Hoponopono

„Aki kifelé néz, álmodik;

aki befelé, felébred.”

Carl Jung

Hopo mi??? Igen, én is pont így voltam vele, amikor először meghallottam hoppáré és hókuszpókusz kistesóját. Hoponopono, kérlek! Egy csodálatos Hawaii gyógyító technika, ami engem megtalált… Te pedig engem találtál meg, így már Téged is! Üdv a hoponoponoban!

Dr. Ihaleakala Hew Len pszichológus évekig dolgozott a Hawaii Állami Kórház elmeosztályának magas biztonsági fokozatú részlegén, ahol olyan férfi betegeket kezeltek, akik például gyilkosságot, nemi erőszakot vagy súlyos testi sértést követtek el. Amikor 1984-ban elkezdett dolgozni a részlegen, akkor annak minden elkülönítőjében erőszakos beteget tartottak. A betegek bokáján vagy csuklóján fémbilincs volt, hogy megakadályozzák az erőszakos bűncselekmények elkövetését. Mindennapos esemény volt a betegek közti, illetve a betegek és a személyzet közötti erőszak. A betegek nem voltak hajlandók részt venni a gondozásukban és a rehabilitációjukban. A családtagjaik rendkívül ritkán látogatták meg őket. Az ápolószemélyzet körében nem meglepő módon nagyon magas volt a kivett betegszabadság, illetve a felmondások száma. A részleg környezete lehangoló és meglehetősen lepusztult volt. Amikor Len 1987 júliusában eljött a részlegről, akkor az elkülönítők, valamint a csukló- és bokabilincsek már nem voltak használatban. Erőszakos cselekmények rendkívül ritkán fordultak elő, és azok is csak az új betegeknél. A betegek voltak felelősek önmaguk gondozásáért, beleértve az elhelyezkedést, a munkát, a részleg elhagyása előtti legális szolgáltatásokat, illetve a berendezési tárgyakat. A részlegre rendszeresen érkeztek látogatóba családtagok. A gyógyító személyzet betegszabadsága már nem jelentett gondot, s nagymértékben támogatták abban a betegeket, hogy 100%-ban vállaljanak önmagukért felelősséget. Így a betegek átlagos ápolási ideje évekről hónapokra redukálódott. Hm. Mit tehetett ez a csodadoki? Saját bevallása szerint valahányszor az osztályon tartózkodott, illetve előtte és utána: a hoponoponot alkalmazta. A részlegen kezelt betegekkel semmiféle pszichoterápiát nem folytatott, egyetlen esetmegbeszélésen sem vett részt. De 100%-os felelősséget vállalt önmagáért, hogy tisztítsa magában azokat a dolgokat, amelyek osztályos pszichológusként neki problémát okoztak. Azért ez több mint érdekes.

A hoponopono egyébként annyit jelent, hogy „jól tenni”, illetve „hibát kijavítani”. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas emlékek piszkítottak be. A hoponopono révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak. Röviden tehát, a hoponopono egy problémamegoldó folyamat, amit azonban teljes egészében önmagadban folytatsz le és a problémákat nem nyűgnek, hanem lehetőségnek tekinted. Hiszen a problémák nem egyebek, mint visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a szeretet szemével való látásra és az inspirációból történő cselekvésre. Az élet misztérium mindenki számára, kivéve a szeretetet, mert a szeretet mindent tud. Így minél inkább képes vagy szeretni magadat és másokat, annál inkább képes vagy gyógyítani is saját magadat és ezáltal másokat. Minden pillanatban újra találkozol saját magaddal és egyre jobban értékeled a szeretet megújító csodáját. Méghozzá így.

