Itt van az ősz, itt van újra...

„Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

Petőfi Sándor

Szeretem az évszakok váltakozását. Szeretem, ahogy őszi színekbe öltöznek a fák, miközben a zöld még szikrázó árnyalatokban tarja magát. Szeretem, amikor bringázás közben a közelgő tél tiszta illata fújja át az orrcimpáimat. Szeretem Petőfit. Szeretem a színes kabátokat és a hosszú csizmákat. Szeretem, ahogy a tejfehér köd mesevilágot varázsol a tájból. Szeretem a sütőtök meleg színét és ízét. Szeretem az összebújós korai estéket. Szeretem az advent közeledtét. Szeretem a befelé figyelést, amit elhoz a zimankó. Szeretem, hogy megélhetem ezt örök körforgást. Szeretem a bizonyosságot, hogy a felhők fölött mindig süt a Nap.

Minden évben egyre erősebben érzem, ahogy közeleg a tél, különösen fontos a figyelmemet a belső fényemre, a lelkem ragyogására hoznom és valóban figyelni önmagamra, az isteni önvalómra odabent. Hogy vagyok? Mire van valóban szükségem? Mennyire vigyázok magamra? Számomra ezt a figyelmet és jelenlétet első lépéséként mindig a légzés, s a testemmel való kapcsolódás hozza el. Igen, a jóga. A jóga, amit a napom minden pillanatában igyekszem gyakorolni, és amelynek fontos része a tisztulás. Tisztulnom kell, meg kell tisztítanom ezt a csodálatos testet, amiben élhetek. Nem véletlen, hogy a böjt olyan jelentős szerepet kapott minden vallásban. Egyszerűen kell. És persze nem csak a fizikai böjtre gondolok, hanem a lelki, tiszta szívből tett felajánlásokra. Akár csak olyan apróságokra, hogy még kevesebb nejlonzacsit használok, minden nap jógázom, ha törik, ha szakad, na, meg észreveszem, amikor elborítanak az elvárások, s mindannyiszor szeretetbe és hálába fordítom át a tomboló gondolatokat.

A szokásos reggeli rituáléim nélkülözhetetlenek ebben az év végi tisztulásban. Amíg alszom, az emésztésem dolgozik és testem tisztítja önmagát – rendkívül kedves tőle – úgyhogy, amint felébredek, jöhet a nyelvtisztítás! A nyelven számos barázda és repedés fut végig, ezek pedig kiváló táptalajt biztosítanak a baktériumoknak. Szóval fogom a nyelvkaparót és hajrá. Műanyaggal kezdtem, volt réz is, a mostani kedvencem rozsmentes acél, de kinek a pap, kinek a papné…

Utána már nyúlok is a neti kancsómért! Az ayurveda szerint a jala neti, avagy sós vízzel való orröblítés a napi higiénia része, alapvető fontosságú a szabad légzés a biztosításában. A test tisztításának hat jógikus gyakorlata közül ez az egyik. Mind a hat tisztító technika – ún. satkarma – célja a fizikai és mentális egészség erősítése, a betegségek megelőzése, illetve kezelése. A jógik szerint a levegő áramlása a két orrnyíláson át periodikusán változik, vagyis a két orrnyíláson át egyszerre nem azonos mennyiségű levegő áramlik át. Hol az egyik, hol a másik orrnyílás szállítja a nagyobb mennyiségű levegőt. Ennek a két orrnyílás közti állandó áramlásváltozásnak alapvető hatása van a szervezet energia-körforgására is. Kihat a gondolkodásunkra, a fizikai aktivitásunkra, az egészségünkre. Ezért, ha az egyik vagy másik orrnyílás folyamatosan blokkolt, akkor ez a természetes levegőáramlási ciklus nem tud érvényesülni. A nátha, allergia és egyebek elkerülésén túl a jala neti ezért is fontos: megtisztítja mindkét orrnyílást, így a levegő szabadon áramolhat, és áramlása szabadon váltakozhat a kettő között. Én a netizéshez – ez itt a reklám helye – a DM nevezetű üzletekben szerzem be az előre csomagolt sót, amihez csak hozzá kell önteni a langyos vizet és kész is, de bárki magának is kikeverheti. Nagyon jó kerámia vagy réz neti kancsókat lehet kapni szinte minden jógastúdióban, az én személyes kedvencem szégyen-gyalázat egy sima műanyag darab – amit az említett csomagolt sóhoz adnak ajándékba –, mert könnyen utaztatható és szuperül illeszkedik az orrlyukhoz. Egyébként az egész folyamat nagyon gyors és egyszerű, olyan, mintha a tiszta víz egyszerűen csak átfolyna az orrlyukakon, egyszóval nincs benne semmi ’undi’. Utána teljesen felszabadul… nemcsak a légzés, de a lélek is!

