Egység…

"Ignore the story and see the soul. And remember to love - you will never regret it." Seane Corn

Mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. És ne felejts el szeretni - sosem fogod megbánni! Remélem, ülsz. Ezt a tanítást Seane Corn, jógaceleb 17 évesen kapta haldokló AIDS-es fekete barátjától egy transzvesztita bárban, ahol - saját bevallása szerint tudatmódosítókra, na meg rendkívül széleskörű tapasztalatokra szert téve - bárpultosként dolgozott. Billy, az ominózus bárban ülve Seane-al - aki persze akkor még azt sem tudta, hogy a jógát eszik vagy isszák - egyszer csak rámutatott „Dannyre, a csodapónira” (aki egy szál cowboy kalapban, meztelenül várt arra, hogy egy dollárért valaki meglovagolja a hátát) és azt találta mondani: itt van Isten. Aztán rámutatott egy hajléktalan nagyinak látszó figurára a bár másik végében: és itt van Isten. Merthogy Isten mindenkiben ott van. Ezért hát mellőzd a történetét és lásd meg a lelkét. Billy pár nappal később meghalt. Seane pedig pár évvel később rátalált a jógára, ami megváltoztatta az életét. Ma már a világ egyik legismertebb vinyasa flow jógaoktatója, aki mindemellett híresen elkötelezett aktivista,  s az egyik leginspirálóbb jógi napjainkban. Ezt a tanítást róla és közvetve tőle az egyesületi Inspiráló Vinyasa Flow oktatók workshopunkon kaptam ajándékba. Azt hiszem több szempontból is tanulságos történet.

Tanulság egy. A csodálatos emberek is „csak” emberek. A legnagyobb tanítóid, akiket kapsz az életed során mind húsvér emberek, saját történettel, gyengeségekkel, hibákkal, gyarlóságokkal. És ez így van jól. Mert ez által (is) tanulhatod és gyakorolhatod a feltétel nélküli szeretetet, valamint az elfogadást. Ahogy Seane fogalmaz: a nap végén mindannyian azért vagyunk itt, hogy a szeretetről tanuljunk. Bizony a jógatanár sem szent. Szerencsére. A Himaláján egy barlangban nyilván könnyű szentként élni és onnan osztani az észt, csakhogy mi nem a Himaláján élünk és nem is az az életfeladatunk - tisztelet a kivételnek -, hogy elvonuljunk remetének. Az meg pláne nem, hogy bárkinek is osszuk az észt. Az a feladatunk, hogy ebben az életben és ebben a világban fényesítsük a lelkünket és mutassunk példát: önmagunkkal. És az a feladatunk, hogy elfogadjunk. Csak az tud megérteni, elfogadni másokat, meg segíteni őket az útjukon, aki jelen van az életében és tapasztal… és attól válik erős és hiteles tanítóvá, vezetővé, inspirációvá, ahogy tetszik… ha mindezt felvállalja és megosztja másokkal. Nem azért mert büszke rá. Nem azért, mert feloldozást vár. Hanem azért, mert az üzenete neked és nekem is szól.

Tanulság kettő. A feladat itt és most van. Ahogy legutóbb Jeanne jógi emlékezetett engem is a jóga szútrák legeslegelső tanítására: Most van itt az ideje a jógának. Nem holnap, nem, amikor hajlékonyabb a tested, nem amikor kialudtad magad, nem amikor már jobban megemésztetted az ételt. Most. És ez az életed minden apró mozzanatára igaz. Most élj úgy, ahogy élni szeretnél! Nem holnap, meg holnapután. Ne várj arra, hogy majd boldog leszel, majd többet gyakorolsz, majd szelektíven gyűjtöd a szemetet. Nincs majd. Nincs olyan, hogy ma még eszem egy kis halat, meg csokit, de majd holnaptól vega környezetvédő aktivista leszek. Nincs olyan, hogy ma még idegesít a háklis szomszéd, de majd holnaptól megértő és jó fej leszek. Nincs olyan, hogy majd holnap megölelem és megmondom neki: szeretem. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. De majd-ot biztosan nem. Pont most van itt az ideje, hogy kilépj a komfortzónádból és feszegesd a határaid. Pont most van itt az ideje, hogy elengedd, amire nincs szükséged és helyet adj az új lehetőségeknek. Pont most van itt az ideje a jógádnak. Billynek sok AIDS-el a vérében már nem volt ideje. Nagyon szerencsés vagy, hogy Te még bármit megtehetsz! Élj ezzel a lehetőséggel! Nem tudom elégszer mondani!

