Mi a közös egy vezetőben és egy jógiban?

Naná, hogy a jóga!

Az ókori nagy filozófusok úgy tanították: az emberi lét azt jelenti, hogy mi magunk rendelkezünk önmagunkkal. Te vajon rendelkezel önmagaddal? Hány perced, órád van egy nap valóban önmagadra? Hány percet és órát töltesz olyan tevékenységekkel, amik nem adnak örömet, nem visznek sehová, nem fejlesztenek, nem mélyítenek el önmagadban… Te mennyit fecsérelsz el a saját idődből? Igen, tudom. Ott a munka, a bevásárlás, a tévé. Meg  a stressz, a felgyorsult világ, a helytelen táplálkozás, az egymástól való elidegenedés, mert ugye nincs időd senkire és semmire. Régi ismerősök, amik jelen vannak mindannyiunk életében. De hol vagy Te? Mi tesz boldoggá? Mi visz előre?

Megesik, hogy az embernek van szerencséje fantasztikusan inspiráló kezdeményezésekkel találkozni. Van úgy, amikor még az is megadatik, hogy részt vegyen bennük. Ez történt velem is. A fantasztikusan inspiráló kezdeményezésről annyit, hogy van olyan bátor ember, aki ezt az ezospiri, multikulti, füstölős, aummmozós, ki tudja mi is ez, de nagyon narancssárga jógát el meri vinni egy nagyvállalat vezetői tréningjére, példát mutat, és azt meri mondani az embereinek, hogy én rátaláltam, gyakorlom, nem tudom hogyan, de hat, csináljuk együtt, változást hoz, tudatosságot teremt. És gyakorolják, sőt még lelkesek is! Csakhogy itt nem arról van szó, hogy valaki betéved egy jógastúdióba a sarkon és elkezd járni munka után, mert olcsó, mert közel van, mert szimpatikus a tanár, mert a barátnője/barátja is jár, mert állítólag ezzel fogyni is lehet és így tovább, aztán - jó esetben - szép lassan megtapasztalja a saját bőrén és a saját életén, hogy ez milyen jó is neki, meg a környezetének és még a fű is zöldebb azóta! Itt konzervben kellett átadni és tudatosítani egy főleg verbális közegben, abban a bizonyos versenyszférában, ahol uralkodnak azok a bizonyos farkastörvények, hogy hogyan is jön ez ide kérem, avagy például mitől és miképpen lesz valakiből jó vezető, s ebben  hogyan segíthet a jóga, mint eszköz.

Az a jó hírem van, hogy átment, mint kés a vajon. És tényleg segít. Méghozzá úgy, hogy a jóga pont arra tanít: Te magad rendelkezz önmagaddal és legyél jelen az életedben. És erre a tanításra éppúgy szüksége van minden vezetőnek, mint minden jóginak. Mindannyiunknak szüksége van az önmagunkban meglelt, mozgás általi örömre. Hogyan? Példának okáért így:

Légy pozitív! Nem, nem arra gondolok, hogy a nap 24 órájában vigyorogj, mint a vadalma és tégy úgy, mintha minden rendben lenne, miközben úgy érzed, semmi sincs rendben. Én a pozitív hozzáállásról beszélek. Arról, hogy mindenben keresd és találd meg azt, mit ad neked, miért teszed, miért van rá szükséged. Találd meg mindenben a benne rejlő lehetőséget és meríts belőle inspirációt, motivációt. Merülj el benne és légy jelen. Akár a jógaszőnyegedre lépsz, akár dolgozol vagy mosogatsz, vagy vacsorázol valakivel. Ne engedd, hogy a félelmeid és megszokásaid irányítsák az életed. Te irányítsd az életed! Az mindenekelőtt rajtad múlik, hogy érzed magad a saját bőrödben.

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, válaszd a flowt és nyisd meg a szíved! Azt hogyan kell? Sok napüdvözlet és...

• például növekvő hold (támadóállásban tedd le a hátsó térded a talajra, nyújtózz felfele a karokkal, kulcsold az ujjaid, nézz fel és nyisd a mellkasod),
• Parsvottanasana, avagy piramis (egy kisebb terpeszben állsz, kezed a hátad mögött fordított namastéban, csípő és medence előre néz, akárcsak a lábfejek és innen hajolsz előre),
• Virabhadrasana III, avagy 3-mas harcos/hős fordított namastéval (támaszkodj az egyik lábadra, és csinálj magadból egy T betűt, miközben a hátad mögött namastében vannak a kezeid vagy átfogod az ellentétes könyököd),
• Ustrasana, avagy a teve se maradjon ki (térdelsz a szőnyegeden, mintha kukoricán kéne a sarokban csak ez sokkal jobb és a kezeddel megtámasztod a medencéd vagy megfogod hátul a sarkad, miközben nyitod a mellkasod és felnézel az égre).

