a könyökízületeiden lógsz. És a jógatanárod nem azért hajtogatja, hogy figyelj a könyöködre, miközben csaturangázol, mert más nem jut éppen eszébe, hanem azért, hogy valóban merülj el a gyakorlásodban és figyelj magadra. Persze, hogy egyszerűbbnek tűnik elmenekülni vagy homokba dugni a fejed! Egyszerűbbnek tűnik úgy tenni, mintha jógáznál. Csakhogy az nem jóga. Ahogy a menekülés nem teljes élet. Ezért emlékeztesd magad a legnehezebb helyzetekben és csaturanga közben is arra, hogy Yogi Bhajan megmondta: minden akadályon át lehet jutni! Tiéd a lehetőség!
2. „Recognize that the other person is you”: Ismerd fel magad a másik emberben! Ó, ez könnyű! Hiszen ebben hiszünk, nemde?! Csakhogy ez nemcsak egy szép eszme, amit közzétehetsz a Facebookon vagy a földelés jegyében ráhímezhetsz a falvédődre, mint nagyanyáink, azt, hogy „hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Igen, hímezni szabad! És törekedni arra, hogy felismerd magad a másikban: kötelező! Ezt minden nap, mindenkivel szemben kell gyakorolnunk. A mogorva kollégával; a barátaiddal, akiket oly természetséggel kritizálsz, hogy gyakran észre sem veszed; a szerelmeddel, akitől olyan sokat vársz, ahelyett, hogy örülnél annak: adhatsz; a tanítóddal, akinek ugyanúgy lehet rossz napja, mint neked, mert ő is ember; a lökdösődő emberekkel a buszon, akik rálépnek a lábadra; a trollokkal az Interneten, akik mindent kritizálnak, a családoddal, akiket nem véletlenül választottál erre az életre. Mondom: mindenkivel! Mindannyiunknak megvan a maga feladata. Mindenki tükör, amelybe belenézhetsz és felismerheted magad! Elfogadással és szeretettel. Azt javaslom, kezdd azzal, hogy szereted és elfogadod önmagad! Szeretettel érintsd meg magad, amikor sietve szappanozol, szeretettel lépj a jógaszőnyegedre, szeretettel főzz vacsorát. Te magad vagy a változás. Minden itt kezdődik.
3. „Vibrate the Cosmos, the Cosmos shall clear the path”: Rezgesd az Univerzumot és az Univerzum utat nyit előtted! Mindenekelőtt nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy van ez a hatalmas végtelen valami, az Univerzum. Az információ korának hála már tudhatod azt, hogy Föld nem lapos, ráadásul ott van az sok bolygó, meg feketelyuk körülöttünk és minden tágul és minden átalakul. Hogy Einsteint idézzem: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.”Amikor pedig átalakul, energia lesz belőle. Az anyag és az energia pedig univerzálisan egy és ugyanazon dolog két különböző megtestesülési formája. Tehát Te is energia vagy. És ez még csak a kezdet. Remélem, ülsz: bizony, nem Te vagy a világ közepe. Nem körülötted forog a Föld és Isten sem azzal van elfoglalva a nap 24 órájában, hogy minden közlekedési lámpát zöldre váltson, amikor sietsz! Most, hogy ezt megbeszéltük mi is volt a falvédőn? „Hol hit ott szeretet, hol szeretet ott béke…” Tudtak ám valamit a nagymamák. Higgy magadban, higgy az Univerzumban, az utadban, a „dharmádban”, vagyis a sorsodban, amelyet ez a hatalmas valami rendelt számodra. Ha jó úton jársz, ha észreveszed és követed a jeleket, akkor az Univerzum támogatni fog Téged. Ne akarj más lenni, mint aki vagy és ne add fel az álmaid! Mindig kapsz segítséget, támogatást! Kérdés, hogy meglátod-e… kérdés, hogy megrezgeted-e az Univerzumot… Hogyan? Jógázz tiszta szívvel és szándékkal: biztosan érezni fogod a rezgését!