A béke velem kezdődik. A problémáim nem egyebek, mint a tudatalattimban visszajátszódó emlékek. A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez vagy helyzethez. Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy átalakítással megszabadulok tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, üres állapotába. Az „emlékmentesség”, vagy, ahogy a tibetiek nevezik „üresség” állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől, akkor az isteni önvalóm vagyok. Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakadok az időben, a térben, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor nincs ráhangolódás, nincs inspiráció. Ha nincs inspiráció, nincs cél. Én inkább az inspirációra szavazok. A gyógyítás pedig nagyon egyszerű: szeressük magunkat! Ha jobbá akarod tenni az életedet, akkor ahhoz gyógyítani kell az életedet. Ha bárkit meg akarsz gyógyítani - akár egy elmebeteg bűnözőt -, akkor ahhoz magadat kell gyógyítanod. A lényeg, hogy az életünkben mindenért 100%-ban vállaljuk a felelősséget. Mindenért. Len doktor azt mondja, az egyetlen munkája: önmaga megtisztítása. Ennyi. És ahogy tisztítja magát, úgy tisztul a világ is, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió. Tisztulás, tisztulás, tisztulás. Hogyan? Mindössze négy egyszerű mondatot kell ismételgetni, szünet nélkül:

Szeretlek.

Sajnálom.

Kérlek, bocsáss meg!

Köszönöm.

Alapvetően erről szól a jóga is számomra, hiszen senki más nem teszi meg helyetted, senki sem tud fejlődni helyetted, senki más nem fog meggyógyítani, senki más nem lesz jobban. Vagy Te, meg a jógaszőnyeged és uccuneki! Amint Te dolgozol magadon és változol és tisztulsz, úgy változik és tisztul a világ. Ha akarod, ha nem. A jógaszőnyegen és azon túl is. Úgyhogy, mivel épp nem volt „jobb dolgom” és nem rettentett el az ’ezentúl aranyéleted lesz’ amerikai cukormáz, amibe csomagolták doktor Lent… hát, én bizony kipróbáltam a hopoizét. És azóta is gyakorlom. Nem, nem teremtettem még magamnak egy kabrió sportkocsit, nem nyertem meg a lottó 5-öst, nem nőttem tíz centit (sehol) és sajnos a nagymamám sem jött vissza hozzám, hogy megsimogasson és elmondja: minden rendben lesz. Sőt, egyelőre erőszaktevőket sem vállalnék. De nekem valóban segít. Kapaszkodó. Érzem a tisztulást, az elfogadást, a szeretetet. Sokszor feszültségeket, szomorúságot és akár dühöt is, ami nem baj. A lényeg, hogy jöjjön ki… és jön. Minden, ami nem oda való. Kiüresíti a fejemben fogócskázó gondolatokat és békét hoz. Boldogságot teremt. Nem azt a hamupipőkéset, amit gyerekoromban képzeltem boldogságnak és harminc évig hajkurásztam rendületlenül. Egy olyan boldogságot, ahol nem követelsz és vágysz és álmodozol. Csak tudod, hogy egy vagy az Univerzummal és béke van. Ez pedig valóban ajándék. Nem kötelező, csak lehetőség. A boldogság sem kötelező, csak lehetőség.

Béke legyen veled, az összes békém!

O ka Maluhia no me oe, Ku'u Maluhia apau loa.

dr. Ihaleakala Hew Len

Jógázni bárhol, bármikor…

A hétvégén csupa-csupa csodálatos jógaélményben volt részem, úgy éreztem magam mintha új ablakokat nyitogattam volna a világra. Közben eszembe jutott Iyengar bácsi, aki a Jóga Új Megvilágításban című könyvében – ami az egyik személyes kedvencem, igen, ez itt a reklám helye – azzal kezdi, hogy lehetőleg takarítsd ki a szobát, ahol gyakorolsz, figyelj a rovarokra és vegyél egy plédet. Nem szupertapadós menő jógaszőnyeget a rugalmas sportpadlón… érted! Iyengar gyermekkorában amúgy maláriában, tífuszban és tuberkolózisban szenvedett. A túlélését köszönheti a fáradhatatlan gyakorlásának, amely aztán a különböző ászánákban való új felfedezésekhez és azok tökéletesítéséhez vezette (meg minket is neki köszönhetően). Namaste, Iyengar bácsi! És aztán eszembe jutottak azok a kislányok és asszonyok is Afrikában, akik a Yogawoman című filmben a betonpadlón gyakoroltak lelkesen, rendületlenül és boldogan, mert gyakorolhattak! Szóval igen, jógázni bárhol és bármikor lehet. És minél többször kilépsz a komfortzónádból, annál többet megtapasztalhatsz önmagadról és annál több, mélyebb inspiráció érhet! Szerintem.