Engedd el! Engedj el mindent, amire nincs szükséged. Legyenek azok tárgyak, megszokások, félelmek, előítéletek, emlékek. Ne kapaszkodj, ne ragaszkodj, ne halmozz fel! Valóban szükséged van arra a legújabb kütyüre? A sokadik leértékelt pulcsira? A harmadik gombóc fagyira? A következő mütyürre, ami porosodik a polcodon? Valóban szükséged van arra a barátságra vagy kapcsolatra? Kérdezd meg magadtól, hogy félsz-e az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, az önállóságtól, az új utaktól?! Ne ragadj bele helyzetekbe, csak mert félsz az újtól! Ne rágódj a múlton… azon, hogy mi lett volna, ha. Ne rágódj mások viselkedésén. Az róluk szól és nem rólad. Száz oka lehet, amiről nem tudsz, olyan belső motivációk, amikről nem is kell tudnod. Engedd el, lépj tovább és vedd észre a lehetőségeket. Ahogy a nagymamám mondta mindig: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha megengeded neki, hogy kinyíljon…

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, nyisd a csípőd, mert ha hiszed, ha nem a csípőnk környékén raktározzuk a sok érzelmet és emléket és ragaszkodást, na meg persze csavarj sokat, hogy kicsavarj magadból mindent, amire nincs szükséged! Azt hogyan kell?

• Virabhadrasa II, avagy 2-es harcos jó választás (egy nagy bátor lépés, hajlítsd az elülső térded, a hátsó sarkad és a külső talp éled nyomd bele a talajba, a felsőtested a jógaszőnyeged hosszabb oldala felé néz, tárd oldalra a karjaid és nézz az elülső kezed felé),
• Utthita és Parivritta Parsvakonasana, avagy teljes vagy csavart oldalsó szögtartás (mikor ugyanabban a terpeszben vagy, mint a 2-es harcosnál, csak letámasztod a tenyered a lábfejed elé vagy mögé, esetleg itt csavarsz egyet),
• és persze galambok, mint a duplagalamb (amikor leülsz a szőnyegedre, leteszed az egyik lábad úgy, hogy a sípcsontod párhuzamos legyen a szőnyeged elejével, térd behajlítva, aztán ráhelyezed a másik lábad – boka a térdre, térd a bokára és innen nyújtózol előre),
• vagy legyél pillangó, Baddha Konasana (ülj le, hajlítsd be a lábaid és tedd össze a talpad, engedd a térdeid két oldalra, miközben nyújtózol a fejtetőddel a plafon felé).

Légy önmagad! Hogy az milyen? Ott kezdődik, hogy gyökerek. Igen, mint a fáknak. Ki vagy Te? Honnan jössz? Hol tartasz? Hova tartasz? Mi az az érték, amit magaddal hozol, amit érdemes megőrizni, továbbadni? Ha tudod, hogy ki vagy, akkor olyan mély gyökereket tudsz növeszteni, hogy a legnagyobb vihar sem fog kicsavarni a földből. Ha tudod ki vagy, akkor nincs szükséged szemellenzőkre, mintákra, nem kell másokat vakon követned. Légy nyitott és befogadó. Figyelj, hallgass meg másokat, tágítsd a határaidat, de vállald önmagad és a véleményed. Nem, nem arra gondoltam, amikor a viccben bemondják a rádióban, hogy egy hülye szembe megy az autópályán a forgalommal… Mit egy? Száz!!! Nem az a cél, hogy másokat minősíts vagy értékelj. Az a cél, hogy tudd mire, kire van szükséged, mit érzel és ezt ki tudd fejezni én-üzenetben. Hogy az mi is? Amikor nem azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinált vagy mit nem csinált, hanem azzal, hogy veled mi a helyzet! Például úgy kezded a mondókádat: nekem az a véleményem, hogy… én úgy érzem, hogy… én azt szeretném, hogy… nekem arra van szükségem, hogy… és így tovább. Próbáld ki és meglátod micsoda változásokat teremthetsz vele az életedben!

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, játssz az egyensúlyoddal és a félelmeiddel! Azt hogyan kell?

• Például csinálj egy fát magadból, vrksasana (támaszkodj az egyik lábadra, a másik lábad hajlítsd be és a talpad nyomd bele a belső combodba a másik lábadon, nézz ki egy pontot és csak arra figyelj, miközben kitárod a karjaid),
• legyél félhold (kezdd terpeszben, támaszkodj az egyik lábadra, nézz le a földre, tedd a lábad elé a kezed és emeld a hátsó lábad és a másik kezed),
• játszd el Bruce Lee-t, konzervatívoknak gólya (támaszkodj az egyik lábadra, a másikat hajlítsd be és emeld fel, comb párhuzamos a talajjal, emeld a karjaid a plafon felé és feszítsd vissza a kézfejed, mint Bruce),
• próbálj ki fordított testhelyzeteket, mint a fejenállás vagy kézenállás, nézd meg kifordítva a világod, segítségül hívhatod a falat a szobában vagy egy másik jógit a közelben… a lényeg, hogy próbáld meg újra és újra!!!