4. „Understand through compassion or you will misunderstand the times”: Az együttérzésen keresztül érts meg mindent, különben félreérted ezeket az időket! Nem, nem sajnálat! Nem leereszkedés! Nem észosztás! Nem nyünnyögés! Együttérzés! Együtt érzek Veled. Tudom, hogy én egy másik Te vagyok és ugyanaz a fény ragyog bennünk. Elfogadom, hogy bárhol is tartasz, neked most ott, azzal van dolgod és végig kell menned a saját utadon, ahogy nekem is a sajátomon, miközben lehet, hogy egyszer csak ugyanaz a cipő szorít minket vagy engem már szorított, ahogy most Téged vagy azt sem tudom, miről beszélsz, de ez csak azt jelenti, hogy én még nem tartok ott. Örülök annak, hogy bármennyire is Egyek vagyunk, nem vagyunk egyformák, így tanulhatok Tőled, általad. Érezhetem, amit érzel. Köszönöm, hogy együtt érezhetek veled. És amikor mindezt esetleg netalántán elfelejtem, akkor elmegyek jógázni és megosztom az erőfeszítésemet, az energiámat, az izzadságomat a többi ismeretlen vagy szeretett jógival a teremben. Érzem azt, hogy támogatjuk és visszük egymást előre. Érzem azt, hogy nekik sem könnyebb vagy nehezebb, mint nekem. Akár hajlékonyabbak nálam, akár merevebbek, akár szomorúak, akár vidámak, akár gömbölyűek, akár csenevészek. A levegőt, amit beszívok, épp kifújta valamelyikük. A levegőt, amit kifújok, épp beszívja valamelyikük. Együtt lélegzünk. Együtt jógázunk. Együtt érzünk.
5. „When the time is on you, start, and the pressure will be off”: Ha itt az ideje, cselekedj, és a nyomás megszűnik! Végül, de nem utolsó sorban: cselekedj! Beszélhetek neked én itt napestig a jógáról, ha nem mászol álmosan, fáradtan, nyűgösen (is) a jógaszőnyegedre és nem tapasztalod meg magad! Nézheted az életet filmeken és olvashatsz róla könyvekben, de csak Te élheted meg az őszi falevelek zsizsegését a talpad alatt, a szerelmed nyakának illatát, a barátod ölelését, a vigaszt a nevetésben, a melegséget egy jó teában, az izgalmat az utazásban, a mélységet a fejlődésben. Csak Te érezheted a fájdalmad, ami által átégsz és felszabadulsz. Senki más nem teheti meg helyetted. Hogy mikor van itt az ideje? Figyelj magadra és tudni fogod. A figyelmed a legnagyobb kincsed. Rágd át magad az akadályokon, ismerd fel magad a másikban, hallgass az Univerzumra és kövesd a sorsod, érezz együtt a tükreiddel… és cselekedj!. Ha szembemész a saját utaddal és sorsoddal, akkor bizony épp szembe próbálsz menni a világmindenséggel, hát nem csoda, hogy nyomást érzel. Ha akarunk valamit, azért mindig a lelkünkkel kell fizetnünk. Ha elengedjük az egónk és aktív részeként a világnak hagyjuk beteljesülni a sorsunk, akkor tudjuk, mikor mit kell cselekednünk. Érezzük minden porcikánkban. Hát, persze, hogy nehéz! Hát persze, hogy nem megy mindig! Nekem sem megy mindig! Az nem baj. Talán kijelenthetem, hogy egyikünk sem Buddha vagy Yogi Bhajan. De a lehetőség mindig itt van. A lehetőség bennünk van! Erre az ajándékra emlékezz!