Na, de vissza a csodás hétvégi élményekhez. Szombaton Benkő Katalin festőművész Érintő című kiállításának apropóján magán a kiállításon tartottam jógaórát a hatalmas hullámzó festmények között, amelyek a kék különböző árnyalataiban áramoltak… Nem éppen átlagos jógaóra. Annyit mondhatok, hihetetlenül inspiráló volt! Pedig padlószőnyeg volt és a képek miatt nem éppen meleg, a jógaszőnyegek csúszkáltak és a lelkes jógik sem a rendszeres vinyasa flow gyakorlók B közepéből kerültek ki. Mégis – talán kijelenthetem, hogy mindannyiunknak – csodálatos élmény volt! A festmények szinte magukba szippantották az embert, mintha csak a tenger hullámain lebegnél és úgy vittek mindenkit a napüdvözletekbe, mintha valóban mindannyian hullámok volnánk… Hullámok, amelyek különbözőek, mégis egyazon óceán pillanatnyi részei. Talán ismered a történetet, amelyben az óceán két hulláma beszélget egymással. Az elülső hullám azt mondja az őt követőnek, hogy retteg, mert mindjárt partnak ütközik, és ettől megszűnik létezni. A második hullám azonban semmi jelét nem mutatja a félelemnek és így szól az elsőhöz: „Te nem értesz semmit. Hiszen Te nem hullám vagy, hanem a nagy óceán részecskéje!” Nos, így éreztem magam én is a kéklő vásznakkal körülölelve: a hatalmas óceán részecskéjeként, átáramolva az életen, amely befejeződik majd egyszer, de véget nem ér, csupán átalakul és addig is… ezekért a pillanatokért biztosan érdemes élni!

Aztán elérkezett a vasárnap és a Yoga Hike, amit a Vinyasa Flow Jóga Egyesület öko kommandójának tagjai keltettek életre, köztük jómagam. A lényege: minden hónap 3. vasárnapján, a családi ebéd előtt egy közös séta, szemétszedés és jóga a természetben! Mert szerintünk a környezet védelme a természet szeretetével kezdődik. Mert csodálatos élmény az erdőben jógázni. Mert ha útközben felszeded azt a szemetet, amit találsz, azzal máris élhetőbb hellyé tetted a világot. Mindezért. Aztán amikor ott álltunk, mint a cövek a különböző egyensúlyozó ászanákban, eszkimónak beöltözve, teljes harmóniában… nos, akkor értettem meg, amit egy erdőgyógyító mesélt nekem egyszer. Van ugyanis egy csoport elhivatott ember, aki azzal foglalatoskodik a szabadidejében, hogy beteg fákat, beteg erdőrészeket gyógyít közös szándékkal és energiával. Az a hihetetlen, hogy a törődéstől és szeretettől valóban meggyógyulnak a fák. Ami még ennél is csodálatosabb, és amit magam is megtapasztalhattam, hogy bármennyit is teszel Te az erdőért, annak a sokszorosát kapod vissza. Hogy valóban feltöltenek a fák. Ott a faleveleken egyensúlyozva nem volt senki, aki kiesett volna olyan pózokból, amelyeket a jógaórákon a legtöbben másodpercekig sem bírnak kitartani. Ott az erdőben olyan könnyen és természetesen kapcsolódtunk egymáshoz, ember az emberrel, ember a fával, fa a fával, hogy – újra – nem volt kérdés: mindannyian egyek vagyunk és ugyanaz a fény ragyog bennünk… Ott a fák alatt arra a pár órára valóban önmagam voltam. Álarcok és sallangok nélkül. Félelmek nélkül. És éreztem, szinte a két kezemmel foghattam a pillanat örömét, az élet örömét. Hát, ezért is érdemes volt élni!