Végül, de nem utolsósorban napüdvözletek! A reggeli gyakorlás nem könnyű, hiszen még merevebbek az izmok, de minden rosszban van valami jó: intenzívebben is fejlődik tőle az ember (lánya). Én személy szerint az első napüdvözleteim közben mindig úgy érzem magam, mint a bádogember, aki rátalált az olajozó kannájára. Még akkor lettem hívő, amikor az otthoni gyakorláshoz bontogattam a szárnyaimat és a napüdvözletek tűntek a legegyszerűbbnek, legbiztonságosabbnak, ami egyébként így is van. Jól kitalálták a bölcs jógik. Aztán kiderült, hogy ez valóságos csoda, minden más ászanában is fejleszt, energizál, beolajoz, mint mondottam volt és teljesen lecsendesíti az elmémet. Az az egyetlen baj vele, hogy nem lehet abbahagyni, folyton azon kapom magam, hogy újabb és újabb variációkat, sorozatokat, ászanákat végzek. Egyszóval a reggeli késésekért felelősséget nem vállalunk. Egyébként egy napüdvözlet nincs egy perc és már napi 7 surya namaskar a reggeli készülődésben nemes egyszerűséggel csodát tesz, egyszóval 7 perc az életedből – már ha Te abba tudod hagyni. Persze ne hidd el: próbáld ki magad! Aztán jöhet a zuhany, finom tea… nálam indulhat a nap!

Itt a tavasz!

Coelho szerint a tavasznak sem mondhatjuk: remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz. Csak azt mondhatjuk: gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz! Hát, maradj, ameddig tudsz, kedves, illatos tavasz! Én pedig ígérem, minden erőmmel azon leszek, hogy jelen legyek minden lélegzetvételemmel, minden szívdobbanásommal. Mert minden lélegzet ajándék. Ahogy minden szívdobbanás ajándék. Tudom, ezt a lelkes jógik számtalanszor hallották már az óráimon. Nem véletlenül! Az élet tényleg hatalmas ajándék, de vajon észreveszed? Megéled? Tényleeeg?

Pápaszemes kiskamaszként tátott szájjal néztem a Holt költők társaságát a tévében, amikor Robin Williams bácsi azt találta mondani: Carpe Diem, skacok! Közben persze egyfolytában azzal voltam elfoglalva, hogy mi lesz, az milyen lesz, milyen lenne vagy milyen lehetett volna… Álmodoztam, tervezgettem, elemeztem, kibeszéltem, megrágtam, elfojtottam, kerestem, vártam, vágytam, elképzeltem. A jelen pedig nyomtalanul eltűnt valahol, mert ha a múlton rágódsz, és a jövőt tervezed, akkor csak éppen élni felejtesz el. És az életem is mintha nyomtalanul eltűnt volna valahol, hiszen élni csak a jelenben lehet ugyebár. Itt és most.