Tanulság három. Mindannyian egyek vagyunk, ugyanaz a fény ragyog bennünk. Ez a jóga talán legfontosabb, örökérvényű tanítása. Ezt sem tudom elégszer mondani! Minden más csak illúzió. Mi pedig szeretünk ragaszkodni ahhoz az illúzióhoz, hogy jaj, de nagyon mások vagyunk és különlegesek és egyediek. Ha pedig már el mertük engedni ezt a mankót, akkor is szeretjük megtartani még azt a kis illúziót, hogy najó, egyek vagyunk a jógatanárunkkal, a barátainkkal, a szerelmünkkel, Mahatma Gandhival és Mandelával. Csak, hogy az a hírem van számodra: egyek vagyunk transzi Dannyvel, a csodapónival is. És persze a fekete, AIDS-es Billyvel. Meg Agnessel, aki Ruanda első három női parlamenti képviselője lett, de aztán csatlakozott a Hutu szélsőségesekhez és hírhedt tömeggyilkossá vált – épp börtönbüntetését tölti. Meg a kígyókkal, akiket kiszögeznek a fákhoz, hogy élve megnyúzzák őket a kígyóbőr táskádhoz. És a cápákkal, akiknek levágják az uszonyát a roppantul sikkes cápauszony leveshez és aztán egyszerűen visszadobják a tengerbe, hogy ott vérezzen el. Erről persze mind nem szeretnél hallani és olvasni. Mert olyan csúnyaaa. Hát, üdv a valóságban, Neo. A fejlődésed ott kezdődik, amikor mindezzel szembenézel és felelősséget vállalsz. Felelősséget vállalsz önmagadért. Felelősséget vállalsz azért, hogy rajtad is múlik. Felelősséget vállalsz azért, hogy a változás benned van. És felelősséget vállalsz azért, hogy teszel a változásért, a teljes életért, egy jobb világért. Szelektív szemétgyűjtéssel, egy öleléssel, jógával vagy, ahogy épp Te tudsz tenni. Most. És most... kezheted is azzal, hogy nem a történetével foglalkozol, hanem meglátod a lelkét. Kinek? Mindenkinek! Merthogy Isten mindenkiben ott van.

So Ham

So Ham. A hétvégén, Jeanne Heileman csodás workshopján ez a két kis szó zengett bennem igen sokszor… azóta is… Jeanne egyébiránt valóban egy csoda, ki ne hagyd a vele való találkozást, ha legközelebb Budapesten jár! Remélem még fog! Több mint huszonnégy éve gyakorolja a jógát és tizenhárom éve tanítja. YogaWorks oktató, világszerte tart képzéseket leendő és gyakorló jógaoktatóknak, finomtesttel való munkát és ayurvédát is tanít. Jógafilozófiája a fantasztikus mosolyán túl: a jóga gyakorlása meghozza azt a képességet, hogy megérezd a békéd és a belső örömöd, amely rávezet arra, kik vagyunk valójában.  Szerinte ez az, amiért jógázunk! Szerintem is!

Jeannetól azt kaptam ajándékba, hogy tapasztalatai szerint, ahol merevségeink vannak a testünkben, oda egyszerűen nem engedjük be a lélegzetünk… vagyis a merevebb jógi valójában nem lélegzi át a testét. Hogy miért fontos ez? A lélegzet prána, vagyis életerő és energia. Irányítja valamennyi életfunkciónkat, főként a motorikusokat, mint a vérkeringés és a belső szervek működése, valamint kihat a testi és a szellemi érzékelésre is. Ha nem tudunk szabadon és egyenletesen lélegezni, akkor észre sem vesszük, hogy mi történik bennünk. Ha azt sem tudjuk, mi történik bennünk, hogyan láthatnánk át a világban zajló folyamatokat vagy hogyan tudnánk helyzeteket, illetőleg másokat a maguk teljességében nézni?! Ha a légzés bizonytalan, minden bizonytalan. A helyes légzés adja meg az erőt, amire az élet minden pillanatában szükséged van és tartja formában a szervezeted. A nagy jógik szerint a helyes belégzés megszilárdítja a szellemet és hosszú élettel ajándékoz meg, a helyes kilégzés pedig megtisztít és felszabadít. Felszabadít, vagyis oldja a blokkjaimat és merevségeimet.