Szárnyalj!

Talán már Te is észrevetted, hogy a gondolkodással kapcsolatos metaforák milyen gyakran veszik képeiket a madarak világából. Az ember kotlik egy-egy elképzelésen, lecsap egy-egy részletre, a képzelet pedig szabad, mint a madár, a gondolkodás szárnyakat kap, míg hirtelen megszületik a nagy ötlet, egy fontos döntés. Az egész folyamat meglepően hasonlít a madarak életformájához…

Esetleg azt is észrevetted már, hogy a nagy jógik az élővilágról nevezték el a legtöbb ászanát, vagyis testhelyzeteket, amiket gyakorlunk jóga közben. Persze ez nem véletlen! Hiszen mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk.

Na, de kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért gyakorolunk ászanákat?! Bizony évszázadokig tartott, amíg jelenlegi formájukban kifejlődtek és lényegében a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. Erős és rugalmas fizikumot hoznak létre, csökkentik a fáradtságot és megnyugtatják az idegeket. Valódi jelentőségük azonban abban rejlik, ahogy a tudatot szoktatják és fegyelmezik. Az ászanák gyakorlásával hódítod meg a tested és teheted azt valóban a szellemed hordozójává. Nem egy test vagy, akinek lelke van. Hanem Lélek vagy, akinek teste van. A tested a lelked temploma. A jógával mindenekelőtt egészségre tehetsz szert, ami nem „csupán” testi egészséget jelent. Ez nem árucikk, ami pénzért megvásárolható. Olyan tőke, ami kizárólag kemény munkával szerezhető meg. A rendszeres gyakorlás által az ászanák stabilitást, egészséget és könnyedséget teremtenek Benned. A szilárd és kellemes testtartás pedig lelki egyensúlyt eredményez és megszünteti a tudat ingatagságát. Ez az egészség: a test, a tudat és a szellem tökéletes egyensúlyi állapota. A jóga által megszabadulhatsz a testi betegségektől és a lelki problémáktól. Hát, hogyne gyakorolnánk ászanákat?! Az ászanák nem egyszerűen tornagyakorlatok, hanem tartások! Valódi tartást adnak. Végrehajtásukhoz pedig csupán egy tiszta helyre, jógaszőnyegre és eltökéltségre van szükséged… semmi másra! Igazából csak és kizárólag eltökéltségre. Akár el is kezdheted… most!

Ahogy már említettem az egyes ászanák nevének is nagy jelentősége van, hiszen végigvezetnek az egész evolúción! Egyesek a növényvilágról kapták a nevüket, mint például a fa (vriksa) vagy a lótusz (padma). Mások rovarokról, mint a sáska (salabha) vagy a skorpió (vrishcsika). Vannak olyanok, amelyeket víziállatokról és kétéltűekről neveztek el, ilyen a hal (macja), a teknős (kúrma) vagy a béka (bhéka vagy mandúka). Vannak ászanák, amelyek különféle madarak nevét viselik, például a páva (majúra) és a hattyú (hamsza). Vannak olyanok, amiket négylábúakról kapták a nevüket, mint a kutya (svána), a teve (ustra) és az oroszlán (szimha). A sorból nem maradtak ki a csúszómászók sem, mint a kígyó (bhudzsanga). Az embrióállapot (harbhapindra) és a csecsemőpóz (balasana) sem kerülte el a jógik figyelmét. Vannak ászanák, amik legendás hősökről kapták a nevüket, például Virabhadráról, aki Shiva szerelmi bánatában kitépett és földre hajított hajtincséből született, hogy véres bosszút álljon az apóson… tiszta dráma, kérem! És a nagy bölcsek nevét is őrzik a róluk elnevezett ászanák, például a Vasziszthászana Vaszisztha híres bölcs és látnok emlékét őrzi, akinek nevéhez több védikus himnusz fűződik és egyike volt azon hét bölcsnek, akiket később a Nagy Medve, vagyis a Göncölszekér csillagkép csillagaival azonosítottak. Tehát gyakorlás közben a tested sokféle alakot ölt magára, amelyek a legkülönfélébb teremtményekhez hasonlítanak. Az ászanák ezáltal ahhoz is szoktatják az elmédet, hogy ne vess meg egyetlen teremtményt sem és megtapasztald az egységet. hiszen a teremtés egész skáláján, a „legalacsonyabb” rovartól a „legtökéletesebb” bölcsig ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Egyetemes Szellem lélegzik számtalan alakot öltve magára. Minden vagy, mégis csak egy vagy a sok közül. Ez a valódi egyetemesség.