Aztán találkoztam a Vinyasa Flow-val, ahol minden alkalommal Spongya Bobként kicsavartak a szőnyegen. Pontosabban magamat csavartam ki – gyilkos pillantásokat vetve az én kedves jógatanáromra, mert hát ki más lenne a hibás ezért a kibírhatatlan szenvedésért, mint ő, ott. Annyi bizonyos, hogy a második napüdvözlet B variációnál már nem maradt arra se időm, se erőm, hogy mi lesz, az milyen lesz, milyen lenne vagy milyen lehetett volna! Csak a jelen maradt, túlélés, belégzés, kilégzés, meg a légzéssel egybekötött mozgás. És láss csodát, az addig ringlispílként pörgő, éjjel-nappal műszakban lévő agysejtjeim háborgás helyett annyit üzentek egy mély mosoly formájában: Hasta la Vista, ez itt a fiesta! Azt mondják, a szenvedés elhozza a Paradicsomot. Ám előfordulhat, hogy a ’szenvedés’ maga a Paradicsom. Csupán nézőpont kérdése. Az életedben 10%, ami történik Veled és 90%, ahogyan reagálsz rá. Hááát, nem mindegy, éppen hol jársz!

Azt kellett ugyanis észrevennem e 'szenvedés' közepette, hogy gyakorlatilag minden sejtem ünnepel és hálát rebeg, nem csoda, hogy függő lesz az ember lánya a jógától, mint olyan. Aztán azt kellett észrevennem, hogy a mosoly maradt, mint valami kellemes mellékhatás, vény nélkül... jóga előtt, közben és után. Aztán azt kellett észrevennem, hogy a mosolyból nevetés lett. Teli szájjal, boldog babaként a földön gurigázva önmagam. Aztán azt kellett észrevennem, hogy a boldog baba maradt jóga előtt, közben és után, újszülöttként rácsodálkozva erre a gyönyörű világra. Aztán egyszer csak azt kellett észrevennem, hogy egy napfényes tavaszi délutánon a Margit-szigeten nevetve tekerem a biciklit és nem érdekel mi lesz, az milyen lesz, milyen lenne vagy milyen lehetett volna. Az út éppolyan fontos, mint a cél. És ezek már nem csak szavak. Van még dolog bőven. De. Nem akarok más lenni, máshol lenni, mással lenni. Jelen vagyok. Jó. És én észreveszem. Élek.

Fogj egy jógaszőnyeget és ne szállj le róla, amíg nem mosolyogsz! Fogj egy napfényes tavaszi délutánt és haza ne menj addig, amíg nem mosolyogsz! Fogj egy mosolyt és mosolyogj vissza rá! Fogj százat! Adj még százat! Itt a tavasz! Carpe Diem, skacok...

"A nevetés a dzsem az élet pirítósán. Ízt ad neki, megőrzi a kiszáradástól, és megkönnyíti a lenyelését."

Diane Johnson

5 lépcsőfok…

„Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba;

S ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet:

Változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.”

Weöres Sándor

Öngyógyítás. Legutóbb pedzegettem már ezt a témát a napüdvözletetekkel…hogy érdemes önmagad mélyére menni, akár egy sötét kútba és valóban megtalálni a változatlan létezést, ahogy Weöres Sándor írta. Ezért gondoltam megosztom a másik csodálatos gyógyító ajándékot az életemben, amiről már oly rég szeretnék írni. Ez a ’5 stages’, amely egy NIA technika.





A ’80-as évek végén Debbie és Carlos Rosas, aerobikoktatók úgy érezték ’valami hiányzik’. Az EGÉSZséghez nem elég Jane Fonda. Érdeklődésük a keleti filozófiák, a harcművészetek, a táncművészetek és a gyógyító technikák felé fordult. E mozgásformákat, azok kulturális, történeti, energetikai és érzelmi hátterét tanulmányozva rájöttek milyen fontos látni és érezni a test, a lélek és a szellem közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Megbizonyosodtak arról, hogy minden mozgásvilághoz tartoznak bizonyos érzelmi és szellemi vonatkozások is, melyek a gyakorlás, a mozgás által úgymond életre kelnek. Így született a NIA, amelyre sok évvel később rátalált Hriczu Andi from Hungary és azóta is beragyogja vele, általa az életünket. Én mindezt neki köszönhetem. Namaste, Andinia!