A jógában - a teljesség igénye nélkül - kétféle gyakorlót könnyű megkülönböztetni. A nagyon hajlékony embereket, akiknek az a feladatuk, hogy megtanulják a saját határaikat és ne lépjék túl azokat, avagy ne feszítsék túl a könyöküket, térdüket, ne menjenek túl mélyre. És a merevebb embereket, akiknek feszegetni kell a saját határaikat és egyre mélyebbre menni, egyre jobban nyitni a mellkast, a csípőt, megtalálni a tereket a testükben és kitölteni azokat. Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, hiszen semmi sem fekete-fehér és mindenkinek megvannak a maga feladatai. Önelfogadás és befelé figyelés a kulcsa mindkettőnek. Meg persze az, hogy sose hasonlítsd magad másokhoz! Nincs tökéletes ászana, minden testtartás tökéletes, ahogy éppen Te végzed, hiszen most, ebben a pillanatban neked arra van szükséged. De tény, hogy a legtöbb jógaoktató a hajlékonyabb gyakorlók közül kerül ki, hiszen jellemzően már a kezdetekkor sok sikerélmény éri őket, sokszor könnyebben beletalálnak nehezebb pózokba és így tovább. Nohát, én nem ilyen jógaoktató vagyok. Én rengeteg verejtékkel küzdöttem át magam a merevségeimen, keresem, s találom meg a tereket és feszegetem a határaimat ma is. Ami persze csodálatos lehetőség. Egyrészt ahogy Iyengar bácsi mondja: „Az egészség nem árucikk, amire alkudozhatunk. Verejtékkel kell kiérdemelnünk.” Másrészt egészen más alázattal átadni a saját tapasztalataimat úgy, hogy magam is átmentem, illetve megyek egy hosszú fejlődésen, ami bizony megesik, hogy fájdalmas és nehéz. Annyit mondhatok, hogy Jeanne kezei között sem volt könnyű kilélegezni azokat a még mindig mélyen megbújó merevségeket, amiket együtt találtunk.

Jeanne másik nagy ajándéka nekem a So Ham mantra volt. Minden belégzéssel „So”, minden kilégzéskor „Ham”. Akár magadban, akár hangosan zengetve. Ezt lélegző mantrának is szokták hívni és a jógik egyik legfontosabb mantrája, amit légzéstudatosításra használhatunk. Vannak iskolák, amelyekben egy-egy ászana kitartását is sohamban határozzák meg, avagy hány sohamig tartjuk ki az adott mozdulatot. Ha folyamatosan áramoltatjuk a mantrát, Hamsah-ként rezeg, ami szanszkritul hattyút jelent. A hinduk szerint a hattyú az egyik legtisztább állat, mely mestere a megkülönböztetésnek, képes a vízzel elegyített tejet kiszűrni és csak a tejet meginni. A hattyú szépsége fiatalkorában rejtve marad, és csak felnőttként nyilvánul meg, lásd rút kiskacsa. Ilyen a jógagyakorló is. A kezdeti, netalántán előforduló esetlenség után a gyakorlás által mutatkozik meg a jógi valódi szépsége, s a tiszta isteni természet, amely mindannyiunkban jelen van. A So egyébként istenit, teremtő tudatot jelent, a Ham jelentése pedig az vagyok. Vagyis egyrészt minden lélegzetvételemmel tudatosíthatom, hogy nem „csak” egy test, hanem a teremtő tudat vagyok. Én magam teremtem a körülményeket és lehetőségem van azok megváltoztatására. Bármi, amit megélek, mind a saját teremtésem eredménye, amiért nem hibáztathatok senki mást. Másrészt azt is megtapasztalhatom a mantra által, hogy bizony nem én vagyok a világ közepe, elsőbb az elsőknél, az univerzum közepe, mert mindig Isten után következem. Ugyanakkor a teremtő tudat mindenben és mindenkiben jelen van, minden állatban vagy növényben, amit megtapasztalhatok a gyakorlásomban, amikor az egyik percben sas vagyok, a másikban egy csúszómászó, a következőben fa. Végül felfedezhetem, hogy a levegő is én vagyok. A légzés tudatossága által teremtek tereket. A levegő szétárad a testemben, amely könnyűvé és légiessé tesz. Ez a So Ham. Ez a lélegzet. Ez az élet.

„Az élet csak addig lakozik a testben,

amíg abban a lélegzet jelen van;

ha a lélegzet elszáll, tovatűnik az élet is.

Ezért hát gondosan ügyelj a légzésedre.”

Hatha-jóga Pradípiká