Egy szó, mint száz: jógára fel! Kiállításon, erdőben, betonon… amikor, ahol, ahogy érzed. Csak azt tudom ajánlani, hogy ne tartson vissza semmi! Mert… hogy ismét Iyengart idézzem:

„A szavak nem tudják kifejezni a jóga teljes értékét. Meg kell tapasztalni.”

Mi a közös egy vezetőben és egy jógiban?

Naná, hogy a jóga!

Az ókori nagy filozófusok úgy tanították: az emberi lét azt jelenti, hogy mi magunk rendelkezünk önmagunkkal. Te vajon rendelkezel önmagaddal? Hány perced, órád van egy nap valóban önmagadra? Hány percet és órát töltesz olyan tevékenységekkel, amik nem adnak örömet, nem visznek sehová, nem fejlesztenek, nem mélyítenek el önmagadban… Te mennyit fecsérelsz el a saját idődből? Igen, tudom. Ott a munka, a bevásárlás, a tévé. Meg  a stressz, a felgyorsult világ, a helytelen táplálkozás, az egymástól való elidegenedés, mert ugye nincs időd senkire és semmire. Régi ismerősök, amik jelen vannak mindannyiunk életében. De hol vagy Te? Mi tesz boldoggá? Mi visz előre?

Megesik, hogy az embernek van szerencséje fantasztikusan inspiráló kezdeményezésekkel találkozni. Van úgy, amikor még az is megadatik, hogy részt vegyen bennük. Ez történt velem is. A fantasztikusan inspiráló kezdeményezésről annyit, hogy van olyan bátor ember, aki ezt az ezospiri, multikulti, füstölős, aummmozós, ki tudja mi is ez, de nagyon narancssárga jógát el meri vinni egy nagyvállalat vezetői tréningjére, példát mutat, és azt meri mondani az embereinek, hogy én rátaláltam, gyakorlom, nem tudom hogyan, de hat, csináljuk együtt, változást hoz, tudatosságot teremt. És gyakorolják, sőt még lelkesek is! Csakhogy itt nem arról van szó, hogy valaki betéved egy jógastúdióba a sarkon és elkezd járni munka után, mert olcsó, mert közel van, mert szimpatikus a tanár, mert a barátnője/barátja is jár, mert állítólag ezzel fogyni is lehet és így tovább, aztán - jó esetben - szép lassan megtapasztalja a saját bőrén és a saját életén, hogy ez milyen jó is neki, meg a környezetének és még a fű is zöldebb azóta! Itt konzervben kellett átadni és tudatosítani egy főleg verbális közegben, abban a bizonyos versenyszférában, ahol uralkodnak azok a bizonyos farkastörvények, hogy hogyan is jön ez ide kérem, avagy például mitől és miképpen lesz valakiből jó vezető, s ebben  hogyan segíthet a jóga, mint eszköz.

Az a jó hírem van, hogy átment, mint kés a vajon. És tényleg segít. Méghozzá úgy, hogy a jóga pont arra tanít: Te magad rendelkezz önmagaddal és legyél jelen az életedben. És erre a tanításra éppúgy szüksége van minden vezetőnek, mint minden jóginak. Mindannyiunknak szüksége van az önmagunkban meglelt, mozgás általi örömre. Hogyan? Példának okáért így:

Légy pozitív! Nem, nem arra gondolok, hogy a nap 24 órájában vigyorogj, mint a vadalma és tégy úgy, mintha minden rendben lenne, miközben úgy érzed, semmi sincs rendben. Én a pozitív hozzáállásról beszélek. Arról, hogy mindenben keresd és találd meg azt, mit ad neked, miért teszed, miért van rá szükséged. Találd meg mindenben a benne rejlő lehetőséget és meríts belőle inspirációt, motivációt. Merülj el benne és légy jelen. Akár a jógaszőnyegedre lépsz, akár dolgozol vagy mosogatsz, vagy vacsorázol valakivel. Ne engedd, hogy a félelmeid és megszokásaid irányítsák az életed. Te irányítsd az életed! Az mindenekelőtt rajtad múlik, hogy érzed magad a saját bőrödben.