Debbie Rosas mindemellett kidolgozta az ún. 5 stagest, amely lényegében egy fejlődéstani mozgássor, mely genetikailag kódolva van bennünk. Ez az öt mozgásfejlődési állomás az, amelyen mindannyian keresztülmentünk, legalábbis keresztül kéne mennünk gyerekkorunkban. Embrió, kúszás, mászás, állás, járás. Ezek alapozzák meg a csontjaink, izmaink, szalagjaink, szerveink, érzelmeink, érzékeink, gondolataink és intuíciónk fejlődését. Debbie egyébként diszlexiás volt, alig tudott írni-olvasni és képtelen volt bárki előtt beszélni. Fiatal korában festőművészként élt, csak így tudta kifejezni magát. A saját öngyógyítása során talált rá erre a módszerre. Rájött, hogy ha az ember akár felnőtt fejjel újra és újra átmegy ezeken a fázisokon – főleg nyilván azokon, amelyeket gyerekként kihagyott, illetve a gyakorlásuk különös nehézséget okoz –, akkor képes feloldani a legmélyebben megbújó blokkjait és gátjait is. Persze kell a szándék és a kitartás (meg esetleg egy térdvédő). Ahogy ifjúkorom kedvenc sci-fi írója, Frank Herbert mondotta volt: a félelem az elme gyilkosa. És ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, szembe kell néznünk velük. Akkor is, ha épp bele akarunk halni. Bizony, ami nem öl meg, erősebbé tesz! Mindenesetre Debbie ír-olvas és tömegek előtt is csodálatosan ki tudja fejezni magát nap, mint nap.

Az embrió maga a könnyedség. Mintha az anyaméhben lennénk: táplálva, gondozva és védve vagyunk. Minden folyékony és puha, a test begörbül és kigörbül. Itt fejlődik ki a csípő hajlékonysága, mozgékonysága és ereje, amelyre majd nagyon is szükségünk lesz. Aztán következik a kúszás, amely erősíti a testünk mélyebb szintjeit és minden ízületet mozgásba hoz, különösen a csípőt, a nyaki gerinc szakaszt és a törzset. Összehangolja a test mozgását, miközben felfedezzük a világot magunk körül. Elkülönül a bal és jobb oldal, amely a belső szervekre és az idegrendszerre egyaránt nagy hatással van, mert aktivizálja az agyféltekéket és a perifériás idegrendszert. Itt kezdődik el az izmok aktív munkája. Utána kezdünk el mászni, amely még mindig a felfedezés időszaka. Már körbe tudunk nézni a világban. A test elválasztódik a talajtól, a csakrák szabaddá válnak. A gerincgörbületek aktivizálódnak a mozgásban, amely újabb lépés a fejlődésünkben. Az állással minden megváltozik. A test függőlegesbe emelkedik. Nagyon intenzív energiákkal találkozhatunk ebben a pozícióban. Ebben a helyzetben van a legkevesebb esély a szabadságra, viszonylag kötött, de csodásan fejleszthető általa az erő és a stabilitás. A süllyedés és emelkedés beolajozottá teszi az ízületeket és lazítja a medencét, a csípőt és a térdeket. Az állásban benne van a múlt és a jövő. Egyre erősödik a belső késztetés és vágy a felemelkedésre, amely minden síkon új távlatokba vezet. Az állás minden szinten erősíti a kitartást, a nyugalmat és a türelmet, lásd. a jógában a tadászanát, avagy hegytartást. Végül a járással megtapasztalhatjuk a függőleges mozgékonyságot, mely az ízületeken keresztül jön létre. Amikor energetizáljuk a járásunkat, akkor erőt, figyelmet és mélységet viszünk a testünkbe. Minden ember járása megmutatja a személyiségét és azt hogyan érzi magát a bőrében, mennyire és hogyan képes előrehaladni az életben. A harmonikus járás egyensúlyt és áramlást hoz létre, amikor az energia valóban áramlik az egész testben és tudjuk, merre tartunk…