Helyén van a szíved?

A hétvégén Jóga Dzsem volt, ha valaki esetleg még nem tudná ezen a földtekén!!! Hogy az mi a manó? Nem manó, hanem egy élő zenés, maratoni, improvizatív jógaóra, ahol Vinyasa Flow jógaoktatók – szerény személyemmel egyetemben – adták egymásnak a stafétát órákon keresztül a Sattwa Sound Band és DJ Jaya közreműködésével. Élő zenére jógáztunk, izzadtunk és áramoltunk sok lelkes jógival. Annyit mondhatok, hogy felejthetetlen élmény volt! Ezen a felejthetetlen élményen nekem a szívcsakráról kellett mesélnem, mint az utolsó óra fókusza… és ha már ott, akkor persze itt is!

Kezdjük a mindennapi működésünkkel… Te hogy ülsz éppen a géped előtt? Lehet, hogy a vállaid előreesnek, a hátad a lapockáknál esetleg ki is púposodik, a mellizmaid talán már le is rövidültek, a fejed pedig kilóméterekkel előrébb van minden másnál?! Elárulom a titkot: én bizony gyakran kapom magam azon, hogy pont így tartom magam. Ilyen tartásban a mellkasunk összenyomódik és a szívcsakra „bezárul” vagyis energiahiányos állapotba kerül. Sokan bizony így töltjük a mindennapjainkat. Hát, így nem is olyan egyszerű kapcsolódni bárkihez, nemde?! Valójában a szívünket nemes egyszerűséggel elhanyagoljuk, figyelmen kívül hagyjuk, mert a szív bizony veszélyes jelenség, roppantul kiszámíthatatlan és a mi kis kiszámítható életünkben ez rendkívül ijesztő. Ellentétben ugye a fejeddel, ami nagyon is irányítható. Benned van és hatalmad van fölötte. A szíved nagyobb nálad, hatalmas és ahogy Osho bácsi fogalmaz: Te vagy a szívedben, nem fordítva. A szív működése rejtélyes, ami aggodalmakat kelt. Ki tudja mi fog történni? És hogyan fogsz megbirkózni vele? Sosem lehetsz felkészült, ha szívügyekről van szó… ezen a terepen váratlanul történnek a dolgok. Ezért az ember fia és lánya inkább úgy döntött, hogy elkerüli a veszélyzónát és a fején keresztül tartja a kapcsolatot a valósággal. Tisztelet a kivételnek: bizony, nincs könnyű dolga a szívcsakrádnak!

Amit jó, ha tudsz erről a csakráról: ide kapcsolódik az adás és elfogadás, az együttérzés, a megbocsátás, a megnyílás mások felé és persze a szeretet. Szép szavak, de ezek csak úgy működnek, ha nem a fejedből, hanem a szívedből jönnek! Eleme a levegő, amely mindennel összeköt bennünket, éppúgy, mint a nagybetűs szeretet és a tapintásnak, mint érzékszervi funkciónak van alárendelve. Ez a kapcsolatteremtést, a megérinthetőséget és a dolgok, meg az emberek megérintését jelenti. Szó szerint ám! Ezáltal jut kifejezésre az a képességünk, hogy átérezzük a lényünket (igen, nem árt saját magadat érezni!), együtt tudjunk érezni másokkal és egy hullámhosszra kerülhessünk egymással. Ugye, szép? Bizony, hogy szép! Ugyanis ezen a központon, a szívünkön keresztül fogjuk fel a természet szépségét, valamint a zene, a képzőművészet és a költészet sugallta harmóniát. A képek, a szavak és a hangok itt alakulnak át érzésekké. Ha nyitott a szíved, csak akkor tudod befogadni a jóga alaptanítását is, miszerint mindannyian EGY-ek vagyunk, mindent és mindenkit egy egyetemes energia jár át, mindannyiunkban ugyanaz a fény ragyog. Sok spirituális tanítás hangsúlyozza, hogy a szeretet a boldogság kulcsa. A szeretet érzése az, ami szabaddá tesz, megszabadít a félelemtől, a feszültségtől. Itt megemlíteném, hogy az önzetlen és feltétel nélküli szeretetről beszélünk. Ami ugyanis nem feltétel nélküli, az nem szeretet. Nem lehet szívből szeretni és közben feltételeket szabni, vagy a saját érdekeidet nézni, ezek kizárják egymást. És nem lehet úgy szeretni másokat, hogy magadat nem szereted. A megbocsátást, az elfogadást és a szeretetet saját magaddal szemben is gyakorolni kell, különben nem fogsz tudni másoknak megnyílni és másokat szeretni. Van feladat!