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, válaszd a flowt és nyisd meg a szíved! Azt hogyan kell? Sok napüdvözlet és...

• például növekvő hold (támadóállásban tedd le a hátsó térded a talajra, nyújtózz felfele a karokkal, kulcsold az ujjaid, nézz fel és nyisd a mellkasod),
• Parsvottanasana, avagy piramis (egy kisebb terpeszben állsz, kezed a hátad mögött fordított namastéban, csípő és medence előre néz, akárcsak a lábfejek és innen hajolsz előre),
• Virabhadrasana III, avagy 3-mas harcos/hős fordított namastéval (támaszkodj az egyik lábadra, és csinálj magadból egy T betűt, miközben a hátad mögött namastében vannak a kezeid vagy átfogod az ellentétes könyököd),
• Ustrasana, avagy a teve se maradjon ki (térdelsz a szőnyegeden, mintha kukoricán kéne a sarokban csak ez sokkal jobb és a kezeddel megtámasztod a medencéd vagy megfogod hátul a sarkad, miközben nyitod a mellkasod és felnézel az égre).

Engedd el! Engedj el mindent, amire nincs szükséged. Legyenek azok tárgyak, megszokások, félelmek, előítéletek, emlékek. Ne kapaszkodj, ne ragaszkodj, ne halmozz fel! Valóban szükséged van arra a legújabb kütyüre? A sokadik leértékelt pulcsira? A harmadik gombóc fagyira? A következő mütyürre, ami porosodik a polcodon? Valóban szükséged van arra a barátságra vagy kapcsolatra? Kérdezd meg magadtól, hogy félsz-e az egyedülléttől, a bizonytalanságtól, az önállóságtól, az új utaktól?! Ne ragadj bele helyzetekbe, csak mert félsz az újtól! Ne rágódj a múlton… azon, hogy mi lett volna, ha. Ne rágódj mások viselkedésén. Az róluk szól és nem rólad. Száz oka lehet, amiről nem tudsz, olyan belső motivációk, amikről nem is kell tudnod. Engedd el, lépj tovább és vedd észre a lehetőségeket. Ahogy a nagymamám mondta mindig: ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ha megengeded neki, hogy kinyíljon…

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, nyisd a csípőd, mert ha hiszed, ha nem a csípőnk környékén raktározzuk a sok érzelmet és emléket és ragaszkodást, na meg persze csavarj sokat, hogy kicsavarj magadból mindent, amire nincs szükséged! Azt hogyan kell?

• Virabhadrasa II, avagy 2-es harcos jó választás (egy nagy bátor lépés, hajlítsd az elülső térded, a hátsó sarkad és a külső talp éled nyomd bele a talajba, a felsőtested a jógaszőnyeged hosszabb oldala felé néz, tárd oldalra a karjaid és nézz az elülső kezed felé),
• Utthita és Parivritta Parsvakonasana, avagy teljes vagy csavart oldalsó szögtartás (mikor ugyanabban a terpeszben vagy, mint a 2-es harcosnál, csak letámasztod a tenyered a lábfejed elé vagy mögé, esetleg itt csavarsz egyet),
• és persze galambok, mint a duplagalamb (amikor leülsz a szőnyegedre, leteszed az egyik lábad úgy, hogy a sípcsontod párhuzamos legyen a szőnyeged elejével, térd behajlítva, aztán ráhelyezed a másik lábad – boka a térdre, térd a bokára és innen nyújtózol előre),
• vagy legyél pillangó, Baddha Konasana (ülj le, hajlítsd be a lábaid és tedd össze a talpad, engedd a térdeid két oldalra, miközben nyújtózol a fejtetőddel a plafon felé).