Érdekes, hogy például a Jivamukti iskola a napüdvözletet is ehhez a fejlődési folyamathoz hasonlítja, avagy ahogy az embrióból felemelkedünk, hiszen a jógában ugyanúgy ott vannak ezek az állomások, a babapóz, kobra, a cicahát és így tovább. És ez nem véletlen. Az ősi gyógyító technikák vagy az olyan módszerek, mint a 5 stages, amelyek visszanyúlnak a gyökerekhez ugyanoda lyukadnak ki. Szembenézés, mélység, elengedés . A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik.

Végül egy kis ízelítő: Nia 5 Stages Igen, lehet otthon a nappaliban csúszni, mászni!

Üdvözöld a Napot!

Talán Veled is megesett már, hogy nem találtad a kiutat egy helyzetből, fájdalomból, betegségből. Én hiszem, hogy mindezek gyökere ott van bennünk, valahol mélyen elrejtve és csak a saját erőfeszítésünkkel, fejlődésünkkel találhatjuk meg az utat, illetőleg gyógyíthatjuk meg önmagunkat. Persze hatalmas erő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kút mélyén a forrást. Nekem tudatosan nem mindig, sőt – őszintén szólva ritkán – sikerül szembenéznem magammal, venni egy nagy levegőt és alábukni a mélybe. Ezért (is) imádom a jógát, amivel úgy dolgozhatok a megbújó blokkjaimon és fájdalmaimon, hogy nem is kell feltétlenül azonosítanom azokat: egyszer csak kioldódnak, feljönnek, megdolgozódnak. Van, amikor észre sem veszem, csak változtatok valamin az életemben, másképp látok, csinálok dolgokat. Előfordult, hogy egy-egy ászanában (esetleg utána) dühös lettem vagy sírnom kellett, na, akkor tudtam, hogy most valami oldódik, gyógyul. Van, amikor hányingerrel, köhögéssel, erős izzadással szabadul meg a test attól, amire már nincs szüksége. Megesett, hogy jóga közben tisztán megérkezett a válasz vagy felismertem egy problémát. Nyilván, ha van fókuszom, konkrét belső munkám, akkor a jóga is hatásosabb eszköz. Nem árt tudni, hogy merre tartasz. Nem véletlen, hogy Iyengar mester a jógát, mint terápiás eszközt az adott betegségekre, testi és pszichés tünetekre gyakorlatilag a legmagasabb szintre fejlesztette és csodálatos eredményekkel gyógyít vele, általa. A testünk a legőszintébb tükrünk, minden tünete és fájdalma segélykiáltás arra, hogy „Hé, Te ott! Valami nincs rendben! Csináld másképp!”

Én ilyenkor általában a napüdvözletekhez, vagyis a Surya Namaskarhoz fordulok. Lehetőleg száznyolcszor. Nem, nem olyan szörnyen sok az a 108! Csak a nagyokos a fejedben háborog éppen! Körülbelül egy óra intenzív gyakorlás. Mint mondjuk egy óra futás vagy ugrálás… az igazi kihívás az elmédben van, hogy elhidd: meg tudod csinálni és legyőzd magad a holtpontokban! Csak szólok: meg tudod csinálni és képes vagy legyőzni magad! Minél inkább feszegeted a határaid, annál inkább megtapasztalhatod, hogy bármire képes vagy. Ha pedig megtapasztalod, akkor az elméd is elhiszi!