Előfordulhat, hogy már felfigyeltél arra is, milyen sok madaras ászanát gyakorolunk jógázás közben… Ott vannak a csodás galambok, mint az egylábú galamb, duplagalamb, álló galamb, sikító galamb. Aztán a gyönyörű paradicsommadarak minden helyzetben… ivó, álló, ülő. Ne felejtsük ki a gólyát sem, aki megihlette Bruce Leet és persze az éles szemű sast, vagyis a garudászanát. Nos, ez sem véletlen!

Vajon mit tanulhatunk a madaraktól? Mit tapasztalhatunk általuk?

Én a szárnyalást tanulom tőlük. Azt, hogy el merjek rugaszkodni a földtől, nézzek rá a problémáimra madártávlatból és mindig új nézőpontokat keressek! Az egyensúlygyakorlatok minden alkalommal új tükröt tartanak elém arról, mennyire vagyok egyensúlyban, mennyire vagyok önmagam. Valóban merek-e szárnyalni… Te mersz szárnyalni? Próbáld ki!

Hogyan kezdj neki? Persze, hogy jógázz! És meríts inspirációt a madaraktól. Érezd és tapasztald meg milyen, amikor 'kotlasz' egy-egy elképzelésen, mintha csak azt várnád, hogy az ötlet, a döntés kikeljen a tojásból... hogyan érlelődik benned, hogyan melengeted, mielőtt útjára ereszted. Légy éber és figyeld meg, vajon néha Te is lecsapsz-e úgy, mint a ragadozó madarak... egy mondatra, egy emberre, egy lehetőségre? Ha igen, milyen érzés? Mennyire kell gyorsan cselekedned? Mennyire kell bátornak lenned? Ereszd el a képzeleted, hogy szabad legyen, mint a madár... Képzeld el, milyen lehet a szelek szárnyán repülni, elindulni a végtelenbe... Milyen lehet mindenre madártávlatból tekinteni? Vajon segít-e, ha messzebről nézel rá egy problémára? Ha igen, hogyan tudnád gyakorolni ezt a mindennapi életben, hogyan tudnál eltávolodni és kívülről ránézni a helyzetre? Szerintem úgy, hogy törekszel rá. Engedd, hogy a gondolkodásod szárnyakat kapjon! Bontsd ki a szárnyaid és válj sassá, gólyává, galambbá... figyeld meg milyen érzés ezekben az ászanákban lenni. Mennyire kell kecsesnek és könnyűnek maradnod?! Mennyire szükséges nyitottá válnod?!

Elárulom, hogy tapasztalataim szerint ez a titka ezeknek az ászanáknak: könnyűség és nyitottság. Ezért azt javaslom, hogy mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sohasem jártál azelőtt. A jógában és az életedben is. Hiszen az élet maga a jóga. Ki tudja, még ha haszontalannak bizonyul is egy próbálkozás vagy kísérlet, mindenképpen új tapasztalatot ad. Vagyis semmi sem haszontalan! Csak nézz körül, bármit tettél eddig: az nem a vég! Te vagy a világod, ezért ha változtatsz a hozzáállásodon, akkor változtatsz a világon is, amelyben élsz. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be az életedbe új dolgokat, amik a segítségedre lesznek! Bármi és bárki adhat új inspirációt, motivációt számodra... csak nyitsd meg a szíved a lehetőségre. Légy bátor a jógaszőnyegeden és azon túl is! Nincs helyes vagy helytelen: minden a te nézőpontod függvénye. A helyes és a helytelen szüntelenül változik. Hiszen minden változik. Ha csupán akkor akarsz cselekedni, amikor már végső döntésre jutottál afelől mi a 'helyes', meg fogsz bénulni. Képtelen leszel cselekedni. Nincs végső döntés, ezért ne is várj rá. Csak figyelj, láss és tedd azt, amit helyesnek érzel!!! Felelj a pillanatra. Ez az igazi felelősség. Még ha hibázol vagy eltévedsz is: saját magad dönthetsz és annak akkor és ott úgy kellettt lennie. Minden tapasztalat hasznos. Nincsenek jó vagy rossz helyzetek, csak olyanok, amelyekből tanulni lehet. Vedd hát a saját kezedbe a döntést. Vedd a saját kezedbe a felelősséged. A felelősség révén fejlődünk. A bátorság által fejlődünk. A jóga útján fejlődünk! Szárnyaljunk együtt és csináljunk helyet az újnak! Mert szárnyalni jó!!!