Légy önmagad! Hogy az milyen? Ott kezdődik, hogy gyökerek. Igen, mint a fáknak. Ki vagy Te? Honnan jössz? Hol tartasz? Hova tartasz? Mi az az érték, amit magaddal hozol, amit érdemes megőrizni, továbbadni? Ha tudod, hogy ki vagy, akkor olyan mély gyökereket tudsz növeszteni, hogy a legnagyobb vihar sem fog kicsavarni a földből. Ha tudod ki vagy, akkor nincs szükséged szemellenzőkre, mintákra, nem kell másokat vakon követned. Légy nyitott és befogadó. Figyelj, hallgass meg másokat, tágítsd a határaidat, de vállald önmagad és a véleményed. Nem, nem arra gondoltam, amikor a viccben bemondják a rádióban, hogy egy hülye szembe megy az autópályán a forgalommal… Mit egy? Száz!!! Nem az a cél, hogy másokat minősíts vagy értékelj. Az a cél, hogy tudd mire, kire van szükséged, mit érzel és ezt ki tudd fejezni én-üzenetben. Hogy az mi is? Amikor nem azzal foglalkozol, hogy a másik mit csinált vagy mit nem csinált, hanem azzal, hogy veled mi a helyzet! Például úgy kezded a mondókádat: nekem az a véleményem, hogy… én úgy érzem, hogy… én azt szeretném, hogy… nekem arra van szükségem, hogy… és így tovább. Próbáld ki és meglátod micsoda változásokat teremthetsz vele az életedben!

Ha szeretnéd gyakorolni mindezt a jógában, játssz az egyensúlyoddal és a félelmeiddel! Azt hogyan kell?

• Például csinálj egy fát magadból, vrksasana (támaszkodj az egyik lábadra, a másik lábad hajlítsd be és a talpad nyomd bele a belső combodba a másik lábadon, nézz ki egy pontot és csak arra figyelj, miközben kitárod a karjaid),
• legyél félhold (kezdd terpeszben, támaszkodj az egyik lábadra, nézz le a földre, tedd a lábad elé a kezed és emeld a hátsó lábad és a másik kezed),
• játszd el Bruce Lee-t, konzervatívoknak gólya (támaszkodj az egyik lábadra, a másikat hajlítsd be és emeld fel, comb párhuzamos a talajjal, emeld a karjaid a plafon felé és feszítsd vissza a kézfejed, mint Bruce),
• próbálj ki fordított testhelyzeteket, mint a fejenállás vagy kézenállás, nézd meg kifordítva a világod, segítségül hívhatod a falat a szobában vagy egy másik jógit a közelben… a lényeg, hogy próbáld meg újra és újra!!!

Szárnyalj!

Talán már Te is észrevetted, hogy a gondolkodással kapcsolatos metaforák milyen gyakran veszik képeiket a madarak világából. Az ember kotlik egy-egy elképzelésen, lecsap egy-egy részletre, a képzelet pedig szabad, mint a madár, a gondolkodás szárnyakat kap, míg hirtelen megszületik a nagy ötlet, egy fontos döntés. Az egész folyamat meglepően hasonlít a madarak életformájához…

Esetleg azt is észrevetted már, hogy a nagy jógik az élővilágról nevezték el a legtöbb ászanát, vagyis testhelyzeteket, amiket gyakorlunk jóga közben. Persze ez nem véletlen! Hiszen mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk.