Miért pont 108? A 18-nak, 108-nak és 1008-nak különös jelentőséget tulajdonítanak a keleti hagyományokban. Az 1-es szám jelenti Istent, a legfensőbb Igazságot, a 0 jelképezi a spirituális gyakorlat teljességét, míg a 8-as jelenti az örökkévalóságot, a végtelenséget. A korai indiai asztrológiában egy napot az alvás és a napi tevékenységek között ciklusokra osztottak fel és egy napban 1008 ilyen ciklus volt. A buddhisták szerint az univerzum, a külső világ pontos tükörképe megtalálható az ember belső világában. A 108-as szám pedig a hívő és a benne rejlő isteni lény közötti távolságot jeleníti meg. Az ayurvéda 108 pontot tart számon a testünkön, amelyek megfelelő érintésével lehet gyógyítani. A kínai orvoslás szerint 108 meridián hálózza be testünket. A Nap és a Föld közötti távolság pontosan 108-szor akkora, mint a Nap átmérője. A Hold és a Föld közötti távolság pedig pontosan 108-szor akkora, mint a Hold átmérője. A Nap átmérője 18-szor nagyobb a Földénél. Na, ezért 108… de ha nem csinálsz 108-at, csak mondjuk hármat, kilencet vagy huszonhetet, elárulom, hogy az is csodás!

 
És miért pont napüdvözlet? Felfrissíti az egész tested izomzatát és felgyorsítja a légzést, valamint a szívverést – ezáltal növelve az oxigénellátást – anélkül, hogy fáradságot vagy légszomjat idézne elő. Megkönnyíti az emésztést az emésztő szervek rendszeres nyújtásával, illetve összenyomásával. Energizálja és serkenti a belső szerveink működését, megszünteti az emésztési zavarokat, székrekedést. Megerősíti a has izomzatát, a belső szervek szintjén jelentkező vérpangást gyorsan megszünteti. Kiszellőzteti a tüdőt, normalizálja a vérnyomást és a végtagok vérellátását is fokozza. Felfrissíti az idegrendszert a gerincoszlop rendszeres nyújtása által. Mivel eltávolítja a belső feszültségeket, segít megnyugtatni is az idegrendszert. A nyaktájék nyújtása által a pajzsmirigy működését is normalizálja. Hozzájárul a bőr szépségéhez, ami az egészségünk tükre, ugyanis a bőr bő vérellátása fokozza az azon keresztül távozó toxikus anyagok távozását. A rendszeres gyakorlás által az egész test folyamatosan erősödik anélkül, hogy közben elvesztené a rugalmasságát. A méh és petefészek működésére is jótékonyan hat. Megszünteti a menstruációs ciklus rendszertelenségét, valamint a vele járó fájdalmakat. Csökkenti a hajhullást és lelassítja az őszülés folyamatát. Elégeti a has, csípő és nyaktájék felesleges zsírpárnáit. A betegségekkel szembeni ellenálló képességünket is növeli az immunrendszer és a fizikai test egyidejű erősítésével. Határozottságot, valamint finomságot kölcsönöz a mozgásunknak. A Surya Namaskar az egyik leghatékonyabb gyakorlat a belső harmónia eléréséhez, amely pozitív hozzáállásra tanít a nehéz helyzetekben is… Mondjam még?!

Na, akkor pattanj fel és gyakorolj! Ne feledd: pár napüdvözlet mindig jó ötlet. Ja, és senki más nem csinálhatja meg helyetted! Ahogy senki más nem élhet helyetted… senki más nem dönthet helyetted… senki más nem gyógyulhat meg helyetted. C’est la vie, avagy ilyen az élet. De milyen szép is ez az élet!

„Ami előttünk és mögöttünk áll,

semmiség ahhoz képest, ami Bennünk rejlik.

Ha feltárjuk belső világunkat,

csodálatos dolgok történhetnek.”

Henry David Thoreau