Hadd meséljek egy Kate Hartman nevű művészről, akit az érdekel, hogy mi emberek hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz és a minket körülvevő világhoz. A legtöbb dolog, amit készít, vagy hordható, vagy valamilyen más kapcsolatban áll az emberi felépítéssel. A Botanicalls nevű projektje lehetővé próbálja tenni a növényeknek, hogy nyomot hagyjanak az emberi kommunikációban. Ha egy szobanövény szomjas, kezdeményezhet majd telefonhívást vagy üzenetet küldhet egy Twitter-szerű szolgáltatáson. Vagyis ki tudja fejezni a szükségleteit. Hogy biztosan meghalld! Elég mókás. Másik mániája a gleccserek, pontosabban az ember-gleccser kapcsolat. A gleccserek lassan elhagynak minket (globális felmelegedés, ugyebár). Egyre csak zsugorodnak és visszahúzódnak, néhányuk már teljesen eltűnt. Ezért ideje lenne kapcsolatba lépnünk velük, hátha meggondolják magukat... Kate szerint pedig a legkielégítőbb megoldás a kapcsolatteremtésre a (meg)hallgatás képessége, amire minden jó kapcsolatban szükség van... akkor is, ha egy gleccserrel szeretnél kapcsolatot teremteni!  És mert ugye napjainkban mindenre eszközöket használunk, hogy kitaláljuk, hogyan is kapcsolódunk a világhoz, elkészített egy eszközt, amit Gleccser Ölelő Öltözéknek nevezett el. Ez olyan hőszigetelő anyagból készült, amely arra szolgál, hogy áthidalja a hőmérséklet különbséget az emberi test és a fagyos jég között. Lényegében egy felkérés az emberek felé, hogy feküdjenek el a gleccseren és öleljék magukhoz. Imádom! A kedvencem mégis az ún. Felfújható Szív, ami mintegy külső szervként segíthet a viselőinek kifejezni önmagukat. Képes arra, hogy felfúvódjon vagy leeresszen a különböző érzelmek hatására. Minden kifejezhető általa a csodálattól és a vágyakozástól kezdve az aggodalmakig vagy a szorongásig... Igencsak elgondolkoztató. Mármint, hogy erre szükségünk van. Valamire, ami kifejezi helyettünk, mit is érzünk!

Ha Te nem szeretnél egy felfújható szívvel a mellkasodon járkálni, akkor bizony itt az ideje elkezdened foglalkozni a szívcsakráddal! Kezdd azzal, hogy figyelsz magadra és akár a jógaszőnyegeden, akár azon kívül próbálod nem előre görnyeszteni a felsőtested, hanem nyitni a mellkasod és minél többször rajzolni magadból egy C betűt, egy hatalmas szivárványt. Mindezt gyakorolhatod például a kobrában, a sáskatartásban vagy a növekvő holdban, amikor fél térdre támaszkodva hátrahajolsz és nyitod a szíved! Csodás hatást érhetsz el sok-sok fordított vagy ’rendes’ namaste-vel, a bölcsővel vagy a teve ászanával. Arra is figyelni kell ám, hogy – mint mindegyik középső csakrának – a szívcsakrának is van hátsó örvénye is, a lapockák magasságában. Az aztán a problémás terület, azzal a sok kis kitapintható csomóval, meg nagy adag feszültséggel. Ezért fontosak azok a pózok is, amik erőteljesen szétnyitják, kilazítják a lapockák tájékát, mint például a cicahát vagy a garudászana, vagyis sas póz. És ha szeretnél jót tenni a gerinceddel is, nem csak a szívcsakráddal, akkor feküdj hason minél többet. Meg fogsz lepődni, mennyi mindent lehet hason fekve csinálni! Mindezeken túl – a kommunikáció és a technológiai eszközök túlburjánzásának korában – azt tudom mondani, hogy kapcsolódj a világgal! És ne csak az éteren keresztül!!! Kapcsolódj azáltal, hogy – teljes fizikai valódban és minden figyelmeddel – jelen vagy! Találkozz a szeretteiddel, érintsd és öleld meg őket minél gyakrabban! Nem csak az emebereket! Öleld meg a kutyád, cicád, aranyhalad (csak óvatosan) vagy a kedvenc fád! Locsold meg a szobanövényed, mielőtt felhív... Egy tea vagy forró csoki fölött beszélgess személyesen azokkal, akik fontosak neked. Legyen minden étkezésed ünnep, amit megosztasz másokkal, mint a mediterrán országokban, ahol vedelik az olívaolajat, meg a bort, késő este tartanak hatalmas lakomákat, mégsem tudják mi az a szívinfarktus. Hogy miért? Mert azt tudják, hogy mi az öröm, az összetartozás és a közösség (nem, nem a faccera gondolok)! Engedd meg magadnak, hogy meghatódj, sírj, nevess, simogass, csókolj, és szeress! Szeress minden szívdobbanásoddal. Kívánom, hogy még nagyon sokáig dobogjon és dobogtassa meg mások szívét! Namaste.


Nagy köszönet Varga Juditnak,  jógaoktatómnak és mentoromnak az inspirációjért, valamint a fantasztikus csakrás hírleveleiért!