Na, de kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért gyakorolunk ászanákat?! Bizony évszázadokig tartott, amíg jelenlegi formájukban kifejlődtek és lényegében a test minden izmát, idegét és mirigyét megtornáztatják. Erős és rugalmas fizikumot hoznak létre, csökkentik a fáradtságot és megnyugtatják az idegeket. Valódi jelentőségük azonban abban rejlik, ahogy a tudatot szoktatják és fegyelmezik. Az ászanák gyakorlásával hódítod meg a tested és teheted azt valóban a szellemed hordozójává. Nem egy test vagy, akinek lelke van. Hanem Lélek vagy, akinek teste van. A tested a lelked temploma. A jógával mindenekelőtt egészségre tehetsz szert, ami nem „csupán” testi egészséget jelent. Ez nem árucikk, ami pénzért megvásárolható. Olyan tőke, ami kizárólag kemény munkával szerezhető meg. A rendszeres gyakorlás által az ászanák stabilitást, egészséget és könnyedséget teremtenek Benned. A szilárd és kellemes testtartás pedig lelki egyensúlyt eredményez és megszünteti a tudat ingatagságát. Ez az egészség: a test, a tudat és a szellem tökéletes egyensúlyi állapota. A jóga által megszabadulhatsz a testi betegségektől és a lelki problémáktól. Hát, hogyne gyakorolnánk ászanákat?! Az ászanák nem egyszerűen tornagyakorlatok, hanem tartások! Valódi tartást adnak. Végrehajtásukhoz pedig csupán egy tiszta helyre, jógaszőnyegre és eltökéltségre van szükséged… semmi másra! Igazából csak és kizárólag eltökéltségre. Akár el is kezdheted… most!

Ahogy már említettem az egyes ászanák nevének is nagy jelentősége van, hiszen végigvezetnek az egész evolúción! Egyesek a növényvilágról kapták a nevüket, mint például a fa (vriksa) vagy a lótusz (padma). Mások rovarokról, mint a sáska (salabha) vagy a skorpió (vrishcsika). Vannak olyanok, amelyeket víziállatokról és kétéltűekről neveztek el, ilyen a hal (macja), a teknős (kúrma) vagy a béka (bhéka vagy mandúka). Vannak ászanák, amelyek különféle madarak nevét viselik, például a páva (majúra) és a hattyú (hamsza). Vannak olyanok, amiket négylábúakról kapták a nevüket, mint a kutya (svána), a teve (ustra) és az oroszlán (szimha). A sorból nem maradtak ki a csúszómászók sem, mint a kígyó (bhudzsanga). Az embrióállapot (harbhapindra) és a csecsemőpóz (balasana) sem kerülte el a jógik figyelmét. Vannak ászanák, amik legendás hősökről kapták a nevüket, például Virabhadráról, aki Shiva szerelmi bánatában kitépett és földre hajított hajtincséből született, hogy véres bosszút álljon az apóson… tiszta dráma, kérem! És a nagy bölcsek nevét is őrzik a róluk elnevezett ászanák, például a Vasziszthászana Vaszisztha híres bölcs és látnok emlékét őrzi, akinek nevéhez több védikus himnusz fűződik és egyike volt azon hét bölcsnek, akiket később a Nagy Medve, vagyis a Göncölszekér csillagkép csillagaival azonosítottak. Tehát gyakorlás közben a tested sokféle alakot ölt magára, amelyek a legkülönfélébb teremtményekhez hasonlítanak. Az ászanák ezáltal ahhoz is szoktatják az elmédet, hogy ne vess meg egyetlen teremtményt sem és megtapasztald az egységet. hiszen a teremtés egész skáláján, a „legalacsonyabb” rovartól a „legtökéletesebb” bölcsig ugyanaz a Lélek, ugyanaz az Egyetemes Szellem lélegzik számtalan alakot öltve magára. Minden vagy, mégis csak egy vagy a sok közül. Ez a valódi egyetemesség.

Előfordulhat, hogy már felfigyeltél arra is, milyen sok madaras ászanát gyakorolunk jógázás közben… Ott vannak a csodás galambok, mint az egylábú galamb, duplagalamb, álló galamb, sikító galamb. Aztán a gyönyörű paradicsommadarak minden helyzetben… ivó, álló, ülő. Ne felejtsük ki a gólyát sem, aki megihlette Bruce Leet és persze az éles szemű sast, vagyis a garudászanát. Nos, ez sem véletlen!

Vajon mit tanulhatunk a madaraktól? Mit tapasztalhatunk általuk?

Én a szárnyalást tanulom tőlük. Azt, hogy el merjek rugaszkodni a földtől, nézzek rá a problémáimra madártávlatból és mindig új nézőpontokat keressek! Az egyensúlygyakorlatok minden alkalommal új tükröt tartanak elém arról, mennyire vagyok egyensúlyban, mennyire vagyok önmagam. Valóban merek-e szárnyalni… Te mersz szárnyalni? Próbáld ki!

Hogyan kezdj neki? Persze, hogy jógázz! És meríts inspirációt a madaraktól. Érezd és tapasztald meg milyen, amikor 'kotlasz' egy-egy elképzelésen, mintha csak azt várnád, hogy az ötlet, a döntés kikeljen a tojásból... hogyan érlelődik benned, hogyan melengeted, mielőtt útjára ereszted. Légy éber és figyeld meg, vajon néha Te is lecsapsz-e úgy, mint a ragadozó madarak... egy mondatra, egy emberre, egy lehetőségre? Ha igen, milyen érzés? Mennyire kell gyorsan cselekedned? Mennyire kell bátornak lenned? Ereszd el a képzeleted, hogy szabad legyen, mint a madár... Képzeld el, milyen lehet a szelek szárnyán repülni, elindulni a végtelenbe... Milyen lehet mindenre madártávlatból tekinteni? Vajon segít-e, ha messzebről nézel rá egy problémára? Ha igen, hogyan tudnád gyakorolni ezt a mindennapi életben, hogyan tudnál eltávolodni és kívülről ránézni a helyzetre? Szerintem úgy, hogy törekszel rá. Engedd, hogy a gondolkodásod szárnyakat kapjon! Bontsd ki a szárnyaid és válj sassá, gólyává, galambbá... figyeld meg milyen érzés ezekben az ászanákban lenni. Mennyire kell kecsesnek és könnyűnek maradnod?! Mennyire szükséges nyitottá válnod?!

Elárulom, hogy tapasztalataim szerint ez a titka ezeknek az ászanáknak: könnyűség és nyitottság. Ezért azt javaslom, hogy mindig maradj nyitott és kísérletező, mindig állj készen egy olyan útra lépni, ahol még sohasem jártál azelőtt. A jógában és az életedben is. Hiszen az élet maga a jóga. Ki tudja, még ha haszontalannak bizonyul is egy próbálkozás vagy kísérlet, mindenképpen új tapasztalatot ad. Vagyis semmi sem haszontalan! Csak nézz körül, bármit tettél eddig: az nem a vég! Te vagy a világod, ezért ha változtatsz a hozzáállásodon, akkor változtatsz a világon is, amelyben élsz. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be az életedbe új dolgokat, amik a segítségedre lesznek! Bármi és bárki adhat új inspirációt, motivációt számodra... csak nyitsd meg a szíved a lehetőségre. Légy bátor a jógaszőnyegeden és azon túl is! Nincs helyes vagy helytelen: minden a te nézőpontod függvénye. A helyes és a helytelen szüntelenül változik. Hiszen minden változik. Ha csupán akkor akarsz cselekedni, amikor már végső döntésre jutottál afelől mi a 'helyes', meg fogsz bénulni. Képtelen leszel cselekedni. Nincs végső döntés, ezért ne is várj rá. Csak figyelj, láss és tedd azt, amit helyesnek érzel!!! Felelj a pillanatra. Ez az igazi felelősség. Még ha hibázol vagy eltévedsz is: saját magad dönthetsz és annak akkor és ott úgy kellettt lennie. Minden tapasztalat hasznos. Nincsenek jó vagy rossz helyzetek, csak olyanok, amelyekből tanulni lehet. Vedd hát a saját kezedbe a döntést. Vedd a saját kezedbe a felelősséged. A felelősség révén fejlődünk. A bátorság által fejlődünk. A jóga útján fejlődünk! Szárnyaljunk együtt és csináljunk helyet az újnak! Mert szárnyalni jó!!!